A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 1. szám - Észrevételek A magyar általános polgári törvénykönyv tervezeté-hez

2 A JOG ben teljesítették, szerződésszerűen mégis alperesek hozzájárulása • nélkül a szerződést a maga egészében akként változtatta meg, hogy alpereseket'az összes szolgálmányok pénzbeli egyenértékében marasztalta; és midőn annak ellenére, hogy alperesek még az 1899. évre járó szolgálmányokat is teljesítették, őket 1898. évi december hó 1 -tol kezdődően marasztalta. E panaszoknak nincsen megállható alapja; mert szem előtt tartva azt a jogszabályt, melyet a kir. Curia I. G. 533/899. számú határozatában a peres felek közt fennálló ellátási szerződés tekintetében felállított, minthogy e szerződésnek kétségtelen célja az, hogy a természetben való lakás és a többi járulékok nyújtása és kiadása által felperesek megélhetése biztosittassék, ebből is az következik, hogy a mennyiben e cél lényegesebb szerződésszegések által hiusittatik meg, az ellátás a maga egészében pénzbeli egyenértékben követelhető; márpedig a felebbezési bíróság ítéletében megállapított és a S E. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint alperesek a természetbenszolgáltatandó dolgokat nem mindig megfelelő minőségben szolgáltatták ki, azok kiadásáért felperesek perlekedni is kénytelenek voltak, végre felperesek a szerződés egyik lényeges részét a természetben való lakást, alperesek tűrhetetlen viselkedésénél fogva, igénybe nem vehették s igy kétségtelen, hogy a szerződés fennebb jelzett célját alperesek meghiusitották; és mert a tényállásból nem tűnik ki, hogy alperesek vitatták, vagy kimutatták volna, hogy a keresetileg érvényesített időtartamra a szerződést részben vagy egészben teljesítették, az e tekintetben csak a felülvizsgálati kérelemben felhozott állítás tehát a S. E. 197. §-a értelmében a felülvizsgálatnál érdemi figyelembe nem vehető. De nem bír megállható alappal alpereseknek az alaki jog szempontjából felhozott panasza sem ; mert a kir. Curia feloldó határozatával a felebbezési bíróságnak D. 187. számú ítélete nem azért oldatott fel, mivel abban valamely jogszabály megsértésével voltak tények megállapítva, figyelmen kivül hagyva vagy felhozottaknak tekintve, hanem azért, mivel a felebbezési bíróság téves jogi álláspontból kiindulva, a már meglevő bizonyítási anyagból a helyes jogi álláspontra vonatkozó tényállást nem állapitotta meg ; a mint tehát egyfelől a S. E. 204. §-ának rendelkezése értelmében a felebbezési bíróság a felülvizsgálati bíróság által elfoglalt jogi állásponthoz alkalmazkodni tartozott, ugy az más felől nem volt elzárva attól, hogy e jogi álláspontra vonatkozó tényállást a már meglevő bizonyítási anyagból állapítsa meg; mert továbbá alperesek nem is vitatják, hogz az előző perek irataiból a vonatkozó tényállást a felebbezési bíróság valamely jogszabály megsértésével állapitotta volna meg ; és mert a bíróság a szakértői bizonyításnak eredményeiből meggyőződését szabadon alkothatván meg, ez iránybani tényállása csak valamely kötelező bizonyítási vagy eljárási jogszabály megsértése esetében támadható meg sikerrel, ilyen azonban fenn nem forog. Ezek szerint alperesek felülvizsgálati kérelme alaptalannak bizonyulván, azt elutasítani kellett. Az egyetemleges adóstársi viszonyból a fennálló jogszabály szerint jogszerűen következik, hogy a hitelező választása szerint követelését bármelyik adósától követelheti, a minek további következménye az, hogy egyik vagy másik adóstársát a kötelezettség alól felmentheti, az az ellen fennálló zálogjogáról tetszése szerint le is mondhat. Az egyetemleges adóstársi viszony létrejötte esetén, az a körülmeny, hogy az adóstársak között erre nézve minő megállapodás szolgált alapul a hitelezővel szemben, az adóstársi kötelezettség lényegére, annak fennállásara és a jog érvényesítésére mi befolyással sincsen, az csak az egyetemleges adóstársaknak egymás közötti jogviszonyát szabályozza és az egymás irányában való jogok érvényesítésénél szolgálhat zsinórmértékül, de a hitelező jogát nem érinti és a kötelezvényből folyó jogát felperes ép ugy jogosítva van érvényesíteni, mint azt érvényesíthette volna az eredeti hitelező. Épen azért az ügy megbirálását nál merőben közömbös az a körülmény, hogy felperes tudott-e arról vagy nem, hogy alperes a kötelezvényre adott értékből nem részesült és hogy a kötelezvényt szívességből irta alá, mert az egyetemleges adóstársi kötelezettség elvállalása tényéböl következik, hogy alperes azért akként felelős, miként azt elvállalta és az, hogy az adóstárs csak szívességből irta alá a kötelezvényt, az abból származó jogok érvényesítésénél a kezességre nézve fennálló jogszabályok alkalmazásara jogszerű okul nem szolgálhat. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa: 1900. okt. 11. I. G. 341. sz. a.) Az örököstársak között az osztály oly módon is jöhet létre, hogy az örökhagyó házastársa, vagy az örökösök közül egy vagy többen, saját vagyonukat is osztály alá bocsájtják s ha az osztály akként jön létre, ha az egyezség által az osztozkodó testvérek igényei akként egyenlittettek ki, hogy az élő anyának osztály alá bocsátott vagyona az elhunyt apáéval együtt osztatott fel. az osztályos egyezséget létesített örökösök egymás között kölcsönös szavatossággal tartoznak az iránt, hogy mindenik örökös meghatározott örökrészét és illetve a felosztás alá került vagyonnak az egyezség szerint neki jutott részét tényleg meg is kapja, a mi iránt tehát igényét nem érvényesítheti a saját vagyonát visszteher nélkül osztály alá bocsájtó anya ellen: ebből pedig szükségképen következik, hogy a mennyiben egyik örökös tőle nem fügött okokból az öt illető osztályrésztől elesik , ezért az összes szerződő örökösök részéről aránylagosan kártalanítandó. (A m. kir. Curia : 1800. nov. 3. IG. 394. sz. a.) A zálogjogot szerzett hitelezővel szemben a tartozás kifizetése következtében különben elenyészett zálogjog mindaddig, mig az a nyilvánkönyvből ki nem töröltetett, harmadik jóhiszemű iogszerzök, de csakis ezek irányában létezőnek tekintetik és a fizetés dacára ki nem törlött jelzálogjognak ki nem törléséből folyólag csak azok a jóhiszemű harmadik személyes, a kik a velők szemben még fennállónak tekintendő jogra nyilvánkönyvi jogot szereztek, érvényesíthetnek jogokat a maguk javára. ^A m. kir. Curia:,1900: nov. 2,665. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyek. A kitöltött és már felhasznált forgatmány tartalma nem változtatható meg oly módon, hogy a régi forgatmányos helyébe uj forgatmányos neve tétetik. Az ekként kiigazított forgatmány nem alkalmas valtóbirtokosi minőség megállapítására. A marosvasárhelyi kir. törvényszék, mint csődbíróság (1899. XII/20. 14,483. sz.) V. Vilmos felperesnek kereskedelmi csődtömege alperes elleni 261 frt 53 kr s jár. iránti perében következőleg itélt: A keresetnek hely adatik és felperesnek 261 frt 55 kr. tőke váltódij követelése valódinak megállapíttatik és alperes a csődhitelezők Il-ik osztályába soroztatik. Indokok: Felperes keresetét a Mvásárhelyt 1898. szept. 15-én 261 frt 55 krról kiállított váltóra alapítja, melyet a keresk. részvénytársaság cég mint elfogadó irt alá s mely váltó felperesre lett forgatva. Alperes elismeri, hogy a kereset alapját képező váltót a Keresk. részv. társaság mint elfogadó aláirta, azt állítja azonban, hogy miután a váltó a lejárat s az óvatolás után forgattatott és pedig az elfogadó beleegyezése nélkül, az Erdélyi keresk. és hitel részv. társ. forgatmányos törlése mellett, a felpereshez az ily módon a váltó nem törvényes uton jutván, ennek alapján jogokat nem érvényesíthet, követelését valódinak megállapítani nem lehet. Felperes elismeri, hogy a kereset alapját képező váltó, a lejárat és óvatolás után lett forgatva felperesre: K. G. forgató által, de miután K. G. a váltót az Erdélyi keresk. bank részv. társaságnál kifizette, annak jogaiba lépett, teljesen jogosan járt el, midőn a váltót felperesre forgatta. Alperes tagadja felperes állításait. Tekintve, hogy a felperes által hivatkozott tanuk igazolják, hogy a kereset alapját képező váltót K. G. fizette ki, illetve ennek megbízásából fia K. F. s ugyancsak ez a K. F. vitte el a váltót K. G. megbízásából felperesi ügyvédhez oly meghagyással, hogy azt felperesre forgassa, miután a váltóra vezetett utolsó forgatmányból kitűnik az, hogy az Erdélyi keresk. és hit. banktól a váltó K. G. által kiváltatott, K. G. jogosítva volt az alperes forgatmányost kitörölni, — helyette bárkire, tehát felperesre forgatni a váltót, a mely ténykedéshez az elfogadó Kereskedelmi rész. társ. beleegyezése nem kívántatott meg, miután az elfogadó a váltóra a fizetést csak akkor köteles eszközölni, ha nála fizetés végett bemutattatik a váltó, tehát reá nézve teljesen közömbös az, hogy a váltó kire forgattatik, az ö fizetési kötelezettségét az nem érinti, stbi. A marosvásárhelyi kir. it. tábla (1900. ápr. 9. 877. sz. a.) a 2-od bíróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: A kereseti váltó tartalma és a tanúvallomások által a perben bebizonyult tényállás szerint a kereseti váltót K. G. forgató az alperestől mint a váltó utolsó birtokosától 1899. márc. 11-én, vagyis annak 1899. jan 5-ére eső lejárata után beváltotta s a bank a váltót K. G-ra vissza is forgatta. K. G. a helyett, hogy a váltót, ha azt átruházni akarta, — tovább forgatta volna felperesre, azt erre akképen ruházta át, hogy a magáé után következő forgatmányt is neve felül kitörölte s forgatói aláírását meghagyva, fölibe a kitörölt forgatmányos, az alperes helyibe — felperes V. Vilmos nevét irattá be s ez által a váltón ezközölt uj forgatmánynak azt a látszatot adta, mintha a forgatás a felperesre lejárat előtt történt volna. Az 1876: XXVIII. t.-c. 55. §. feljogosítja ugyan azt a forgatót, aki az utána következők közül valamelyiket kielégítette, art a, hogy saját hátiratát és az ezt követő hátiratokat kitörölje, de nem ad jogot arra, hogy a váltó lejárata utáni forgatmányt ugy tüntesse fel, mintha az lejárat előtti forgatmány lenne. A szabálytalan forgatmánynak jogkövetkezménye azonban csak az, hogy a forgatmány dacára, váltóadós mindazt a kifogást is érvényesetheti, a mit a váltó lejárata után bejutott forgatmányos és a lejárat után forgató K. G. ellen érvényesíthetne. Minthogy pedig alperes ily kifogást nen; érvényesített s a váltókereset ellen egyéb ellenvetést nem tett, mint hogy a kereseti váltóból folyó követelési jog felperest, mint lejárat utáni forgatót és alperes mint elfogadó ellen megilleti: az elsőbitóságitélete ezen az alapon mégis megáll. A m. kir. Curia (1900 dec. 5. 684. sz. a.) által felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Tekintve, hogy a másodbiróság ítélete indokaiban helyesen megállapított tényállás szerint az a forgatmány, ; melynek alapján V. Vilmost váltóbirtokosnak tekinti, a váltó le-