A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 25. szám - A polgári perrendtartási szaktanácskozmány. (Tizenegyedik ülés)

A JOG 197 tással, hogy a bizonyító eljárás ne legyen annyira megszorítva, mint eddig. Mohay és Roth a második alternatívát fogadják el. Nagy Ödön ugy hiszi, hogy Baum garten javaslatai egészen eltörölnék a tulajdonképen való váltóeljárást. P 1 ó sz miniszter ugy látja a vitatkozásból, hogy a szólók többsége a Tervezet szándékolt rendelkezését szigorúnak tartja. A bizottsági tagok tekintélyes része a második alternatíva mellett nyilatkozott, míg mások a mai állapotot helyeslik, de egyesek a bizonyítás mostani korlátozását megszüntetni kívánják. Mindezen véleményeket gondosan megfontolja s a kérdést ugy iparkodik megoldani, hogy sem a kereskedelem, sem a felek érdekei el ne hanyagoltassanak. Minthogy ezzel a bizottság a miniszter előterjesztette kérdő anyagot teljesen letárgyalta, köszönetet mond a tagoknak buzgalmukért és kitartásukért, amelyet eddig tanúsítottak. Mé.; csak a budapesti ügyvédi kamarától fölvételt kérdések megvitatása van hátha, mi célból a következő ülést f. hó 13-ra tűzi ki a minister. (Tizenkettedik ülés ) Dr. Plósz Sándor igazságügyminiszter elnöklete alatt a bizottság f. hó 13-án a budapesti ügyvédi kamarától fölvetett kérdésekkel foglalkozott. Plósz miniszter azzal a megjegyzéssel vezeti be a vitát, hogy a budapesti ügyvédi kamara az első, 1893-ban közzétett tervezetről már egyizben nyilatkozott s ő a maga részéről rajta volt, hogy a kamarától kimondott kívánságokat a tervezet kidolgozása alkalmával, amennyire csak lehetett, tekintetbe vegye. Dr. Nagy Dezső, a budapesti ügyvédi kamara képviselője vázolja az előterjesztett kérdőpor.tjkát, amelyek első, az ügyvédi kényszert tárgyaló csoportja kerül tárgyalásra ez ülésben. Szóló minden egyes pontnak okát adja és kéri, hogy a kamara óhajait kellőleg méltányolják. Plósz miniszter megjegyzi, hogy őt a Tervezet alkotásánál egyáltalán nem vezette animozitás az ügyvédek ellen, valamint a mostani kormányról sem állithatja jogosan senki, hogy ez állás iránt ellenszenvvel viseltetnék. Visontai első sorban köszönetet mond a ministernek azért, hogy az ügyvédi kamara kívánalmait oly előzékenyen teljesítette. Ezután szóló csoportonkint foglalkozik a szóban forgó kérdésekkel és óh ijtaná azok legnagyobb részének az ügyvédi kamara indítványai szerint való teljesítését. Miután Visontai a Tervezetnek a házassági ügyeket illető részével is fog alkozott, megjegyezte Plósz minister, hogy a vonatkozó részek ki vannak véve a 94-iki tervezetből és hogy ezek olyan célzattal birnak, hogy az eljárás ez ügyekben lehetőleg olcsón dijaztassék és az ügyvédek megszabaduljanak attól a szerfelett nagy tehertől, amely különben a szegények képviseletéből háramlanék rájuk. Továbbá az a rendelkezés, hogy a békítő tárgyalásokon a bírói személyzeten és a feleken kivül senki se lehet jelen, nem tartalmaz az ügyvédekre nézve se sérelmet, se gyanúsítást. Mert hiszen mindenkit mást kizárnak onnan, ami elsősorban azt a célt szolgálja, hogy e fontos ténykedésnél a felek megkíméltessenek elfogult rokonok és barátok befolyásától. Dr. Pap József megvilágítja a különbséget a kamara jelenlegi állásfoglalása és az 1893-ik tervezetről való véleménye között. Ezután nagy szaKértelemmel és belső meggyőződéssel okolja meg az ügyvédek kívánalmait,miközben hangsúlyozza a kamara abbeli véleményét, hogy épen az felelne meg a törvény szellemének legjobban, ha határképen megállapittatnék, hogy mindazon perekben, amelynek tárgya 1000 koronát meghaladó értékű, kötelezővé váljék az ügyvédi kényszer. A további vitában, amelynek folyamán birák és ügyvédek hálásan ismerték el egymás kölcsönös tárgyilagosságát é-i jóakaratát, Nagy Ödön, Chorin Ferenc, Gottl, dr. Stiller Mór, továbbá Roth és Barthodeiszky birák vettek részt kiváló módon. Nyilatkoztak még Horváth Jenő és Mohay Sándor. Megjegyzésre méltó, hogy egyetlen szóló sem akadt, a ki egyszerűen elvetendőknek nyilvánította volna az ügyvédi kamara összes kívánalmait. Különösen a kereskedelmi és állami ügyek képviselete kérdésében, továbbá a felebbezési eljárás tekintetében a bizottságnak majdnem összes föntemlitett tagjai ugy nyilatkoztak, hogy ezekre nézve kikellene mondani az ügyvédi kényszert. Kivált a kereskedelmi képviseletet illetőleg Nagy Ödön azt ajánlotta, hogy csak bejegyzett cégvezetők és kereskedelmi meghatalmazottak legyenek jogosítva cégeik sommás ügyeiben a törvény előtt megjelenni. Dr. Stiller azonban a kiskereskedőknek és iparosoknak is módot kiván nyújtani arra, hogy alkalmazottaikkal helyettesíthessék magukat ; ennek megfelelőleg azután ily képviselőket csak 200 koronát meghaladó összegű ügyekben kíván törvény elé bocsátani. Különösen élénk vitát támasztott az a kérdés, hogy jelen lehessen-e az ügyvéd a békéltető tárgyaláson vagy nem. Mig az ügyvédek, Mohay kivételével perképviselők bebocsátása mellett nyilatkoztak, a birói karhoz tartozó szólók kivétel nélkül helyeselték a Tervezet rendelkezését, mivel a miniszter fejtegetéseiből meggyőződtek, hogy e rendelkezés éle éppen nem az ügyvédek ellen irányul és hogy nagyon szükséges ez az intézkedés, ha ettől az intézménytől valami eredményt várunk. Mivel még több szóló is volt előjegyezve, Plósz miniszter elhalasztotta a tanácskozás folytatását. (Tizenharmadik, befejező ülés.) A polgári perrendtartási tervezet egyes pontjainak tárgyalására egybehívott szaktanácskozmány dr. Plósz Sándor igazságügyminiszter elnöklete alatt a f. hó 15-én tartott ülésen folytatta és befejezte tanácskozmányait a budapesti ügyvédi kamara kérdőpontjai tekintetében. A vita tárgyát az ügyvédi kényszer k i terjesztése képezte. Schmör Gyula a járásbirósági eljárásában csak a váltóügyekre kívánja kiterjeszteni az ügyvédi kényszert. A kereskedelmi alkalmazottakkal való képviseletnél ő is számos visszaélést vett észre és ezt a jogot csupán a kereskedelmi követelésekre szorítaná. W o 1 f Vilmos támogatja az ügyvédi kamara képviselőit. () nem akarja az arra képességgel biró felet saját ügyének képviseletétől kizárni, de ugy hiszi, hogy a meghatalmazottnak fokozottabb kívánalmaknak kellene megfelelnie és számos okot hoz fel arra nézve, hogy ügyek vitelével kizárólag csak ügyvédeket lehesen megbízni. Csak igy előzhetjük meg a zugirászatot. Vavrik Antal a Tervezet álláspontját legnagyobbrészt helyesli. Különösen pedig nem csatlakozhatik azon nézethez, hogy a fél saját személyében ne köthessen egyezséget. Ballai osztálytanácsos megjegyzi, hogy azon aggodalmakat, amelyek a kereskedelmi alkalmazottakat illetőleg lölmerültek, a most készülő s a betegpénztárakról szóló uj törvény keretében az a rendelkezés van hivatva eloszlatni, hogy minden kereskeI delmi alkalmazottnak el kell nyernie bizonyos toku legitimációt. Plósz miniszter hangsúlyozza, hogy a fél közreműködését I a felebbezési eljárásban, úgyszintén a meghatalmazottaknak a | Tervezetbe is fölvett hatáskörét a törvényhozás hét évvel ezelőtt I megállapította. Meg kellene már most mutatni, hogy ezek a rendetkezések a gyakorlatban káros következményekkel birnak. A kereskedelmi alkalmazottakkal szemben fölhozták, hogy előmozdítják a zugirászatot, akiknek kiirtására a legerélyesebb rendszabályokhoz kiván nyúlni a minister. De ezt a kérdést nem oldhatjuk meg a polgári perrendtartásban, mert büntetendő cselekményre vonatkozik. Különben, amennyire lehetséges, a törvény végrehajtásakor is óvintézkedéseket fog tenni. Ami a házassági ügyeket ileti, ezekben ma sincsen tulajdonképpen való kötelező ügyvédi képviselet. Egyébiránt megfontolja még ezt a kérdést, de már most kijelenti, hogy nem hagyja meg a detensor matrimonii intézményét, mivel ez nem egyezik meg házassági törvényünkkel. Erre atárgyalás-rendőriintézkedéseket illető második kérdőpont került sorra. Erre nézve a kamara óhajtja az ügyvédek speciális állásának tekintetbevételét, valamint az egyes biró és a birói állás között való különbségtételt. Plósz minister előrebocsájtja, hogy a 222. és 224. §§-ok az 1893-iki Tervezetből vétettek, melyek rendelkezéseit a budapesti ügyvédi kamara egyáltalán nem hibáztatta. A kamarának ez anyag egyes, más pontjait illető megjegyzései pedig tekintetbevétetettek a Tervezetben. Dr. Nagy Dezső okát adja a kamara jelenlegi álláspontjának. A bűnvádi perrend álláspontján az ügyvédekkel szemben még tovább megy a Tervezet, amennyiben elrendeli, hogy az ügyvédre előleges rendreutasitás nélkül is szabható birság. Minthogy a biró el lehet fogulva, az ügyvédi kamarának kellene átengedni a rendzavarás megtorlását. Különösen súlyos a 224. §, amely megfelelő esetekben még az ügyvéd letartóztatását is megengedi. Ez a rendelkezés tágas kört enged a biró kénye-kedvének vagy legalább is fölösleges, a mennyiben esetleg csak a büntetőtörvényhez tartozó esetekre vonatkozik. Plósz minister helyreigazítja az előtte szólónak néhány tévedését a büntetőtörvényt illetőleg A Tervezet és a Bprdts rendelkezése között nincs különbség, sem a birság, sem a letartóztatás tekintetében, ha ez törvényileg megokoltnak mutatkozik. A régi ügyszabályzat még szigorúbb volt. Csak azt az egyet ismeri el, hogy a járásbíróságok hatásköre a társasbiróságokéval szemben némileg szűkebbre volna szorítható. Mohay Sándor megelégszik a minister ezen felvilágosításaival, de szeretné, ha ezek magukban a rendelkezésekben is kifejezésre jutnának. Pap József azt óhajtja, hogy a fegyelmi eljáráshoz való felebbezés kiküszöböltessék. Plósz minister kijelenti, hogy fegyelmi okból sohase következhessék be letartóztatás, mert hiszen a polgári perrendtartás sem állapithat meg uj okot erre nézve. A szövegben mégis ki lehetne mondani, hogy a tettes csak e törvénynek megfelelő esetekben tartóztatható le. Ezután a III—VI. kérdó'pontok következtek. Ezek azon intézkedéseket hibáztatják, a melyek szerint bizonyos esetekben elsősorban, az ügyvédek kötelezvék a költségek viselésére, vagy pénzbirsággal sújthatok. Plósz minister késznek nyilatkozik a 32. £-nak olyatén módosítására, hogy az ott emiitett pénzbírság csak akkor terhelje az ügyvédet, ha erre vonatkozó utasítást ügyfele részéről nem tud felmutatni s ezért kéri, hogy e kérdést küszöböljék ki a vitából. Dr. Pap József fejtegeti a kamara további sérelmeit s kéri ezek tekintetbevételét.