A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 30. szám - Közigazgatási törvénykezés. (Vége)

224 A JOG kar azonban tartózkodott ennek megünneplésétől, mire elegendő ok a 25 év alatt szenvedeti sérelmek sokasága s a panaszok meg nem hallgatása. Az orvosi kar a kuruzslókkal, a kereskedői kar ^ pedig a jótékony fogyasztási szövetkezetekkel szemben is kellő védelmet talál, mig az ügyvédek érdeke nem részesül kellő istápolásban a zugprókátorok, meg a községi- és körjegyzők konkurrenciája ellenében. Bizalommal fordul a jelentés az igazságügyminiszterhez és kéri, hogy az ügyvédi rendtartás keretén kivül a közgazgatás rendszeres szabályozását célzó törvényjavaslat mielőbb való benyújtását szorgalmazza. E törvény keretében el lehetne tiltani a községi- és körjegyzőket a magánügyek képviseletétől. A jogszolgáltatás terén már kedvezőbb tapasztalatokkal találkozunk. A polgári törvénykönyv és perrendtartás tervezetéről, az ügyvédekre vonatkozó részeket kivéve, mint örvendetes jelenségről nyilatkozik a jelentés. Az ügyvédeket illető kérdésekben külön telterjesztést igér. Érdekes a kamarának az a kijelentése, hogy nem tud oly mértékben lelkesülni az esküdtbirósági intézmény behozataláért, mint általában a sajtó és a többi ügyvédi kamarák. Tökéletesebbnek tartja a régi rendszert, mikor a legsúlyosabb természetű bűnügyekben három fórum s ezek között a kir. Kúria Ítélkezett. Egyben rámutat a bűnvádi perrendtartás némely hibájára. A kamara területén levő bíróságok működése kifogástalan volna, ha a kellő személy szaporítással az ügykezelés gyorsabbá tétetnék. Nyilt kérdések és feleletek. Illeték-kérdés. (Felelet.) Lapunk f. hó '21-iki számában «Aliquis» által felvetett illetékügyi kérdésre elméleti és gyakorlati téren verzátus egyénektől szerzett információink szerint egész határozottan válaszolhatjuk, hogy az eladónak az a kísérlete, hogy a 12,593 kor. adásvételi illetéknek fizetése alól felmentessék, fennálló illetéktörvényeink és szabályaink mellett semmiféle uton sikerre nem vezethet, mert az adásvételi illetékért elsősorban, ha azt magára vállalta: a vevő, másodsorban az eladó és harmadsorban a tárgy felelős. Ezek közül a vevő csak az esetben támadhatná meg sikerrel a pénzügyi közegeket, ha a vevő ellen az illetéket a törvényes öt évi határidőn belül mulasztották volna el érvényesíteni, az pedig itt nem történt. A kincstárt arra semmiféle törvény vagy szabály nem kötelezi, hogy az árverésben részt vegyen vagy az árverés után utóajánlatot tegyen. A felhozott esetben az illeték a törvényes öt évi elévülési határidőn belül már csakis az eladót terheli, mert a kényszer utján eladott ingatlant a vételárból ki nem telt köztartozások, többé egyáltalán nem terhelik. Se-nper. Irodalom. A magyar kereskedelmi jog; kézikönyve Különös tekintettel a birói gyakorlatra. Irta : Nagy Ferenc, volt budapesti egyetemi tanár. Kiadja az rtthenaeum Bpest. Alig van magyar tudományos mű, mely dr. Nagy Ferenc kézikönyvéhez hasonló elterjedtségnek örvendene. Ezért igaz elismeréssel kell adóznunk a tudós szerzőnek, hogy az amúgy is — rövid 2 év alatt — teljesen elfogyott 4 kiadást — egy ujabb kiadással pótolta, amelyben figyelembe vette ugy az időközben hozott ujabb bel- és külföldi | tc>rvfr.ytlet, valEirirt f gycl<rrrcn éltó elvi jelentőségű határozatodat is. Szerző e kötetben a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szóló 1898: XXIII. t.-c.-et,amelynek javaslata épp^n az ő munkája volt, három uj fejezetben ismerteti. A kitűnő munka uj kiadását bővebben ismertetni felesleges. A második kötet rövid idő múlva követni fogja az elsőt. Telekkönyvi döntvények és végrehajtások. 1861-től 1901-ig szakaszok szerint összeállítva; segédkönyv a telekkönyvi és végrehajtási törvény, — illetve rendeletekhez. Sajtó alá rendezte H erez egh Mihály egyetemi tanár. Az első részben a telekjegyzőkönyvekre, a második részben pedig az uj telekkönyvek vezetésére vonatkozólag közli szerző a birói határozatokat. A harmadik részben végül szerző lenyomatván a végrehajtási törvénynek vonatkozó szakaszait, azok kapcsán közli az elvi határozatokat. A vaskos kötet ára 6 korona. Kiadta az Atheneum részv. társ. A msg-rend:léssk gyűjtése. A vonatkozó törvényekkel és utasításokkal kiegészítve magyarázza Sugár Ignác, a miskolci kereskedelmi és iparkamara h. titkára. Kiadja L ö w y József fia Miskolcon. F. hó 1-én lépett életbe a megrendelések gyűjtésének korlátozásáról szóló 19C0. évi XXV. t.-c. Ennek ismerete a kereskedőknek, iparosoknak, hatóságoknak, de általán a közönségnek igen szükséges. Ezt közvetíti szerző lenti kis müvével. A m. kir. központi statisztikai hivatal adatgyűjtéseinek magyarázata. Irta: I)r. Buday László miniszteri segédiitkár. Ez a könyv hasznos útbaigazítója minden hatóságnak, társulatnak s magános embernek, a kiknek a statisztikai adatszolgáltatás körül valami dolguk van. Államtudományi államvizsgára, szigorlatra készülőknek is igen ajánlatos A terjedelmes kötet dr. Kampis János hasznos vállalatában, a Közigazgatási Könyvtárban jelent meg. Ára 2 korona 40 fillér. Vegyesek. Magyar nemességet nyert kereskedő feleségét niegilleli-e a közszerzeményi jog? Ezen érdekes örökösödési illetékügyi szempontból nagy fontosságú kérdés tekintetében elvi jelentőséggel biró határozatot hozott nemrég a budapesti kir. pénzügyigazgatóság a központi dij- és illeték-kiszabási hivatal megfelebbezett határozatától eltérőleg. Egy) magyar nemességet nyert kereskedő örökösei ugyanis hagyaték tárgyalása alkalmával elismerték az özvegy közszerzeményi jogát, ezért a hagyatékból a közszerzeményi vagyon felét eliminálták. A bíróság is ennek megíelelőleg adta át a hagyatékot. Az illetékkiszabási hivatal azonban az örökösödési illetéket a közszerzeményi vagyon fele u t á n is ki r ó 11 a, azon indokolással, hogy magyar nemesnek felesége nem bir közszerzeményi joggal a férj vagyonában. A budapesti kir. pénzügyigazgatóság a felek felebbezése folytán ezen illetéktöbblet követelését 25,715/11. 1901. számú végzésével törölte, kijelentvén, hogy midőn a közszerzeményi jogot az örökhagyó végrendelete, az összes érdekelt örökösök, és maga a bíróság is elismeri, a közszerzeményi és azilletékkiszabási hivatal által vita tárgyává nem tehető, másrészt figyelemmel arra, hogy örökhagyó kereskedő volt s kétségtelen, hogy mint i ly e n szerezte v a gy on á t, az, hogy emellett nemességevolt, nem szüntette meg kereskedői jellegét. Ily esetben tehát nem alkalmazható az országbírói értekezlet által érvényben fentartott azon szokásjogunk, hogy nemesek között nincsen közszerzemény. Képviselöválasztói névjegyzékbe való felvétel. A m. kir. Kúria: A központi választmány határozata megváltoztattatik, a L. József által beadott felszólalás elfogadtatik s nevezett az orsz. képviselő választására jogosult mikalakai választók 1901. évre érvénynyel bírandó névjegyzékébe felvétetni rendeltetik. Indokok: A központi választmány a felszólalás beadásának határidejét illetőleg nem helyesen alkalmazta az 1899 : XV. t.-c. 151. § át, mert az idézett §. a névjegyzék kiigazítása alkalmával beadható kiigazítási kérvények beadásának határidejéről rendelkezik, a jelen esetben azonban nem a névjegyzék évenkénti kiigazításáról, hanem a névjegyzék uj összeállításáról lévén szó, a törvénynek nem a 151., hanem a 147. §-a alkalmazandó, mely szerint a felszólalások beadásának határideje a névjegyzék nyilvános kitételét követő 15 nap. Az 1899: XV. t.-c. 142—152. §-ai ugyanis a törvény 178. §-a értelmében 1900. január 1-én lépvén életbe, a törvény végrehajtásának ez első évében a 142. §. értelmében a választók névjegyzéke hivatalból volt összeállítandó, ellenben a névjegyzék összeállítását követő minden esztendőben annak csak kiigazítása eszközlendő. A folyó évben újból összeállított névjegyzék elleni felszólalásokra pedig az 1874 : XXXIII. t.-c. 41. és 44. §-a, valamint az utóbbi §-t módosító 1899 : XV. t.-c. 147. §-a nyert alkalmazást, mig a törvény 151. §-a a kiigazítás alkalmával beadható kiigazítási kérvények beadásának határidejéről rendelkezik. Ez alapon volt tehát L. J. felszólalása elfogadandó, és miután a nevezett a felszólaláshoz csatolt hiteles okirattal kimutatta, hogy ő, mint államvasu'.i altiszt 520 forint fizetésben részesül, volt a kir. Kúria állandó gyakorlata értelmében, mely szuint a m. kir. államvasutak alkalmazottai a választói jogosultság tekintetében az állami tisztviselőkkel egy tekintet alá esnek, az ő választói jogosultsága az 1874 : XXXIII. t.-c. 7. §-a értelmében megállapítandó. (1900. október 13. 240/900. sz. a ) Hatáskör megállapítása, idegen vadászterületen két nyúlnak bottal való elejtése miatt indított ügyben. A m. kir. minisztérium az ifj. G. József és társa szapáry-ligeti lakosok ellen vadászati kihágás miatt indított ügyben a kis-jenó'i kir. járásbíróság és Arad vármegye alispánja között felmerült hatásköri összeütközési esetet 1900. évi december hó 5-ik napján tartott tanácsában megvizsgálván, következőleg határozott: Ebben az ügyben az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Indokok: A feljelentés szerint G. József és Sándor a szapáry-ligeti határban a főhercegi uradalom vadászterületén 1899. december 11-én két nyulat bottal leütöttek és eltulajdonítottak. Ez a cselekmény nem a BTK. 333. §-ba ütköző lopás, hanem az 1883. évi XX. t.-c. 27. §-ában körülirt vadászati kihágás ismérveit tünteti fel, miután fent nevezettek nyul-fogás céljából m-ntek a tiltott területre és mert az a körülmény, hogy a vadat vadászat alkalmával lőfegyverrel vagy más eszközzel ejtelték-e el, a cselekmény minőségén nem változtat, illetőleg mert a tiltott eszköz használata nem szünteti meg a cselekménynek vadászati kiháaás minőségét, hanem annak csupán súlyosabb esetét állapítja meg. A vadászati törvény 2fi. §-ába ütközik továbbá a vádlottak azon cselekménye, hogy idegen vadászterületen engedély nélkül vadásztak. Minthogy pedig a vadászati kihágások megtorlása az 1883 évi XX. t.-c. 47. §-a illetőleg az 1397. évi XXXIV. t.-c. 19. §. 3. pontja szerint a közigazgatási hatóság hatáskörébe van utalva; a szóban forgó ugy elbírálására a közigazgatási hatóság hatáskörét kellett megállapítani. (07,706/1900. I. M. sz.) Kúriai és táblai értesítések „ár AKl^K"n-Félegyháza. Dr. Sz. Á A jövő számban. - KolozsK^JA T~JUlÍS érk' 701/90L V- sz- a- elóa. Végh, n. e. kuthy n Ince-Ince érk. 899/901 V. sz. a. előa. Jó-