A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 25. szám - A polgári perrendtartási szaktanácskozmány. (Tizenegyedik ülés)

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 25. számához. Budapest, 1901. június hó 23. Köztörvényi ügyekben. Peres felek mint volt osztrák alattvalók kölcsönös beleegyezés alapján az agy- és asztaltol elvalasztattak; alperes tehát nem önkényüleg bontotta meg a házassági életközösséget. Minthogy pedig felperesre az 1894: XXXI. t.-c. rendelkezései csak a magyar állampolgárság elnyerése idejétől alkalmazhatók, jóllehet az időközben magyar állampolgárra lett felperesre nézve az osztrák biroság végzése hatályát vesztette, — a kölcsönös beleegyezés alapján történt ágy- és asztaltól való elválasztás esetében az ismeretlen tartózkodásit alperesre nézve is csak attól az idótöl kezdődhetik a jogosulatlan távollét, midőn a magyar honos házastárs ot a házassági életközösség visszaállítására nyilvánosan felszólítja. Csak ezen időponttól számított egy évnek sikertelen leteltével kérheti az i8g4:XXXI. t.-c. 77. §-aban szabályozott, az életközösség visszaállítására irányuló bírói felhívásnak hirdetményi kibocsátását. Az ily felhívás nélkül szűkölködő kereset mint idő előtti el volt utasítandó. A kassai kir. ítélőtábla (961 sz. a. 1901. febr. 5.) a kir. tszék ítéletét helybenhagyja abban az értelemben, hogy a házassági köteléket alperes hibájából bontja fel és az alperest vétkesnek nyilvánítja stbi. Indokok: A gráci cs. kir. orsz. tszéknek 1886. márc. 9-én 5504. SJ. a. kelt B. a. végzésével az akkoriban osztrák honos volt telek a reájuk nézve érvénynyel birt törvény szerint kölcsönös beleegyezés alapján ágytól és asztaltól elválasztatván, ebből folyóan az alperes jogosan hagyhatta el a felperest; minthogy azonban felperes utóbb az E. a. okirat szerint 1898. márc. 14-én a magyar állampolgárságot megszerezte, magyar állampolgár házassági perében pedig az 1894: XXXI. t.-c. 114. §-a értelmében csak magyar bíróság ítélete hatályos és a felhívott körülmény nem foglal magában végrendelkezést, melynél fogva a házastársak különös beleegyezése alapján a különélésre feljogosittatnának, nyilvánvaló, hogy a gráczi cs. kir. tszéknek idézett számú végzése mint magyar állampolgárra hatályát már elvesztette és igy felperes, mint a C. és F. alatti okiratok tanúsága szerint 1892. év óta bártfai lakos, az 1868: LIV. t.-c. 36. §-nak második bekezdéséhez képest illetékes elsöbiróságnál 1»98. évi 2657. sz. a. beadott kérvényével az 1894: XXXI. t.-c. 77. §-nak b.í pontja, valamint a 115. §-nak második bekezdése alapján jogosan szorgalmazta azt, hogy a C. és XB. 2. sz. bizonyítványok nyomán az 1892. év illetve a D. a. okirat szerint 1895. november 5-ik napja óta ismeretlen helyen tartózkodó alperes az életközösségnek vele való folytatására bíróilag felhivassék. Ezekhez képest tekintve, hogy alperes az elsó'biróságnak hirlapilag szabályszerűen közzétett 1898: 2657. sz. végzésével az életközösségnek 1 év alatt leendő visszaállítására felhivatott, annak a felhívásnak azonban a XB. a. bizonyítvány szerint meg nem felelt, valamint a felperesnek 1899. évi 5933. sz. keresete folytán elrendelt tárgyaláshoz ugyancsak kellően közzétett hirlapi idézés ellenére sem jelenvén meg, nem is állította, annál kevésbbé bizonyította pedig azt, hogy az életközösség visszaállításának megtagadására jogos oka lett volna, s igy a házassági köteléknek a hivatkozott 77. §. b.) pontja alapján való felbontása helyet foghat. A m. kir. Curia (1901. május 7. 961. sz. a.) felperest keresetével mint időelőttivel elutasítja. Indokok: Az 1894: 31. t.-c. 77. §. b. pontja szerint csak az a házasfél kötelezhető az életközösségnek egy év alatt leendő visszaállítására, a ki a házassági életközösséget önkényüleg megbontotta és tartózkodási helye egy év óta ismeretlen. Tekintve, hogy peres felek mint volt osztrák alattvalók a gráczi cs. k. országos törvényszéknek 1886. évi március hó 9-én 5504. sz. a. kelt végzésével kölcsönös beleegyezés alapján az ágytól és asztaltól elválasztattak, önként következik, hogy alperes nem önkényüleg bontotta meg a házassági életközösséget. Minthogy pedig felperesre az 1894 évi 31. t.-c. rendelkezései csak a magyar állampolgárság elnyerése idejétől alkalmazhatók, jóllehet, hogy az időközben magyar állampolgárrá lett felperesre nézve a gráci cs. és kir. országos törvényszék idézett végzése hatályát vesztette, tekintve mégis, hogy a kölcsönös beleegyezés alapján történt ágytól és asztaltól való elválasztás esetében az ismeretlen tartózkodásu alperesre nézve is csak attól az időtől kezdődhetik a jogosulatlan távollét, midőn a magyar honos házastárs őt a házassági életközösség visszaállítására nyilvánosan felszólítja, minek megtörténtét felperes a jelen esetben nem igazolta és csak ezen időponttól számított egy évnek sikertelen leteltével kérheti az 1894: XXXI. t.-c. 77. §-ában szabályozott, az életközösség visszaállítására irányuló birói felhívásnak hirdetményi kibocsátását, alperes az életközösség visszaállítására lel sem volt volna hívható, minél fogva felperes idó'előtti keresetével el volt utasítandó. Felperes kijelentette, hogy alperesnek megbocsát, ha hozzá visszatér, kérte, hogy alperes az életközösség visszaállítására a H. T. 77. §-a a) pontja alapján záros határidő alatt köteleztessék. E kijelentés és kérelem kizárja azt, hogy a házasság a H. T. 80. §-a a) p. alapján felbontható legyen, mert e szakasz végső bekezdésének rendelkezése szerint a 80. §-ban felsorolt esetekben a házasság csak akkor bontható fel, ha a felsorolt okok valamelyike következteben a házassági viszony a felbontást kérőre nézve elviselhetetlenné valt. Ez a körülmény pedig felperesre nézve, ki a házassági együttélést folytatni hajlandó, fenn nem forog. A pestvidéki kir. tszék (1900. máj. 5. 3,110. sz. a.) K. Borbála felperesnek N. B. Sámuel alperes elleni házasság felbontása iránti perében következőleg itélt: K. B. és B. S. ev. ref. vallású felek között kötött házasság az 1894. évi XXXI. t.-c. 80. §. a) pontja alapján házassági kötelék megsértése miatt, alperes férj vétkességéből lelbontatik stb. Indokok: Felperes a házasság felbontását a H. T. 80. §. a) pontja alapján kéri, mert alperes őt 1874. jul. havában jogos ok nélkül, szándékosan elhagyta s azóta házastartási kötelességeit nem teljesiti. Felperes a bontást a H. T. 77. §-ának a) pontja alapján is kérte, mert alperes az életközösséget a 6,941/98. sz. birói felhívásra nem állította vissza. A H. T. 77. §. a) pontja alapján a bontást nem lehetett elrendelni, mert felperes maga beismeri, s B. K. tanú is bizonyította, hogy felperes P. J.-vel él együtt, ez pedig ok arra, hogy alperes a visszatérést megtagadja s igy alperesnek az a mulasztása, hogy az életközösséget biroi felhívásra sem állította vissza, igazolt. Miután azonban a hivatkozott tanú vallomásával s alperes beismerésével bizonyítva van, hogy alperes felperest 1874-ben elhagyta s az elhagyás jogos okát nem bizonyította s ezen idő óta az együttlakásra, tartásra s kölcsönös támogatásra vonatkozó házastársi kötelességeit nem teljesiti, fenforog a H. T. 80. §. a) pontja szerint bontó ok; miután pedig a per adatai szerint peres felek között a házassági viszony annyira fel van dúlva, hogy a felperesre a további életközösség elviselhetlenné vált, amit az is bizonyít, hogy a peres felek között a kibékülés a birói békéltetések és az ágytól és asztaltól való különélésnek elrendelése dacára nem jött létre s igy a H. T. 80. §-ának utolsó bekezdésében felállított feltétel is fenn forog: a házasságot fel kellett bontani, stb. A budapesti kir. Ítélőtábla (190U. okt. 30. 6,396. sz. a.) a kir. tszék ítéletét helybenhagyja. A m. kir. Curia (1901. márc. 28. 6,801. sz. a.) által felperes a házasság felbontása iránti keresetével elutasittalik, stb. Indokok: A 694/98 sz. tárgyalási jkönyvben kijelentette felperes, hogy alperesnek megbocsát, ha ez hozzá visszatér; kérte hogy alperes az életközösség visszaállítására a H. T. 77. §. a) pontja alapján záros határidő alatt köteleztessék, kijelentvén maga részéről, hogy ő hajlandó az életközösséget visszaáilitani. E kijelentés és kérelem folytán alperes bíróilag fel is hivatott, hogy felperessel az életközösséget 30 nap alatt állítsa vissza. Tekintve, hogy felperesnek fentebb idézett kijelentése és kérelme kizárja azt, hogy alperessel való házassága a H. T. 80. §. a) pontja alapján felbontható legyen, mert e szakasz végső bekezdésének rendelkezése szerint a 80. §-ban felsorolt esetekben a házasság csak akkor bontható fel, ha a felsorolt okok valamelyike következtében a házassági viszony a felbontást kérőre nézve elviselhetlenné vált, ez a körülmény pedig felperesre nézve, aki alperessel a házassági együttélést folytatni hajlandó, fenn nem forog — és miután — mint ezt az elsőbiróság helyesen indokolta — peres felek házassága a 77. §. a) pontja alatt sem bonthat ó fel, ezeknél fogva mindkét alsófoku bíróság Ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével el kellett utasítani. Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A biztosítási kötvény feltételei szerint a kijelölt kedvezményezett személyére vonatkozó változtatás csak ugy érvényei, ha a biztosító a változtatáshoz hozzájárul és hozzájárulását a kötvényre vezetendő függelékben ki is jelenti. A biztosított közjegyzői okirattal uj kedvezményezettet jelölt, a kedvezményezett személyének változása azonban a kötvényre nem vezettetett. Ily körülmények közt a kötvényben megjelölt, és ennek birtokában volt kedvezményezett perelhetöségi joga azon az alapon, hogy a biztosítási összeg közte és az uj kedvezményezett között vitás, meg nem tagadható, a biztosító azonban marasztalás esetén a biztosítási összegnek birói letétbe helyezésére kötelezendő. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék : Alpe res köteles 5000 frt tökét stb. felperesnek fizetni.