A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 28. szám - Egy pár szó a tényleges birtokos tulajdonjoga telekkönyvi bejegyzésének kérdéséhez

110 A JOG mellett kimutatta azt, hogy ö e vasút engedélyeseinek jogaiba lépőit ; minthogy a jelen esetben nem részvények aláírásáról, hanem helyi érdekű vasútnak község által való segélyezéséről van szó és igy a keresk. törvénynek az alperes védekezésében felhívott 154. § a, mely a részvények aláírásából származó kötelezettséget csak 2 havi határidihöz köti, a jelen esetben egyáltalán nem nyerhet alkalmazást ; minthogy végre a viszontszolgáltatásokra vonatkozó alperesi kikötés a fennebbiek szerint most már hatálytalan : ezeknél fogva az alperest a megszavazott segélyösszegnek, megfelelő névértékű törzsrészvények átvétele mellett leendő megfizetésére feltétlenül kellett kötelezni. A mi a megszavazott segélyezési összeg esedékességét illeti, nyilvánvaló a vasút engedélyeseinek az alperes városhoz intézett beadványából, valamint az utóbbinak a segélyezés tárgyában hozott összes határozataiból, különösen pedig a becsatolt részvényből és a városnak arra hozott határozataiból az, hogy a város a vasút segélyezését csak ugy szavazta meg, ha N.-Szombatból az ország határáig kiépített vasúti vonal Lundenburgig folytatást nyer és ott a cs. és kir. szab. északi vasúttal közvetlen összeköttetésbe hozatik, miből folyóan a megszavazott segélyösszeg kifizetése is csak ennek a feltételnek beteljesedése után volt követelhető, jóllehet a magyar vonalrész, melynek segélyezése céloztatott, már korábban ki volt épitve és a forgalomnak is át volt adva; ez a teltétel pedig csak akkor teljesedett be, midőn a fent emiitett összekötő vonalrész is a forgalomnak már átadatott, ennek mikor történte azonban az ügyiratokból nem lévén pontosan megállapítható, a törvényes késedelmi kamat csak a mai naptői, a mikor a lent emlitet feltétel már bizonyosan beteljesedett, volt a felperes javára megitélhető. A m. kir. Curia (1901 april 18. 1. sz. a.) által a másodbiróság Ítélete annyiban, a mennyiben alperes 400,000 K. tőkének és ettől 1900 szept. 26. napjától járó 5%-os kamatnak megfizetésére, a felperes részv. társaság megfelelő névértékű törzsrészvényei ellenében köteleztetett, a korábbi időről követelt kamat iránti keresetével elutasittatott, helybenhagyatik; egyebekben ellenben megváltoztattatik, felperes keresetének többi részével elutasittatik stbi. Indokok : Felperes jogelődei az 1—10. sz. és L 1. alatti mellékletek tanúsítása szerint alperes város közönségét arra hivták fel, hogy az általuk N.-Szombattól az ország határszéléig és onnan az Austriában lévő Lundenburgig tervezett, ott pedig a Ferdinánd császár nevét viselő északi vaspályához csatlakozó vasút kiépítését anyagi hozzájárulásával támogassa. Alperes város képviselő testülete a kérését alapjául vett A. és B. alatti határozatait eme felhívás következtében hozván meg, nem szenvedhet kétséget, hogy az azokban foglalt segélyösszegek eme felhívásban feltüntetett tervnek megfelelő vasút kiépítésére szavaztattak meg. Az A. alatti határozat szövegében egyáltalán nem foglaltatnak. A határozat indokolásában történik ugyan utalás az I. a. bizottsági indítványban foglalt kikötésekre, minthogy azonban az indokolás csak azoknak az okoknak előadása, melyek alperes város képviselő testületét a segélyösszeg megszavazására vezették, ez az utalás a bizottság indítványára az önmagában feltétlen határozatot feltételessé nem teszi; a határozat törvényhatósági jóváhagyása után hozott, de felsőbb hatósági jóváhagyást nem is nyert D. a. határozat pedig a korábbi határozat tartalmára módosító befolyással nem lehet. A mennyiben tehát alperes város képviselő testületének ezen határozatának az illetékes törvényhalóság 1895 máj. 13-án hozott S alatti, a m. kir. belügyminister pedig 1896 jan 27-én kelt 9. sz. a. határozatával jóváhagyta s az 1888: IV. t.-c. 7. §-ának megfelelően a 10. sz. a. szerint az a m. kir. bApénz- és kereskedelemügyminister által is elfogadtatott, nyilvánvaló, hogy ez a határozat törvényszerűen kötelező erőre emelkedett, Amint a 2-od bíróság Ítéletének indokolásában is kiemeltetett, a szóban forgó vasútnak magyarországi része már kiépült és hosszabb idő óta forgalomban van, az ország határától Lundenburgig terjedő részére nézve pedig alperes a per során kimutatta, hogy még az elsőbirósági ítélet hozatala előtt építés alá került, sőt időközben a forgalomnak is átadatott. Való ugyan, hogy ez utóbbi vonalrészt nem a felperes részvénytársaság vagy jogelődei építették ki, de alperes sem állítja, hogy annak kiépítése reá bármiféle terhet hárított volna. Az is kétségtelen, hogy ez utóbbi mindössze csak 12850 km. hosszú vonalrész kiépítése csak a 101 km. magyarországi vonalrész kiépítése által vált lehetségessé, ennek kiépítésére pedig az építési engedély az 1880: XXXI. t.-c. 13. §-a értelmében megadható sem lett volna, ha ki nem mutattatik, hogy a tényleges építési tőke 30°,0-a fedezve van. A mennyiben tehát alperes város határozataiból nyilván kitűnik, hogy a segély megszavazásának célja a N.-Szombattól Lundenburgig vezetendő s itt a Ferdinánd császár nevű északi vaspályával csatlakozó vasút kiépítésének előmozdítása volt, ez a cél pedig eléretett, alperest a feltétlenül kötelezett 200,000 írtnak megfizetésére kötelezni kellett. Ellenben a B. alatti határozatban megszavazott 100,000 frtra nézve felperes keresetével elutasítandó volt, mert alperes város közönsége ennek a 100,000 frtnak fizetését a B. a. határozatban tüzetesen felsorolt feltételektől tette függővé. Igaz ugyan, hogy a m. kir. belügyminister a 10. sz. a. mellékelt határozatában eme feltételeket nem létezőknek mondotta ki, a határozatnak ez a része azonban segélyösszeg megszavazása által keletkezett jogügylet megbirálásánái tekintetbe nem jöhet. Kétséget nem szenvedhet ugyanis, hogy a községek nem kötelesek a h. é. vasutak kiépítését segélyezni, hanem arra csak jogositvák, a miből önként következik, hogy a segélyösszeg megszavazását feltételektől tehetik függővé ; az 1888: IV. t.-c. 7. §-ában előszabott felsőbb hatósági vizsgálatnál pedig az ilyen feltételes határozat vagy akként fogadandó el, a mint hozatott vagy pedig attól a jóváhagyás megtagadandó. Minthogy pedig elperes város közönsége a szóban levő 100,000 frt fizetését feltételekhez kötötte és azoktól utólag sem állott el: a m. kir. belügyministeriumnak 10. sz. a. mellékelt határozat,a mely szerint az alperes város által kikötött feltételek elejtettek, tulajdonkép azzal a jelentőséggel bir, mintha a B a. határozattól a jóváhagyás megtagadtatott volna. Jóváhagyás hiányában a B a. határozat kötelező erővel nem birván, felperest az arra alapított keresetével annál inkább el kellett utasítani, mivel maga is beismerte, hogy az alperes város által kikötött, bár nem lehetetlen feltételeket teljesítette stb. Helyi érdekű vasúti ügyben a törvényhatóság hozzájárulása csak kormányi jóváhagyás után levén kötelező, ebből következik; hogy ha a törvényhatóság a hozzájárulás fizetését bizonyos időpontra igéri, de a kormányi jóváhagyás csak ez időpont után következik be, a törvényhatóság a kormányi jóváhagyás megtörténte előtt nincs késedelemben és igy külön kikötés nélkül nem köteles kamatot fizetni a kormányi jóváhagyás megérkeztéig lefolyt időre. Ds beáll ily esetben a törvényhatóság fizetéii kötelezettsége azonnal, mihelyt a kormányi jóváhagyásról tudomást nyer. Nem menti a törvényhatóságot a kamatfizetési kötelezettség alól az a körülmény, hogy a törvényhatóság későn kapta azt a bankkölcsönt, a melyből a hozzájárulás fedezendő volt. (A m. kir. Curia 1900. június 21. 410. sz. a.j Az i88r: LX, t.-c. 197. §-a nem zárja ki azt, hogy perreutasitás esetében a kereset a sorrendi tárgyalás alkalmával előterjesztrtt s a perre utasitó végzésben a perreutasitás indokául elfogadott jogalaptól különböző, de szintén a követelés megszűntének kimutatását célzó jogalapra fektettessék. A biztosítéki összeg erejéig nyert zálogjog nem tényleg fennálló, hanem később keletkezhető követelés biztosítására szolgál, következésképp a feleknek kötelmi jogviszonyát nem a biztosítéki okirat, hanem a később keletkező jogügylet szabályozza és a biztosítéki összeg erejéig nyert zálogjog hatálya is a később keletkező, a biztosítéki összeget azonban meg nem haladható követelésre terjed ki. (A m. kir. Curia 1900 szeptember 18. 24/900. sz. a.) Ha az engedményesnek az adóslevél engedmény mellett átadatott, az adós az uj hitelezővel szemben sikeresen nem hivatkozhatik arra, hogy az adóssági viszony csak színleges, kivéve, ha erről az uj hitelező az engedményezés alkalmával tudomással bírt. (A m. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság 1900. június 9. I. G. 184/900. sz. a.) A közgyűlés elé terjesztendő évi mérleg a kereskedelmi törvény 198. §-a által elrendelt közzétételének célját nemcsak az képezi, hogy a részvénytársaság vagyoni helyzetére nézve a részvényesek legyenek tájékozva, hanem az is, hogy ugyanabban az irányban a társaság hitelezői és a társasággal egyéb viszonyban álló vagy viszonyba lépni kivánó érdekeltek is megfelelő tájékozást szerezhessenek. (A m. kir. Cuiia 1900. április 3-án 97. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Amennyiben a r. t. alapitója a társaság alaptőkéjéhez nem készpénz-betéttel járul, amelynek ellenében részvényeket kap, a neki kijáró e részvényeknek általa történt jegyzésénél a részvényaláírás érvényességének feltételét a keresk törvény 151. §-a szerint a 10%-nak készpénzben leendő lefizetése nem képezheti és az alaptőkének a betét ellenében átadandó részvények névértékére eső részére nézve a kereskedelmi törvény 159. §-a szerint megkívánt biztosítása magában az átvett betétben keresendő. — Hogy a r. t. megalakulásánál az első igazgatóság tagjai menynyiben kötelesek az alapitásnak és az alakulásnak alapul szolgált adatok iák valóságáról általában és különösen arról is meggyőződést szerezni, hogy az alapitóknak a törvény előfeltételeihez képest, nekik kijáró részvényeik ellenében elfogadott betétjük értéke által a részvények névértékének megfelelő társasági alaptőke kellően van-e biztosítva és hogy esetleg a kellő biztosítás hiányában mennyiben kötelesek biztosítást kívánni, kereskedelmi törvényünk kötelező rendelkezést nem tartalmazván, e kérdés mindenkoron csakis a fenforgó körülmények figyelembe vételével szükségeltető kellő gondosság szempontjából dönthető el. A m, kir. Curia: A másodbirósá^ ítélete helyben hagyatik, Indokok: A perces felek részéről bemellékelt hitelt érdemlő adatok tanúsítása szerint a felperes Fortuna aranybánya részvénytársaság 80,000 darab 25 korona névértékű részvény alapján 200,000 korona alaptőkével akként alapíttatott, hogy a társaságnak két alapitója és pedig L J. W. S. 60,000, H. E. 19,990 darab részvényt, az ezeken felüli 10 darabot' pedig harmadik személyek jegyezvén, ezen részvényaláirás alapján készfizetés csak az utóbbiak részéről jegyzett részvények névértékének megfelelő 250 kor. erejéig lett ezek által teljesítve, ellenben a