A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 32. szám - A tanácselnök hatásköre a pprtsi javaslatban

32. szám. Budapest, 1901. augusztus hó 11. Szerkesztőség : V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) UP ÍZ IGUSfrSCT ÉRDEKEINEK tíPTISELETÉRE, 1 MM 1'CYÍÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR I Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILL.ER MOR ügyvédek. felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. LONTK Megjelen minden vasárnap. Előfizetési arak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 3 korona Fél « ._ 6 Egész _ 12 « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM : A tanácselnök hatásköre a pprtsi javaslatban. Irta dr Dobi Imre, pécsi kir. tvrszéki biró. — A magyar polgári perrendtartás tervezetéről. Irta dr. V á 1 y i Sándor, bpesti kir. járásbit ó. — A polgári perrendtartás tervezetének 3i. §-ához Irti dr. Berzsenyi Jenő, siklósi kir. albiró. — Külföld (A szerzői jogról Németországgal kötött szerződésünk i. — Vegyesek. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-ből. -- Hirdetések. A tanácselnök hatásköre a pprtsi javaslatban. Irta : dr. DOBI IMRE, pécsi kir. trvszéki biró. Azok felett az alapvető kérdések felett, amelyeken a perrendtartás jósága nagyjában megfordul, legnagyobbrészt annyira megállapodott a magyar jogászközönség, hogy azoknak a fontosabb alapelveknek legtöbbjéhez, amelyeken a perrendtartás tervezete nyugszik, hozzászólani jelenleg nyitott ajtók döngetése volna. A perrendi értekezlet elé terjesztett s a jogi lapok utján közzétett kérdések nagy részét is a magam részéről oly részletkérdéseknek tartom, amelyeknek bármily irányban való megoldása magát a perrendi tervezet egészét igen kis mértékben érinti. A szaksajtó feladatának inkább azt tartom, hogy a perrendi javaslat egyes oly részletkérdéseihez szóljon hozzá, amelyeknek miként megoldása a perrendi tervezetnek számos kisebb hiányait, a gyakorlatban nehézkeseknek látszó intézkedéseit az alkotandó perrendi törvényben kiküszöbölhetőkké teszi. Ehhez a felfogásomhoz képes* sem ezeknek a soroknak, sem az esetleg még megjelenő további közleményeimnek nem céljuk a perrend nagy elvi kérdései felől irni, hanem céljuk csak az, hogy egyedül és kizárólag a gyakorlati élet segélyével a perrendtartási javaslat egyes oly intézkedéseire vessenek fényt, amely intézkedéseknek más formába öntése, esetleg más tartalommal ellátása, nézetem szerint könnyebben elérhetővé teszi a perrend által elérendő célokat. Ezek közül a részletkérdések közül jelen soraim tárgyául az elnök hatáskörét választottam ki. Ennek a tanácselnöki hatáskörnek a megvizsgálásánál azonban a perrendi javaslatnak csupán azokat az intézkedéseit fogom kiemelni, amelyek a gyakorlati élet szempontjából az én felfogásom szerint nem helyesek és csak azokat a feladatokat fogom felsorolni, amelyek az én nézetem szerint a másodelnök hatáskörébe volnának utalandók. A törvényszéki eljárás alá jelenleg tartozó ügyekre nézve az 1898: X.t-c. meghatározza, hogy melyek és mennyiben tartoznak egyes birák elé, és hogy melyek és mennyiben tartoznak tanácsülés elé. Eeghelyesebb volna az én nézetem szerint ennek a törvénynek az intézkedéseit a perrendtartásba beilleszteni akként, hogy kimondatnék, hogy a törvényszék és a felebbezési eljárásban a tárgyalás alapján hozandó végzések kivételével tanácsülésben csak azok a perbeli cselekmények végzendők, amelyeket a törvény a tanács elé utal, egyéb cselekményeket pedig a tanács elnöke vagy a tanácsnak általa megbízott tagja végez. Hogy mily sok munkát meglehetne ez által takarítani és hogy az ügyek menetét mennyire meg lehetne gyorsítani a nélkül, hogy az eljárás alapossága a legkevésbé is veszélyeztetve volna, az alábbiakkal, azt hiszem, sikerül némileg kimutatni. A nehézkes intézkedésekkel megrakott kézbesítési eljárás során a T. 165. §-a szerint, miután a kézbesítő minden képzelhetőt elkövetett, hogy a félnek a bírósági iratot kézbesíthesse, a perbíróság az alperes részére ügygondnokot nevez ki. de az ügygondnok kinevezése előtt elrendelheti a kézbe sitésnek újra megkísérlését. Mit fog megbírálni a bíróság, mielőtt a kézbesítést újra megpróbálná? Minthogy ;i bíróság Lapunk mai sxái előtt még semmi más adat nincs, csak a kereset és a kézbesítő jelentése, a bíróság csak azt vizsgálhatja, hogy a kézbesítő a törvény kívánalmainak megfelelően járt-e el a kézbesítés megkísérlése körül. Ha ezt tanácsülésben intézik el, előadja a referens, szavaz a szavazó biró. esetleg az elnök, I jegyzőkönyvbe veszi az ügy elintézését a tanács jegyzője, d e I csak a rendes ülési napokban, hetenkint tehát a 1 legnagyobb valószínűséggel egyszer, holott ha képesnek vélné a tervezet a tanács elnökét is annak a megbirálására, hogy a kézbesítő a törvény kívánalmainak megfelelően kisérelte-e meg a kézbesítést, az elnök vagy az általa megbízott tanácstag is intézkedhetnék a kézbesítés újra megkísérlése iránt. Sőt ha kellően képzett vi zsgázott kezelők volnának (ugy, a mint a telekkönyvi hatóságoknál) magukra a kezelőkre rá lehetne bízni a kézbesítés újból megkísérlésének az elrendelését. A javaslat 211. §-ának 2. pontja feljogosítja az elnököt, hogy az előkészítő iratban (talán a felebbezésben is ?) megnevezett tanút a szóbeli tárgyalásra idézhesse; azt hiszem, hogy az eljárás gyorsítására és könnyítésére vezetne, ha ugyanez a §. feljogosítaná a tanács elnökét arra is, hogy a megidézést a szükséges költségeknek a bíróságnál letételétől tehesse függővé. A 225. §-ban, eltérőleg az 586. §-tól, oly intézkedés volna felveendő, hogy az ott felsorolt határozatok ellen a felfolyamodás a kihirdetés után nyomban bejelentendő s az elnök határozatát a tanács bírálja felül. Nem tekintve ugyanis azt, hogy ez az intézkedés nem tügg a pernek polgári vagy büntető jellegétől, nem tekintve továbbá azt, hogy a B. P. 378. §-ában teljesen azonos rendelkezés van (a vádtanács elnökére nézve), az eljárás gyorsasága követeli ezt az intézkedést. Elvégre az elnök határozatai közül azok egyike se bír magára az ügy eldöntésére lényegesebb befolyással, amelyeket akár a tervezet lát jóknak, akár én javasolok. Közbevetőleg mondva, az 586. §. rendelkezése a most emiitettekhez képest akként volna megváltoztatandó, hogy az elnök határozatai ellen beadott felfolyamodások felett a bíróság tanácsa dönt. A javaslat 128. §-a szerint a tárgyalás folyamán iratok felolvasásának csak ott van helye, ahol a törvény azt rendeli, vagy ahol szószerinti tartalmuk irányadó, azt azonban a §. már nem határozza meg, hogy vájjon ki állapítja meg azt, míkép valamely irat szószerinti tartalma irányadó-e vagy sem. E miatt aztán a tárgyalás során igen hosszú és céltalan viták fejlődhetnek ki, aminek elejét lehetne venni az által, ha kimondatnék, hogy az elnök bármely irat felolvasását elrendelheti. És erre a tárgyalás során csak az elnököt tartom feljogosithatónak, elvégre is ő vezeti a tárgyalást, aző magasabb állása a tanácsban elegendő biztosíték kell .hogy legyen arra nézve, mikép ő csak a fontossággal biró irat felolvasását fogja elrendelni; egyébként is az elnöknek az a joga. mikép a tárgyalás során a vezetés jopából folyólag csak ő rendelheti el valamely iratnak a felolvasását, nem zárná ki a tanácsnak azt a jogát, hogy a tanácskozás folyamán, esetleg a tárgyalás újra megnyitása mellett, a tanács is elrendelhesse az irat felolvasását. És az elnöknek ehhez a jogához még csak azt a biztosítékot se fűzném, hogy az irat felolvasását az elnök csak akkor rendelheti el, ha annak szószerinti tartalma irányadó. Nem tudom ugyan, hogy a tervezetnek most szóban forgó intézkedését hogyan fogja az indokolás magyarázni, de ugy vélem, hogy ez az «irányadó» kifejezés aligha van helyén a javaslat most tárgyalt §-ában. Mert mikor irányadó valami ? Nemde akkor, ha megmutatja az irányt, az utat, amelyen feltétlenül tovább kell menni f Irányadó például a Kúriára nézve a Kúriának teljesülési döntése, mert a Kúria hasonló ügyek elintézésénél feltétlenül a teljes ülési döntést köteles alapul venni; irányadó továbbá a felülvizsgálati eljárásnál az alsóbb bíróságok Ítéletében megállapított tényállás, de hogyan na 8 oldalra terjed.