A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 28. szám - Egy pár szó a tényleges birtokos tulajdonjoga telekkönyvi bejegyzésének kérdéséhez

A JOG 111 két alapító az általuk jegyzett részvények névértékének megfelelő értékben oly betéttel járuH az alaptökéhez, amely nem készpénzből állott. Minthogy azonban H. alapító tagnak a betétjét, a 4. •/. szerint általa a jegyzett részvények névértékének megfelelő értékű műszaki felszerelési tárgyaknak a felperes r. t. részére leendő szállítása iránt elválalt kötelezettség képezte, de szállítást egyáltalán nem eszközölt, a felperes r t. most már keresete szerint a H. alapító tag által jegyzett részvények névértéke fejében a kereseti összeg erejéig az 1. r. alperest, mint a cégjegyzés idejében voll igazgatóságnak egyik tagját vagyoni felelősségre vonja amiatt, mert az akkori igazgatósági tagtársaival együttesen aláirt 3. ''. a. kérvény tanúsága szerint a felperes r. t.-nak a kereskedelmi cégjegyzékbe leendő bejegyeztetését azon az alapon eszközölték ki, hogy a r. t. egész alaptökéje részvényaláirás által biztosítva és teljesen befuetve lett, holott nyilvánvaló volt, hogy a H. által jegyzett 19,990 drb 4-99,750 kor. névértékű részvényre, miu'án ő készpénzfizetést nem teljesitett s a kötelezett szállítást nem eszközölte, ellenérték be nem folyt, s az ekként elvállalt kötelezettségre nézve semmi biztosíték nem állott fenn. Helyesen fejtelte ki a másodbiróság az elsőbiróság Ítélete vonatkozó indokolásának elfogadásával azt, hogy az 1. r. alperes vagyoni felelőssége azon az alapon, hogy az igazgatósági tagi minőségében általa is aláirt kérvénynyel a cégjegyzés a társaság alaptökéjének aláírására és befizetésére vonatkozó valótlan előterjesztések által eszközöltetett volna ki, fenn nem állhat azért, mert a 3. /. a. kérvény tartalma szerint abban az az állítás, hogy az egész alaptőke biztosítva és befizetve van, pusztán a kérvény kapcsán bemellékelt alaku'ő közgyűlési jegyzőkönyvre, s az abban a közgyűlésnek ez irányban hozott határozatának alapjául szolgált okiratokra és az alapszabályokra hivatkozással olyan ténykörülmény gyanánt van felhozva, mint a mely a hivatkozott okiratokkal tanusittatik. Már pedig a 3. .'. a. jkv. tartalma által tanúsítva van, hogy az alakuló közgyűlés akkor, a mikor a H. alapitó tag részéről a 4. •/. a. szerint elvállalt szállítási kötelezettséget az alaptőkéhez történt hozzájárulási betétként elfogadta, egyúttal ennek értékével a H. által már előzően jegyzett részvényekre teljesítendő fizetést is megtörténtnek tekintette, s ily medon, miután a másik alapitónak szintén elfogadott betétje értékével az ezáltal jegyzett részvényekre eső fizetést teljesítettnek fogadta el és megállapította, hogy a fenmaradó 10 részvényjegyzés alapján ezek névértéke 250 kor. be van fizetve, a társaság egész alaptőkéjét befizetés, illetve kiegyenlítés által teljesen biztosítottnak határozatilag kijelentette. Ebből kitűnik, hogy az igazgatóság tagjai cégjegyzési kérvényükben az alakuló közgyűlés jegyzőkönyvére hivatkozással mást nem állítottak, mint a mi ebben tanúsítva volt, s így valótlan előterjesztést nem tettek. De nem vonható vagyoni felelősségre az 1. r. alperes mint igazgatósági tag a felperes által a perben vitatott azon az alapon sem, hogy miután a kereskedelmi törvény 153. §-a szerint a részvénytársaság az alapszabályok bemutatásával egyidejűleg igazolni tartozik, hogy az egész alaptőke aláirás által biztosíttatott és hogy a biztosított alaptőkére az egyes részvények után legalább a névérték 30 °/0-a tényleg befizettetett, a H. által eszközölt részvény-aláirás pedig annak következtében, hogy annál a kereskedelmi törvény 151. §-ának kötelező rendelkezése ellenére még a kötelező 10 °/0 készpénzfizetés sem történt, már alapjában érvénytelen voit, de másfelől a jegyzett részvények ellenértékéül kizárólag a 4. '/• a. szerint csak a jövőben eszközlendő szállítási kötelezettség sjolgálhatott, ami mindaddig, a mig a szállítandó tárgyak át nem adatnak, vagyoni értékkel nem bir, s így a megkívánt vagyoni biztosítást sem nyújtja, s ekként az igazgatóság tagjait a cégjegyzés kieszközlésénél annak következtében, hogy meg nem győződtek a H. részvényaláirás érvénytelenségéről, vagy ha ezt érvényesnek tekintették is, annak ellenértéke fejében H.-tól a 4. 7. a. tárgyaknak szállítását vagy a szállítás megfelelő biztosítását nem követelték, a törvénybe ütköző oly mulasztás terheli, amelynek következtében kártérítéssel tartoznak a részvénytársaságnak. Nem szenved kétséget ugyanis, hogy amennyiben a részvénytársaság alapitója a társaság alaptőkéjéhez nem készpénzbetéttel járul, amelynek ellenében részvényeket kap, a neki kijáró e részvényeknek általa történt jegyzésénél a részvényaláirás érvényességének feltételét a kereskedelmi törvény 151. §-a szerint a 10 százaléknak készpénzben leendő lefizetése nem képezheti és hogy az alaptőkének a betét ellenében átadandó részvények névértékére eső részére nézve a kereskedelmi törvény 159. §-a szerint megkívánt biztosítása magában az átvett betétben keresendő. Arra nézve azonban, hogy a részvénytársaság megalakulásánál az első igazgatóság tagjai mennyiben kötelesek az alapitásnak és az alakulásnak alapul szolgált adatoknak valóságáról általában és különösen arról is meggyőződést szerezni, hogy az alapitóknak a törvény előfeltételeihez képest, nekik kijáró részvényeik ellenében elfogadott betétjük értéke által a részvények névértékének megfelelő társasági alaptőke kellően van-e biztosítva, és hogy esetleg a kellő biztosítás hiányában mennyiben kötelesek biztosítást kívánni, kereskedelmi törvényünk kötelező rendelkezést nem tartalmazván, e kérdés mindenkoron csakis a fenforgó körülmények figyelembe vételével szükségeltető kellő gondosság szempontjából dönthető el. Minthogy p?dtg a kereskedelmi törvény 154. §. 1. pontja szerint az alakuló közgyűlésnek képezi feladatát, az alaptőkének kellő aláirás és befizetés által történt biztosításáról meggyőződést szerezni, s a 2. pont szerint az alapitókkal történt megállapodások felett is az alakuló közgyűlés határoz, s ugyancsak ő állapítja meg a kereskedelmi törvény 156. §-nál fogva az alapítók oly betétének értékét, amely nem készpénzből áll, s határozza meg az ettől átvett tárgyakért adandó részvények számát, s a fenforgó esetben a 3. 7- a. alakuló közgyűlés a H. alapitó által a 4. 7. a. szerint vállalt szállítási kötelezettséget, meghatározott értéket képviselő betétként, miután az ilyenül a. /. a. alapítási tervezetbe is felvéve volt. az annak ellenében átadandó részvények számának meghatározásával elfogadta: nyilvánvaló, hogy a felperes részvénytársaság megalakulásánál a társaság közgyűlése a H. alapitó betétjében a neki átadandó részvényekre eső alaptöke részt már a kötelezettség elvállalásának tényével kellően biztosítottnak tekintette. Következőleg miután a részvénytársaság csakis az alakuló közgyűlés hátározatához képest s az ezzel elfogadott alapszabályok évtelmében alakulhatott meg, s a felperes a perben nem mutatta ki, hogy a cégjegyzés időpontjáig a cégjegyzést kieszközlő igazgatóság tagjai által is ismert ujabb körülmények bekövetkezte miatt a viszonyok akként alakultak, hogy a cégjegyzéskor a H. részéről szerződésileg elvállalt szállítás a viszonyok változta miatt pusztán a szerződésben foglalt kötelezéssel biztosítva nem volt: az igazgatóság tagjai sem törvény ellenére nem jártak el, sem a kellő gondosság figyelmen kivül hagyásával mulasztást nem követtek el az által, hogy az alakuló közgyűlés határozata értelmében az ez által elfogadott alapszabályok bemutatásával a cégjegyzést kieszközölték. Ehhez képest az 1. r. alperes marasztaltatása pusztán azon az alapon, hogy a felperes részvénytársaság cégjegyeztetésének kieszközlésénél, mint ennek ez időben egyik igazgatósági tagja, szintén közreműködött, ki nem mondható, a marasztaltatásnak más alapját pedig a felperes a perben az alsóbiróság Ítéletének indokolása szerint nem igazolván, a másodbiróságnak a felperest keresetével elutasító ítéletét helyben kellett hagyni. (1900. szept. 26. 593/930. sz. a.) A csődtörvény 143. §-a értelmében indított kereset szükségképeni folyománya lévén a nyilvános birói felhívás folytán beadott csődbejelentésnek, felperes, noha külföldi és nem bizonyította, hogy azon államban, melynek honosa, a magyar állampolgár megfelelő esetben biztosíték adására nem köteleztetik, perbiztositék adására nem kötelezhető. (A budapesti kir. ítélőtábla 1898. június 23. 56. sz. a) Annak az állitásnak a bizonyítása, hogy az állandóan alkalmazott segéd önként hagyta el a szolgálatát, a főnököt terheli. (A budapesti kir. kereskedelmi és váltótö.-vényszék felebbezési tanácsa. 1900. május 7. E. 149/900. sz. a.) Bűnügyekben. A btk. 232. és 245. §§-ban foglalt meghatározások közti eltérés abban áll, hogy mig a btk. 232 §-a szerinti bűntett létrejöttének feltételét magához a közösüléshez való beleegyezés hiányában a kényszerítés vagy pedig a nő tehetetlen állapotának felhasználása képezi, akár a tettes idézte elő ezt az állapotot, akár nem, — addig a 245. §. szerinti bűntett megtévesztés által létesül olykép, hogy a tettes magát a nő férjének színleli és a nőnek tévedését tudatosan felhasználja. Vádlott a sértett védelemre és akaratnyilvánításra tehetetlen állapotát használván fel, hogy vele nemileg közösüljön, cselekménye a btk. 232. §. 2. pontjába ütköző erőszakos nemi j közösülés tényálladékának felel meg s az, hogy a sértett a közö/ sülés végeztekor öntudatra ébredvén, azt hitte, hogy férje van vele, ettől eltérő minősítés alapjául nem vehető. A temesvári kir. törvényszék. (1900 febr. 17. 13,249. sz. a.) K. Hermann vádlottat a btk. 232. §. 2-ik pontjába ütköző és minősülő erőszakos nemi közösülés bűntettében bűnösnek mondja ki és e miatt a btk. 232. és 235. §§. alapján 5 évi fegyházra és 5 évi hivatalvesztésre itéli. Indokok: G. G. Lajosné szül. K. Ilona panaszolja, 1898. évi aug. hónapban Temesvárott a Józsefvárosban özv. R. Jánosnénál laktak ideiglenesen, ahol egy közös szobiban kívülük' a lakásadó 7 éves leányával és K H. vádlott is aludt. 1898 aug. 31-én férje N-Becskerekre utazván, az éjjel az ágyban egyedül aludt. Éjjel álmában azt érezte, mintha valaki előbb a bal, azután pedig a jobb lábát széjjel húzná, s rögtön utána nyomást érzett a mellén, álmából felriadva azt hitte, hogy férje van mellette, de az ágyban levőnek arcába nyúlva érezte, hogy az szőrös,— holott férje teljesen csupasz, — azonnal tisztában lévén tehát azzal, hogy ágyában vádlott van, elsikoltotta magát s vádlottat magától ellökte, lökés közben keze vádlott hímvesszőjéhez érve erezte, hogy az nedves, szeméremtestéhez kapva constatálta, hogy az is nedves (ondós), vagyis olyan, mint mikor férjével közösül, — erre vádlott őt ugy gyomrán ütötte, hogy visszaesett az ágyba és lélegzete is elállott, — magához térve R-nének azt kiáltotta: látta, az a szemtelen zsidó (vádlott) nála volt, s R-né igenlő válaszára vádlott mit sem szólt, s mert sirt és vádlottat szidalmazta, R.-né sértettet csitította azzal, hogy a házbeliek éjjeli nyugalmát ne zavarja. A gyomrára kapott ütés folytán két napig volt beteg.