A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 24. szám - A magyar ált. polg. tkönyv. tervezetének ismertetése

A JOG 189 első közlőénél mindig kisebb lévén s a maximumig soha sem terjedhetvén». Látnivaló, hogy a szakasz két logikai tagozatból áll. Az egyik megjelöli ezt a felelősségi kötelezettséget, mely a szerző ne m tudása esetén a felelős szerkesztőt és a kiadót terheli. A másik kiterjeszti ugyanezt a felelősséget az átvevőre is. Vájjon szintén csak a szerző nem tudása esetén ? E körül forog a vita. Grammatikailag és logikailag mindenki előtt tisztán áll, hogy az «e felelősség)) kitétel nem a felelősségrevonás körülményeire mutat vissza (ha t. i. a szerző nem ismeretes), «hanem arra a teljes és osztatlan felelősségre, mely a szerző nem tudása esetén egész terjedelmében átszármazik a fokozatosság elve szerint a többi megjelölt személyekre. Ha a törvény szelleme a szerző és átvevő közt is vagylagos felelősséget akart volna felállítani, akkor könnyű lett volna ugy szövegeznie meg a pontokat, hogy ez esetben (t. i. a szerző nem tudása esetében) kiterjed a felelősség stb. a helyett, hogy azt mondja «e z a felelősség.)) Ugy de a szeiyő nem tudása csak föltételező, nem pedig minősítő körülírása a snjtóügyi felelősségnek. A sajtótörvény 13. §-a, melynek a fokozatosságra vonatkozó rendelkezéseit a büntető törvény életbe léptetéséről szóló törvény 7. §-a kifejezetten fentartotta, egyenesen megjelöli azokat a személyeket, kik közt a felelősségre vonás tekintetében fokozatossági viszony van. Ezek a szerző, a felelős szerkesztő vagy kiadó és a nyomdatulajdonos. De a cselekmény ezen subjectiv folyamatosságába nincs belefoglalva az átvevő, ő nem képezi láncszemét annak az összefüggő akaratnak, mely a sajtó utján való közzététel külső technikai egysége által van föltételezve. Nem változtat ezen az a viszony, mely ez esetben a kőnyomatos szerző és az egyes lapok szerkesztőségei közt fennáll. Legfeljebb abban az irányban lehetne argumentálni, hogy a kőnyomatos laptudósitási vállalattal szemben a szerkesztőségek nem is csupán átvevők, de egyenesen szerzők gyanánt tekintendők. A kőnyomatos nyers anyagot szolgáltat a lapoknak, melyeket azok sajátjokként felhasználhatnak vagy nem, a mint tetszik s ez a viszony semmiben sem hasonlítható ahhoz a bizonyos tekintetben önálló munka- és hatáskörhöz, mely egy lap külön rovatai vezetésére szerződött állandó munkatárs működését jellemzi. Ha a budapesti sajtóbiróságnak a fenforgó konkrét esetben hozott ítélete szorul e részben némi korrektivumra, ugy azt csak a sajtótörvény azon hézaga kireperálásában lehetne keresnünk, mely lehetetlenné teszi azt, hogy hasonló esetekben az együttes felelősség fentartásával a büntetési tétel a kőnyomatos szerzővel szemben, a ki azonban tulajdonkép nem szerző, csekélyebbre legyen megállapítható, mint a törvény terminológiája szerint csupán átvevőnek vagy első közlőnek minősíthető szerkesztővel szemben, a ki azonban itt valóságos szerző. Hogy ebből a szempontból a mi sajtótörvényünk igenis rászorul a sürgős revízióra, azt koncedáljuk. Hisz a törvény megalkotása idejében nem számolhatott a törvényhozó a modern újságírás bonyolult apparátusával, a hírszolgálat egész más szervezetével. De a revíziónak nsm abból a szempontból kell kiindulnia, hogy a szerkesztői felelősség morális fékeit megeressze és tágítsa minden áron, hanem hogy a nyilvánosság szolgálata minden tényezőjének felelősségét abban az arányban szabja ki, a mint azt a viszonyoknak helyes jogi mérlegelése megköveteli. A magyar ált. polg. tkönyv. tervezetének ismertetése.*) Irta: DÓMJÁN L. kir. aljárásbiró Sajó-Szentpéteren. (Folytatás.) D o logj o g. Az a bő anyagforrás, melyet a tudós szerkesztő a 807 lapra terjedő Indokolásban előttünk feltár, sejtetni engedi azt a fáradalmas kutató munkát, melyet a «Dologjognak»jeles szerkesztője végzett. A «Tervezetnek» szabatos berendezése mindnyájunkat meggyőz arról, hogy a kitűnő író, a maga karakterístikus subjektiv vitáját megfelelően tudja érvényesíteni. A jogtörténelmi fejlődés, a gyakorlati élet követelménye, a külföldi judicatura vívmánya összhangzatos elrendezést találnak a «Tervezetben», ez a remek összalkotás élvezetes tanulmányanyag. A harmadik rész első cime a dolgokról, azok felosztásáról általános ismertetéseket tartalmaz. Ezek az általános ismertetések sohasem lehetnek kimeri•) Előző cikkek a Jog 2., i., 6., 8., 10. és 13. számaiban. tők, szük keretbe nem lehet mindazt befoglalni, a mi a bevezetéshez szükséges, az ált ismertetések olykor feleslegeseknek látszanak, ha azonben kiszámítjuk azokat az előnyöket, a melyek a judicatura egységére ezekből azáltal háramlanak, hogy a törvényhozó ezekben az általános ismertetésekben a maga irányzatát megjelöli, akkor be kell látnunk, hogy azok gyakran szükségesek. Az általános ismertetőjelekhez tartozik a jogi forgalmak terjedelmének kijelölése. A fogalmi körök terjedelmének megállapításában a T. nagyon fukar Magának a «dolog» szónak fogalmi terjedelmét sem határozza meg, a mint az I. mondja, az elhatárolásról gondoskodik majd a tudomány és az élet. A fogalomköröket böviti ugyan a gyakorlati élet, de ez egyszersmind a fogalmak alakváltozásának fejlődéseit is elősegíti, igy testetlen dolgokból a tudomány és közfelfogás testi dolgokat formál, s ez a processus annál könnyebben mehet végbe, ha a törvény rendelkezéséve) való összhangzatosság ennek az alakváltozásnak szükségességét kívánatossá teszi. Nem kell tehát attól tartani, hogy a gazdasági élet forgalmi körébe bevont, testetlennek látszó természeti erő. mint p. o. a villamos áram, kívül eshetik a törvény gondoskodásán, mert a tudomány és az élet — mihelyt ez a természeti erő gazdasági forgalom tárgya — azt testi léttel ruházza fel. A T. tartózkodása arra a körülményre vezethető vissza hogy a T. a jogokat nem akarja a dolgok kategóriájába sorozni. Az I. határozottan kijelenti, hogy a T. dolog alatt csupán testi tárgyat ért. Szemben az oszt. ált. ptk. 291. §. intézkedésével, a kifejlődött gyakorlattal, szükség lett volna arra, hogy magában a Tervezetben és ne pusztán az Indokolásban jeleztessék ez az iránypont. Nem kell alkalmat adni arra, hogy a gyakorlat ott vágjon mesgyét, a hol azt a törvényhozó kijelölni nem akarja. A T. a dolgokat két kategóriába sorolja, megkülönböztet ingó és ingatlan dolgokat. Ingatlan dolog a földterület. A telek és a mi ezzel kapcsolatban áll, ingatlan. Telek szó a «f'undus», «Grundstück», «fond de terre» szavak jelentéseivel hason értelmű. Földterület alatt a T. térfogat szerint megjelölhető földterületet ért. (Ind. 33. lap.) A mi a felszín felett, vagy a felszín alatt van és a felszínnel belsőképpen kapcsolatos, az alkotórész. Ingatlanoknak tekinti a T. az ingatlan terhelő jogokat is, ilyenek: a) a telki és személyes szolgalmak ; b) az épületjogok; c) a telki terhekre vonatkozó jogok. Ezek jobbára a kötelmi jog köréből nyerik formálódásukat, a dologra vonatkozásukban tekintetnek ingatlanoknak. Ingatlan a követelés is, mely a telek átruházására, vagy az ingatlant terhelő jogok szerzésére, megszűnésére vonatkozik. Az ingatlanokkal a dolgok állhatnak : a) belső kapcsolatban, b) külső kapcsolatban (491., 496. §.) A belső kapcsolatban álló dolgok a telek alkotórés z e i. A külső kapcsolatban álló ingó dolog tartozék. A megkülönböztetést a következőképpen határozhatjuk meg : «Alkotó résznek nincs önálló léte, a tartozék csak önálló jelentőséggel nem bir» (Ind. 52 lap:) A növedék fogalmát, mint teljesen hasznavehetetlent, a T. elejtette. Mellőzte azokat a kathegoriákat is, melyeket a régi elmélet felállított, milyenek a dolgoknak forgalomban lévő és forgalmonkivüli, felosztható és feloszthatlan, megbecsülhető és meg nem becsülhető megkülönböztetések szerint való kategóriái. A dologösszeségre a T. pusztán fogalmi meghatározást ad. (488. §.) Azok a controversiák, melyek ennél a kérdésnél felmerülnek, kívánatossá teszik, hogy a T. határozattabban foglaljon állást. Elvi szempontból szükségesnek tartanám, hogy kijelentessék, miszerint: «nemmaga a dolog összesség, hanem csupán az abban levő dolgok lehetnek a jognak tárgyai». A «gyümölcsök» fogalmi terjedelme nincs körülhatárolva, a gyümölcs szedésére való jogosultság oly praecisitással van megjelölve, hogy a T. önálló intézkedéseivel itt igazán remekel.