A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 26. szám - Észrevételek A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetéhez. Vége

A J nál csak az esetben keletkezik, ha az igényjogosult a vasút által választott elszámolással szemben elérhető olcsóbb dijszámitás utólagos alkalmazását kívánja. Ez utóbbi követelésről a vasút addig nem is szerez tudomást, a mig az igényjogosult az olcsóbb dijszámitás utólagos alkalmazása iránti kívánságát vele szemben közli, ily követelés tekintetében tehát a vasút csak akkor válhatik késedelmessé s tekinthető perre okot szolgáltató félnek, ha nem teljesiti a kiutalást a közléstől számítva annyi idő alatt, a mennyi a fuvarleveleknek s az utólagosan alkalmazni kivánt dijszámitási kombinátiónak hivatali eljárás utján való felülvizsgálásához s az ennek eredménye szerint visszajáró összeg kiutalásához szükséges. Az előadottaknál fogva, tekintve, hogy a megtámadott Ítéletben foglalt tényállás szerint felperes, ki utólagosan alkalmazni kivánt dijszámitás kombinátió alapján követelte a kereseti összeget, felszólamlást nyújtott be a vasúthoz s annak elintézését be nem várva indította meg a pert, alapos alperesnek az a felülvizsgálati támadása, hogy az elsőbiróság jogszabály megsértésével tekinti őt késedelmesnek; mert azt a kérdést, hogy a vasút késedelmes volt-e és okot szolgáltatott-e a perre, nem az dönti el, hogy a vasút a kereset beadásáig sem utalta ki a reklamált díjtöbbletet, hanem az, hogy a benyújtott fuvarlevelek s az utólagosan alkalmazni kivánt dijszámitási kombinátió felülvizsgálatára s az ennek eredménye szerint visszajáró összeg kiutalására a rendes hivatali kezelés szerint a kívánság közlésétől számítva, mennyi időre volt szüksége a vasútnak s hogy a kiutalás e szükséges idő végén megtörtént-e; az elsőbiróság tehát a késedelemre vonatkozó anyagi jogszabálylyal helyezkedett ellentétbe, midőn alperes késedelmét e részben súlytalan körülmény alapján állapította meg; de megsértette a sommás eljárási törvény 37. §-ában foglalt jogszabályt is, midőn a tárgyalást a döntő körülményekre ki nem terjesztette és sem az emiitett munkára szükséges idő tartamát, sem a kiutalás időpontját nem állapította meg. Ez okból a sommás eljárási törvény 185. §-ának a) és c) pontjai alapján alperes felülvizsgálati kérelmének helyet adni s minthogy az ügy a tényállásnak a megjelölt irányban való megállapítása nélkül végeldöntésre nem alkalmas, a 204. §. értelmében a megtámadott ítéletet feloldani s az elsőbiróságot további eljárásra kellett utasítani. Oly esetben, midőn valamely váltó a kiállításakor sem az intézvényezett lakhelyével, sem mas fizetési helylyel nem volt kitöltve, az a fizetési helyre vonatkozó lényeges kelléket nélkülözvén, a váltónak az intézvényezett lakhelyével és egyúttal attól külömbözö fizetési helylyel való ellátásával a fizetési helyre vonatkozó lényeges kellék töltetik ki, a mely kitöltésnek jogellenessége miatt felhozott kifogás a V. T. 93. §. értelmében csupán az e tekintetben rosszhiszemű váltóbirtokos ellen hozható fel sikeresen. A kassai kir. ítélőtábla : A k.r. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletének K. A. és neje K. T. I. és II. r. alperesekre vonatkozó nem neheztelt részét nem érinti, a K. D. és K. J. III. és IV. r. alperesekre vonatkozó felebbezett részét pedig megváltoztatja s a 6411/99. sz. a. kibocsátott som. végzést joghatályában velők szemben is feltétlenül fentartva, K. D. és K. J. III. és IV. r. alpereseket, mint az Eperjesen 1899. április 10. napján 300 írtról kiállított váltó kibocsátóját s illetve forgatóját egyetemlegesen és végrehajtás terhével feltétlenül arra kötelezi, hogy a felperesnek 457 kcrona 50 fillér hátralékos tőkét, ennek az 1899. szeptember 10-től járó 6% kamatát, 13 korona óvási költséget, V»°/o váltódijat megfizessenek. Indokok: Abban az esetben, ha a váltó annak kiállításakor az intézvényezett lakhelyéve! vagy külön fizetési helylyel kitöltve nem volt, a váltó a fizetési helyre vonatkozó lényeges kelléket nélkülözvén, a váltónak az intézvényezett lakhelyével és egyúttal attól külömbözö fizetési helylyel való ellátásával vagyis az utólagos telepítéssel a fizetési helyre vonatkozó lényeges kellék lett kitöltve s az ennek jogellenessége miatt felhozott kifogás azonos tekintet alá esik a váltó lényeges kellékének megállapodásellenes kitöltéséből merített kifogással és ennélfogva a V. T. 93. §-a értelmében sikeresen csak abban az esetben hozható fel, ha a kifogásoló bebizonyítani képes, hogy az utólagos telepítés a váltóbirtokos által megállapodás ellenére eszközöltetett, vagy a megállapodásellenes utólagos telepítésről a váltóbirtokos a váltó megszerzésekor tudomással birt. Ehhez képest, minthogy a III. és IV. r. alperesek kifogásukban és a per folyamán sem állították, hogy a kereset alapját képező váltó annak kiállítása alkalmával az intézvényezett lakhelyével vagy külön fizetési helylyel kitölve lett volna, a perben kihalgatott K. J. M., B. H. és K. H. tanuk pedig azt igazolták, hogy a kereset alapját képező váltó annak kiállításakor csak az összeg tekintetében volt kitöltve, minden egyéb lényeges kelléket pedig nélkülözött, azon sem az intézvényezett lakhelye, sem külön fizetési hely kitöltve nem volt és ily állapotban bocsáttatott az a forgalomba is; minthogy továbbá a III. és IV. r. alperesek azt nem is állították, hogy a fizetési hely kitöltésére vonatkozóan valamely megállapodás jött volna létre, a felek között az utólagos telepítésnek, illetve itt helyesen a fizetési hely utólagos kitöltésének megállapodás ellenességéről tehát itt szó sem lehet s ennélfogva a 111. és IV r. alperesek a váltó utólagos jogellenes telepítéséből emelt kifogása helyt nem foghat, ezenkívül pedig a III. és IV. r. alpereOG 103 sek a kereseti váltó ellen mái kifogást fel sem hoztak, ezekből az indokokból az elsőbiróság ítéletének a III. és IV. r. alperesekre vonatkozó részét megváltoztatni s őket a minden törvényes kellékkel ellátott váltó alapján a kereseti tőkének és járulékainak megfizetésében ennek az Ítéletnek rendelkezése értelmében feltétlenül elmarasztalni kellett. A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok: A kihallgatott tanuk vallomásai alapján helyesen állapította meg a másodbiróság, hogy a kereseti váltó annak kiállításakor csak az összeg tekintetében volt kitöltve, minden egyéb lényeges kelléket pedig nélkülözött és azon sem az intézvényezett lakhelye, sem külön fizetési hely kitöltve nem vo)t, R. I. és K. H. tanuk vallomásaiból kitűnik az is, hogy a csak az öszszeg tekintetében kitöltött s a kibocsátói és forgatói aláírásokkal, valamint az I. r. alperes elfogadói aláírásával ellátott eme váltó forgalomba bocsátását az elfogadó I. r. alperes eszközölte, akinek ezt a váltót saját céljaira való felhasználás végett a kibocsátó és forgató III. és IV. alperesek aláírásaikkal ellátva és az összeggel kitöltve, de egyébként kitöltetlenül átadták, de felperesnek azt az állítását, hogy ő a váltót az annak forgalomba hozatalával a többi váltókötelezett részéről megbízott I. r. alperestől kapta, a III. és IV. r. alperesek sem vonták kétségbe. Ily tényállás mellett a III. és IV. r. alperesek azt a kifogást, hogy a kereseti váltó utólagosan beleegyezésük nélkül telepíttetett, felperressel szemben sikerrel csak abban az esetben érvényesíthetnék, ha felperes tagadása ellenében bizonyítanák azt, hogy a kereseti váltó még akkor sem volt kitöltve és hogy különösen a telepítés abból hiányzott még akkor is, midőn felperes ezt a váltót az annak forgalomba hozatalával a III. és IV. r. alperesek részéről megbízott I. r. alperestől megszerezte vagy hogy felperes a váltó megszerzésekor tudta azt, hogy az utólagosan a III. és IV. r. alpereseknek beleegyezése nélkül telepíttetett, mert oly esetben, midőn valamely váltó a kiállításkor sem az intézvényezett lakhelyével, sem más fizetési helylyel nem volt kitöltve, az a fizetési helyre vonatkozó lényeges kelléket nélkülözvén, a váltónak az intézvényezett lakhelyével és egyúttal attól különböző fizetési helylyel való ellátásával a fizetési helyre vonatkozó lényeges kellék töltetik ki, az ily kitöltésnek jogellenessége miatt felhozott kifogás tehát azonos tekintet alá esvén a váltó lényeges kellékének megállapodásellenes kitöltéséből merített kifogással, a V. T. 93. §-a értelmében csupán az e tekintetben rosszhiszemű váltóbirtokos ellen hozható fel sikeresen. Minthogy azonban III. és IV. r. alperesek egyáltalában nem bizonyították azt, hogy a kereseti váltót felperes a telep tekintetében kitöltetlenül kapta vagy hogy a telepnek utólagos és megállapodásellenes kitöltéséről a váltó megszerzésekor tudomása volt: a másodbiróság a nevezett alpereseknek a jogellenes telepítésre alapított kifogását helyesen mellőzte, miért is és tekintve, hogy egyéb kifogást ezek az alperesek fel nem hoztak, a másodbiróságnak őket feltétlenül marasztaló ítéletét a most kifejtett okokból helyben kellett hagyni. (1901. február 28-án. 1,052. sz.) A feladót az eredetileg meghatározott rendeltetési helynek utasítás szerinti megváltoztatásából a hajón előállott károsodásért csupán akkor terheli felelősség, ha a fuvarozó értesítette őt, hogy a vontatást az újonnan megjelölt helyen való veszélyessége miatt megtagadja és ha a feladó mind ennek dacára is fentartottaaz utasítást vagy kifejezetten szavatosságot vállalt azokért a következményekért, melyek a hajót abban az esetben érik, ha az eredetileg megjelölt átadási helytől eltérő helyre vontattatik. (A m. kir. Curia 1901. március 20. V. 937. 900. sz.) A váltótörvény 99. §-ának 2. pontja csak annak a cégnek a megnevezését kívánja az óváslevélben, amely cég részére az óvás felvétetett, azon physikai személynek megnevezését azonban, ki a váltót a cég részéről az óvatoló személyhez hozta, nem kívánja. — Az óvásfeivétel órájának kitétele a váltótörvény 99. ij-a szerint a váltóóvás lényeges kellékét nem képezi. — Az óváslevélben az óvást felvevő kir. közjegyző saját felelőssége mellett megállapította, hogy a telepes a váltón utca és szám szerint kitüntetett házban sem lakással, sem üzleii helyiséggel nem bir, s így a váltótörvény 102. S-ának 2. pontjában előirt kötelezettségeinek eleget tévén, alperesnek az a kifogása nem bir alappal, hogy az óvásból nem tűnik ki, vájjon az óvást felvevő közjegyző a telepes lakása iránt illetékes helyen (pl. a házmesternél vagy a háztulajdonosnál) tudakozódott-e. (A m. kir. Curia 1901. március 20. 1335/9U0. sz. a.) Bűnügyekben. A marosvásárhelyi kir. ítélőtáblának 6. számú büntető határozata. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla súlyos testi sértés büntette miatt vádolt Sz. József és társai ellen a marosvásárhelyi kir. törvényszéknél folyamatba tett és az 1901. évi április hó 13-án 3,625/901. bf. szám alatt kelt ítélettel befejezett és ugy az elitélt vádlottaknak, mint a többi vádlott felmentése miatt a pótmagánvádlónak felebbezése folytán 420/901. bftő. szám alatt felterjesztett büntetőügyben felmerült a fölött a kérdés fölött: <hogy a kir. ítélőtáblánál tartandó főtárgyalásra a pót-magánvádló a bprts. 49. §-a utolsó bekezdésében irt jogkövetkezmények terhe alatt idézendő-e meg ?»