A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 21. szám - A polgári perrendtartási szaktanácskozmány. (Első ülés.)

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 2Í. számához. Budapest, 1801. május hó 26. Köztörvényi ügyekben. Az egyházhatóságnak hivatalos teendőjét képezi, hogy a hitélet fentartására alkalmas gyűjteményes könyveket tartson állandóan forgalomban és azok fölött felügyeletet gyakoroljon. Habár tehát az 1838. évben közzétett gyűjteményre a védelmi idö lejárt és ez a gyűjtemény akár egészben is utánnyomható. — annak következtében, hogy az egyházhatóság nem az ebben a kiadásban foglalt énekeket, hanem az 1862. évi összeállítást a maga egéS2ében, vagyis 3 uj alkalmi énekkel együtt többszörözte es hozta forgalomba, — a szerzői jog bitorlása kérdésének elbírálásánál alperes az 5o éves védelmi idő lejártára eredménnyel nem hivatkozhatik. A budapesti kir. törvényszék ^1899. dec. 28-án 30,158 sz. a) Gy. Ferenc püspök és K. Kálmán felügyelő mint a dunántúli ág hit. ev. egyházkerület elnöksége felperesnek R. Kálmán és neje könyvkiadó cég alperes elleni szerzői jog bitorlása iránti perében következőleg it é 1t : Felperes keresetével elulasittatik. Indokok : A kereset a felperes által szerkesztett keresztény énekkönyvnek alperes által állítólag történt jogosulatlan kiadása és forgalomba tétele megtorlása iránt indíttatik. A kir. törvényszék alperes védekezése alapján ezen keresettel felperest elutasitandónak találta — a mennyiben alperes tényében szerzői jog bitorlását fenforogni nem találta. A felperesség elleni kifogás a g) alattival megcáfoltatott. Nem vitás felek között, hogy az alperesi kiadvány megegyezik a fölperesi énekeskönyv 1862-iki kiadásával, nem vitás az sem, hogy ezen 1862-iki kiadás ismét csak az 1838-iki kiadásnak lenyomata, megtoldva három uj énekkel. Az 1884: XVI. t. c. 2. §-a többek irodalmi adalékaira álló műre, úgyszintén meg nem jelent és a törvény védelme alatt nem álló adalékokból szerkesztett gyűjteményes műre — mint egységes egészre nézve a szerkesztőt a szerzővel egyenlő védelemben részesiti, fölperes mint jogi személy szerkesztői jogát az id. t. c. ló. §-a értelmében a mű első megjelenésétől számítandó 50 évig védelmezi. Hogy a mű a törvény hatályba léptekor forgalomban volt-e vagy sem. külömbséget nem tesz, kétségtelen tehát, hogy a peres énekes köny v 1838-ik évi kiadását illetőleg a védelmi idő a kereset beadásáig már leiárt, az tehát akadálytalanul volt kiadható és forgalomba helyezhető. Miután továbbá az 1862-iki kiadás ezen 1838 évi kiadástól csak abban különbözik, hogy az három uj énekkel megtoldatott, ezen ujabb kiadás az előbbitől külömböző oly önálló egységes egésznek nem tekinthető, mely megjelenésétől számítandó ujabb 50 évig részesülne a törvény védelmében és azért ennek alperes általi kiadása sem tekinthető a felperesi jog bitorlásának. A törvény a szerkesztő jogát a szerző jogától megkülönbözteti, a szerkesztő működését tehát csak annyiban védi, a menynyiben abban szellemi tevékenység foglaltatik, — amennyiben az egyes adalékok mint ilyenekre nézve a szerző joga érintetlen marad. — A gyűjtésben, a gyűjteményben mint ilyenben rejlik tehát a szerkesztés értéke. Az énekes könyv értéke főleg a régi egyházi énekek gyűjtésében rejlett; állott pedig az 1838-iki felszabadult gyűjtemény 608 énekből — ezen felszabadult gyűjteménynek csak 3 ujabb énekkel megtoldása által ujabb egységes egészet képező gyűjtemény tehát nem keletkezett, ezek hozzáfüggesztése oly szerkesztési munkának, mely védelemben részesülhetne, nem tekinthető. — Az egyes adalék szerzői joga tekintetében pedig felperes fel sem lépett. Fölperes szerződési kötelezettségei a törvény rendeletével szembe:i alperes tényének elbírálásánál figyelembe nem jöhetnek, annál kevé^bbé egyházhatósági felügyeleti joga, mely az id. t. c. által védelemben nem részesül. A B. Alajos elleni perben kelt határozatok a perben közömbösek, mert elévülés félbeszakításának kérdése fel nem merült, az 50 évi időköz védelmi időt képezvén, mint ilyen félbe nem szakitható. Ezek szerint a fölperesi gyűjtemény a törvény védelme alatt nem állván, a védelmi idő eltelte folytán a kereshetőség elévülése iránt tett alperesi kifogás elbírálása mellőzhetőnek találtatott. A budapesti kir. Ítélőtábla (1900. dec. 5-én 1,057. sz. a.) a kir. tszék ítéletét megváltoztatja, a keresetet a védelmi idő lejátta miatt elutasitandónak nem találja, ennél fogva az elsőbiróságot arra utasítja, hogy a netán szükséges bizonyítási eljárás foganatosítása mellett hozzon a per el nem bírált kérdései tárgyában határozatot. Indokok: Felperes egyházhatóságnak hivatalos teendőjét képezi, hogy a hit élet fentartására és hivei buzgóságának kielégítésére alkalmas gyűjteményes könyveket tartson állandóan forgalomban és nem csak megilleti a jog, hanem kötelessége is, hogy a forgalomba hozott vallásos könyvek fölött felügyeletet gyakoroljon. Ezt a hivatását teljesítette, midőn az egyházkerületnek I. a. csatolt közgyűlési jegyzőkönyve szerint a közkézen forgó vallásos énekes könyvet elavultsága miatt 1862. évben bizottságilag átvizsgáltatta, újra szerkesztette és több fontos alkalomra a régi énekes könyv hiányos lévén, nemzeti, reformatiói és gyámintézeti ünnepélyekre alkalmas hiányzó énekekkel megtoldva adta ki. Habár az 1862. évi kiadásban nagyrészt az foglaltatili, ami az 1838. évi kiadásban és ennek a kiadásnak átjavitása egymagában uj védelmi időre a gyűjteményes müvet alkalmassá nem tenné, minthogy azonban az énekeskönyv az egyházkerület által fölvenni szükségesnek talált olyan uj önálló részekkel, három külön alkalmi énekkel bővíttetett, ami az 1838 évi régi kiadásban, melyre alperes hivatkozik, a felek egyező előadása szerint nem foglaltatott: maga a gyűjtemény eme bővített állapotában olyan egységes uj összeállítást képez, ami egészben vagyis az 1862. évben fölvett, erre a célra szerkesztett uj részekkel együtt az 1838 évi összeállítás egészével azonosnak nem tekinthető. Habár tehát az 1838. évben közétett gyűjteményre a védelmi idő lejárt és ez a gyűjtemény akár egészben is kétségtelenül utánnyomható, annak következtében, hogy felperes nem az ebben a kiadásban foglalt énekeket, hanem a felek egyező előadása szerint az 1862. évi összeállítást a maga egészében, vagyis a három uj alkalmi énekkel együtt többszörözte és hozta forgalomba, a szerzői jog bitorlása kérdésének elbírálásánál alperes az 50 éves védelmi idő lejártára eredménynyel nem hivatkozhatik. Mindezeknél fogva a kereset a védelmi idő lejárta miatt el nem utasítható, minthogy pedig az elsőbiróság a keresetet csak ezen az alapon bírálta meg: az elévülés, a büntetés, a kártérítés és elkobzás kérdésében azonban, az általa elfoglalt álláspontból kifolyólag nem határozott, az elsőbiróságot az el nem döntött kérdések megbirálására kellett utasítani. A m. kir. Curia (1901. apr. 16. 1,961 sz. a.) a kir. tábla Ítéletét helybenhagyja. A pártfogó ügyvéd kirendelése iránti kérelem az ügyvédi kamara részéről elutasittatott, mert folyamodó évi 1,600 K. fizetéssel egybekötött állást tölt be és igy nem oly szegény, hogy pártfogó ügyved kirendelésére igényt tarthatna. Ezen kamarai végzés nem tartozik az 1874: XXXIV. t.-c és 1877 : XXVIII. t.-cikkben esetenként felemiitett azon végzések közé, a melyek ellen a kir. Curiához felebbezésnek helye van. A nagyváradi ügyvédi kamara választmánya (1901. jan. 19-én 14. sz. a.) F. Lajos zilahi lakosnak pártfogó ügyvéd kirendelése iránti ügyében következőleg határozott: A zilahi kir. tszék 9,968/900. p. sz. a. átteszi F. L. városi számvevőnek pártfogó ügyvéd kirendelése iránti ügyében nevezettnek szegénységi bizonyítványát. Miután F. L. Zilah városánál évi 1,600 korona fizetéssel egybekötött számvevői állást tölt be s igy nem oly szegény, hogy pártfogó ügyvéd kirendelésére igényt tarthatna, az ez iránti kérelmet a kamarai választmány egyhangúlag elutasítja. A m. kir. Curia (1901 april 10-én 1,793) által a felebbezés visszaLtasittatik, mert a nagyváradi ügyvédi kamara választmányának 14/1901 számú végzése nem tartozik az 1874: XXXIV. és 1887: XXVIII. törv. cikk.-ben esetenként felemiitett azok közé a végzések közé, melyek ellen a kir. Curiához felebbezésnek helye van. A törvénytelen gyermek tartása iránt indított pernek az a lényege, hogy alperes felperes gyermekének természetes atyja-e s ennek következtében e gyermeket eltartani köteles-e vagy sem ? s e szerint a pernyertesség vagy vesztesség csak e kérdés körül forogván, ha e kérdésben -ilperes teljesen pervesztes lett, ennek jogi következményét az, hogy maga a tardásdij összege a perben kifejtett tényállásnál, fogva a követeltnél kisebb mérvben ítéltetett meg, nem gyengítheti. (M. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság 1901. január 26. I. G. 372/901. sz.) Az a tény, hogy egy harmadik személy valamely növel annak törvénytelen gyermeke fogamzási idejében háromizben közösülvén, az tőle ezért pénzt is fogadott el, magában véve nem képez elegendő alapot annak elfogadására, hogy e nő feslett életmódot folytatott, vagy hogy a közösülést üzletszerűen folytatta. (M. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság 1901. március K-án I. G. 46/901. sz.) Arra nézve, hogy a törvénytelen gyermek mily életkorában tekintendő keresetképesnek és hogy ebből eredően a természetes apa mely életkorig legyen köteles a tőle származott