A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 30. szám - Közigazgatási törvénykezés. (Vége)

118 a rendelkezése, hogy a férj örökösei a tartásnak a hagyaték tiszta jövedelme erejéig való leszállítását kérhetik, alkalmazást nem nyerhet. Ezek szerint felperes keresete teljesen alaptalan lévén, a másodbiróság ítéletét a most kifejtett okokból, valamint a perköltség tekintetében az elsó'biróság ítéletéből elfogadott indokolásánál fogva helyben kellett hagyni. Jogszabály, hogy az eladó külön kikötés nélkül is felelős az eladott dologi jogoknak szerződésszerű szolgáltatásáért, e szerint tehát az ingatlan eladója is, a ki azt meghatározott térfogatban adta el, a kikötött térfogat terjedelméért rendszerint szavatol, hacsak a felek az ellenkezőt ki nem kötötték. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa l!)Ul. máj. 29. G. 187. sz. a.) A szigorú magyarázatot igénylő 1881. évi LX. t.-c. 72. §. ama rendelkezése következtében, hogy a bérbeadót csak félévi bérösszeg erejéig illeti törvényes zálogjog, a bérbeadót a béröszszeg kamatai és az annak birói uton való érvényesítése körül felmerült költség erejéig elsőbbségi igénye cimén meg nem illeti. (A m. kit. Kúria 1901. jun. 7-én. 3,230. sz.) A függő termés előáll már akkor is, ha a mag az erre gazdászatilag kellően elkészített talajba akként vettetik el vagy ültettetik be, hogy a föld a következő termés meghozatalára alkalmassá vált, következően a kisajátított területnek a vállalat által történt birtokba vételekor már létezett buza-és lucernavetés oly függő termést képez, a mely az 1881. évi XLI. t.-c. 24. S-a szerint kárpótolandó. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa 1901. május 30-án. G. 186. sz.) Jogszabály, hogy ha a házasfelek a férj szüleivel közös háztartásban élnek, a nő nemcsak akkor jogosult külön tartást igényelni, ha vele szemben a férj tanusit tűrhetetlen viselkedést, hanem akkor is, ha e viselkedés a férj hozzátartozói részéről nyilvánul. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa 1901. évi május hó 24-én I. G. 176. sz.) Az, hogy valamely igényelt ingó iránti tulajdonjog igénylöt illeti-e vagy sem, nem tény-, hanem jogkérdést képez. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tan. febr. 27. I. G, 26/1901. sz. a.) Az 1893. évi XVIII. törvénycikk alapirányafa szóbeliség és közvetlenség levén, ebből következik, hogy a felebbezési biróság olyan esetben, a mikor ítéletét a felülvizsgálati biróság további eljárás elrendelése mellett egészen feloldja, ujabb ítéletében a tényállást újból és önállóan van hivatva megállapítani és igy nincs elzárva attól, hogy ujabb ítéletében az előbbi ítéletében elfogadottól ellenkező tényállást állapítson meg. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa: 1901. márc. 6. G. 15/1901. sz. a.) A kezesség jogi természeténél fogva a hitelezőt az egyenes adóssal szemben megilletett igény arra a kezesre, ki az illető egyenes adós helyett a kezességével megerősített szolgáltatást teljesiti, már a szolgáltatás teljesítésének megtörténte által átszáll : és igy nem szükséges az, hogy azt az igényt a hitelező az illető kezesre kifejezetten és alakszerűén átruházza, ezt tehát a hitelező megtenni nem köteles. A S. E. I41., 142. és 162. §§. rendelkezéseinek egybevetéséből kétségtelen, hogy a felek a felebbezés szóbeli tárgyalásakor is hozhatnak fel uj ténykörülményeket és bizonyítékokat, hogy a felebbező fél ellenfele ezzel a jogával akkor is élhet, ha a felebbezésre elökészitő iratot nem adott, és hogy a felebbezési biróság elökészitő irat adására a döntő és még tisztába nem hozott ténykörülmények iránt bármelyik felet felhívhatja és kötelezheti azt a felet, a kit ama ténykörülmény iránt az előkészítés és a bizonyítás kötelezettsége terhel. A S. E. 64. és 197. §. szerint a felebbezési biróság akkor, a mikor a döntő ténykörülményre ténybeli meggyőződését a per addigi adataiból megalkothatja és meg is alkotja, a fél ajánlotta további bizonyítást indokolás mellett mellőzheti, és a bizonyítékok ekként megengedett mérlegelésének eredménye felülvizsgálat tárgyává sikeresen nem tehető. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tan. 1901. márc. 12. G. 50 sz. a.) A S. E. 214. S-a értelmében sommás ügyekben a kir. törvényszék végzései elleni felfolyamodásra nézve, amennyiben ez a törvény eltérő intézkedést nem tartalmaz, az 1881. évi LiX. t.-cnek a felfolyamodásra vonatkozó rendelkezései alkalmazandók, a most idézett törvény értelmében pedig a másodfokban hozott végzésék ellen felfolyamodásnak csupán az 5g. §-ban megjelölt esetekben van helye. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tan. 1901. márc. 21. H. 8/1901. sz. a.) A S. E. 190. §. szerint a felülvizsgálati kérelemnek magában kell foglalni annak kijelentését is, hogy a fél az Ítéletet mely alapon támadja meg, és igy a felülvizsgálati kérelemben valamely előző irat tartalmára ennek ismétlése nélkül történt puszta hivatkozás vagy a felülvizsgálati tárgyaláson felhozott uj panaszpontok tekintetbe nem vehetők ; ez az eljárási szabály a fenn kifejtettek szerint a csatlakozási kérelemre is megfelelően alkalmazandó. Akkor, a mikor a vevő az ingatlan vételárát egészen kifizeti, a dolog természeténei fogva az eladó olyan okiratot tartozik kiállítani és a vevőnek átadni, a melynek alapján a vevő tulajdonjogát azonnal vagy a szerződés körülményeihez képest annak idejében bekebeleztetheti; az olyan okirat kiállítása és a vevőnek átadása tehát az eladó részéről a szerződésnek nem tulajdonképeni teljesítése, és a vevőnek nem ilyen önálló igénye a mi csak viszonkereset vagy külön kérelem mellett volna tekintetbe vehető; ezekből egyúttal kétségtelen, hogy a felebbezési biróság azzal, hogy alpereseket csak az illető okiratnak felperesek részéről átadása ellenében marasztalta, nem ingatlan, felett hanem csak a kereset tárgya és ezzel jogilag kapcsolatos, kérdés felett itélt. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tan. 1901. márc. 5. G, 37/1901. sz. a.) Minthogy alperes viszonszolgáltatás kötelezettsége mellett vett át pénzt" felperestől, közöttük tényleg oly kötelmi viszony létesült melynek jogi természetéből önként folyik, hogy alperes felperessel szemben elszámolni tartozott, az ily alapon történt elszámolás tehát szerződésszerű kötelezettséget állapítván meg, ebből következik, hogy az ennek eredm ényeül mutatkozó különbözet érvényesítése az elszámolás alapjául szolgált egyes előlegek részletezésétől függővé nem tehető. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tan. 1901. márc. 12. G. 62/1901. sz. a.) A S. E. 203. §-ára való utalással megjegyeztetik, hogy a gyámsági törvény 113. S-a csak a közönséges gyámra nyer alkalmazást, ellenben az anyára, mint t. t. gyámra nézve a 35. §. szerint a 20. S- rendelkezései az irányadók, e szerint pedig a haszonbérbe adáshoz gyámhatósági jóváhagyás nem szükséges. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa : 1901. február 14 G. 3/1901. SÍ.;I.) A S. E. 197. S-a értelmében a felebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállás sikerrel csak az alapon támadható meg, hogy az Ítéletben valamely jogszabály megsértésével voltak tények megállapítva, figyelmen kívül hagyva, vagy felhozattaknak tekintve. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa: 1901. febr. lő. I. G. 604/900. sz. a.) Annak a megállapítása, hogy a pernyertes felet a per tárgyára és a teljesített munka és kiadás mérvére tekintettel, minő összegű perköltség illesse, mint a birói belátás mérlegelés eredménye a ténykérdés keretébe tartozik, mely felülvizsgálat tárgyává nem tehető. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa: 1901. febr. Ki. I. G. 595/1900. sz. a.) A törvénytelen gyermeket az anya addig, mig a tartási kötelezettség iránt a biróság nem határozott, köteles eltartani és ez a kötelezettség az anyának a szülőit is terheli, s ezek a tartás egyenértékének megtérítését a kereset beadása előtti időről csak akkor követelhetik, ha a gyermek születésétől a kereset megindításáig hosszú idő nem telt el, avagy kimutatják, hogy a kereset megindításában rajtuk kivül eső ok miatt gátolva voltak ; minthogy pedig meg van ugyan állapítva, hogy a törvénytelen anyja időközben elhalt és hogy felperes a törvényte len gyermek gyámjául az illetékes árvaszék által 1897. évi ápril. hó 24-ik napján neveztetett ki, de minthogy ö a törvénytelen gyermeknek nagyatyja, és a kereset beadásáig a törvénytelen gyámjává történt kinevezésétől számítva hosszú idő telt el, mulasztására nézve pedig elfogadható gátló körülmény meg nem állapíttatott: az vélelmezhető, hogy a felperes a gyermeket saját kötelezettségének tudatában tartotta el a kereset megindításáig : ugyanezért a felebbezési biróság jogszabályt sértett, a midőn a kereset indítása előtti időről követelt tartásdijat megítélte. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa : 1901. február 15. I. G. 615/900. sz a.) A tartási kereset ellen a törvénytelen gyermek anyjának feslett élete a természetes apa részéről csak akkor vethető ellen, ha az anya feslettsége a fogamzás időszakában forgott fenn. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa: 1901. február 15. I. G. 6UI/900. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Ha a biztosítási feltételek azt tartalmazzák, hogy bizonyos esetre a biztosító csak ugy tartozik a biztosítási összeget megfizetni, ha a fél magát utólagos vizsgálatnak alávetvén, a felvételre alkalmasnak találtatott, mig ellenkező esetben a már befizetett dijak visszafizetendők és ha az orvos az utólagos vizsgálatról a biztositónak jelentést nem tesz, hanem a felvétel dolgában maga határoz : ugy az orvos, midőn a megvizsgált egyént a biztosításra alkalmasnak nyilvánítja, a biztosító megbízottjaként jár el és ő végzi a biztosító nevében azt a jogi cselekményt, melynél fogva a szerződés a biztositót is kötelező hatályra emelkedik. Ebből következik, hogy a vizsgálat alkalmával az orvosnál tett bejelentés a kockázat elvállalása előtt a társaságnál tett bevallással egy tekintet alá esik. Mert a minden kereskedelmi ügyletnek alapfeltételét képező jóhiszeműséggel ellenkeznék, hogy a biztosító az orvosi vizsgálat után a szerződéshez ragaszkodva, a már felvett dijakat megtartsa, a később lejárókat beszedje és mégis az ügylet érvényességét megtámadhassa oly betegség miatt, mely az orvosnak tudomására hozatott, mielőtt a megvizsgált egyént a biztosításra alkalmasnak nyilvánította. A muló és következmények nélkül elmúlt baj betegeskedésnek nem nevezhető, mert a szavaknak közönséges értelme szerint a betegeskedés állandó vagy legalább gyakorta visszatérő szenvedést, vagy legalább gyengélkedést jelent. A budapesti kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletének felebbezett azt a részét, melylyel alperes 405 kor. 94 fill. tökének és járulékainak megfizetésében marasztaltatott, a felperes pedig 2,377 kor. 38 fill. tökét s járulékait felülhaladó követelésével elutasíttatott, helybenhagyja; egyebekben megváltoztatja s alperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy még 1,971 kor. 44 fill. tőkét és