A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 28. szám - Egy pár szó a tényleges birtokos tulajdonjoga telekkönyvi bejegyzésének kérdéséhez

112 A J Oü Vádloti tagadja, hogy kérdéses éjjel sértett ágyában volt, s hogy sértettel nemileg közösült, beismeri azonban, hogy tudta, miszerint kérdéses éjjel sértett férje nem volt otthon, s hogy éjjel szükségét végzendő kiment, s minthogy azonban sértettnek esküvel megerősített vallomását kiegészíti és támogatja özv. R. Jánosné tanú azon vallomása, hogy midőn kérdéses éjjel vádlottat a kapun bebocsájtotta, vádlott azt kérdezte, hogy egyedül alszik-e sértett, hogy hallotta, midőn kérdéses éjjel sértett mintegy segélyül és bizonyságul azt kiáltotta neki (tanúnak): Asszonyság, látta-e a «szemtelen zsidót* s nyomban utána látta vádlottat sértett ágyától távozni; hallotta, hogy sértett vádlottat hangosan és durván összeszidta, mi ellen vádlott egyáltalán nem tiltakozott és illetve sértett állítása ellen nem védekezett; minthogy T. Ernő dr. orvos tanú vallomása szerint sértettet az esetet követő nap meglátogatván, sértett felette izgatott állapotban siró görcsök mellett elbeszélte tanúnak az előtte való éjjel vele történteket, sértettet megvizsgálva, gyomrán ütések nyomait constatálta, — minthogy P. Károlyné K. Mária tanú vallomása szerint másod vagy harmadnap az eset után, vádlott jelenlétében a dologról beszélgetve, vádlott csak annyit mondott: hiszen én is vérből és húsból való vagyok és nem tagadta azt, hogy sértett ágyában volt, — minthogy továbbá vádlott azt a védekezését, hogy az éjjel csupán azért kelt fel, mert szükségét végzendő ki kellett mennie, megcáfolja özv. R. Jánosné, ki mint vallja, rendesen ébren alszik és P. Károlyné, ki kérdéses éjjel beteg gyermeke mellett virrasztott, tanuk azon vallomása, hogy az éjjel R-ék lakásából senki, tehát vádlott sem járt kint, minthogy özv. R Jánosné tanú vallomása szerint vádlott ezen tanú előtt egy alkalommal kijelentette, hogy sértett oly hiányosan takaródzik, hogy csak gusztust csinál neki (vádlottnak), minthogy R. Jánosné tanú vallomása szerint vádlott hasonló körülmények közt ezen tanúnál is tett kísérletet nemi közösülés iránt, mint ezt R. J.-né sértettnek R. Károlynak és P. Károlynénak is elpanaszolta, minthogy R. J.-né, P. K.-né és G. A. tanuk vallomása szerint sértett előttük sirva panaszolta el, hogy vádlott rajta erőszakot követett el, minthogy tehát a kir. törvényszék a megesketett sértett és tanuk vallomásaival megállapított tényállás és ennek keretében igazolt ténykörülmények egybevetéséből azt, hogy vádlott sértetten erőszakos nemi közösülést végzett, tehát vádlott tettességét bizonyítottnak veszi, vádlottat ezen bűntett miatt bűnösnek kimondani indokoltnak találja. A büntetés kiszabásánál azon enyhítő körülménynyel szemben, hogy vádlott rovatlan előéletű, súlyosító körülményül figyelembe vétetett a kir. tszék által, hogy vádlott ezen cselekményével sértett és férje közötti házaséletet teljesen feldúlta. A temesvári kir. ítélőtábla (1900 jul. 23. 2,515. sz. a.) vádlottat az erőszakos nemi közösülés helyett a btk. 245. §-ába ütköző s minősülő szemérem elleni bűntettben nyilvánítja bűnösnek és emiatt az idézett törvényszakasz alapján két évi börtönre Ítéli. Indokok: G. L.-né Ilona sértett fél maga is azt vallja, hogy már ébren és ekkép öntudatos állapotban volt, mikor vádlott a közösülés véghezviteléhez hozzáfogott s azt csak azért nem akadályozta meg, mivel azt hitte, hogy férje van nála, a vádlott tehát nem erőszak alkalmazásával, hanem a sértttt nő tévedésének felhasználásával hajtotta végre a panaszolt közösülést, mely cselekménye a btk. 243. §-nak súlya alá eső szemérem elleni bűntettnek tényálladékát állapítja meg. A büntetés a vádlott büntetlen előéletére, mint enyhitő körülményre tekintettel szabatott ki. A m. kir. Curia (1901 május 14-én 695. sz. a.) A kir. tszék ítéletét hagyja helyben, — a büntetésre vonatkozólag azzal a változtatással, hogy vád ott fegyházbüntetése 2 évre leszállittatik. Indokok: A kir. tszék Ítélete indokainál fogva és azért hagyatott helyben, mert a btk. 232. és 245. §-aiban foglalt meghatározások közti eltérés abban áll, hogy míg a btk. 232. §. szerinti bűntett létrejöttének feltételét magához a közösüléshez való beleegyezés hiányában a kényszerítés, vagy pedig a nő tehetetlen állapotának fölhasználása képezi, akár a tettes idézte elő ezt az állapotot, akár nem; addig a 215. §. szerinti bűntett megtévesztés által létesül olykép, hogy a tettes magát a nő férjének színleli s a nőnek tévedését — tudatosan — felhasználja. A jelen esetben nincs semmi adat arra, hogy a vádlott magát a sértett férjének színlelve, s a nő tévedését felhasználva hajtotta végre a közösülést; sőt a sértett előadásából, melyre a kir. ítélőtábla a btk. 245. §. szerinti minősítést alapítja, nem következtethető, hogy ő ébren volt már és azt vélvén, hogy térje fekszik rajta, nem akadályozta a vádlottat abban, hogy vele nemileg közösüljön, hanem az tűnik ki sértett előadásából, hogy ö mélyen aludt, mialatt vádlott, ki a férje távollétét tudta, nemi közösülést végzett rajta. Sértett ugyanis azt adja elő, hogy ő a mellén érzett nyomásra felébredvén, habár tudta, hogy a férje elutazott, abban a hitben, hogy mégis a férje az, aki rajta fekszik, annak arczát érintette, de rögtön észrevette tévedését, s szőrös arcáról felismerte a vádlottat, a lábai közé kapott s csak ekkor tudta meg, hogy a nemi közösülés végbement. Eszerint a vádlott a sértett védelemre és akaratnyilvánításra tehetetlen állapotát használván fel, hogy vele nemileg közösüljön, cselekménye a btk. 232. §. 2. pontjába ütköző erőszakos nemi közösülés tényálladékának felel meg, s az, hogy a sértett a közösülés végeztekor öntudatra ébredvén, az első pillanatban azt hitte, hogy a férje van vele, ettől eltérő minősítés alapjául nem vehető. A fenforgó körülmények közt azonban, mert vádlott nem maga ejtette öntudatlan állapotba sértettet s annak természetes alvó állapotára tekintettel felébredését és esetleg beleegyezését is remélhette; s ami feltehető, hogy vádlott a nő felébredése és tiltakozása esetén a cselekmény végrehajtásától önként elállott volna: a kir. t^zék által kiszabott fegyházbüntetés leszállítandó volt. Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök: F. Mathis e., Budapest, u. o. keresk. és váltótrvszék, bej. jul. 31., félsz. aug. 29., csb. dr. Simay Gyula, tmgg. dr Pöcs József. -- Czigler György e., Mohács, pécsi trvszék, bej. jul. 27., lelsz. aug. 2., csb. Karkas Sándor, tmgg. Varga Alajos. — Engel Zsig mond e., Baranya-Szent-Lőrinc, pécsi trvszék, bej. szept. 1., félsz, szept. 16., csb. Jobst Béla, tmgg. Eenkő Gyula. — Elischer és Fiedler e, Kassa, u. o. trvszék, bej. szept. 17,, félsz. okt. 15., csb. Dubay József, tmgg, Stekker Károly. — Rubin A. és fia e., Bpest. keresk. és váltótrvszék, bej. aug. 9., felsz. szept. 5., csb. dr. Simay Gyula, tmgg. dr. Szűcs Vilmos. Pályázatok; A debreceni trvszéknél jegyzői áll. jul. 20.— A pécsi trvszéknél a Ijegyzöi áll. jul. 20. A pécskai jbirósngnál aljegyzői áll. jul. 21. — A nagy-becskereki trvszéknél aljegyzői áll. jul. 21. — Az ungvári jbiróságnál albirói áll. jul. 24. — Az erzsébetvárosi trvszéknél aljegyzői áll. jul. 24. — A kecskeméti trvszéknél b i r ó i áll. jul. 25. Dr. Pohl Károly, kir. közjegyző Pozsonyban, helyettest keres, aki a tót nyelvet is birja. 3—2 Magyar Jelzálog-Hitelbank. Hirdetmény. részvényesei az 1901. a bank helyiségeiben A Magyar Jelzálog-Hitelbank t. c. július hó 20-ik napján déli V212 órakor (V., Nádor-utca 7. sz.) tartandó Rendkívüli közgyűlésre ezennel tisztelettel meghivatnak. Napirend. 1. Igazgatósági előterjesztések és határozathozatal ezek tárgyában. 2. Határozathozatal a részvénytőke fölemelése tárgyában. 3. Alapszabálymódositások. 4. Igazgatósági tagok választása. Az igazgatóság. THE MUTUAL new-yorki életbiztosító-társaság. A világ legnagyobb és leggazdagabb biztosító-társasága. Vagyon 1900 december 31 én 1,687,840,188-45 ,r.„k. Biztosítási állomány 1900 december 31-én 5,914,496,829-12 frank. Magyarországi vezérigazgatóság: Budipest, IV., Károly-körut 26. fÁLLAS CÍSIVÍH7TÍBI41ÍO Dr. RÉVAI LAJOS lakik V., Kálmán-utca 16 _Dr^LLE^JlORJakikV., Rudolf-rakpart 3 dDÍJA B D DAPESTKw