A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 27. szám - Megtakaritások az igazságügy körében

Huszadik évfolyam. 27. szam. Budap est, 1901. július hó 7. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGAZSÁ^CGT ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. 1 MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI. ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési arak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre 3 korona Fél « _ 6 Egész « _ 12 « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : Felhívás előfizetésre. — Nyilatkozat. — Megtakarítások az igazságügy körében. Irta: Csebi Pogány Virgil, lévai kir. járásbiró. — A sommás eljárás 117, 169, 188, és 210. §§-airól. Irta : Hamar Gyula, szakolcai kir. járásbiró. — Nyilt kérdések és feleletek ( Adalék a tűzvész-okozás vétségének kérdéséhez. Irta : E i s e r t h István, lőcsei kir. ügyész. — Kinek és mikor kell fizetni az VsVo váltódijat. Irta : Gutfreund Emil). — Irodalom. (A kir. itélőtáhlák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. Irta: dr. Tér fi Gyula. — Döntvénytár. Kiadja a "Jogtudományi K ö z 1 ö n y» szerkesztőségei — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. MELLÉKLET : Jogesetek tára.— Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a ((Budapesti Közlöny»-ből. -— Hirdetések. Előfizetési felhivás! 1901. év július hó elsejével uj előfizetést nyitottunk lapunkra. Ez alkalommal azon t. előfizetőinket, a kiknek előfizetésük 1901. év június hó 30-án lejárt, kérjük, szíveskedjenek előfizetésüket mielőbb megújítani, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék. Az előfizetések a «J o g» kiadóhivatalához. Budapest, V .. Rudolf-rakpart 3. szám alá küldendők. Nyilatkozat. A Budapesten megjelenő jogi szaklapok alulirt szerkesztőinek megállapodása értelmében a törvénykezési szünet ideje alatt, azaz 1901. július hó 5-től 1901. augusztus hó 31-éig bezárólag, lapjaik kisebb terjedelemben fognak megjelenni. A rendes terjedelem e csökkenése, melyet a törvénykezési szünet természetszerűen hoz magával, a téli hónapokban ki lesz pótolva, nehogy a t. előfizetők a fenti megállapodás folytán hátrányt szenvedjenek. Budapest, 1901. július hó 1-én. Németh Péter Dr. S t i 11 e r Mór és -d. «Büntető Jog Tára» szerkesztője. Dr. Révai Lajos, Dr. Fayer László, a «Jog» szerkesztői, a ('Jogtudományi Közi » szerkesztője. Dr. W o 1 f Vilmos, az «Ügyvédek Lapja» szerkesztője. Megtakaritások az igazságügy körében. Irta : CSEBI POGÁNY VIRGIL, lévai kir. járásbiró. Ez alatt a cim alatt a «Jog» f. évi 24-ik számáDan megjelent egy cikk dr. Elek Mór lévai kir. aljárásbiró úrtól, a melyben a nyilvános bírálatra való felhivás is benfoglaltatik. Ezért, de meg azért is, hogy egy percig se tűnjék fel ugy, mintha tisztelt kartársam kifejtett nézeteivel az egész lévai kir. járásbíróság egyet értene, sietek e cikkre vonatkozólag a magam észrevételeit megtennni. A cikknek bevezető és befejező részéhez nem szólok hozzá, mert ott oly kérdések tárgyaltatnak, a melyekhez annyit lehet mellette, mint ellene szólalni ; csak azt a részét a cikknek veszem bonckés alá, a hol tisztelt kartársam oly nagy tévedésben van, hogy nem hiszem, a jogászok közül bárki is mellé állana. Ezen rész az, a hol a hagyatéki eljárást, a végrehajtási eljárásbeli és a mit ő maga is merész gondolatnak jelez, a telekkönyvi ügyeket — azt lehet mondani — majd egészben a kir. járásbíróságok kezéből kivenni, s a kir. közjegyzőknek, állami adóvégrehajtóknak s községi közegeknek átadni volna hajlandó, a címben megjelölt megtakaritások okából. Ne vegye rossz néven a cikkíró kartársam, hogy előa ki miután az atyja reá bízott egy gazdaságot, eladta mindjárt a gazdaságbeli egész birka-állományt, mondván: hogy a takarmánynyal gazdálkodnia kellett ; további kérdésemre azonban beismerte azt is, hogy a birkák árát bizony egyhamar el is költötte. Igazságügyi megtakaritások címén a fenti ügyeket elvenni a kir. járásbíróságoktól, s mint a cikkíró mondja 4—5 annyi közjegyzőre bizni azokat, — vagyis a jogkereső közönséggel 4—5 annyi közjegyzőt fizettetni, s gondolom az eddigi közjegyzői jövedelmek arányában, — mert különben a kinevezendő ügyvédek csöbörből-vederbe hágnának — azért, hogy a bírói állások valamivel jobban javadalmaztássanak s azért is. hogy valami megtakarittassék, annyi volna mint fent jelzett úrfi ismerősöm rendszerét követni, a mit ő tényleg gazdálkodási rendszernek nevezett el. Nem, kedves kartársam! ez az ország még száz év múlva sem lesz oly gazdag, hogy 4—5 annyi közjegyzőt, a ki nyugdiját megtakarításokból állapithatja csak meg eddigi jövedelme arányában — kitartson. De mi értelme is volna annak, hogy az állam, melynek főjövedelmi forrását a polgárok adója képezi, egyik kezével a polgár zsebébe visszadugjon egy garast, — a másik kezével pedig kivegyen onnan öt garast. Ez a dolognak financiális oldala, mit szóljunk azonban ahhoz a törvénykezési rendszerhez, a mikor a cikkíró a törvénykezésbe mélyen bele vágó, a jogkereső közönséget legfőképpen és legközelebbről érintő ügyeket össze-vissza dobál. Az egyiket adná a közjegyzőnek, a másikat az adóvégrehajtónak, a harmadikat egy községi elöljárónak, vagy éppen a számtalan oldalról elfoglalt községi jegyzőnek. Hogy gondolja ezekkel szemben a felügyeletet, az ellenőrzést, s a nyilvántartást gyakorolni ? Miképen hozná ezeket szerves kapcsolatba a bíróságokkal, s miként tenné felelőssé ezekért vagyonilag is az államot? Mert ne feledje kedves kartársam azt, hogy a biró hibáiért az állam milliókig is tart fedezetet a polgárok irányában; de a közjegyzőnél a fedezet rendszerint biztositékig, az adóvégrehajtóknál, községi elöljáróknál s jegyzőknél még addig se terjed. Vagy azt hiszi kartársam, hogy az államnak mindegy : egyért vagy százért szavatolni ? meg vagyok róla győződve, hogy a mit a cikkíró szerint az állam megtakarítana a réven, busásan visszafizetné a vámon. Cikkíró kartársam ugy látszik abból indul ki, hogy a hagyatéki, végrehajtási és telekkönyvi ügyek kevésbbé fontosak. Bocsánatot kérek, itt a nagy tévedés ! nem is említem, hogy ezen ügyekben a kir. ítélőtáblák azért gyakorolják közvetlenül a felülvizsgálatot, — szemben a polgári és büntetőjárásbirósági perekkel, a hol a közvetlen felebbvitelt csak a kir. törvényszékek gyakorolják, — mert amazokat a törvénykezés főfaktorai fontosabb dolgoknak ismerték fel; hanem utalok arra, hogy ezen ügyekben lehet elkövetni oly hibákat, melyek úgyszólván helyrehozhatatlanok, de állampolgárnak egész vagyoni existenciáját áldozhatják fel, a hol tehát roppant gondosnak és elővigyázatosnak kell lenni, s a hol jobban mint bárhol egyedül «a több szem többet lát» elvének kell érvényesülni. Gondoljunk csak oly esetre, a mikor a biró elrendelte a végrehajtást, ennek következtében Péternek üzlete és raktára becsukatik, Pálnak üzembe hozandó gazdasági gépei, mondjuk cséplés idején zár alá vétetnek, vagy a Barnum nagycirkusza szoros zár alá helyeztetik, s a bírónak ezen intézkedését, mely téves lehetett, a kir. ítélőtábla, mondjuk, már egy pár hét múlva megváltoztatja, s a zár feloldatik. kérdem, az előbbeni állapot helyre van-e állítva, ha a végrehajtást elrendelő biró menthető jogi tévedésben volt? Az általam jelzett kereskedő a menthető jogi tévedés alapján kártérítést nem követelhet az államon és mégis e melször is egy hasonlattal éljek: Ezen ügyekkel majdnem ugy bánna, mint egy könnyelműségéről ismeretes úrfi ismerősöm, 1 ett s a jelzett egy pár hét alatt a fentebb jelzett üzlet vagy Lapunk mai száma 8 oldalra téried