A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 27. szám - A sommás eljárás 117. 169. 188. és 210. §§-ról

108 A JOü bejelentett felebbezést folytán csak tárgyalás alapján hozhat ítéletet és a törvényt megsérti, ha az ügy érdemét tanácsülésben dönti el. A m. kir. Curia lopással, illetve orgazdaság miatt vádolt Cs. Sámuel ellen a tordai kir. járásbíróság előtt folyamatba tett i ugyanott 1900. évi augusztus hó 28-án 833. sz. a. a tordai kir. törvényszék által pedig F. Ferenc pótmagánvádlónak felebbezésére 1900. évi október hó 8-án 3107. sz. a. elintézett bűnvádi pert a kir. koronaügyésznek a jogegység érdekéhen használt perorvoslata folytán Budapesten 1901. évi január hó 10. napján tartott nyilvános tárgyalás alapján a kir. koronaügyésznek meghallgatása után vizsgálat alá vévén, következő végzést hozott: A kir. koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, a kir. Curia kimondja, hogy a tordai kir. törvényszék fentidézett keletű és számú Ítéletével a törvény megsértette, a mennyiben az első;iróság ítéletét nem szabályszerű tárgyaláson, hanem tanácsülésben vizsgálta felül. Miről a büntető ügyviteli szabályok 123. §-ának 2. bekezdése értelmében a tordai kir. törvényszék a jelen végzés kiadmánya és az összes iratok leküldése utján értesíttetik s egyszersmind a most idézett §. 1-ső bekezdéséhez képest a jelen végzés kiadmánya a kir. Curia elnökéhez is felterjesztetik. A tordai kir. törvényszék egyúttal meghagyatik, hogy az iratoknak az elsőfokú bírósághoz leküldésekor ezt utasítsa, hogy a jelen bűnvádi perben hozott mindkét fokú ítélet hiteles másolatát közvetlen ide pótlólag terjessze fel. Indokok: Minthogy a pótmagánvádló az elsőbiróság felmentő ítélete ellen általában jelentett be felebbezést, semmi kétsége sem lehetett a másodfokban eljáró kir. törvényszéknek, hogy a nevezett ügyfél az ítéletet egész terjedelmében felebbezte, tehát az ügy érdemét is az alapul vett ténymegállapítással együtt. Kiviláglik ez abból, hogy a kir. törvényszék a másodfokban hozott ítélettel az ügynek egész érdemét felülvizsgálta és eldöntötte, érintetlenül semmit sem hagyott. Holott a B. P. 550. §-ának 4. és végső bekezdése értelmében a kir. törvényszék a hozzá másodfokú intézkedés végett felterjesztett bűnvádi perben ítéletet szabály szerint csak felebbviteli tárgyalás alapján hozhat, s mi alól csak az a három eset képezhet kivételt, ha felebbezés: 1. csak büntetés kiszabás miatt; 2. a bűnügyi költségek tárgyában; 3. a magányjogi igény tárgyában használtatott. De még a most említett kivételes esetekre is az idézett §. utolsó bekezdése azt írja elő, hogy a mennyiben ezek helyességére nézve a törvényszéknek másként el nem oszlatható kétsége van, az ügy ekkor is tárgyalásra utasítható. Ugyanis az 550 §• utolsó bekezdésében előforduló ama rendelkezés: «Vagy az előbbiek helyességére nézve a törvényszéknek máskéntelnem oszlatható kétsége van», nem vonatkozik az ugyancsak a végső bekezdésben felsorolt másik két esetre, mert ha a törvényhozónak — a B. P. egész rendszerével ellentétben — az lett volna a szándéka, hogy ezt a két esetre vonatkoztassa, és ezekben, mint a tárgyalásra utasítás feltételét állapítsa meg, akkor nem a «vagy» elválasztó (disjunctivj szóval élt volna, hanem az «és», «és ha> kötő- (conjectiv) szavakat kellett volna használnia. Már a grammatikai értelmezésből kétségtelen tehát, hogy a míg az 550. §. 4. bekezdése azon eseteket sorolja fel, melyekben a törvényszék, mint másodbiróság van jogosítva Ítélni, addig a végső bekezdés azon eseteket jelöli meg, melyekben a per tárgyalásra utasítandó. Ezek pedig a törvény helyes értelmezése szerint: 1. a melyeknek a járásbíróság Ítéletének alapjául szolgált ténybeli megállapítások vannak megtámadva; 2. az elsőfokú ítéletnek a §. 4. bekezdésében fel nem emiitett egyéb — taxativ fel nem sorolható — intézkedései felebbeztettek. 3. a 4. bekezdésben felemlített s rendszerint tárgyalás mellőzésével elbírálható esetek oly feltétellel, ha ezek helyességére nézve a törvényszéknek másként (t. i. tárgyalás nélkül) el nem oszlatható kétsége van. Tehát az itt az 1. és 2. alatt felhozott esetekben a tárgyalás megtartása imperative, a 3. esetre nézve faculative van elrendelve. Minthogy pedig a fenforgó bűnvádi perben a járásbíróság ítéletének alapjául szolgált ténybeli megállapítások felebbezéssel megtámadva voltak, a tordai kir. törvényszék a jelen végzés rendelkező részében kiemelt eljárását törvénysértőnek kiemelni kellett. Végül megjegyeztetik, hogy a B. P. 442. §-ának végső bekezdése értelmében a jelen határozat a szőnyegen levő bűnvádi perben érdekelt ügyfelekre nézve hatálylyal nem bir. Kelt Budapesten, 1901 január hó. A deszkakerítés, ameiyről vádlott a deszkákat lefeszítette, a végből volt a belső telekre felállítva, hogy annak állandóan kerítésül szolgáljon és így a kérdéses belső teleknek az ingatlanság jogi természetevei biró alkatrészét képezvén, a deszkakerítés megrongálása nem a btk. 418. g-ába ütköző idegen ingó dolog szándékos és jogtalan megrongálása vétségének, hanem a btk. 421. §-ába ütköző idegen ingatlan vagyon jogtalan és szándékos megrongálása vétségének az alkatelemeit foglalja magában. Vádlott, a deszkakerítés ezen megrongálását ugyanazon alkalommal követvén el, mikor a belső telket is megrongálta, vádlottnak eme rongálási cselekményei csak egy rendbeli vagyonrongálást képeznek. A debreceni kir. törvényszék. (1899. dec. 22-én 16,528/99. sz. a.) K. István vádlottat a btkv. 418. §-ba ütköző idegen ingó dolog megrongálásának vétségében és a btkv. 421. §-ba ütköző ingatlan vagyon jogtalan megrongálásának vétségében bűnösnek mondja ki és ezért a btkv. 418. §-a, 96. és 97. §-ai alapján összbüntetésként 8 napi fogházra és 50 és 5 Irt pénzbüntetésre ítéli: Indokok: A vizsgálati iratok között 11. sz. a. telekkönyvi iratok bizonyítása szerint K. István h.-dorogi lakosnak a h.-dorogi 463. sz. tjkvből a 369. sz. tjkvbe átvitt 489/a. hrszám alatt felvett házastelkét 1899. jul. 19-én elárvereztetvén, azt a dorogi izraelita hitközség vette meg. K. István a telket a vevőnek birtokába bocsátani nem akarván, 1895. máj. 13-án, majd a 12. n. sz. a. fekvő iratok tanúsága szerint 1898. lebr. 26-án bírói végrehajtás utján a vevő ismételten birtokba helyeztetett. A bizonyítási eljárás során a vádlott beismerésével F. Arthur sértett mint az izr. hitk. képviselőjének, S. Sámuelné és G. F. János tanuknak esküvel erősített vallomásával bizonyítva van: hogy K. I. vádlott 1899. szept. 2-án a hitközség mint tulajdonos által s a fentiek szerint kétségtelen tulajdonát képező telket körülvevő kerítés 3 deszkáját kitörte s annak darabjait az útra lökte s ugyancsak a hitközség által az udvaron készített 3Vi öl mély emésztő gödröt betemette s ez által 8—9 frt kárt okozott. Vádlott védelmére azt hozza fel, hogy az udvar még most is az övé, mert az árverésbe nem nyugodott bele, s az izraelita hitközség nem igazságos uton jutott az ő házához; minthogy a vádlott eme védekezését a fenti hivatkozott iratok megcáfolják, őt a btkv. 418. §-ba ütköző idegen ingó valamint ingatlan vagyon megrongálásában vétkesnek kimondani stb. kellett. Enyhitőkül vétettek: vádlott büntetlen előélete, beismerése, továbbá ama tévhite, mely szerint az ingatlant az ő tulajdonának tartja. A debreceni kir. ítélőtábla (1900. szept. 25-én 3,122/900. sz. a.) a kir. törvényszék Ítéletét helybenhagyja A m. kir. Curia (1901. máj. 14-én 10,718. sz. a.) következőleg i t élt: Tekintve, hogy a deszkakerítés, melyről vádlott a három szál deszkát lefeszítette, a végből volt a kérdéses belső telekre felállítva, hogy annak állandóan kerítésül szolgáljon és így a kérdéses belső teleknek az ingatlanság jogi természetével biró alkatrészét képezvén, az emiitett deszkakerítés megrongálása nem a btk. 418. §-ába ütköző idegen ingó dolog szándékos és jogtalan megrongálása vétségének, hanem a btk. 421. §-ba ütköző idegen ingatlan vagyon jogtalan és szándékos megrongálása vétségének az alkatelemeit foglalja magában; tekintve továbbá azt, hogy a kérdéses deszkakerítés előbb említett megrongálását a vádlott, a vizsgálat adatai szerint ugyanazon alkalommal követte el, mikor a fennebb emiitett ingatlant, vagyis a belső telket is megrongálta és igy a vádlottnak eme rongálási cselekményei csak egy rendbeli vagyonrongálást képeznek ; ezekből az okokból K. I. vádlott mindkét alsóbiróság ítéletének részbeni megváltoztatásával a btk. 418. §-ba ütköző vétségnek vádja alól felmentetik — és csak egy rendbeli, a btk. 421 §-ba ütköző vagyonrongálás vétségében mondatik ki bűnösnek és ezért a btk. 421. §. alapján, de a btk. 96. §. mellőzésével 8 napi fogházra mint fő és 10 kor. pénz mint mellékbüntetésre ítéltetik stb. Kivonat a „Budapesti Közlönyí4-böl. Csődök : Hódmezővásárhelyi ifjúsági segélyegylet e. szegedi trvszék, bej. aug. 17., félsz. aug. 24., csb. Szeless László, tmgg. dr. Erdős Jeromos. — Wagner Jenő e. Budapest, u. o. kir. trvszék, bej. aiig 19.. telsz, szept. 18., csb. bogáti Hajdú Imre. tmgg. dr. Lőwenfeld Albert. — Pollák Ignác e. Devecser, veszprémi trvszék, bej. aug. 24., félsz, szept. 7., csb. dr. Misley Sándor, tmgg. Györffy Géza. — Basch Alois e. Liebling, temesvári trvszék, bej. aug. 10., félsz. aug. 31., csb. dr. Küttel Samu, tmgg. Klein Sándor. — Romanovics Pál e. Újvidék, u. o. trvszék, bej. aug. 31., félsz, szept. 12., csb. dr. Longauer Ferenc, tmgg. dr. Szabó Lajos. Pályázatok : A zombori trvszéknél bir ói áll. jul. 12. — A munkácsi jbiróságnál a 1 b i r ó i áll. jul. 13. — A losonci jbiróságná! albirói áll. jul. 13. - A nagyváradi trvszéknél jegyzői áll. jul. 19. A közjegyzői irodai teendők minden ágában jártas segéd, aki több mint tiz éve egy helyen van alkalmazva állást keres. Cim : Kákonyi Sándor, Orosháza. 3—3 Dr. Pohl Károly, kir. közjegyző Pozsonyban, helyettest keres, aki a tót nyelvet is birja. 3—1 Dr. RÉVAI LAJOS lakik V., Kálmán^utca~röT jhv STILLER MÓR lakik V., Rudolf-rakpart 3. 4DAJA BDDAPÍJT««