A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 28. szám - Egy pár szó a tényleges birtokos tulajdonjoga telekkönyvi bejegyzésének kérdéséhez

A JOG 215 ujabb kérvényezés idejében már nem volt övé a jog s igy kérvényezési jogosultsága formailag sem volt. De hát a közigazgatásnál ily kicsinyességekkel nem foglalkoznak, mert hát, mint gondolom a «pajkos férjek»-ben mondja egy angol: «fődolog az üzlet». Azt hiszem tehát, hogy jogosultan mondhatom ez ügyről, hogy itt nem az igazság győzött, hanem hatalomszó ütötte agyon az igazságot. S az is bizonyos, hogy ez a minden izében jogtalan intézkedés, a régi két gyógytár tulajdonosának magánjogi igényeibe is mélyen belevágott s ezek igazait mégsem lehetett diadalra juttatni, mert lefojtotta a ministeri hatalomszóval való döntés, a melylyel szemben nincs fentartva a törvény rendes utja sem. (Befejező cikk következik.) Egy pár szó a tényleges birtokos tulajdonjoga telekkönyvi bejegyzésének kérdéséhez. Irta: 1ZSÉPY ANDOR, ungvári kir. albiró. A folyó évi igazságügyi költségvetés tárgyalása alkalma val az igazságügyminister ur azt a kijelentést tette, hogy a telekkönyvi betétek szerkesztésére vonatkozóan törvényjavaslatot szándékozik előterjeszteni. Ennélfogva nem végzek talán haszontalan munkát, ha a jelenleg hatályban levő, e kérdésre vonatkozó töt vényeknek t gy-két szakaszára nézve, igénytelen észrevételeimet megteszem. I Kezdem az 1891: XVI. t.-c. 15. §-ának c) pontján, mint a mely töt vényhelynek feltételes rendelkezése szerintem legkevésbbé indokolt Annak kiemelése mellett, — hogy az idézett törvényhelynek az a rendelkezése, hogy az 1886: 29. t -c. 16. §-a alapján az egyik házastárs tulajdonául bejegyzett ingatlan a másik házastársnak, mint tényleges birtokosnak tulajdonául egyáltalában be nem jegyezheiő, — feltétlenül helyes. — és igy továbbra is fentartandó lenne ; — annyival kevésbé helyes azonban a jelzett pont első része, — mely szerint az 1886: 29. t.-c. 15., 17. és 18. §., továbbá az 1889 : 38. t.-c. 6. és 7 §., illetve az 1891 : 16. t.-c. 15. §. b) pontnak esetében a házastársak között történt átruházás, — vagy az ily átiuházásoknak elismerése — csak akkor jöhet figyelembe, ha a jogügylet vagy elismerés közjegyzői okiratba van foglalva. A . . . . község tkvi átalakítása ügyében, a telekkönyvi tervezetek hitelesítésével kapcsolatos helyesbítési eljárás foganatosítása alkalmával, gyakran tapasztaltam ugyanis, — hogy a feleség a férje által Amerikából küldött pénzen ingatlant vásárolt. — a szerződést a saját nevében megkötötte és aláirta ; ki akarván kerülni azt a költséges és hoszszadalmas névhitelesitési eljárást, melyet tkvi rdtts 82. §. e) pontja a külföldön kiállított okiratoknál megrendel; - - időközben Amerikából a férj haza került — és feleségével előttem megjelenve — egyértelműen kérték, hogy a feleség nevén álló ingatlan, melyet a feleség férje pénzén vásárolt, — a férj nevére kebeleztessék be, Es a mikor kijelentettem, hogy kérelmöket nem teljesíthetem, mert ezt a törvény nem engedi, — és őket a kir. közjegyzőhöz utasítottam, csodálkozással vegyes indignatioval távoztak ! Ez egy megtörtént példa, — a mely elég gyakran ismétlődött ! ... De ismétlődött más formában is, — jelentkeztek a házasfelek más jogos indokokkal is, ingatlanaik átruházása végett! Kérdem most már, — eltekintve attól, hogy az 1886 VII. t.-c. 9. §-a értelmében a kir. járásbiró a kir. közjegyzőt ugy is helyettesitheti, — hitelesebb-é annak a kir. közjegyzőnek a munkája, — a ki előtt a felek által meghívott azonossági tanuk nyilatkozatával igazoltatik a személyazonosság — annak a betétszerkesztő, vagy a községbe kiküldött bírónak a munkájánál, aki — a községben huzamosabb ideig tartózkodva, — (tapasztalásból mondom), nemcsak minden embert ismer, de a legtöbbnek családi leszármazását is megismeri és aki működése alatt legalább két — a község legtisztessé gesebb és legmegbízhatóbb, éltesebb férfiának közreműködése mellett ügyködik, — és e bizalmi féifiak nyilatkozatát nem csak a személyazonosság, — hanem a felek által előadott tényállást illetőleg is kikéri. Majdnem ki van tehát záiva annak a lehetősége, hogy a betétszerkesztő, — vagy a kiküldött helyesbítő bíró ez irányban tévedésbe ejtessék, ha még figyelembe veszszük azt a körülményt, hogy egész működési alatt a bizalmi férfiakon kivül a községi elő járóság egy-két tagja mindég jelen van, — és hogy a tárgyalások nyilvánosak. Szerény nézetem szerint tehát az 1891 : 16. t.-c. 15. §. c) pontjának első mondatában körülirt és fentebb előadott, a házastársak között létrejött átruházások és nyilatkozatok, sőt a házastársak között ingatlanaikra nézve létrejött egyéb átruházások érvényéhez, — a betétszerkesztő, vagya tik vek helyesbítésével megbízott biró helyszíni működésének tartama alatt — ezeknek közjegyzői okiratba való foglalása nem lenne szükséges. II. Az 1889 .38. t.-c. 6. §-a értelmében a tényleges birtokos tulajdonjoga bejegyzendő, ha ^ tlkvi tulajdonosnak, illetve közvetlen birtokelődnek törvényes örökösödésre hivatott leszármazol vannak tényleges bittokban, és ha egyébként az e s-akaszban és az 1886: 29. t.-c 17. és IS. §-aiban előirt követelmények fenforognak. Igénytelen nézetem s'érint e szakasznak a birtoklás i'lőt.i tímára vonatkozó rendelkezése tulszigoru. Mert vegyük tekintetbe, hogy az a tényleges birtokos — aki kétségtelenül beigazolja: hogy közvetlen birtokelődje, illetve a telekkönyvi tulajdonos 3 év előtt elhalt, és hogy ennek kérvényező törvényes 'leszármazója, hogy továbbá a tlkvi tulajdonosnak, illetve birtokelődnek kivüle más leszármazója nem maradt, hogy a tkvi tulajdonos, illetve közvetlen birtokelőd végrendeletet nem hagyott hátra, ho;;y végül — többszöri átruházás esetében — a többszörös átruházások hitelt érdem'őleg documentálva vannak ; — eien felül csak oly feltétel alatt rtyerhet telekkönyvileg tulajdonjogot — ha a helyhatóság és a kiküldött biró mellett működő bizalmi férfiak 10 éves békés birtoklást igazolnak! Az előadottak után e §. tulszigorusága a 10 éves békés birtoklás bizonyítását illetőleg bővebb magyarázatra nem szorul! Nézetem szerint, ha az 1886: 29. t.-c. 16. §-ára alapított tulajdonjog bejegyzésnél elegendő 3 éves békés birtoklás, — mennyivel inkább helyén való - ez az időtaitam ez esetben, a mikor a törvényes gyermek akarja atyjának ingatlanára tulajdonjogát bejegyeztetni. III. Harmadik észrevételem is az 1889: 38. t.-c. 6. §-ára vonatkozik. Kiterjeszteni vélném e §. rendelkezéseit a közvetlen birtokelőd, — illetve tlkvi tulajdonos elsőfokú oldalági örököseire és illetve ezek leszátmazóira is. A gyakorlati életben ugyanis számtalan példa mutatja, hogy — az 1894: XVI. t.-c. hatályának kezdete előtt — a legtöbbnyire k'skoruságának ideje alatt. — leszármazók hátrahagyása nélkül elhalt testvér ingatlanát — ennek testvérei vették birtokba, és használják a mai napig; — anélkül, hogy tulajdonjoguk a tlkvben bekebelezve volna, —• illetve, hogy a tlkvi állapot rendeztetésével legkevésbbé is törődnének. Es habár ezeket — a felek tudatlanságából, illetve igen gyakran indolentiájából eredő, nagyfokú mulasztásokat, rendszerint csak a betétszerkesztés és a tikvek helyesbítése hozza felszínre, — e munkálatok keretén belül ezek az ügyek — ez idő szerint — még sem rendezhetők ! Nézetem szerint tehát azon esetre, ha a tényleges birtokos közvetlen birtokelődjének, illetve a telekkönyvi tulajdonosnak 3 év előtt, — végrendelet és leszármazó örökösök hátrahagyása nélkül történt elhalálozását, — és azt, hogy kérvényező birtokelődjének, illetve a tlkvi tulajdonosnak testvére — illetve testvérének leszármazója, és hogykivüle más elsőfokú oldalágirokona nincs, — és hogy az ingatlannak 10 év óta (mert távolabb álló rokonokról lévén szó, ez esetben a 10 éves birtoklást fentartandónak gondolnám) — békés birtokában van. az 1886: 29. t-c. 17., 18. és illetve az 1889: 38. t.-c. 6 §-a értelmében beigazolná, — tulajdonjoga tényleges birtoklás alapján minden aggály nélkül bejegyezhető lenne. r