A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 28. szám - Közigazgatási törvénykezés

Huszadik évfolyam. 28. szám. Budap est, 1901 július hó 14 Szerkesztőség: JT T ^ Előfizetési arak: A JOG V., Rudolf-rakpart 3. sz. W I 1 J 1 "V Helyben, vagy vidékre bér mentve küldve: Kiadóhivatal: (EZELŐLT MAGYAR ÜGYVÉDI~KÖZLÖNY) ~ NEGYED ÉVRE - 3 KORONRI V., Rudolf-rakpart 3 sz HmLiP 1Z UUÍiCCÍ ÉÉPTJSÍLETÉBE. 1 MAGYAR ÍCTFÉDI, BÍRÓI, CGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI ül KÖZLÖNYE. jj ~ ,J [ Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kéziratok vissza nem adatnak. Dr' RÉ VAl LAJ °S ~ *?r- ST1LLER MÓr AZ előfizetési pénzek ügyvédek. r ,„77 felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. legcélszerűbben bérmentesen Megrendelések, felszólalások a poatautalványnyal kiadóhivatalhoz intézendő*. Megjelen minden vasárnap. küldendők. FARRALOM: Közigazgatási törvénykezés. Irta: Szilassy Pál, mezőtúri ügyvéd. — Egy pár szó a tényleges birtokos tulajdonjoga telekkönyvi bejegyzésének kérdéséhez. Irta: Izsépy Andor, ungváii kir. albiró. — Irodalom (A gazdasági élet elemi jelenségei. Irta: dr. Navratil Ákos. — Kritikai tanulmányok a polgári törvénykönyv tervezetéről). — Vegyesek. — Curiai és táblai értesitési'k. MELLÉKLET : Jogesetek tára.— Ftlsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-bői. — Hirdetések. Közigazgatási törvénykezés. Irta: SZILASSY PÁL, ügyvéd Mezö-Turon. A közigazgatási jog teréről oly ritkán olvasunk közléseket a jogi szaklapokban, hogy szinte azt kell feltételezni, hogy az ügyvédeknek vajmi kevés közigazgatási clieuturájuk van. Ez a feltevés pedig alig lehet még csak valószínű is, mert hiszen a közigazgatásnak annyiféle ágazata van, hogy szinte elképzelhetetlen, hogy csak középfotgalmu ügyvédi irodában is, gyakran ne merülnének fel a közigazgatási jog köréből kérdések, mert hiszen eltekintve a községi és törvényhatósági dolgoktól, már az ipari, közegészségi, vallás-és népoktatási, közúti és vámügyekben, aztán mezőgazdasági és mezőrendőrségi,-vasúti és állategészségügyi, erdészeti, vadászati, halászati, cseléd, munkás- és napszámos ügyekben, valamint adó- és illeték ügyekben stb. annyiféle vitás kérdések merülnek fel. hogyanokban bizony az ügyvéd működésére is sokszor .szükség van. S hogy mégis ritkán találkozunk ily ügyekben jogi lapjainkban felszólalással, ennek oka talán inkább a közönyben vagy azon helyzetben keresendő, hogy a közigazgatási ügyekbeni döntéseknek nincs meg az a közérdekűsége, a mi megvan a birói döntéseknek a törvénykezési téren, a hol annyira a mennyire, mégis lehet az analóg esetek után indulni. Pedig éppen a közigazgatási jog terén, talán még nagyobb szükség volna egymás tájékozására, mert ha van is némi alapja azon panasznak, hogy a bírósági törvénykezés terén is, meglehetősen lutrizás számba megy a perlekedés, de azt nem lehet kétségbe vonni, hogy a bírósági szervezet mellett mégis lehet megnyugvást találni a tekintetben, hogy az ügyek az experimentálásoknak nem igen esnek áldozatul. Sajnos ! nem mondhatjuk ugyanezt közigazgatási törvénykezésünkről ; mert itt a rendszerben van oly sarkalatos hiba, a mely magában hordja minden bajnak a forrását. Biróságainknál meg van állapítva minden állásnak a qualificátiója s a megirt képesítettséggel bírnia kell minden bírósági közegnek s igy az irányban minden ügyfél megnyugtatva lehet, hogy az a bíró. a ki ügyével foglalkozik, legalább is kellő elméleti képzettséggel és függetlenséggel bir. A közigazgatási tisztviselők qualificatiójáról is van ugyan törvényünk, de hát a gyakorlati élet terén gyakran tapasztaljuk, hogy még azon kevés qualificátióról is megfeledkeznek, a mit az 1883. évi I. t.-c. megállapít, mig a községi tisztviselők legnagyobb része absolute minden qualificatió nélküli egyénekből áll. Mert nézzük csak egy 24 ezer népességű nagy alföldi város rendezett tanácsát, a hol p. o. a városi tanácsnokoktól, sem a törvény, sem a szabályrendelet semmiféle qualificatiót nem kiván meg s ezek némelyike mégis ítélkezik fontos magánjogi kérdések felett. így hogy mindjárt rátérjek: a mezőgazdaság és mezőrendőrségről szóló törvény 102. §-a akként intézkedik, hogy az ezen törvény szerinti hatósági intézkedést igénylő ügyekben, elsőfokban illetékes rendezett tanácsú városokban a polgármester. S a törvény ezen intézkedését megnyugvással is lehet fogadni, mert hát a polgármestereknek mégis kell birniok némi qualificatióval. De hát mit tapasztalunk!? Azt, hogy holmi rendeletek alapján a mezőgazdasági és mezőrendőrségi ügyek ellátására, a városi tanács megbízza az egyik városi tanácsnokot, a kinek már absolute semmi jogi qualificátiója nincsen s ez a tanácsnok gyakorolja aztán az egész mezőrendőri hatósági teendőket. Történt aztán, hogy az u. n. városi birtokosság, mely nálunk az élő vizekben a halászati jogot gyakorolta, a vizmedreknek szabályozás folytán történt kiszámítása után, az 1885: XXIII. t.-c. 4-ik §-ának világos rendelkezése ellenére is, igényt tartott a kiszáradt vizmedrek és partokra, noha egy talpalatnyi parti birtoka sem volt s befolyamodik a mezőrendőrségi hatósághoz, a kiszáradt medrek határainak kitűzése és határjelek felállítása iránt, az 1894: XII t.-c. 34. §-a alapján s a megtartott tárgyalás után, a hol hivatkozás történt arra, hogy az 1894: XII t.-c. 34-. §-a szerint csak a birtok határának megjelölésére szolgáló határjelek íelállitása, kijavítása és megújítása körül felmerülhető vitás kérdések elintézése tartozik a mezőrendőri hatóságok hatáskörébe, tehát nem a határok megállapítása és kitűzése, hanem a már meglevő határokon a határjelek felállítása, kijavítása és megújítása, vagyis tisztán ténykérdésekbeni intézkedés, de nem az esetleges vitás határok jogkérdésébeni intézkedés is : a hol hivatkozás történt arra, hogy az 1885: XXIII t.-c. 4. g-aban irt rendelkezéssel szemben mindaddig, mig az ellenkezőt birói ítélet nem mondja ki, a mezőrendőri hatóság nem jogosult a vízpartját és medrét a parti birtoktól elhatárolni és elválasztani, annyival is kevésbbé, mert az 1894 : XII. t.-c. 33. §-a ugy intézkedik, hogy ha a földbirtok határát folyók, csatornák és vizzel biró medrek képezik, más határjelzés nem is szükséges, a fenforgó esetben pedig, habár nem is élő, de álló vizzel biró medrek képezik a határt; hol hivatkozás történt arra, hogy a vizmedreket és partokat, eddig is állandóan használták a parti birtokosok odá'g, a meddig a viz engedte s ez alapon a közbirtokossággal szemben, mír a bíróság kimondta a parti birtokosoknak a vízmeder és part megháborított használatába való visszahelyezést s igy az 1894: XXII. t.-c. 34. §-a alapján eljárni azért sem lehet, mert e törvény, az egyévibékésésháboritlan birtoklást épségben tartani rendeli: mégis az e. f. hatóságként eljáró városi tanácsos nevében (mert hogy ő maga nem csinálta, ahhoz semmi kétség nem fér), meghozatott 1898 június 28 án a határozat, mely szerint a vízmeder és partnak, a szomszédos birtokosok b i i tokától való elhatárolása s az ehhez szükséges határjelek felállítása megrendeltetett; egyszersmind az eljárásnak, egy hatóságilag kirendelt mérnökszakértő közbenjötte mellett leendő megkezdése és keresztülvitelére, a helyszínére határnap tüzetett ki 1898 július 4-ik napjára. Az 1894: XII. t.-c. 34. §-a élteimében a mezőrendőri hatóság határozatával meg nem elégedő fél, záros határidő alatt a pert köteles megindítani, mert ellenesetben a határjelek felállíthatok. Tehát a perindításra kitűzött határidő leteltéig, végrehajtási lépések nem tehetők. A jelzett határozat pedig megkezdi a végrehajtást oly időben, a mikor a perindításra kitűzött határnap nem csak le nem járt, de a határozat az érdekelteknek még nem is kézbesittetett. A mezörendőrségi törvény rendelkezéseinek nyilvánvaló megsértésével hozott ezen határozat ellen, felebbezéssel éltem ügyfeleim : a parti birtokosok képviseletében, azzal kezdvén felebbezésemet, hogy ismerem az 1894 : XII. t.-c. 34. §-ának azon rendelkezését, mely szerint ily ügyekben, ha a határ vitás, a határozat ellen közigazgatási uton felebbezésnek helye nincs; de mert a fenforgó esetben nem csupán a határ Lapunk mai száma 8 oldalra terjed