A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 1. szám - Észrevételek A magyar általános polgári törvénykönyv tervezeté-hez

A JOG 3 járata és az óvásnak az erdélyi keresk. és hitelbank mint váltóbirtokos részére történt felvétele után az alperes bank javára szólott, kitöltött forgatmány szövegének áthúzása után Íratott utólag a váltó hátlapjára, K. G. első forgató aláírása fölé s tekintve, hogy a kitöltött s már fel is használt első forgatmány szövegének tartalma ily jogellenes kitöltés utján meg nem változtatható s felperes a K. G. forgatmányát ily módon a maga javára felhasználni jogosítva nem volt s tekintve, hogy ennélfogva ez a forgatmány a felperes váltóbirtokos minőségének megállapítására nem alkalmas, alperes vonatkozó kifogása folytán felperest keresetével elutasítani kellett. Bűnügyekben. A btk. 232. §-aba ütköző erőszakos nemi közösülés büntette, a nemi közösülésnek physiologiai értelemben megtörténte nélkül is, befejeztetett a nemi részeknek közösülés szándékából érintkezésbe hozatala által. A leányon ejtett súlyos testi sértés, a leány nagy ellentállásának legyőzése céljából alkalmazott s a 232. §. 1. pont szerinti bűncselekménynek tényalladekahoz tartozó erőszak által okoztatván, nem szolgálhat külön bűncselekmény megállapításának alapjául, hanem az erőszaknak eme nagy mérve súlyosító körülmenynek vétetett a büntetés kiszabásánál. A pozsonyi kir. törvényszék (1899. május 24-én 3,532. sz. a.) T. János 1. r. vádlottat bűnösnek mondja ki a btk. 232. §. 1. pontja alá eső erőszakos nemi közösülés bűntettének a btk. 65. §. szerinti kísérletében és a btkv. 301. §-a alá eső súlyos testi sértés bűntettében mint tettest. P. Mihály II. r. vádlottat bűnösnek mondja ki a btkv. 232. §. 1. pontja alá eső erőszakos nemi közösülés bűntettében mint tettest és ugyanazon bűntettnek a btkv. 65. §. szerinti kísérletében mint bűnsegédet s ezért I. r. vádlottat 2 évi börtönre és 5 évi hivatalvesztésre, II. r. vádlottat pedig 2 évi fegyházra és öt (5) évi hivatalvesztésre és a költségek viselésére ítéli. Indokok : A vizsgálat és végtárgyalás adatai szerint T. J. I. lendü és P. M. II. r. vádlott, valamint T. G. vásáruti legények mult évi szeptember 8-án esti 8 óra tájban Felső-Nyárasdra mentek, midőn az országúton a Felső-Nyárasdról hazatelé tartó sértett M. Gizellával találkozva, vádlottak sértett nőt azonnal szeméremsértő módon fogdosni kezdték, miközben II. r. vádlott odaszólt I. r. vádlottnak: «nyorrd le!* Sértett a megtámadás elől menekülendő, egy éppen arra jövő kocsira felkapaszkodni iparkodott, azonban az utána futó I. r. vádlott által ebben megakadályoztatott, a ki a leányt elkapva és átnyalábolva, az ut melletti kenderföldre vitte, szoknyáj it felfosztotta, reá feküdt, hímvesszőjét elővéve a leánynyal közösülni iparkodott. Sértett heves ellenállást fejtvén ki, ingadozni krzdett, a mit a közel álló II. r. vádlott látva, lábait mt-gragadta és tartotta. A leány egyébként nem védekezhetvén ezután, a rajta fekvő I. r. vádlott arcába csapott, valamint I. r. vádlott arcát véresre karmolta, mire I. r. vádlott a leányt ököllel többször szemen és arcul ütötte ugy, hogy annak orra vére megeredt, sőt midőn a leány egyebet nem tehetett, mint hogy segély után kiáltott, még ezt is annak fojtogatásával lehetetlenné tette. Sértett ekként ellentállásra teljesen képtelenné tétetvén, I. r. vádlott még rövid ideig rajta fekve maradt és hímvesszőjével annak hüvelyébe behatolni iparkodott, ami neki még sem sikerülvén, végre is leszállott a leányról, a mire aztán II. r. vádlott feküdt a teljesen kimerült sértett nőre s rajta a nemi közösülést tényleg végrehajtotta. Ezután vádlottak távolabb állott társukkal, T. Gáborral együtt távoztak. Sértett nő az I. r. vádlott arculcsapásai következtében, az 1. naplószám alatti orvosi látlelet és vélemény szerint hemlokán, szemén t's nyakán olyan sérüléseket szenvedett, a melyek teljes meggyógyulása a 11. napló^zám alatti pótvélemény szerint 22 napot vett igénybe. Sértett ugyan azt adta elő, hogy egy hónapon át munkaképtelen volt s jobb szemén most is csak homályosan lát, de ez állítása a törvényszéki orvosnak a végtárgyaláskori vizsgálata alapján adott felülvéleménye szerint valótlannak bizonyult. Vádlottak azt, hogy a sértett nőt a fent előadott módon erőszakosan leteperték, illetve lefogva tartották, rajta a nemi közösülést végrehajtani akarták, hímvesszőjüket a leány nemi részéhez téve, azzal annak hüvelyébe is behatolni akartak — beismerik, — de azzal védekeznek, miszerint annyira ittasak voltak, hogy hímvesszőjük meg nem merevedett s ekként a közösülést végrehajtani nem tudták. I. r. vádlott pedig beismeri azt is, hogy a leányt azért, mivel ez őt megütötte és megkarmolta, többször fejbe ütötte, szerinte nem ököllel, hanem csak tenyerével. Sértett M. Gizella bár azt állítja, hogy mindkét vádlott hímvesszőjének merevségét érezte, mégis azzal I. r. vádlott hüvelyébe be nem hatolt, annak magömlése bekövetkeztét nem érezte, illetve az rajta a közösülést nem végezte be, majd viszont határozottsággal állítja, hogy II. r. vádlott a közösülést a hüvelybe való behatolással s az által, hogy nála a magömlés bekövetkezett, végrehajtotta. A fenti tényállásból folyólag a sértettek terhére eső erőszakos nemi közösülést illetőleg a kir. törvényszék, figyelemmel arra, miként a vádlottak beismerték, hogy az erőszakos nemi közösülés elvégzése szándékukban állott, hogy a cselekmény végre hajtásához hozzáfogtak s hímvesszőjüket egyesités céljából a sértett nemzőrészéhez illesztették, — a cselekmény be vagy be nem végzése tekintetében csakis a sértett nő vallomását tekinthette mérvadónak, a mely vallomás, tekintettel arra, hogy sértett a közösülés bevégzését csakis az egyik vádlottról, még pedig éppen azon vádlottról állítja, a ki vele szemben kevesebb erőszakot fejtett ki, teljesen megbízhatónak jelentkezik. Minthogy pedig a kir. törvényszék felfogása szerint a nemi közösülés csakis a nemi részek egyesítése esetén tekinthető bevégzettnek, minthogy sértett előadása szerint I. r. vádlott hímvesszőjével a hüvelybe be nem hatolván, a nemzőszervek egyesítése be nem következett : ezen vádlottnak a ténykedése nem a btkv. 232. §-a 1. pontja alá eső erőszakos nemi közösülés bevégzett bűntettét, hanem csakis e bűntettnek a btkv. 65. §-a szerinti kísérletét állapítja meg. Ellenben a II. r. vádlott sértett szerint a közösülést végrehajtván, annak cselekménye a btkv. 232. § alá eső bevégzett büntettet állapítja meg. Ezen kivül terhére esik még I. r. vádlottnak a sértetten orvosilag megállapított súlyos testi sértés elkövetése. E részben kétséget nem szenved, hogy, amint a sértett nő állítja, ezen sérülések az első rendű vádlott által okoztattak, miután azt, hogy a sérülések az ő fejbeütései következtében álltak be, I. r. vádlott maga is megengedi s miután vádlottak távozása után a helyszínre érkezett V. (Sz.) Mari tanú igazolja, hogy a sértettet véres arccal találta elő. Továbbá terhére esik II. r. vádlottnak az a ténykedése, a mely szerint akkor, a midőn I. r. vádlott a sértettel a nemi közösülést végrehajtani iparkodott, a sértettnek lábait tartotta; miáltal az I. rendű vádlott részéről szándékba vett közösülésre irányuló cselekmény elkövetését előmozdítván, az e részbeni bünsegédi minősége nyilvánvaló. A közvádlónak II. r. vádlottra vonatkozóan előterjesztett azon indítványa, a mely szerint II. r. vádlott sértett ellenében I. r vádlott által elkövetett súlyos testi sértés bűntettében mint bűnsegéd szintén bűnösnek kimondassék, mellőzendőnek találtatott azért, mivel II. r. vádlott szándéka, a fenti tényállásból folyólag egyébre nem terjedt mint arra, hogy I. r. vádlott által szándékba vett erőszakos nemi közösülést elősegítse. Mindezek alapján vádlottakat az ítélet rendelkező része értelmében bűnösnek kimondani s figyelembe véve mint súlyosító körülményt azt, hogy vádlottak sértett nőt nyilvánosan az I országúton és mások szeme láttára, tehát a szeméremérzet teljes i hiányára valló durva módon fogták le, másfelől ezzel szemben mégis mint túlnyomó enyhítő körülményeket: a vádlottak rovatlan előéletét a T. G. által igazolt, bár nem beszámíthatatlan, de, mégis nagyobb mérvű ittasságukat, valamint II. r. vádlottnak aránylag fiatal korát, a 91. §. alkalmazásával az ugyanott kitett büntetésre ítélni kellett. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1899. okt. 25-én 1,74-7. sz. a.) a kir. tszék ítéletét helybenhagyja. A m. kir. Curia (1900. nov. 15. 2,024. sz. a.) Mindkét alsóbiróság ítéletének részben megváltoztatásával T. J. és P. M. a btk. 232. §. 1. p. alá eső erőszakos nemi közösülés bűntettében mint tettesek mondatnak ki bűnösöknek és ezért 4 évi fegyházra és 5 évi hivatalvesztésre ítéltetnek. Indok ok: A btk. 232 §-ba ütköző bűntett, a nemi közösülésnek physiologiai értelemben megtörténte nélkül is, befejeztetett a nemi részéknek közösülési szándékból érintkezésbe hozatala által. Bizonyítva van, hogy T. J. a sértettet erőszakkal lenyomta, annak szoknyáját felszedte, ráfeküdt és P. M. segítségével teljesen legyőzve a nő ellenállását, nemi részét a sértett nőével érintkezésbe hozta. Ennélfogva ugy T. J. mint P. M., ki az ugyanazon erőszak hatása folytán ellenállásra képtelenné vált sértett nővel szintén közösült, egyiránt a btk. 232. §. 1. pontjába ütköző erőzsakos nemi közösülés és nem e bűntett kísérletében voltak bűnösöknek kimondandók. A T. J. által a leányon ejtett súlyos testi sértés a leány nagy ellenállásának legyőzése céljából alkalmazott s a 232. §. 1. p. szerinti bűncselekmény tényálladékához tartozó erőszak által okoztatván, nem szolgálhat egy külön bűncselekmény megállapításának alapjául, hanem az erőszak eme nagy mérve súlyosító körülményül vétetett a büntetés kiszabásánál. Megsemmisíttetett az esküdtbirósági ítélet, mert a vádlott védője részéről az erős felindulásra alapított kérdés iránti indítványra, az eljárt esküdtbíróság a külön kérdés feltevését elutasította. (A m. kir. Curia 1900 okt. 24. 9,647. sz. a.) A forgalomban lévő 1 frtos ezüst érem ez idő szerint is értékpénz, ezen értékpénz helyett hamisítványoknak forgalomba hozatala tehát a btkv. 207. §. i-ső bekezdésében foglalt rendelkezésbe ütközik. (A m. kir. Curia 1900. okt. 25. 9.649. sz. a.) Vádlottnak egy ízben nyilvánult gondatlansága egy ember halálát okozta, egy más ember a karját törte el, de mivel a vádlottnak egy magatartása s egy és ugyanazon gondatlansága okozta a két eredményt s minthogy a gondatlanság meg nem osztható, a maga artás egységénél fogva pedig az eredmények is összeségükben birálandok el és a legsúlyosabb eredmény alap-