A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 22. szám - Felébbviteli rendszerünk

172 A JOG táblabíró is legyen, a kik be legyenek osztva a rendes táblabírák létszámába, s a mikor sor kerül reájuk, ők is ép ugy lépjenek kor szerint az első fizetési fokozatba, mint a hogy most a rendes táblai birák előlépnek. Ennek azután az lenne a következménye, hogy a kir. Ítélőtábláknál alkalmazott s igy eddig már koruknál, tapasztalatuknál s tudásuknál fogva erősebb judiciumu birák is kerülnének a felebbezési tanácsokba s ha még igy is csúsznék be néha hiba az igazság megállapításánál, a mi az «errare humánum)) elvénél fogva kikerülhetetlen, mégis inkább megnyugtatná ugy a jogkereső közönséget, mint a jogszolgáltatás embereit az a tudat, hogy hisz gyakorlott és nagyobb tudású jogászok véleménye az ítélet rendelkezése, s valószínű, hogy a mint az indokolásból is kitűnik : igy is lehet, ha nem is az anyagi, de legalább az alaki igazságot megállapítani. Ez természetesen a kincstárra nézve, ha elfogadnák az én javaslatomat, bizonyos fokú kiadás emelkedést jelentene, de hát az mindig ugy volt a világ kezdetétől fogva s ugy is lesz, hogy a jót jobban meg kell fizetni s valamint a jó portéka soha sem drága, a «justitia est fundamentum regnorum» elvénél fogva a jó igazságszolgáltatásért s igy annak factoraiért sem volna szabad a kiadást sajnálni, nálunk annál kevésbbé, mert hisz nagyon kifizeti magát a kincstárnak az igazságszolgáltatás gyakorlása, szóval: Justitia jól fizet, bár őt magát meg nem fizetik. A másik módja a felebbviteli rendszer javításának az volna, ha a felebbezés egy fokban minden értékre való tekintet nélkül s minden torumon — büntető ügyekben az esküdtszékektől eltekintve — megengedtetnék, a mely kiterjesztést azonban viszont azzal reducálnék, hogy a mennyiben a felebbviteli bíróság az elsőfokban eljárt bíróság Ítéletét helybenhagyta, kizárnék minden további felülvizsgálatot s ismét megengedném a felülvizsgálatot minden perben, a melyben az elsőfokú bíróság ítéletét a felebbviteli bíróság egészben megváltoztatta ; a 100 koronán felül levő pertárgyaknál pedig akkor is, ha a felebbviteli bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét csak részben változtatta meg. Ezt a nézetemet arra alapítom, hogy kétfoku bíróságnak az egybehangzó ítélete ritkábban téves, mint a mennyiszer megnyugtató s igy a két bíróság egybehangzó határozata ellen mint a mely már a tökéleteshez közeledik — a tökéletest elérni ugy sem lehetvén, bátran kizárható a további perorvoslás a perújítás kivételével. Hogy az egyfokú felebbezést a legkisebb értékű perben is megengedném, azt a törvény előtt való egyenlőséggel okolom meg, a hol a szegény ember garasa ép ugy alapos bíráskodást követelhet, mint a gazdag milliója, de ép azért, mert a nagyobb vagyoni érdekkel szemben ez nagy concessio, viszont a felülvizsgálatnál kell valami előnyt adni a részben megváltoztató másodfokú ítéletekkel szemben a nagyobb vagyoni érdekeknek. A mi a felülvizsgálatnak teljesen a kir. ítélőtáblákra való ruházásának a kérdését illeti, véleményem az, hogy az eddigi rendszer fentartandó a táblák decentralizáltságánál s a már eddig is észlelt különböző táblai gyakorlatoknál fogva, a melynek ellensúlyozásául szükséges, hogy a kir. Curia mint egységesítő s ellenőrző legfőbb ítélőszék auctoritásával a jogegységet megőrizze s azért a nagyobb értékű pereknél a felülvizsgálat a másodfokú bíróság ítéletével szemben a kir. Curiára volna bízandó továbbra is. Ez a rendszer több dolgot adna ugyan ugy a törvényszékeknek, mint a tábláknak, de az is valószínű, hogv kevesebb lenne a panasz a megváltoztatási viszketegre és az ítéletek értékesebbek lennének belsőleg. Volna még egy harmadik mód is, a mely alkalmasnak mutatkoznék a felebbviteli rendszer javítására, a mi azonban már az egész bírói szervezet módositásával is járna, s a melynek alapelve az lenne, hogy ugy a polgári-, mint a büntető ügyekben elsőfokban egyes biró járna el — az esküdtszék elé utalt s még utalandó nagyobb jelentőségű bűnügyek kivételével — a mely esetben azután vagy a törvényszékek vagy még talán helyesebben a kir. ítélőtáblák beszüntetendők illetve feloszlatandók lennének s a rendszer rövid váza a következő lenne: A bíróságok területbeosztásának, különben is igazításra szoruló módositásával, minden most járásbíróságnak nevezett bíróság területén lehetőleg egyenlő népességgel és területen elsőfokú egyes bíróság volna szervezendő, a mely az illetékessége alá tartozók polgári és büntető összes pereiben mint elsőfokú bíróság járna el. Minden ilyen bíróság élén bírósági elnök állana a mostani táblabirákéhoz hasonló fokozatban és javadalmazással. Nehogy pedig ezek a mindig a birák kiválóbbjaiból választandó elnökök birói működésükben bénítva legyenek a pénzkezelés, kimutatás, statisztika stb. hasonló rangú és természetű dolgokkal, minden bírósági elnök mellé egy ezekhez értő számtiszt vagy irodatiszt vagy bármiféle elnevezésű kezelő rendszerittessék. a ki a reábízott pénzkezelés stb. körül teljesítettekért felelős s a kit az elnök rövid uton gyakran s teljes vizsgálattal minden hónapban egyszer ellenőrizni és vizsgálni s megfelelő utasítással ellátni tartozik. A pénzkezelés egyszerűsítése különben olyankép is keresztül volna vihető, hogy minden bíróság székhelyén adóhivatal állítandó fel s a bírósághoz semmi pénz be nem folyna, hanem csak utalványozna a bíróság. Megszüntetendők lennének az összes albirói állások, s az egyes bíróságoknál alkalmazott gyakornokok s jegyzők a birói és ügyvédi egyesitett elméleti minősítés megszerzése után mint bírósági segédek lennének alkalmazandók olykép, a mint a mostani vizsgálóbírói rendszer mellett a vizsgálóbíróhoz beosztott albirák a vizsgálóbíró mellett működnek s a kisebb jelentőségű ügyekben önálló hatáskörrel járnának el, a nagyobb ügyekben pedig a biró felügyelete alatt fogalmazványok készítésével, sommás váltó végzések, fizetésmeghagyások, a végrehajtási ügyek, a vétségek, kihágások önálló elintézésével lennének megbízva, s csak a mikor már az elméleti képesítés megszerzése után legalább 3 évi kifogástalan ilyen gyakorlatot fejtettek ki, lennének önálló egyes bírákká kinevezhetők. A lajstromrendszerrel kapcsolatos betűszerinti kiosztás természetesen félreteendő s az ügyek fontosságuk szerint megtelelő birói erőre bízva osztandók ki. A számadási és egyéb bonyodalmas természetű ügyekben a mostani perrendtervezet szerint megjelölt előkészítő eljárás előzhetné meg az ügy felvételét s tárgyalását, a hol pedig a perben a jogi kérdés megoldása okozna nehézséget, ott az előadó biró indítványára az elnök egy jogtanácskozó ülést hívna egybe, a hol az előadó megismertetve a tényállást, kikérné a jelenlevő másik két biró illetve elnök véleményét is s a mennyiben a nyert felvilágosítás után a magáétól eltérő véleményre jutna, az ítélet rendelkezését a jogtanácskozó ülés többségéhez alkotott véleménye szerint, de azért mindig az önálló ítélkezés fentartásával alkotná meg, vagyis esetleg a már maga által megalkotott vagy megalkotandó eltérő vélemény szerint is. Szóval ez az ülés csak arra való volna, hogy megbeszéljék a birák együttesen is a jogkérdést, de a perben a tanácskozás jogán kivül semmi befolyást nem gyakorolhatnának, a zárt ülésről azonban jegyzőkönyvet lehetne felvenni, a mely zárt borítékban az iratokhoz csatoltatnék. A másodfokú bíróságot, lehetőleg minden vármegye területén alkotandó társas bíróság gyakorolná, minden az egyes bíróságtól felebbvitt ügyben és pedig rendszerint nyilvános előadás utján, ha azonban akár a tény, akár a jogkérdés tisztázása végett ezt a II-od fokú bíróság szükségesnek látná, már a felebbezés elfogadásakor szóbeli tárgyalást tűzne ki, s a feleket a szükséges bizonyítékokkal maga elé idézné, Ez a bíróság ugy volna szervezendő, hogy a mostani kir. ítélőtáblák feloszlatásával az ott alkalmazott elnökök és tanácselnökök egy része a Curiához osztatnék be, más része a Il-od fokú bíróságokhoz elnöki s tanácselnöki minőségben volna beosztandó, az itélőbirák pedig a mostani táblai birákból, s 1/s részben a mostani törvényszéki és járásbirákból, kir. ügyészekből válogatva neveztetnének ki, s a három utóbbi fokozat kor szerint, sorrendben töltené be a megüresedő táblabírói fokozatot. A tanácselnökök részben a curiai bírókkal lennének egy fokozatban, s azokkal egy statust képeznének, részben a táblabirókból az idősebbek volnának tanácsvezető joggal megbízva. Az elnök a curiai tanácselnökkel volna egy fokozatban. A bíróság hármas tanácsban ítélne s az esküdtszéki bíráskodást is hármas tanácsban gyakorolná, utóbbiakban csak a semmiségi panasz jogorvoslata fenhagyásával a Curiához. Helybenhagyó ítéletei vagy végzései ellen további felebbvitelnek nem lenne helye. Minden Il-od fokú bíróságnál legalább 3 —4 tanács volna alakítandó az ügyforgalomhoz mérten. Az esküdtszék határozata ellen csak semmiségi panasz, a megváltoztató egyéb határozatok ellen felülvizsgálatnak volna csak helye a kir. Curiához, a hol az ügy minősége szerint hármas és ötös tanács ítélne, illetve vizsgálná felül a Il-od fokú bíróság határozatát. A büntetőtörvény revideálása után az összes büntettek, a melyek fegyházzal vagy 2 évnél több börtönnel bünteten-