A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 32. szám - A polgári perrendtartás tervezetének 34.. §-ához. Válasz dr. Rosenthal Mór nagyváradi ügyvéd ur cikkére

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 32. számához. Budapest, 1901. augusztus hó 11. Köztörvényi ügyekben. Az 1876: XVI. t.-c. 5, 6. és 23. inainak, valamint az 1874: XXXV. t.-c. 83. 4;-anak egybevágó rendelkezésebői kitűnik, hogy a végrendeleti tanuk alkalmazásának az a célja, hogy a végrendelkező akarata biztosan megállapítható legyen. E végből az irni tudo végrendelkezövel szemben a törvény azt sem kívánja, hogy a tanuk a végrendelet tartalmat ismerjék, hanem elég, ha a végrendelkező a tanuk együttes jelenléteben kijelenti, hogy az okirat az ő végrendeletet tartalmazza, azt előttük aláírja, vagy mar előbb általa alairottnak elismeri s ezek megtörténte a tanuk által az okiraton bizonyittatik. Az alatt az ügymenet alatt tehát, melynél a tanuknak jelen lenni kell, a fent idézett törvényszakaszok szerint a végrendelet esetleges felolvasásán kivül a végrendelkező kijelentése, a végrendelet aláírása, vagy mar előbb alaitottnak nyilvánítása es ezek megtörténtének a tanuk altali bizonyítása értendő. Az ügymenetnek a törvény különböző helyein egyezően megállapított eme fogalmatol való eltérés a közvégrendeleteknél csak akkor volna feltehető, ha ily eltérés nem foglaltatik kifejezetten az 1874: XXXV. t.-c. 82. §-anak szövegeben. Abban azonban ilyen elterés nem foglaltatik, sőt éppen abból, hogy az idézett í;-ban sem az üg) menet kezdete, sem annak vége meghatározva nincs, következik, hogy ügymenet alatt közvégrendeleteknél is csak azok a jogcselekmények értendők, melyek a maganvegrendeleteknél. Nem tekinthető ettől való eltérésnek az emiitett törv. szakasz a) pontjában foglalt rendelkezés; mert abban az az altalános szabály jut kifejezésre, hogy végrendelkezni csak személyesen s nem egyszersmind meghatalmazott által is lehet, különben is mar az által, hogy a végrendelkező a felolvasott végrendelet tartalmat saját végakaratának kijelenti, végakaratát a közjegyző és a tanuk előtt nyilvánítja. A komaromi kir. törvényszék (1900. jun. 6-án 3,442. sz. a.) M. Theodorné G. Franciska felperesnek, M. Theodor mint kisk. M. Daniella, Tivadar, Károly, Ernő', Júlia és Ottó törv. képviselője I., továbbá V. Kolos hercegprímás által képviselt Tata-Tóvároson létesítendő cRnys Ida r. kath. menház> II. r., dr. B. Ármin hitközségi elnök és H. Márk rabbi, mint a Tata-Tóvároson létesítendő «Ruys Ida izr. menház» képviselői III. r., R. Hugó zárdafönök által képv. tata-tóvárosi kapucinus zárda IV. r., L. József V. r. és dr. W. Jakab helyesen Dávid VI. r. alperes ellen folytatott perében következőleg itélt: A kir. tszék Tóvároson 1896. jun. 22-én elhalt özv. G. Józsefné Ruys Idának, dr. F. Miksa, mint G. Béla bpesti kir. közjegyző helyettese előtt Budapesten 1896. márc. 22-én 1,400/96. ügy sz. a. alkotott végrendeletét érvénytelennek nyilvánítja és az örökhagyó után maradt: a Tóvároson 1896. juí. 8-án felvett C. alatti hagyatéki leltárban 1—302. sz. a. összeirt 1,446 kor. 67 fillérre becsült, továbbá Baján 1896. jun. 24-én felvett B. alatti hagyatéki leltárban 1—38 sorsz. alatt foglalt 267 kor. 95 fillérre becsült ingókat, — illetve a fenti összes ingók árverési vételárából befolyt és a tatai m. k. adó mint letéti hivatalnál 1897. márc. 27-én 38'23 tételszám alatt bevett a birói letét nyilvántartási naplóba 23/97 folyó sz. a. bevezetett és a tatai kir. jbiróságnak 1897. márc. 21-én 2,240/97. p. sz. a. kelt végzésével birói letétbe beutalványozott 910 kor. 76 fillért, a C. alatti hagyatéki leltár 303. tétele alatt foglalt, a tatai kir. jbiróságnak 4,214/96 sz. végzésével a tatai m. kir. adóhivatalnál 1896. évi 63/54 tétel alatt elhelyezett jegyzékben 178—198 sz. a. összeirt 159 koronára becsült ékszereket és drágaságokat, — a C. a. leltár 304. tétele alatt összeirt 3,321 sorozat 20 sorszámú 20 koronára becsült osztr. vöröskereszt sorsjegyet, a C. alatti leltárban 305. tét. alatt feltüntetett, a komáromi első takarékpénztár által G. J. jegy 39,357. sz. a. kezelt 6,626 kor. készpénzt és ennek 1895. évi szept. 10-től járó tőkésített és folyó kamatát, a tóvárosi 173. sz. tjkvben a I. 210., 1,023., 1,024. hr. sz. és A+5J 8,679., 681. hr. sz. a. felvett 33,900 koronára becsült ingatlanokat ; a bajai 274. sz. tjkvben A+1,464 hr. sz. a. felvett 3,500 koronára becsült szőlőt, présházzal és pincével, — illetve ennek a tatai kir. jbiróság mint hagyatéki bíróság 2,529/97. p. sz. végzésével elrendelt elárverezése alkalmával befolyt és a tatai kir. jbiróság mint tkvi hatóságnál kezelt vételárát, az 1,575 kor. 76 fillér hagyatéki teher viselésének kötelezettségével, törvényes örökösödés jogcímén M. Theodorné G. Franciska felperes részére megítéli és feljogosítja, hogy a tóvárosi 173. sz. telekjkvben jelzett ingatlanok tulajdonjogát ennek az Ítéletnek alapján és jogerőre emelkedése után közvetlenül az illetékes tkvi hatóságnál beadandó kérvény utján nevére bekebeleztethesse, — az ingó hagyatékot birtokába — a pénzt pedig felvehesse. Indokok: Az 1876: XVI. t.-c. 21. §-a meghatározza, hogy egy közvégrendeletet az 1874: XXX. t.-cikkben előirt módon lehet tenni. Az 1874: XXXV. t.-c. 82. §-a pedig határozottan megkívánja, hogy a közjegyző által feiveendő végrendeletnél a közjegyzői okiratokra előszabott kellékeken felül az is szükséges, hogy a végrendelkező személyesen jelentse ki végakaratát a közjegyző előtt és az ügymenet egész tartama alatt két tanú, vagy egy másik közjegyző folyton jelen legyen. E törvényes intézkedés értelmében a közjegyző előtt teendő végrendelet rendszerint azzal kezdődik, hogy a végrendelkező a közjegyző előtt elmondja végakaratát ; ezzel már az ügymenet megindult — azután következik a végakaratnak irásba foglalása és aláírása, abban az esetben pedig, ha a végrendelkező a közjegyzővel már előzőleg közölte végrendeletét és az a tanuk megjelenésekor már irásba van foglalva, az ügymenet azzal kezdődik, hogy a végrendelkező irásba foglalt végakaratát a tanuk jelenlétében a közjegyző előtt élőszóval elmondja. Hogy pedig a végrendelkező akaratának a közjegyző előtt való elmondása az ügymenetelhez tartozik és a tanuk jelenléte már ekkor is szükséges, — kitűnik abból, hogy az 1874: XXXV. t.-c. 65. §-a bármely közjegyzői okirat felvételénél azt teszi a közjegyző első kötelességévé, hogy a felek akaratáról győződjék meg, vagyis először az szükséges, hogy a beszélni tudó fél akaratát kijelentse ; — de sem ehhez, sem az okirat irásba foglalásakor a két tanú jelenlétét nem kívánja meg, hanem 77. §-a szerint a két tanú jelenléte csak akkor szükséges, a mikor az akaratot a felek előtt felolvassák és azokat aláírják, ellenben ezekkel e formaságokkal a törvénynek 82. §-a nem elégszik meg, hanem a közjegyzői okiratokra előszabott kellékeken felül d) és b) pontjának egymással szoros összefüggésben levő és egymástól el nem választható határozott rendelkezése szerint azt kívánja meg, hogy a két tanú az ügymenet egész folyama alatt folyton jelen legyen, tehát a két tanúnak jelen kell lenni akkor és hallani kel) azt, mikor a végrendelkező végakaratát élőszóval elmondja a közjegyző előtt és pedig nem csak akkor, ha a közjegyző a szóbeli előadás alapján foglalja a végrendeletet irásba, hanem akkor is, ha a végrendeletet a közjegyző már előzőleg irásha foglalta. Felperes azt az állítását, hogy özv. G' Józsefné végrendelkezése alkalmával elmezavaros volt, vagy szabad és öntudatos elhatározással nem birt, — ugyan nem igazolta, — mert hivatkozott tanúi erre semmi bizonyítékot nem szolgáltattak; azonban Cs. Antal és dr. H. Gyula, özv. G. Józsefnénak a B. alatti közjegyzői okiratban foglalt végrendelkezésénél jelen volt azonossági és ügyleti tanuk egybehangzólag azt vallották, hogy végrendelkező nem mondta el a tanuk jelenlétében a közjegyző helyettese előtt végakaratát, hanem csak azt mondta, hogy végrendelkezni akar és erre F. Miksa közjegyző helyettes felolvasta a már irásba foglalt végrendeletet, azt végrendelkező akaratával megegyezőnek jelentette ki, — miután azt mindannyian aláírták. E szerint a D. alatti végrendelet tételénél nem tartották meg az 1874. évi XXXV. t.-c. 82. §-ának intézkedéseit, mert a tanuk az ügymenet kezdetén, a mikor végrendelkező akaratát a közjegyző helyettese előtt elmondta és az irásba foglaltatott, — nem voltak jelen, sem pedig végrendelkező a már előzőleg irásba foglalt végakaratát nem mondta el a tanuk jelenlétében élőszóval ismét a közjegyző előtt — és mert végrendelkezőnek a végrendelet felolvasása után tett az a kijelentése, hogy az az ő végrendelete, nem egyenlő a végrendeletnek szóbeli előadásával és azt nem helyettesítheti. Minthogy az 1874 : XXXV. t.-c. 68. §. szerint az a végrendelet, mely a 82. §-ában előirt kellékeknek meg nem felel, közokirat jellegével nem bir és a I). alatti okirat az 1876. évi XVI. t.-c-nek megfelelő magánvégrendeletnek nem tekinthető: a D alatti végrendelet érvénytelennek nyilvánítandó és özv. G. Józsefnénak hagyatéka, tekintettel arra, hogy a 3,955/97. II. '/• e- sz- a- beszerzett hagyatéki iratok és az ezek között levő nem kifogásolt haláleset felvételi iv szerint özv. G. Józsefnénak törvényes örökösei gyermekei a G. Franciska felperes és G. Ödön, — azonban G. Ódön Budapesten S. Rudolf bpesti kir. közjegyző előtt 1896. nov. 20-án 1,807/gg ügyszám alatt felvett F. alatt (XIV.) a hagyatéki iratok között a 7,260/96 sz. kérvény mellett kiadványban meglévő, — közjegyzői okiratban foglalt eredménynyel anyja özv. G. Józsefné utáni örökösödési jogát nővérére G. Franciskára ruházta át, törvényes örökösödés és engedmény alapján felperes javára megítélendő volt. A győri kir. ítélőtábla (1900. dec. 18-án 2,755 sz. a.) a