A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1901 / 28. szám - Egy pár szó a tényleges birtokos tulajdonjoga telekkönyvi bejegyzésének kérdéséhez
JOGESETEK TÁRA FELSŐRIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a «Jog» 28 számához. Budapest, 1901. július hó 14. Köztörvényi ügyekben. Kétséget nem szenved, hogy a községek nem kötelesek a h. é. vasutak kiépítését segélyezni, hanem arra csak jogositvák; amiből önként következik, hogy a segélyösszeg megszavazását feltételektől tehetik függővé. Az 1888: IV. t.-c. 7. §-ában kiszabott felsőbb hatosági vizsgálatnál pedig az ilyen feltételes határozat vagy akként fogadandó el a mint hozatott, vagy pedig attól a jóváhagyás megtagadandó. A m. kir. belügyministeriumnak az a határozata, mely szerint az alperes város által kikötött feltételek elejtettek, azzal a jelentőséggel bir, miritha a város határozatától a jóváhagyás megtagadtatott volna. A pozsonyi kir. itélö tábla (1900. szept 2ö. 1,100. sz. a.) a kir. tszék Ítéletét alperest 200,000 K. erejéig stbi marasztaló részében helybenhagyja, és alperest arra kötelezi, hogy felperesnek ugyancsak a felperesi részvénytársaság megfelelő névértékű törzsrészvényei ellenében még további 400,0C0 K., egészben tehát tiOO.OOO K. tökét s a mai naptóli 5°'0-os kamatát stbit megfizessen. Indokok: Felperes keresetét az alperes községnek az 1888: IV. t.-c 7. §. alapján hozott és a megyei törvényhalóság valamint a kir. be'ügyminiszter által is jóváhagyott A. és B. alatti közgyűlési határozataira alapította, mely határozatok szerint alperes magát lekötelezte arra, hogy a n. szombat lundei-burgi h. é. vasút létesítéséhez 200,000 és 100,000 frttal törzsrészvények átvétele mellett hozzá fog járulni. Nem vitás a felek közt az, hogy a fenti vasútnak magyarországi része már kiépült és hoszszabb idő óta forgalomban van; ugyané vasúti vonalnak az ország határáig terjedő részére nézve pedig alperes kimutatta a per során azt, hogy cz a vonalrész is még az első bírósági ítélet hozatala előtt építés alá került, sőt köztudomású dolog az, hogy időközben az is a forgalomnak már át lett adva. E szerint teljesen tárgytalanná vált az alperes részéről a kereseti követelés ellen első sorban emelt az a kifogás, hogy a vasút, melynek létesítéséhez a fenti segélyezést megszavazta, nem jött volna létre, a menynyiben az ország határától Lundenburgig az összeköttetés hiányoznék. Minthogy pedig az alperes nem kötötte ki sem az A. sem a B. alatti határozatában, sem egyébként a hozzájárulás feltételeképen azt, hogy az építendő vasútnak magyarországi és az ország határán tul fekvő része egy és ugyanazon vállalaté legyen, hanem csak azt, hogy az építendő vasút az osztr. cs. k. északi vasútnak L. állomásával közvetlen összeköttetésbe hozassák, — minthogy továbbá a helyi erdekü vasutaknak a községek által való segélyezése rendszerint és általában csak abból a célból történik meg, hogy a vasút létesítése biztosittassék és nem azért, hogy a község bizonyos vállalatnak tagjává váljék és részére a vállalatból bizonyos jövedelem szereztessék : ennél fogva teljesen közönbös az alperes községre nézve az, hogy a tervbe vett vasúti vonalnak az ország határán tul fekvő részét ki építette ki és az kinek képezi tulajdonát és igy mitsem változtat az alperesi.ek az A. és B a. határozatokkal elvállalt kötelezettségén az a körülmény, hogy a tervbe vett vasúti vonalnak az ország határán tul fekvő részét nem a magyarországi vonalrész engedélyesei, illetve azoknak jogutóda a felperes, kiknek a pénzbeli támogatás az alperes részéről megszavaztatott, hanem egy idegen vasúti vállalat építette ki és ez a vonalrész annak képezi is tulajdonát. Az A. és B. a. határozatokkal, melyek szerint az alperes a felperesi h. é. vasút részére az 1880: XXXI. t.-c. 9. §-a illetve az 1888: IV. t.-c. 7 §-a alapján segélyképen egyszer és mindenkorra fizetendő tökeösszeget szavazott meg, a melyet felperes elfogadott, a felek közt polgárjogi szerződés jött létre és az ebből a szerződésből folyó jogek és kö.elczettségck elbírálásánál az általános magánjogi szabályok alkalmazandók. Miután pedig a fent idézett törvények a községet nem tiltják el attól, hogy a h. é. vasutak segélyezését bizonyos általuk meghatározandó fellételektől tehessék függővé, vagy a segélyezés ellenében a vasúti vállalattól viszontszolgáltatásokat köthessenek ki, nem lehet kétség az iránt, hogy jelen esetben az alperes községnek is jogában állott az általa felperes részére megszavazott segélyezésre nézve feltételeket megállapítani, avagy a vádlottal szemben a maga javára bizonyos előnyöket vagy teljesítéseket kikötni és a mennyiben azt megtette, nem jöhet figyelembe az alperes kötelezettségének magánjogi elbírálásánál az a körülmény, hogy a m. kir. belügyminister a segélyezés megszavazását az alperes részéről tett kikötések mellőzésével hagyta jóvá, mert minden kétségen kivül áll az, hogy a kir. belügyminislernek nem áll jogában a községek vagyona fölött rendelkezni és a község által törvényes kötelezettség nélkül szabadon és tetszés szerint elvállalt terheket önhatalmüag súlyosbítani. Ehhez képest az alperes község határozataiban a kéreléses segélyezésre nézve foglalt feltételek, illetve kikötések magánjogi hatálya e perben elbírálás tárgyává volt teendő, jóllehet azokat a kir. belügyminister a segélyezést jóváhagyó rendeletében nem létezőknek mondotta ki. — Alperes a perben azzal védekezett, hogy ugy az A. a. határozatában a 200,000, valamint a B alattiban a 100,000 frtnyi segélyezés megszavazását feltételtől, jelesül attól tette függővé, hogy 1) a vasúti vállalat N.-Sz. városában vasúti igazgatóságot és lehetőleg gépműhelyt is felállítson; 2) az építendő vasút a város részére a kavics kó'szállitmányokat kedvezményes dijtétel mellett eszközölni köteles. Nyilvánvaló azonban, hogy a fenti két pontban részletezett kikötések nem a szerződés érvényesithetésének feltételét képezik, mert azoknak egyike sem vonatkozik a vasútnak mikép leendő kiépítésére, hanem e kikötések csak viszontszolgáltatások megállapítását foglalják magukban, melyeknek teljesítését a község a vasúti vállalattól az alperes részéről neki ígért segélyezés ellenében a vasút kiépítése után az üzlet vezetésére nézve követeli és igy ha ezek a kikötések a város mindkét határozatában kifejezetten és szabatosan benne is foglaltatnak és ily kikötések a felperessel szemben teljes érvénynyel bírnának is, a kikötött viszont-kötelezettségeknek eddig meg nem történt teljesítése nem a felperesi kereset elutasítását, hanem csak azt eredményezhette volna, hogy az alperes a megnevezett összegek kifize'.ésére csak a kikötött viszontszolgáltatások előzetes vagy egyidejű teljesítése ellenében köteleztessék. A 100,000 Irt megszavazására vonatkozó B. alatti határozatban a fent jelzett kikötések valóban benfoglaltatnak, a 200,000 frt. megvonása tárgyában hozott sa fennebbinél korábban kelt A a. határozatban azonban ezek a kikötések szabatosan és kifejezetten nincsenek felvéve, hanem az e részben kihallgatott tanuk vallomása szerint egyébként is csak a jkönyv hitelesítése alkalmával a határozatba beszúrt szavak szerint ez a 200,' 00 frtnyi segélyezés «a bizottság inditványában foglalt kikötések megtartása mellett* lelt a vállalat részére megszavazva, a kiküldött bizottság inditványában pedig, melyre az A. a. határozatban hivatkozás történt s mely a jelen periratokhoz eredetben be van csatolva, e ek a kikötések mint ilyenek határozottan és szabatosan formulázva szintén nem fordulnak elő, hanem ebben az iratban a vasút által a városnak nyújtandó előnyökre csupán mint kilátásban levőkre általában történik hivatkozás és itt is nyilván utólag beszúrva fordul csak elő az a kitétel, hogy «az előnyök kieszközlését a vállalkozók magukra vállalni kötelesek*. Ezek a körülmények mutatják már azt, hogy alperes község maga is az A. a. határozat hozatalánál a kérdéses kikötéseket a segélyezéssel szemben nem kötelezően teljesítendő visznszolgáltatásoknak, hanem csupán kilátásban levő előnyöknek tekintette, mert fel nem tehető, hogy a község, midőn ily tetemes összeget megszavaz, a viszonkötelezettségeket, ha ilyeneket komolyan meg akart állapítani, egész terjedelmük szerint szabatosan és pontosan minden kétséget kizáró módon meg nem i atározta volna.— A későbbi határozatokban már pontosan részletezve felvett kikötések pedig az A. a. határozattal végleg megszavazott segélyezésre, illetve az annak elfogadásával a felek közt létrejött szerződésre már nem bírhattak befolyással. De a fenti kikötések, a mennyiben azokat az alperes határozataiban valóban megtelte, a felperessel szemben joghatálylyal már most amúgy sem birnak és igy felperes azoknak teljesítésére sem kötelezhető ; mert alperes a segélyezést a vasút kiépítése céljából szavazta meg. a kikötések pedig kizárólag oly szolgáltatásokra vonatkoznak,melyek csak a vasút forgalomba hozatala után teljesíthetők és már a vasúti üzletre vonatkozó kötelező Ígéreteket pedig ez esetben halálylyal csak a m. kir. államvasutak igazgatósága, mely a törvénynek megfelelően a kérdéses helyi érdekű vasút üzletét annak forgalomba helyezése óta vezeti, vagy a fölötte álló kormányhatóság tehetett volna meg, ezek azonban a vonatkozó Ígérethez hozzá nem járultak ; továbbá, mert az alperes községnek tudniakellett azt, hogy A. Gyula egyik építési engedélyes, ki a kérdésben forgó kikötések teljesítésére vele szemben egyedül vállalkozott, a vasúti üzletre vonatkozó rendelkezésre hatalommal és képességgel nem bir s igy a kikötéseket teljesíteni nem képes; sőt, hogy ezek a kikötések az esetre egyáltalában teljesíthetetlenek, ha a törvénynek megfelelően a helyi érdekű vasút üzletét a m. kir. államvasutak veszik át, az alperes részéről tudva ekként tett kikötésekből és ezek iránt ilyképen létrejött megállapodásokból tehát feltétlen jog és kötelezettség nem származván, azok a dolog természete szerint csak az esetre bírhattak volna jogi halálylyal, ha a kiépítendő vasút üzletét az engedményes 'lletve annak jogutóda a felperesi részvénytársaság vezeti, mely eset azonban be nem következett. Minthogy pedig az a vasúti vonal, melynek létesítése céljából alperes község a felsőbb hatóságilag jóváhagyott A. és B. a. határozataival a 300,000 frtnyi segélyezéstmegszavazta, az alperes követelményeinek megfelelően tényleg létesült, minthogy továbbá a felperes részvénytársaság a kereset