A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 26. szám - Észrevételek A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetéhez. Vége

102 A JCG mig S. Éva tanú azt vallotta, hogy L. Károly a «körülbelül 1889. évben* emiitette előtte, hogy R-ék elleni követelése már fenn nem áll, mely vallomások alapján — tekintettel arra, hogy e szavak • körülbelül^ 1889. évben» nem meghatározott időpontot jelentenek és igy S. Éva vallomása szerint a kifizetés ideje alatt az 1899. évet követő 1890-ik év is érthető, — figyelemmel K. F. tanú vallomására is, valamint az elhalt L. K. hagyatéka felett felvett leltár- felülvizsgálata tárgyában Kubin községében az érdekeltek i által a főszolgabíró előtt 1891. január 17-én tett nyilatkozatokra okszerűen követelhető, hogy a kiegyenlítés a marasztaló ítélet 1890. november 3-iki kelte és L. Károly halála közötti időtartam alatt történt, stbi. Felperes nem tagadván azon ténykörülményt, hogy egy más nővel agyassági viszonyban él, jogosnak kellett elfogadni alperesnek azt a védekezését, hogy felperes az ő visszatérését komolyan soha sem kívánta s hogy hozzá vissza nem térhet. Ugyanazért nem lévén megállapítható az, hogy alperes jogos ok nélkül nem állította helyre a felperessel a házassági életközösséget, következőleg alperes hibásnak ítélhető nem lévén, az 1894. évi XXXI. t.-c. 77. §. ai pontjára alapított keresetet el kellett utasítani. A fehértemplomi kir. tszék (1900. okt. 9-én 10750 sz. a.) K. Károly felperesnek P. Éva alperes ellen folytatott, házasság felbontása iránti perében következőleg itélt: A kir. tszék felperes és alperes között Versecen 1876. nov. 13-án a róm. kath. egyház szertartásai szerint kötött házasságot a H. T. 77. §. a) pontja alapján alperes vétkéből felbontja és alperest a H. T. 85. §. alapján vétkesnek nyilvánítja stb. Indokok: Felperes keresetében a közte és alperes között kötött házasság felbontását kérte az 1894 : XXXI. t.-c. 77. §. a) pontja alapján és alperes vétkéből s kérelmének indoka gyanánt előadta, hogy alperes őt házasságuk megkötése után rövid időre reá szándékosan és minden jogos indok nélkül elhagyta s ismételt felhívása dacára a házas életközösséget vissza nem állította. Alperes beismerte, hogy felperestől körülbelül 20 éve különválva él s felperest kénytelen volt elhagyni, mert durván bánt vele. Minthogy felperes az 1900. évi 3811. polg. számú kérvényhez csatolt B. alatti helyhatósági bi; onyitványnyal igazolta azt, hogy alperes a házas életközösséget megszakította, őt elhagyta, az elhagyástól számított több mint 6 hó már eltelt, minthogy továbbá alperes a kir. tszéknek a felperes kérelmére a fenti szám alatt kelt azon meghagyásnak, hogy az életközösséget felperessel záros határidő alatt állítsa vissza, a keresethez csatolt helyhatósági bizonyítvány tanúsága szerint eleget nem tett. Minthogy végül alperes az elhagyás indokául felhozott körülményeket mivel sem tudta igazolni és a házasság felbontását nem ellenzi, ennélfogva a kir. törvényszék beigazoltnak találta a szándékos és jogos ok nélküli elhagyást alperes részéről, s miután a hosszú különélés idejére való figyelemmel nem valószínű, hogy peres felek a házas életközösséget valaha is visszaállítják, a peres felek között fennálló házasságnak a H. T. 778. §. a) p. alapján való felbontása indokolt, stbi. A temesvári kir. Ítélőtábla (1900. nov. 19-én 3843 sz. a) a kir. tszék Ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Curia (1901. ápril 30-án 763. sz. a.) mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik és felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes nem tagadván azon ténykörülményt, hogy egy más nővel ágyassági viszonyban él, jogosnak kellett elfogadni alperesnek azt a védekezését, hogy felperes az ő visszatérését komolyan soha sem kívánta, s hogy hozzá vissza nem térhet. — Ugyanazért nem lévén megállapítható az, hogy alperes jogos ok nélkül nem állította helyre a felperessel a házassági életközösséget, következőleg alperes hibásnak Ítélhető nem lévén, az 1894: XXXI. t.-c. 77. §. alpontjára alapított keresetet el kellett utasítani. Ha a főnöknek joga nyilik alkalmazottját szolgálatából felmondási idő bevárása nélkül és illetményei kiszolgáltatásának beszüntetése mellett azonnal elbocsátani, ilyen joggal az eset felmerülésekor azonnal kell élnie, ha azonban e joggal akkor nem élt és a szolgálati viszony tovább is folyamatban maradt, oly okból, melynek joghatályát maga enyésztette el, az alkalmazott illetményeinek kiszolgáltatását jogosan meg nem tagadhatja. CA m. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság 1901. március 27.1. G. 92/900. sz.) Az örökösödési ügyek nincsenek törvénynél fogva valamely ügybirósághoz utasitva, következéskép az ilynemű ügyekben a kir. járásbíróság is illetékes, ha alperes az értékhatár szempontjából a 27. §. 2. pontja értelmében az elsőbiróság előtti tárgyaláson pergátló kifogással nem élt. (A ro. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság 1901. április 17. H. 15. sz. a.) A munkaadó felelős azon baleset következményeiért, amely a nyomtatványok kirakásánál alkalmazott tanulóleányt szokásos foglalkozása közben érte. (A m. kir. Curia 1901. február 21; 332/901. sz. a.) Elvont haszon megtérítésére rendszerint csak a rosszhiszemű birtokos kötelezhető. (A. m. kir. Curia mint felülvizsgálati biróság 1901. január 19. I. G. 550/900. sz. a.) Ha a hagyatéki leltárban hagyatékként összeirt összeg az özvegy birtokában van és vitás az, hogy ezen összeg a hagyatékhoz tartozik-e, avagy az özvegy tulajdona, aki azt azon alánon hoey örökhagyó által neki ajándékoztatott, a magáénak vitatja, tekintettel az 1894: XVI. t.-c. 85. §-ának 1. bekezdésében foglaltakra az özvegy ellenében a szerződés alapján fellépő személy utasítandó perre (A m. kir. Curia 1901. április 19. 19,27/9U0. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Az a jogi felfogás, hogy a vasút késedelmessé válik, ha az üzletszabályzat 61 *-ának 4- pontjához tartozó VIII. póthatarozmanv ei pontjában emiitett felülvizsgálatnál a tulfizetett dijat a feleknek vissza nem utalja, a dolog természeténél fogva csak oly esetben nyerhet alkalmazást, hol a túlfizetés a számadások íelülvizsgálatánál kitűnik ; de ez esetben sem alkalmazható akkor, ha az igényjogosult nem lép fel perrel, hanem e helyett a vasúthoz felszólamlást nyújt be ; mert ezzel az eljárással az igényjogosult a vasúttal szemben világos kifejezésre juttatja azt. hogy módot akar adni a vasútnak arra, hogy az igény alapjául szolgáló fuvarleveleket az arra nézve fennálló hivatali eljárás utján felülvizsgálhassa s az érvényesített visszatérítési igényt, amennyiben alaposnak találtatik, per nélkül kielégítse. Ezzel a választással az igényjogosult arra az időre, meiy a fuvarleveleknek hivatali utján való felülvizsgálatához s a fennállónak talált díjtöbblet kimutatásához szükséges, az előrebocsatott esetben is önként lemond igényének per utján való érvényesítéséről ; ha tehát a felszólamlás benyújtása dacára nem várja be az emiitett szükséges idő leteltét és pert indit, holott a vasút a benyújtott fuvarlevelek felülvizsgálatát s a díjtöbblet kiutalását minden indokolatlan halogatás nélkül kellő időben teljesiti, ily esetben nyilvánvaló, hogy a vasutat késedelem nem terheli s ő a perre okot nem szolgáltatott, a felszólamlással élt igényjogosult tehát a sommás eljárási törvény m. g-a értelmében az ok és szükség nélkül indított per költségét viselni tartozik. — Semmi esetre nem válik a vasút késedelmessé akkor, amidőn a visszakövetelési igény tárgyát nem a díjszabás helytelen alkalmazása, vagy számitási hiba folytán felmerül díjtöbblet, hanem az üzletszabályzat Sz. ij-ának 1. pontjához tartozó XVII. póthatározmány alá eső oly követelés képezi, mely a követendő útirány és az alkalmazandó dijszámitás előírása nélkül feladott áruk szállításánál csak az esetben keletkezik, ha az igényjogosult a vasút által választott elszámolással szemben elérhető olcsóbb dijszámitás utólagos alkalmazását kívánja. Ez utóbbi követelésről a vasút nem is szerez tudomást, amig az igényjogosult az olcsóbb dijszámitás utólagos alkalmazása iiánti kívánságát vele szemban nem közli, ily követelés tekintetében tehát a vasút csak akkor válhatik késedelmessé s tekinthető perre okot szolgáltató félnek, ha nem teljesiti a kiutalást a közléstől számítva annyi idő alatt, amennyi a fuvarleveleknek s az utólagosan alkalmazni kivánt dijszámitási combinátiónak hivatali eljárás utján való felülvizsgálásához s az ennek eredménye szerint visszajáró összeg kiutalásához szükséges. (A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék 1900. március 10. E. 68/900. sz.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvéuyszék felebbezési tanácsa: A kir. törvényszék alperes felülvizsgálati kérelmének helyet ad, a megtámadott ítéletet feloldja. Indokok: Az elsőbiróságnak az a jogi felfogása, hogy a vasút késedelmessé válik, ha az üzletszabályzat 61. §-ának 4. pontjához tartozó VIII. póthatározmány e) pontjában említett felülvizsgálatnál a tulfizetett dijat a feleknek vissza nem utalja, a dolog természeténél fogva csak oly esetben nyerhet alkalmazást, hol a túlfizetés a számadások felülvizsgálatánál kitűnik; de ez esetben, sem alkalmazható akkor, ha az igényjogosult nem lép fel perrel, hanem e helyett igényeinek érvényesítése végett az üzletszabályzat idézett szakaszainak VII. és VIII. póthatározmányaiban előirt utat választja és a vasúthoz felszólamlást nyújt be; mert ezzel az eljárással az igényjogosult a vasúttal szemben világos kifejezésre juttatja azt, hogy első sorban peren kívül kívánja igényét érvényesíteni és módot akar adni a vasútnak arra, hogy az igényt alapjául szolgáló fuvarlevelet az arra nézve fönálló hivatali eljárás utján felülvizsgálhassa s az érvényesített visszatérítési igényt, amennyiben alaposnak találtatik, per nélkül kielégítse. Ezzel a választással az igényjogosult arra az időre, mely a fuvarleveleknek hivatali utján való felülvizsgálatához s a fennállónak talált díjtöbblet kiutalásához szükséges, az előrebocsátott esetben is önként lemond igényének per utján való érvényesítéséről; ha tehát a felszólamlás benyújtása dacára nem várja be az említett szükséges idő leteltét és pert indit, holott a vasút a benyújtott fuvarlevelek felülvizsgálatát s a díjtöbblet kimutatását minden indokolatlan halogatás nélkül kellő időben teljesiti, ily esetben nyilvánvaló, hogy a vasutakat késedelem nem terheli s ő a perre okot nem szolgáltatott, a felszólamlással élt igényjogosult tehát a sommás eljárási törvény 111. §-a értelmében az ok és szükség nélkül indított per költségét viselni tartozik. De ha az elsőbiróság jogi felfogását már a díjszabás helytelen alkalmazása, vagy számitási hiba miatt visszakövetelt díjtöbbletre nézve is csak megszorítással lehet alkalmazni, semmiesetre sem nyerhet az alkalmazást akkor, amidőn a visszakövetelési igény tárgyát nem a díjszabás helytelen alkalmazása, vagy számitási hiba folytán felmerült díjtöbblet, hanem az üzletszabályzat 51. §-ának 1. pontjához tartozó XVII. póthatározmány alá eső oly követelés képezi, mely a követendő útirány és az alkalmazandó dijszámitás előírása nélkül feladott áruk szállitásá-