A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 25. szám - A polgári perrendtartási szaktanácskozmány. (Tizenegyedik ülés)

98 A JOG Indokok: Felperes keresetét arra az 1897 február 23-án kelt biztosítási kötvényre alapította, melynek értelmében neki, mint kedvezményezettnek 1898 január 10-én elhalt férje R. D. halála esetére kifizetendő 5000 frtot biztosított. E kötvény feltételeinek 9. §-a szerint a kijelölt kedvezményezett személyre vonatkozó változtatás csak ugy érvényes, ha a biztosító a történt változtatáshoz hozzájárul és hozzájárulását a kötvényre vezetendő függelékben ki is jelenti. Ez a szerződési rendelkezés a kereskedelmi törvény intézkedéseivel nem ellenkezvén, annak 427. §-ához képest a felek jogviszonyának szabályául szolgál, Minthogy nem volt vitás és a kötvény megtekintéséből is kitűnik, hogy a 2. 7. alatti közjegyzői okirattal a kötvényben kijelölt kedvezményezett személyében célzott változtatás a kötvényre reá nem vezettetett, nyilvánvaló, hogy a kedvezményezett személynek a 2. •/• a- okirattal célzott megváltoztatása még akkor sem volna hatályosnak tekinthető, ha alperes bizonyította volna, hogy e változtatáshoz hozzájárult, mit különben nem is bizonyított, és nyilvánvaló, hogy a célzott változtatás a kötvényre reá nem vezettetvén, érvényre sem jutott és fslperest, mint a kötvényben kijelölt kedvezményezettet a kötvényen alapuló jogok a 2. •/• okirat dacára változatlanul illetik. De másfelől kétségtelen az is, hogy a kötvényre vonatkozó 2. díjrészlet az esedékesség napjától számított 30 nap alatt, stb. (1899 május 8. 41375/99. sz.) A budapesti kir. tábla. Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Indokok: A biztosítási szerződésből kifolyólag a kedvezményezett csakis a szerződésben meghatározott időpontban, vagy a biztosított halála esetére szerezhetvén jogokat, kétségtelen a biztosítást vevő félként szereplő biztosítottnak az a joga, mit egyébiránt a kötvény hátlapjára vezetett általános feltételek szerint a biztosított maga részére fenn is tartott, hogy a biztosítási szerződés fennállása alatt a kedvezményezettnek személyére nézve intézkedhetik, az eredeti kijelölést megváltoztatja, a már kijelölt kedvezményezett helyett ilyenül mást nevezhet meg. A 2. •/. a, közjegyzői okirattal tanúsítva van, hogy a biztosítási kötvény szerint szerződő biztosítottként jelentkező s ily minőségben a szerződés reactiválása után is megmaradt, R. D. a kedvezményezett kijelölésére vonatkozó eredeti rendelkezését módosítva, illetve visszavonva, az egész 5C00 frt biztosítási összegre nézve felperes helyett kedvezményezettül édes anyját özv. R. M.-t jelölte meg. Miután felperes nem is állította, hogy a biztosított a 2. 7. a. foglalt intézkedést utóbb az ő javára joghatályos módon újból megváltoztatta, vagy visszavonta volna, s igy a biztosítottnak bekövetkezett elhalálozása folytán a biztosítási összeg kifizetésére a 2. 7. a. okiratban kedvezményezettül ujabban kijelölt özv. R. M., nem pedig a felperes nyert jogot : alperes, ki a kedvezményezett személyében történt erről a változtatásról a birtokába jutott 2. •/• aközjegyzői okirat tartalmából tudomást szerzett, joggal vitatja azt, hogy felperes a biztosított összeget illetőleg irányában keresőleg fel nem léphet, s e részben mi sulylyal sem bírhat felperesnek az az ellenvetése, hogy alperes a kedvezményezett személyében történt változtatás tudomásul vételéről a kötvényfeltételek 9. §-ában említett függeléket ki nem állítván, biztosítottnak a kedvezményezett személyében való változtatásra vonatkozó intézkedése érvénytelen ; mert mig egyfelől nincs a kereskedelmi törvénynek olyan rendelkezése, melynél fogva a biztosítottnak a kedvezményezett személyének kijelölésére vonatkozó intézkedésének jogi hatálya a biztosító beleegyezésétől, vagy ahhoz való hozzájárulásától tételeztetnék fel, másfelől az általános biztosítási feltételek 9. §-ának a változás tudomásul vételére s a függelék kiállítására vonatkozó rendelkezése tulajdonképp nem is a kedvezményezett személyében való változtatásra, mely a biztosító társaság érdekeit egyáltalán nem érinti, hanem csakis a szerződő személyében a szerződés tartama alatt, szándékolt változtatásra vonatkozhatik, és mert mindezektől el is tekintve, az általános biztosítási feltételeknek a felperes által felhívott s nyilvánvalóan a biztosító javára kikötött ebből a rendelkezésből, különben is csak az alperes meríthetne maga részére esetleg kifogást, de felperes, mint eredetileg kijelölt kedvezményezett, aki a biztosított ellenkező rendelkezésének pillanatában minden reménybeli igényét is elveszítette, erre sikerrel egyáltalán nem hivatkozhatik. Ezek szerint az elsőbiróság felperesnek perelhetőségi jogát az alperes kifogásának elvetésével tévesen állapítván meg: az elsőbiróság ítéletét megváltoztatni s felperest keresetével már a perlési jogultság hiányában elutasítani kellett. (1900. május 3ü-án 1839 99. sz. a.) A m. kir. Curia. A kir. tábla Ítélete megváltoztattatik s az elsőbiróságnak a felperes kereshetőségi jogát megállapító ítéleti rendelkezése hagyatik helyben, s ennek folytán a kir. tábla utasittatik, hogy hozzon a per érdemében határozatot. I n d ok o k: Alperes első sorban a felperes kereshetőségi joga ellen tesz kifogást azon az alapon, hogy a felperes keresete alapjául szolgáló biztosítási kötvényben a felperes, mint kedvezményezett javára kötelezettt életbiztosítási összeget, az elhunyt biztosított még életében az alperessel közölt 2. •/. a. alatti közjegyzői okiratba foglalt ajándékozási ügylettel édes anyjára R. M.-ra ruházta át és hogy ezen, az általános biztosítási feltételek 9. §-ának megfelelő módon joghatályosan létrejött átruházás következtében felperesnek nincs joga a biztosított összeg iránt keresetileg fellépni. A kir. tábla alaposnak fogadván el alperesnek ezt a kifogását, a felperest keresetével perelhetőségi jog hiányából azért utasította el, mert az Ítéletében érvényre jutott jogi felfogása szerint a 2. •/. a. foglalt átruházás jogha'tályos s igy felperesnek az eredetileg az ő javára kötelezett biztosított összeghez követelési joga nincs. Ez alapon azonban felperes keresetével el nem utasítható, mert nem vizsgálva ezúttal azt, hogy a 2. 7. a. átruházás joghatályos-e vagy sem, a felperesnek kereshetőségi joga ellen alapos aggály nem foroghat fenn azért, mert a biztosítási kötvényben kedvezményezettül felperes van megnevezve, és mert a biztosítási kötvény a felperes birtokában volt, ki azt igényének érvényesi.ése céljából az alperesnek átadta ; és végre, mert az a körülmény, hogy a biztosított összeghez való jog a 2 7. a. ajándékozás folytán felperes és R. M. közt vitássá vált, tekintettel arra, hogy alperes nem is állította, hogy a biztosított összeget R. M.-nak kifizette, nem lehet jogos ok arra, hogy felperes, mint eredeti kedvezményezettnek perelhetőségi joga megtagadtassák, hanem az alperes marasztalása esetében csakis azt vonhatja maga után, hogy alperes a biztosított összegnek nem a felperes kezéhez való fizetésére r hanem annak birói letétbe helyezésére köteleztessék. (Magy kir. Curia 1901. márc. 22-én 1,133 1,007) A biztositási feltételekben foglalt az a kikötés, hogy a biztosító társaság a biztosított tárgyakat ért és részéről megtérített részleges kár esetében a biztositási szerződéstől a biztositási idő tartama alatt egyoldalulag visszaléphessen, a kereskedelmi törvény 4.32. íjának azzal a parancsoló rendelkezésével szemben, hogy részleges kár esetében a kötvény vissza nem adatik, és a szerződés a kár által nem érintett érték erejéig érvényben marad, joghatálytalan. A m. kir. Curia. A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok: A csatolt biztositási kötvény 17. §-ában foglalt feltétel szerint az alperes biztosító társaság azt a jogot kötötte ki magának a biztosított felperessel szemben, hogy a biztosított tárgyakat ért és részéről megtérített részleges kár esetében a biztositási szerződéstől a biztositási idő tartama alatt egyoldalulag visszaléphessen. Ez a kikötés azonban a kereskedelmi' törvény 482. §-ának azzal a parancsoló rendelkezésével szemben, hogy részleges kár esetében a kötvény vissza nem adatik, és a szerződés a káráltál nem érintett érték erejéig érvényben marad, joghatálytalan. Hogy pedig a kereskedelmi törvény 482. §-ának fenn idézett rendelkezése parancsoló, a melytől a felek szerződésileg sem térhetnek el, kitűnik magából az idézett szakasz szövegezéséből. Ez a szakasz ugyanis három rendelkezést tartalmaz; az első és utolsó a kárösszeg kifizetésére vonatkozik s a törvényszakasz kifejezett intézkedése értelmében csakis akkor jön alkalmazásba,, ha a felek ez iránt máskép meg nem állapodtak. A szóban forgó közbeeső rendelkezés azonban a szerződő felek szerződési szabadságát korlátolva határozottan azt fejezi ki, hogy a törvénynek ez a rendelkezése, eltérően a másik kettőtől, imperativ hatályú, és hogy ennélfogva az azzal ellenkező vagy attól eltérő szerződési megállapodás joghatálylyal nem bir. De kitűnik ez abból a körülményből is, hogy a kereskedelm i törvény a kárbiztositás tekintetében egyáltalán nem tartalmaz oly rendelkezést, mely a biztosító társaságnak megadná a jogot arra. hogy a biztositási időtartam alatt a biztosítottal szemben a biztositási szerződéstől egyoldalulag visszaléphessen. A másodbiróság tehát helyesen rendelkezett, mikor a kereskedelmi törvény 482. §-ának idézett rendelkezését parancsolónak jelentette ki, miért is Ítéletét az itt felhozott és a benne foglalt egyéb indokokból helybenhagyni kellett. (Magy. kir Curia 1901. ápr. 1-én. 1,087 1901.) Való ugyan az, hogy ha a vevő az eladó ellen árkülönbözetből származtatott kártérítés iránti igényét oly fedezeti vételre alapítja, a melyet nem azonnal, a mikor az eladó szerződésszegéséről magának meggyőződést szereznie alkalma volt, hanem az után bizonyos idő elteltével s igy késedelmesen foganatosított, a mi az eladóra nézve az ö kártérítési kötelezettségének terjedelmét hátrányosan befolyásolta, az elkésetten foganatosított fedezeti vétel, az eladónak erre irányuló kifogása alapján a vevő kártérítési igénye megállapítására nem lehet alkalmas, ennek azonban nem lehet az a következménye, hogy a különben jóhiszemben eljárt vevő az árkülönbözetre alapított kártérítési igényét elveszítse, és mi sem állhat útjában annak, hogy a vevő kárigénye azon árkülönbözetre tekintettel állapíttassák meg, a mely a vételi szerződésben eredetileg meghatározott szállítási ár és a perben kimutatott azon átlagos ár közt jelentkezik, a melyen a vevő az árut beszerezhette volna, ha a fedezeti vételt a kellő időben foganatositotta volna (A m kir. Curia 1900. márczius 27. 1,097/900. sz. a.) Bűnügyekben. Tettes társaságban és erőszak alkalmazása mellett elkövetett leányszöktetés, a személyes szabadság megsértésének bűntettét képezi. (Btk. 321. §.) Az újvidéki kir. tszék. (1900. febr. 17. 926. sz. a.) által Sz. Iván, D. Drága, P. Dávid vádlottak bűnösöknek mondatnak ki a N. Katica, most már férjezett T. Zsivánné sérelmére elkövetett s a btk. 321. §-ába ütköző személyes szabadság megsértésének bűntettében a btk. 7 K §-a érteimében mint tettestársak s ezen felül Sz. I. vádlott bűnösnek mondatik ki az ugyanazon sértett-