A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 25. szám - A polgári perrendtartási szaktanácskozmány. (Tizenegyedik ülés)

196 A JOG tását ez a körülmény hátráltatja, ennél a §-nál kimondaná, hogy 1,000 K-ig terjedhető s 10 koronánként egy napi elzárásra átváltoztatható pénzbüntetés szabható ki az ellen, a ki a végrendeletet a bíróságnak felhívásra be nem mutatja, vagy valamelyik érdekelt fél kérelmére esküvel meg nem erősíti azt az állítását, hogy a végrendelet birtokában nincs, annak hollétéről nem tud, sem azt szándékosan meg nem semmisítette (1893: XVIII. t.-c. 81. §.). A büntető jogi következmények a hamis tanuzásra vonatkozóak (1878: V. trv. 215. 216. §.) lennének hamis vallomás esetén. 1,928. §. A §-t azzal egészíteném ki, hogy a megállapítandó jutalom az évi tiszta jövedelem 10°/o-át nem haladhatja tul (I. 422. §-t s az ehhez mondottakat). Ez a díjazás ugyanis megfelelő, s a biró helyzete is meg van könnyítve a jutalom menynyiségének a megállapításánál. ad: 1,932. §. A közös végrendeletet ugy a házastársak, mint a jegyesek közt csak közvégrendeletben ; illetőleg a közjegyzőnek őrizet végett átadott s előtte a végrendelkezők ált?l személyesen közös végrendeletüknek nyilvánított okiratban engedném meg, s általában minden ügylet írásbeli megkötését a házastársak és jegyesek közt csakis közjegyzői, illetve közokiratra szorítanám, a mi nagyon indokolt különösen akkor, ha harmadik szemé'yek is vannak vagy lehetnek az ügyletben érdekelve. ad: 1,953. §. Az örökjognak a «Köteles rész»-ről intézkedő ötödik cime igen nehézkes s a köteles rész kiszámítása valóságos mathematikai tudomány. A sok betudás, beszámításról intézkedő § tehát, vagyis az egész ötödik cim egyszerűsítendő lenne, ad : 1958. §. Már az 1,816. §-nál kellett volna megjegyezni, hogy az özvegyet özvegysége esetére ne csak a gyermek öröksége felének, hanem ott, a hol kiskorú vagy tartásra szorult gyermekek vannak érdekelve, a gyermek nagykorúságáig vagy a tartás kötelezettségéig az egész örökségnek a haszonélvezete illesse. Hasonlókép az özvegy kötelesrészeül is az illő tartás mértékéig való haszonélvezetet állapítanám meg, az utolsó mondat korlátozása nélkül, vagyis kihagynám azt a rendelkezést, amely azonban a hagyaték felén tul nem terjedhet)). Ha az illő ellátás megköveteli, megérdemli az özvegy, hogy teljesen rendelkezzék — mint eddig — a haszonélvezettel, ha pedig meg nem érdemli, ám tessék a haszonélvezetet birósan korlátozni, de nem általános szabályul felállítani azt, a mi csak a kivételes esetekre alkalmazható. (Befejező cikk következik.) Belföld. /A polgári perrendtartási szaktanácskozmány. L(Tizenegyedik ülés.) A bizottság dr. Plósz Sándor igazságügyminiszter elnöklete alatt í. hó 11-én a XIII. kérdés 4. pontjánál folytatta tanácskozásait. Ez a pont igy szól: «Célszerü-e az ügy előadására nézve az 555. §-ban tervezett szabályozás és nem volna-e kívánatos az ügy előadását abban az esetben, ha a felek a felülvizsgálati tárgyaláson megjelennek, ezekre bízni ?» Gottl ugy hiszi, hogy a Tervezet rendelkezése célszerűbb. Ha a referens előadásával kezdődik a tárgyalás, akkor jobban ellenőrizhető az ügyvéd további előterjesztéseiben. Ezt az eljárást annyira megfelelőnek tartja, hogy azt az ajánlatot teszi, hogy a felebbezési bíróságoknál hasonlóképen be kellene hozni a referensek intézményét, kivált pedig a kir. ítélőtábláknál, mert különben itt az elnök, akinek egyedül kell az ügyet ismernie, az öszszes ügyeket köteles volna tanulmányozni. Plósz miniszter kiemeli, hogy a szóban forgó javaslat e kérdést illetőleg abban különbözik a német törvénytől, hogy nem állapit meg kötelező szóbeli eljárást. A felebbezési stádiumban a referens-intézményt nem tartja keresztülvihetőnek. Vagy jó mind a két módja a referálásnak s akkor irreleváns dolog az, hogy melyiket válasszuk; vagy mindakettő rossz és akkor többet ér a felek rossz előadása. Vavrik Antal is azt hiszi, hogy a felülvizsgálat tekintetében az eddigi gyakorlat tartandó meg. Vörösmarty államtitkár arra utal, hogy az eddigi írásbeli eljárás mellett a suly javarésze az előadó vállain nyugszik, jövőben azonban a szóbeli eljárásnál ez az ügyvédekre fog hárulni. Jól tudja ezt szóló, hogy kezdetben majd nehézségek támadnak, de ezeket le kell küzdeni. Ezt az által lehet elérni, ha az előadás az ügyvédekre bizatik. Az elnöknek ugy is már jóelőre meg kell biznia egy bírót az ítélet fogalmazásával. Ez mintegy referens gyanánt működik s ellenőrizheti és kiegészítheti az ügyvéd előadását. Birák és ügyvédek között szükséges közelebbi érintkezést létesíteni és lehetővé tenni az eszmecserét. Ezt éppen a legfőbb bíróságnál nem szabad kizárni. Szóló saját tapasztalata alapján vázolja az Angliában dívó idevágó gyakorlatot, s azzal végzi, hogy az ügyvédek szellemi és jogi fejlődésének szempontjából szükségesnek mutatkozik, hogy nagyobb hatáskör biztosíttassák nekik. Dr. Nagy Dezső köszönetet mond az előtte szólónak az ügyvédi állás iránt tanúsított rokonszenveért, azonban sajnálja, hogy nézetét nem oszthatja, amennyiben ő jobbnak tartja az eddigi állapotot. Polónyi Géza Vörösmarty álláspontjára helyezkedik mivel sikeres jogfejlődés csak az angol rendszerrel érhető el, amelylyel ügyfél és képviselője a pör igazi urai maradnak. Azért kel! az ügyet mindig egy bírónak tanulmányoznia, mert lehetséges, hogy egyik ügyfél sem jelenik meg s az ügyet még ebben az esetben is el kell intézni. Dr. Nagy Ödön hasonlóképen pártolja Vörösmarthy nézetét, mint a mely a szóbeliség elvének jobban megfelel. A biró rendkívül hosszadalmasan szokott referálni és gyakran foglalkozik a felülvizsgálati kérdésre épen nem tartozó részletekkel is, csakhogy a felek részéről való helyesbítésnek elejét vegye. Ha ügyfél terjeszkedik ki ily módon, az elnök a megfelelő korlátok közé szoríthatja, ami biróva! szemben nem igen festene jól. Dr. Wolf Vilmos helyesli V ö r ö s m a r t y álláspontját. A budapesti kir. Ítélőtáblánál 1899-ben 496 felülvizsgálati kérelemből 64- et s a rákövetkező érben 450-ből 41-et utasítottak vissza. Se yf r ied az ügyvédekre bizná az előadást, ha a felek megjelenése kötelező volna. Mivel azonban ez a Tervezet szerint csak fakultatív, helyesli az 555. §-t, mert különben nem tudna kellőleg előkészülni a referens, mivel mindig arra kellene számítania, hátha mégis megjelennek a felek. Ugyanily értelemben nyilatkozik dr. Pap József. Dr. Baumgarten Károly szintén a mai állapot fentartását óhajtja. A felek semmic se toldhatnak felülvizsgálati kérelmükhöz, viszont semmit se vehetnek el belőle ; veszedelmes volna hát, ha nekik kellene az ügyet előadnkk, mert akkor oly ellenmondások támadnának, amelyek földerítése hosszadalmasabbá tenné az eljárást. Azért van az, hogy jelenleg jogi viták birák és ügyvédek között nincsenek szokásban, mert a birónak jogi véleményét csak az ítéletben kellene kifejezésre juttatnia. Szabó Albert pártolja a Tervezet rendelkezését, mint amely az egész rendszernek jobban megfelel, Gottl javaslatát is elfogadja. Miután még Mohay is a tervezet mellett nyilatkozott, Plósz miniszter kijelentelte, hogy a többség helyesli az 565. §-t. Ezután a XIV. kérdőpontra tért a bizottság. Ez a 648. §-nak azt a rendelkezését tárgyalja, hogy a váltóeljárásban, ha a tárgyalás elhalasztása esetleg az alperest terhelő bizonyítás fölvétele végett válik szükségessé, bizonyos föltételek alatt a fizetési meghagyást v é g r e h a j t h a t ó n a k kell nyilvánítani. Kérdés már most, nem volna-e célszerűbb ez esetben a már megejtett tárgyalás alapján előleges ítéletet hozni, amely azután a későbbi, korlátozatlan bizonyító eljárás adataihoz képest fönntartható, megszorítható vagy hatályon kívül helyezhető volna. E kérdéshez elsőnek szólott hozzá dr. B a 11 ai Lajos osztálytanácsos, a kereskedelemügyi minisztérium képviselője. Kétségtelen, úgymond, hogy a váltó a kereskedelmi forgalomban nem annyira perjogi, mint hiteleszköz. Da ha a váltó megtámadtatik, a forgalom gyorsaságának és reális váltónak érdekében kívánatosnak mutatkozik, hogy a váltó megszigorításával gyors eüárás is jöjjön létre. E szempontnak jobban megfelel a 648. §. intézkedése, mint a fölvetett kérdőpont, amely hosszadalmassá teszi a váltóügyek elintézését. Még fontosalb az a másik kérdés amely a külfölddel való forgalom fejlesztését illeti. Egészen helyesen ejti el a tervezet a jelenlegi váltóeljárásnak azt a rendelkezését a mely szerint külföldön tartózkodó alperes ellen nem bocsátható ki sommás fizetési meghagyás. Szóló itt első sorban a velünk vámközösségben álló Bosznia és Hercegovinia tartományokra s a magyar koronához tartozó Horvátországra gondol. Gyakorlatilag ugy áll a dolog, hogy az alperes Boszniában és Hercegovinában, kivált Mostar és Sarajevó városokon kivül három nap í.latt aligha eszközölheti a fizetési meghagyás fordítását, még kevésbbé nyújthat be kifogásokat. Szóló tehát oly rendelkezés fölvételét ajánlja, hogy azon fizetési meghagyás ellen, amely a törvény területi érvényén kivül álló helyre szól, nyolc vagy tizenöt nap alatt lehessen kifogást benyújtani. Ez a javaslat általános helyeslésre talál. Nagy Ödön csupán arra utal, hogy amennyiben Bosznia és Hercegovinával nem jönne létre egyesség, odaszóló fizetési meghagyásokat nem kell kibocsátani, mivel azokat ott nem hajtják végre. A 648. §. rendelkezését kissé szigorúnak tartja s inkább ajánlaná a másik alternatívát. Polónyi Géza panaszkodik a Horvátországban uralkodó egyoldalú állapot miatt. fPlósz miniszter: Miért nem emel panaszt konkrét esetekben rí I m 1 i n g szintén a másik alternatívát pártolja. Dr. Nagy Dezső, dr. Baumgarten Károly és dr. S t i 11 e r a mai állapot fenntartását óhajtják, csupán azzal a változta-