A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 27. szám - A sommás eljárás 117. 169. 188. és 210. §§-ról

106 A JOG azt mondta nejének, hogy mire ő visszajön, kitakarodjék a lakásából, mert ha ott találja, ledobja az emeletről, F. Istvánné jelen volt, mikor a felperes már csomagolt, felperes akkor tanú előtt sirni kezdett s panaszkodott, hogy férje őt kidobással fenyegette s alperes akkor tanúnak arra a kérdésére, hogy nejét miért üldözte el, azt válaszolta hogy: «azért, mert neje az egybekeléskor már nem volt szüz.> K. Sándor az utóbbi években tapasztalta, hogy alperes ok nélkül goromba volt nejéhez. Ezeknek a tanuknak a vallomásával tehát támogattatik felperesnek az az állítása, hogy alperesnek sértő magaviselete szolgáltatott okot arra, hogy felperes a közös lakást elhagyja s igy miután B. Kálmánnak nem közvetlen tapasztalaton alapuló az a vallomása, hogy előtte alperes ugy nyilatkozott, hogy felperest ő visszatérésre felhívta, arra nézve önálló bizonyítékul nem szolgálhat, hogy alperes utóbb a házasságot folytatni akarta, felperes azonban az életközösség visszaállítását megtagadta, alperes pedig a különélés idejéből származó egyéb bontó okot fel nem hozott: alperest keresetével elutasítani s minthogy a házasság ekként fentaitatott, a perköltséget kölcsönösen megszüntetni kellett. Az 1881. évi LX. t.-c. 241. §-ának rendelkezéséből önként íolyik, hogy oly harmadik személy, aki a zár alá vett ingóságokra a zárlat foganatosításának időpontját megelőzően keletkezett jogviszonyból tulajdoni joggal vél birni, ebbeli jogát a birtokos és a zároltató ellen indítandó tulajdoni keresettel érvényesítheti. (Curia 1901. április 12-én. G. 103. sz. a.) Harmadik személy, aki valamely ingatlanra foganatosított zárlat által az ingatlanra vagy ennek egy részére vonatkozó dologi jogaiban sértve érzi magát, az 1881: LX. t.-c. 168. §-a értelmében keresetet indíthat. (Curia 1901. április 2. 1,518/901. sz. a.) Jogszabály az, hogy ugyanazon követelésért kezeskedő több személy a hitelezővel szemben egyetemlegesen van kötelezve. — Az a jogszabály, hogy a kezes felszabadul, ha a követelés a hitelező hibájából a főadós ellenében behajthatatlanná válik, csak akkor nyerhet alkalmazást, ha a követelés esedékessége határozott időhöz köttetvén, a hitelező ennek bekövetkezte után esnék késedelembe. — Amennyiben a kezesség elválalása óta az egyenes adós vagyoni viszonyai jelentékenyen rosszabultak, kezeseknek jogában áll a főadóstól akár biztosítást, akár a kezesség alól leendő felmentést követelni. (Curia 1901. február 7. G. 612/900. sz. a.) A kezesség jogi természeténél fogva, a hitelezőt az egyenes adóssal szemben megilletett igény arra a kezesre, ki az illető egyenes adós helyett a kezességével megerősített szolgáltatást teljesiti, már a szolgáltatás teljesítésének megtörténte által átszáll és igy nem szükséges az, hogy azt az igényt a hitelező a keresetre kifejezetten és alakszerűén átruházza, ezt tehát a hitelező megtenni nem köteles. (Curia 1901. március 12. G. 50. sz.) Egyetemleges kötelezettség vállalása esetén az által, hogy az egyik adóstárs a tartozást kifizette, a tartozás mindenik egyetemleges adóstársra nézve megszűnt s igy a hitelező által a fizetést teljesítő adósnak adott engedmény alapján utóbbi a már megszűnt követelésre nézve a hitelező jogán egyetemleges adóstársa ellen végrehajtást nem vezethet, hanem csakis az egyetemlegesség tekintetében köztük fennálló külön jogviszony alapján követelhet adóstársától megtérítést. (Curia 1901. március 19. G. 66. sz.) A sommás eljárási törvény 85. és 91. g-aiban felsorolt kizárási esetek alá nem vonható az engedményezőnek az engedményezett követelés behajtása iránt támasztott perben, valamint a felperes részvénytársaság tisztviselőinek a társaság perében tanukként való kihallgatása és megesketése, az pedig, hogy az ily viszonyban álló tanuk vallomása mennyiben érdemel hitelt és mennyiben fogadható el bizonyítékul, a sommás eljárási törvény 64. §-a szerint a bíróság mérlegelése alá tartozik, melynek eredménye felülvizsgálati kérelemmel sikeresen meg nem támadható. (A m. kir. Curia mint felülvizsgálati biróság 1901. márc. 12. I. G. 56. sz.) ___ Annak a megállapodásnak, amely szerint valaki az öt haszonélvezetül megillető ingatlant feles művelésre másnak átengedi, lényeges feltétele az, hogy az átengedés mennyi időre történik , ha tehát az ily megállapodásnál az időtartam számszerint megjelölt vagy valamely eseményhez kötött időben határozott kifejezést nem nyer. az a megállapodás határozatlan időtartamra létrejöttnek tekintendő, amely esetben a feles mivelés kellő időben és kellő időre történt felmondással egyoldalúan megszüntethető. A febr. hó 11. napján ugyanazon év október ho 11. napjára tett felmondás kellő időben és kellő időre történt. (A m. kir. Curia mint felülvizsgálati biróság 1901. május 9-én. G. 147. sz.) Az anyagi jog szabályai szerint ajándékozás csak akkor forog fenn, ha valaki saját vagyona rovására másnak vagyona gyarapítására, kötelezettség nélküli ingyenes, vagyoni előnyt juttat, s a másik azt mint ingyenest elfogadja. A tényleges értéken aluli eladás esetén is tehát ajándékról csak akkor lehet szó, ha az eladó a vevőt ingyenes előnyben kívánta részesíteni savevő ezt tudva a szerződést mint részben ingyenest fogadta el (Curia 1901. március 1. I. G. 22 sz. a.) A közel rokonok között létrejött oly szerződésre, mellyel a kielégítési alap a hitelezőnek már fennálló követelése elől elvo natik és illetve az a rokonra átruháztatik, fennáll az a jogvélelem, hogy az adós részéről a hitelező kijátszása céljából köttetik és hogy erről az átvevőnek a közeli rokonsági viszonynál fogva tudomással kell birnia s e tekintetben nem döntő az a körülmény, hogy az átvevő rokon ellenértéket adott-e, mert a kielégítési alap elvonása akkor is bekövetkezik, ha ellenérték adatik is, de az nem a hitelező kielégítésére fordittatik. (Curia 1901. április 30. I. G. 130. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A kielégítési végrehajtás foganatosítása egymagában véve csak akkor bizonyítja a fizetések megszüntetésének tényét és a végrehajtatónak erről való tudomását, ha a végrehajtást szenvedő a végrehajtásnak foganatosítását eltűrte. Ha ellenben végrehajtást szenvedő az ellene vezetett egyetlen végrehajtás foganatosítása közben, vagy foganatosítása után nyomban, éppen a végrehajtás foganatosításának terhes következményeit elhárítandó, fizetést eszközöl, ezzel nem fizetéseinek megszüntetését, hanem éppen az ellenkezőjét bizonyítja. A kielégítési végrehajtás foganatosítása után eszközölt fizetés, mint a közadós jogcselekménye csak az esetben tekinthető a fizetések megszüntetése után történtnek, ha a végrehajtást szenvedő ellen már előzőleg vagy egyidejűleg több rendű kielégítési végrehajtás foganatosíttatott. A budapesti kir. törvényszék: A perujitási kérelemnek helyt ad, az ügy érdemében azonban az alapperbeli ítéleteket hatályukban fentartja. Indokok: Felperes alapperbeli keresetét arra alapította, hogy az utóbb csődbe ment B. és K. cég az alpereseknek 1896. évi február 18-án teljesített fizetés alkalmával már fizetéseit megszüntette s hogy erről alpereseknek ugyanekkor tudomásuk volt. Az alappert felperes azért vesztette el, mert a fizetések megszüntetésének s az erről való tudomásnak tényét nem bizonyította. Mivel azonban felperes emr tények bizonyítására a perujitási keresethez A) a. csatolt végrehajtási jegyzőkönyvvel lényegileg a per tárgyára vonatkozó oly uj bizonyítékot hozott fel, amelyet az alapperben nem használt, ennek folytán a perujitási kérelemnek az 1881: LIX. t.-c. ,69. §-ának 2. pontja alapján hely adandó volt. Érdemben: Ámbár perujitó felperes a csatolt végrehajtási jegyzőkönyvvel be is bizonyította, hogy B. és K. cég alpereseknek 3000 frt követelését csak az elrendelt kielégítési végrehajtásnak megkezdett foganatosítása közben fizette ki, mégis a kir. törvényszék a később közadóssá vált B. és K. cégnek ezt a jogcselekményét (a fizetést) a csődtörvény 27. §-ának 2. pontja alá eső megtámadható jogcselekménynek nem minősiti, mert az ujitó felperes által szolgáltatott uj bizonyítékkal nem látja bizonyítva a fizetések megszüntetésének és a hitelezőnek e megszüntetésről való tudomásának tényét. A kielégítési végrehajtás foganatosítása egymagában véve az állandó bírói gyakorlatnak helyes értelmezése szerint, csak akkor bizonyítja a fizetések megszüntetésének tényét és a végrehajtatónak erről való tudomását, ha a végrehajtást szenvedő a végrehajtásnak foganatosítását eltűrte. Ha ellenben végrehajtást szenvedő az ellene vezetett egyetlen végrehajtás foganatosítása közben, vagy foganatosítása után nyomban, éppen a végtehajtás foganatosításának terhes következményeit elhárítandó, fizetést eszközöl, ezzel nem fizetéseinek megszüntetését, hanem éppen az ellenkezőjét bizonyítja. A kielégítési végrehajtás foganatosítása után eszközölt fizetés, mint a közadós jogcselekménye csak az esetben volna a fizetések megszüntetése után történtnek tekinthető, ha a végrehajtást szenvedő ellen már előzőleg vagy egyidejűleg több rendű kielégítési végrehajtás foganatosíttatott volna. Perujitó felperes ezt ugyan állította, de alperes tagadájával szemben nem bizonyította, s igy ez az állítás az ügy eldöntésénél figyelembe vehető nem volt. (1900. október 24. 25,286/900. sz. a.) A budapesti kir. tábla: A kir. tábla az elsőbiróság ítéletének a perujitási kérelemnek helyt adó rendelkezését, felebbezés hiányában érintetlen, ugyanannak felebbezett egyéb részét pedig helybenhagyja a benne foglalt vonatkozó indokok alapján s azért, mert az alperesek követelése, a közadós cég tulajdonát képezett ingatlanra, teljes fedezettel jelzálogilag is biztosítva volt, de alperesek, a szóban forgó, hatálytalanitatni kért fizetés által 'követelésük kielégítést nyervén, a felperes tömeggondnok felhívása folytán ezen biztosítékukról, vonatkozó törlési engedély kiállítása által, lemondottak; s mert felperes a per érdemi részére nézve teljesen pervesztes, a per folyamán pedig oly körülmény fel nem merült, amely dacára ennek a perköltségnek kölcsönös megszüntetését, az 1868: LIV. t.-c. 251. §-a értelmében indokolná. (1930 január hó 8. 8,984/900. sz.) A m. kir. Curia: A kir. tábla ítélete helybenhagyatik indokaiból és azért, mert felperes beismeri, hogy alperesek a jelzálogilag biztosított követelésükre vonatkozólag a törlési engedélyt a jelen perrel megtámadott fizetési cselekmény után állították ki, az a körülmény tehát, hogy alperesek ezen biztosítékukról felperesi tömeggondnok felhívása folytán mondottak-e le, teljesen közömbös. (1901. ápril. 30. 2,046/901. sz. a)