A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 21. szám - A polgári perrendtartási szaktanácskozmány. (Első ülés.)

168 A JOG tulajdonjogok egy másik ágát, vagyis a védjegy-ügyeket szabályozó törvényekben (1890: II. és 1895: XLI, t-cikkekben) emiitett védjegybitorlások a hivatkozott törvény 41. §-ában kifejezetten felemlítve vannak. Kérdés támad tehát, vajon a találmányi szabadalmakról szóló 1895: XXXVII. t.-c. 50. §-ának azon rendelkezése, hogy a szabadalombitorlási kihágás csak a sértett fél indítványára üldözhető, továbbá azon rendelkezése, hogy az 1883: VI. t.-c. 7. §-ának felebbvitelt korlátozó intézkedése nem nyer alkalmazást, miként érvényesül az uj bűnvádi perrendtartás folytán. ( ^ Az emiitett törvények összevetéséből eredt jogi helyzet ketségessége indította a m. kir. szabadalmi tanács elnökét arra, nogy felterjesztést intézzen a kereskedelemügyi ministerhez, mely felterjesztésében kifejti, hogy — nézete szerint,a büntető perrendtartás alkotásánál a szabadalombitorlási kihágási esetek figyelmen kivül hagyattak, s szükségesnek tartja, hogy a törvényhozás által az 1895: XXXVII. t.-c.-ben határozottan kifejezett azon szándék, t. i. hogy az ezen speciális kihágásra vonatkozó ügyek soron kivül tárgyaltassanak, hogy azokban a II. bírósági ítélet ellen további felebbvitelt korlátozó intézkedések ne alkalmaztassanak és hogy a vád ezen kihágásokra nézve épp ugy mint a védjegybitorlásokra nézve is a magánvádlóra bizattassék, az uj törvény uralma alatt ezentúl is fentartassék. Az igazságügyministerium a felvetett kérdésre nézve nyilatkozott. A nyilatkozat lényeges tartalmát a következőkben ismertetjük : A szabadalombitorlási kihágás fel nem vétele a magánvád esetei közé, kizárólag annak a körülménynek tulajdonitható, hogy a bűnvádi perrendtartás kormányjavaslatának benyújtásakor (1895 május 4-én) a találmányi szabadalmakról szóló törvény még nem létezett és hogy a javaslat bizottsági és teljes-ülési tárgyalásainál figyelmen kivül hagyattak az időközben megalkotott szabadalmi törvényben felállított kihágások. Ennek következtében az 1890: II. t.-c.-et módosító és kiegészítő 1895: XLI. t.-c. 8. és 9. §-aiban körülirt védjegybitorlási, de nem egyúttal az 1895: XXXVII t.-c. 49. §-ában körülirt szabadalombitorlási kihágás képezi az 1896. évi XXXIII. t.-c. 49. §-ának 1. bekezdésében meghatározott «magánvád» esetét. Ebben a tekintetben a kir. szabadalmi tanács elnöke helyesen értelmezi a törvényt, de abból, hogy a szabalombitorlás esetében a sértett nem léphet fel mint főmagánvádló, korántsem következik, hogy a kérdéses kihágás többé nem üldözhető a sértett fél indítványára. Az 1895.^ évi XXXVII. t.-c. 50. §-ának erre vonatkozó anyagi rendelkezését sem a bűnvádi perrendtartásról, sem az annak életbeléptetéséről szóló törvény hatályon kivül nem helyezte, - amint hogy a BP. az anyagi büntető törvényeknek az inditványi bűncselekményekre vonatkozó rendelkezéseit általában nem érinti, — és ennélfogva a vád kezelése szempontjából csak annyiban különbözik a védjegybitorlás a szabadalombitorlástól, hogy ez utóbbinál rendszerint a kir. ügyészség, az előbbinél a sértett képviseli a vádat. Minthogy pedig a sértett akarata nélkül, illetőleg akarata ellen a két kihágás egyikénél sem indítható meg, illetőleg folyt tatható az eljárás és abban az esetben, ha az ügyészségi megbizota vád képviseletét el nem vállalná, a bíróság a BP. 526. §-a értelmében ugy jár el, mintha a vád képviseletét a sértett átvette volna: ez utóbbinak helyzete szabadalom bitorlás esetében mindenesetre kedvezőbb, mint más, magánvádra üldözendő kihágásnál. Abban is igaza van a kir. szabadalmi tanács elnökének, hogy az 1897: XXXIV. t.-c. 27. §-a értelmében 1900. évi január hó 1-étől kezdve a bűnvádi perrendtartásnak a kir. járásbiróságok hatáskörébe utalt kihágások tárgyalására és a jogorvoslati rendszerre vonatkozó határozatai, szabadalombitorlási ügyekben i^ alkalmazandók és éppen ezért, tekintettel különösen a BP.-ban foglalt amaz általános elvre, hogy a ténykérdést még a legsúlyosabb bűntetteknél is csak egy fórum vizsgálhatja felül, nem lehet kétség abban az irányban, hogy ez az általános elv irányadó a szabadalombitorlási ügyekre nézve is, illetőleg ez elvnek a kihágásokra leendő alkalmazásától eltérni semmi esetben sem lehetne és nem lehetett volna. Minthogy továbbá a BP. 5. §-a értelmében a sértett vagy jogutódja a főtárgyalás, illetőleg a járásbirói tárgyalás befejezéséig minden korlátozás nélkül érvényesítheti magánjogi igényét az okozott kárnak megtérítésére: egyfelől — az 1897: XXXIV. t.-c. 27. §-a által — hatályon kivül helyezettnek tekintendő az 1895: XXXVII. t.-c. 52. §-ában foglalt az a megszorító rendelkezés, hogy a büntető bíróság 20,000 koronát meghaladó kártérítési összeget meg nem ítélhet, másfelől alaposnak nem tekinthető az az aggály, hogy a kihágások felett Ítélkező bíróságokra 200,t 00 koronáig terjedő kártérítési igény megállapítását teljes megnyugvással bízni nem lehetne, különösen tekintettel a BP. 489. §-ára. Nincs tehát ok arra, hogy a BP. a fentebbi irányokban novelláris uton módosittassék. A kiskorúakat érdeklő örökbefogadások körüli eljárás szabályai. A belügyminister 1900. május 19-én 42,034. sz. a. kelt körrendeletével felhívta az összes közigazgatási bizottságokat, hogy az árvaszékeket a kiskorúakat érdeklő örökbefogadások körüli eljárás szabályainak pontos betartására utasítsák. Pest-Pilis-SoltKiskun vármegye árvaszéke a kérdéses szabályokat örökbefogadási eljárás szabályai* cím alatt külön munkálatba foglalván, erre a belügyminister az igazságügyministerrel egyetértőleg a következő közérdekű észrevételeket tette: 1. Az örökbefogadók és az ürökbefogadandók között legalább 16 évi korkülönbségnek kell lenni. Magyarországnak az általános osztrák polgári törvénykönyv hatálya területénJevő részeiben 18 év a korkülönbség. Az örökbefogadási szerződésbe nem veendő fel lényeges kellék gyanánt, hogy az örökbefogadó az örökbefogadandót házába és családjába veszi s reája családnevét átruházza. Mert erre vonatkozólag a szerződő feleknek akarata az irányadó; a kiskorú gyermek ugyanis örökbefogadható a nélkül, hogy az örökbefogadók házába vagy családjába kerülne és örökbefogadó szüleinek családnevét sem köteles a szerződésbe foglalt külön megállapodás nélkül viselni; kivéve ha az örökbefogadók az osztrák polgári törvénykönyv hatálya területén rendes lakással bírnak, mely esetben a névátruházás kötelező (optk. 182., 184. §.) Az örökbefogadandókat nem lehet az örökbefogadók összes vagyonának törvényes örökösévé tenni, mert az örökbefogadott gyermekek a törvényes gyermekeknél az örökösödés tekintetetében többjoggal nem birnak, részükre tehát csupán csak a törvényes gyermekeket megillető törvényes örökösödési jog biztositható. 2. Ha a benyújtott iratokból az tűnik ki, hogy a kiskorú más árvaszék gyámhatósága alá tartozik, az erre vonatkozó kérvény az illetékesnek mutatkozó árvaszákhez hivatalból áttendő. 3. Ha a törvényes képviselő ismeretlen helyen távol van, abból acélból, hogy az illető kiskorú örökbefogadható legyen, nem szükséges, hogy az atyának atyai hatalma megszüntettessék, az anya pedig a gyámságtól elmozdittassék, mert a szülő nem köteles gyermekét örökbe adni, még akkor sem, ha annak örökbefogadás utján jobb sorsot is biztosithatna. Kivételt képez, ha az 1877: XX. t.-c. 22. í?-ának első, és 57. §-ának első s második bekezdésében felsorolt esetek valamelyike forog fenn. Ez utóbbi szabály áll akkor is. ha az atya a törvényes vélelem szerint törvényes gyermekének örökbeadását pusztán csak azért tagadja meg, mert őt tőle származottnak el nem ismeri. 4. A névátruháíás — kivéve az osztrák általános polgári törvénykönyv hatályának területén rendes lakással biró örökbefogadókat, — nem kötelező. Ha az örökbefogadónak az örökbefogadottal azonos családneve van, a néválruházás iránt nem kell intézkedni. A mennyiben lelt (lelenc, talált) gyermeket fogadnak örökbe, a fentebb említett szabály az irányadó. Az örökbefogadási szerződésben elégséges, ha csak az mondatik: örökbefogadó az örökbefogadandó részére «a törvényes örökösödési jogot biztosítja , a többi kiegészítő rendelkezésre a szerint, a mint van gyermek, vagy ilyen még várható, feltétlenül nincs szükség, habár azok ellen, ha a szerződésbe felvétetnek, kifogás nem tehető. Olyan esetekben, midőn az örökbefogadó az öröklési jogot csak vagyonának bizonyos hányadára szorítja, a szerződés nem számithat kormányhatósági megerősítésre, még akkor sem, ha az örökbefogadó nagy vagyonnal rendelkezik. Görög katholikus lelkész akadálytalanul fogadhat örökbe, miután az ordinatus előtt házasságot is köthet. 6. Ha a házastársak közül csak az egyik togad örökbe, a szerződés érvényességéhez a másiknak beleegyezése nem szükséges. — Ha az örökbefogadó az országnak azon részében lakik, hol az osztrák polgári törvénykönyv ideiglenes érvényben fentartva nincs, az örökbefogadásnak a gyermektelenség nem feltétele s tehát a mennyiben az örökbefogadónak gyermekei volnának, ezek részére ügygondnok kirendelésének szüksége fenn nem forog. 7. Az örökbefogadási szerződés gyámhatósági jóváhagyása tárgyában hozott határozatnak jogeiőre emelkedését még akkor is be kell várni, ha a felek egybehangzó akarata alapján a tiszti ügyész hozzájárulásával hozatott. 8. Az örökbefogadás tényének és az ezzel kapcsolatos névátruházásnak anyakönyvi kitüntetése iránt az árvaszék, — hivatkozással az e tárgyban hozzá intézett igazságügyministeri rendeletre, közvetlenül fordul az illető anyakönyvvezetőhöz. 9. Magyarországnak azon részeiben, hol az osztrák polgári törvénykönyv ideiglenes érvényben van, nem létezik jogszabály, mely a törvénytelen gyermeknek természetes atyja részéről való örökbefogadását megtiltaná. Nem áll tehát, hogy törvénytelen gyermekekre nézve szülőik részéről nem örökbefogadásnak, hanem törvényesitésnek van helye. (35,928/1901. B. M. sz.) Curiai és táblai értesítések. Békés-Csaba F. K. Heim—Kazár (1 545/900 V. sz.) máj. 22. hh — Györ. Dr. K. J. Horváth L. — Bicskei tp. (1088/901 P. sz.) máj. 5. hh. - Keszthely. Dr. Sch. Zs. Laskay-Laskay érk. 3,430'901 P. sz. a. előa. Ádám, n. e. - Nagy-Szeben. Dr. H. K. Schossal-Erdélyszky szünet előtt nem kerül előadásra, — a tanács tagjait majd annak idején. — Szabadka. Dr. V S. Valentinné — Valentin érk. 2,594 921 í\ tó. a. előa. Pecháta, n. e. - Mikovich--Schaffer érk. 1,408/901 P. sz. a. előa. Piukovits, n. e. - Szenic. Dr. N. M. Siflfel—Kukán érk 1,610/90* P. sz. a. előa. Illés Jenő, n. e. — Zombor. Dr. S. L. Brenner-rirenner érk. 5,903/900 sz. a. előa. Piukovits, máj. 8. hh. — Vaály - Ferenc csat, érk. B28/901 sz. a. előa. Illés Károly, n. e. :n.PEiTia