A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 24. szám - Egynéhány szó a polg. perrendtartási tervezet ötödik ciméről. (Vége)

190 A JOG Külön szabályokat állit fel a mezőgazdasági, erdő. bányaüzemhez tartozó termelésekre, más terményekre, haszonbér, kamat és visszatérő járadékból álló jövedelmekre és másféle jövedelmekre. (501. §.) Párhuzamot vonva a német polg. tkönyv (99 — 103. §.) és a T. intézkedései közt, kétségtelenül áll, hogy a T. részletekre sokkal kimerítőbb, bővebb és tartalmasabb, mint' a német ptkönyv, mely itt intézkedéseinél kissé önkényüleg jár el. A T. telekkönyvezett és nem telekkönyvezett ingatlanokat különböztet meg, az utóbbiak kategóriájába nem az oszt. ptk. 287. §-ában emiitett köz- vagy nyilvános javak, hanem csupán azok a dolgok tartoznak, melyeket fel kell venni a tkben s csak valami körülmény miatt nem lettek felvéve. A pinczék alkotórész gyanánt szerepelnek és csupán akkor válnak önálló ingatlan dolgokká, ha a tkönyvben külön birtokrészletként felvétetnek. (487. §.) A másodikcimszól: a birtokról és a birtokvédelemről. A tudomány ma sem tudja kielégítő definitióját adni annak, hogy mi a birtok? Mig a helyes meghatározást nem birjuk, addig a római jog által megállapított definitiót kell elfogadnunk. Római jog szerint a birlok (possessio) a személynek kizárólagos tényleges uralma valamely testi dolog felett. A birtok tehát nem jog, csupán tényleges uralom, azonban forrása lehet a jognak. A jus possessio tehát voltaképpen nem birtokjogot, hanem a birtok uralmából, a birtoklás tényéből folyó jogot jelent. A T. nem különböztet meg detensort és valódi possestort, a ki a dolgot magának birja (animus rem sibi habendi.) Mig a német ptkönyv közvetlen és közvetett birtokost emlit, addig a T. csak egyféle birtokost ismer, t i. a ki a birtok felett uralmat gyakorol. A birtokszerzésre nézve a T. csupán azt a feltételt kívánja, hogy az egyén a dolog feletti tényleges hatalmat elnyerje. (505. §.) A birtokszerzés kétféle módon mehet végbe : a) egyoldalulag a volt birtokosnak akarata nélkül (505. 506. §.), b) consensualiter, átruházás által, tehát az előbbeni birtokos akaratával. (508. §.) Előbbeni birtokszerzésnél szükséges az aprehensio, a valóságos birtokba vétel. Utóbbi esetben elég, ha a lehetőség meg van arra, hogy a tényleges hatalom gyakorlásának akadálya nincs. A birtok megszünhetik a birtoklás felhagyása, s az által hogy a birtokos hatalmát a dolgon többé nem gyakorolhatja. (511 §•) A T. tilos önhatalom ellenében védelmet nyújt. Az I. szerint a tilos önhatalom által a dologtól megfosztott vagy háborított birtokosnak köv etelése támad, ezt egy évi határidőn belül: a) sommás visszahely. iránti keresettel (519. §.), b) sommás visszah. iránti keresettel birtokháboritás miatt (520. §.) érvényesítheti. Jogbirtok (juris quasi possessió) háboritása esetén az 519. és 520. §-ok intézkedéseit kell alkalmazni. Itt egy nagyon érdekes körülményt kell feleml'teni. A T. a védelmet nem csupán a természeti birlalónak, a kit a T. birtokosnak tekint, de annak részére is nyújtja a kinek nevében a birlaló tényleges uralmat gyakorol, a kit tehát a német ptk. közvetett birtokosnak (mittelbarer Besitzer) nevez, azt azonban nem fejezi ki, hogy a bérlőt és haszonbérlőt a közvetett birtokos t. i. a bérbe és haszonbérbeadó tilos önhatalma ellenében az 519. §. szerinti védelem illeti. Ezt a kijelentést azért mm teszi, mert a T. a bérlőt tekinti birtokosnak és az 519. §-ban jelzett oltalmat a bérlőnek mindenki ellenében, igy a bérbeadó ellenében is nyújtja. (Ind. 192. lap.) Bái a judicatura egységessége tekintetében kívánatos lenne, hogy ez a felfogás a Tervezetben találjon kifejezést, mindazáltal annak az indokolásban való felemlítése sem volt helyén kívül, de azt mégis itt vagy amott kiemelni kellene, hogy a védelemre a bérlő csak akkor tarthat számot, ha szerződési kötelezettségeit teljesiti. A Curia gyakorlatában ezt az elvet mindenütt alkalmazva találjuk. Curia 1,560/88.. 5,409/90., 8 112/90. (Folytatása következik.) Egynéhány szó a polg. perrendtartási tervezet ötcdik címéről. [rta: dr. LAX ADOLF ügyvéd, Turóc vm. tb. főügyésze. (Vége.) Lássuk már most, mikor látja helyét a tervezet a perújításnak. A T. 588. §-ának 1—5. pontja szerint akkor, ha az 1881-iki novella 49. §-ának e, g, i, k, 1) alatt foglalt semmiségi esetek fen forognak ; 6—12. pontja szerint, ha az alapperben oly körülmények forogtak fenn, melyek az ítélet hozatalát hátrányosan befolyásolták (p. o. a szükséges bizonyíték hiánya stb). Mennyiben különbözik tehát a T. a fennálló törvénytől ? Annyiban, hogy a T. perujitási okul tekinti a hivatkozott törvény hely egynéhány esetét, melyeket egynéhány uj esettel megtoldott, valamint abban, hogy az újítótól megkívánja, miszerint kimutassa, hogy az esetben, ha a perújítást a 10-ik pontra alapítja, az uj bizonyítékot az alapperben nem használhatta. Ezek oly különbségek, melyek egyrészt a mellett, hogy felesleges nóvumot teremtettek, a perújítás perorvoslatát lényegéből kivetkőztetik, másrészt pedig azt majdnem illuzóriussá teszik. Megkisérlendem azt a következőkben kimutatni: Mi a perújítás célja s mi annak jogi természete ? Helyesen fejezi azt ki a T. 548. §. 12-ik pontja, mikor a perújítás céljának azt mondja, hogy az újító félnek mód nyujtassék az alapperben elő nem adott oly tényeket vagy bizonyítékokat felhozni, a melyek részére az ügy érdekében kedvezőbb határozatot eredményeztek volna. Ámde a T. ezt ezen kiterjedésben csakis a 12-ik pontban foglalt esetre szorítja, a perújítás legtöbb esetére (10 pont) e feltételeket szigorítja. A T. kétségtelenül abból a szempontból indult ki, hogy az általa contemplált védelmi rendszer mellett a perújítás orvoslatát ezentúl ritkábban kell majd igénybe venni mint eddig, mert a félnek módjában áll megfelelő körültekintés mellett minden bizonyítékát már az alapperben felhasználni, sőt a meg nem jelenés hátrányos következményeit ellentmondással magától elhárítani, s ha mindannak dacára elmulasztotta a rendelkezésére állott védelmi eszközöket igénybe venni, mulasztásának következményeit csak önmagának tulajdonithatja, ugy, hogy a perújítás jogorvoslatához csak akkor folyamodhassák, ha tényleg rendkívüli körülmények által bizonyítékai használatában gátolva volt. Ezen eszmemenet azonban a gyakorlatban nem válik be. A perfelek most is iparkodnak saját jól felfogott érdekükben összes bizonyítékaikat kimeríteni, s nem hiszem, hogy eset volna rá, hogy a peres fél valamely bizonyítékát a perújításra tartalékban tartaná ,mert mindenki pert inkább mindjárt nyeri meg, mint perújításkor, a midőn a nyertes fél az alapperbeli ítélet alapján vagy már régen — esetleg végrehajtás utján — vette meg a per tárgyát a vesztes félen vagy megfordítva az újított per befejeztéig, a per tárgyát megtarthatja, eltekintve attól az esettől, a mikor a nyertes fél anyagi viszonyai időközben rosszabbra fordulván az újított perben nyert kedvező ítélet csak igen problematicus értékkel bir. Perújítással az ember most is csak akkor él, ha az alapper teljes lezajlása után rájön oly tényre vagy bizonyítékra, melyről azt hiszi, hogy a per elbírálására befolyással bir, s hogy annak tekintetbe vételével reá nézve kedvezőbb határozat lesz eredményezhető. A perújítás az utolsó reménysugár, mely a jogaiban magát sértettnek érző félnek világit, s ettől a T. a legtöbb esetben meg akarja fosztani az 589. § rendelkezése által, mely oly nehéz bizonyítási terhet ró az újítóra, hogy az, ha a pergyakorlat rajta nem lendít, a szirtet fogja képezni, a melyen legtöbbnyire az újított per hajótörést szenved. A perujitási esetek zömére nézve (uj bizonyítékok vagy tények) tehát ezen intézmény irott malaszt marad, ha a T. törvényerőre emelkedik. Le gyen szabad már most a szóban forgó perorvoslat jogi oldalát illetőleg véleményemet nyilvánítanom. A perújítás eszköz lévén arra, hogy az alapperbeli végitélettel elutasított jogi tényt vagy védelmet újból érvényesítsük, a perújítás okainak olyanoknak kell lenniök, hogy magához az érvényesítendő joghoz vagy védelemhez jogi vonatkozásban álljanak. Ilyen okoknak azonban az 588. §. 1., 2., 6. pontjaiban *) Előző cikk a 23. számban.