A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 1. szám - Észrevételek A magyar általános polgári törvénykönyv tervezeté-hez

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog»> 1. számához. Budapest, 1901. január hó <>. Köztörvényi ügyekben. Minthogy a fél nyilvánköny vi jogaiban az előjegyzés által is sértve van, az a körülmény, hogy a nyilvánköny vi jo°csak elő van jegyezve, a törlési keresetnek útjában nem áll. Ennek dacára felperest keresetevei el kellett utasítani, mert alperes a zálogjogi előjegyzéssel biztosított követelésnek érvényesítése végett az előjegyzés igazolasára kitűzött és meghosszabbított határidőben a peit folyamatba tette Abban a perben tehát alkalma van felperesnek a követelés fenn nem állására vonatkozó kifogásait érvényesíteni, — már pedig ugyanazon követelésre nézve különböző bíróságoknál különböző perek folyamatba nem tehetők. A budapesti kir. törvényszék (1899. nov. 22-én í-,661. sz. a.) Z. Ferenc felperesnek E. József fia cég alperes elleni előjegyzett zálogjog törlése iránti perében következő Ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasutatik. Indokok: A felperes az alperes javára Budapest főváros pesti részének 2,124-. és 9,301. sz. tkvi betétében 2,089. és 9,105. hr. számok alatt felvett ingatlannak őt illető részekre 2,649 írt 79 kr. erejéig előjegyzett zálogjog törlése iránt indította meg keresetét az alapon, hogy ö az alperesnek az előjegyzett követelésből csak 1,520 frt 91 krral tartozott, ezt a bejegyzés után kifizette, az ezt meghaladó követelésre pedig a zálogjog az alperest azért nem illetheti, mert ezen összeg erejéig a követelés jogtalan. Nem vitás a felek között, hogy az alperes az előjegyzett zálogjog igazolására halasztást kért és kapott, nem vitás továbbá, hogy az igazolási határidőn belül, de ezen per megindítása után keresetét az előjegyzéssel biztosított követelés érvényesítése iránt a pécsi kir. tszéknél megindította. Azonban bár felperes az előjegyzett zálogjogot a követelés egy részére eredeti érvénytelensége alapján támadja meg, keresetével őt e helyütt elutasítani kellett, mert a tkvi rdts. 148. § a szerint a törlési per csak a bekebelezés és nem egyúttal az előjegyzés eredeti érvénytelensége miatt indítható meg. A rendelet szószerinti szövegéből merített ezen indok helyessége nyilvánvaló abból, hogy az előjegyzést nyert fél csak feltételes jogot nyer, a melynek érvényesítésére az igazolási per van fentartva; az igazolási határidő lejárata előtt, a mely a rendelet alapján a felet megilleti, ugy sincs törvényes alap arra, hogy a jogot nyert fél feltételes jogának korábbi igazolására szoríttassák. Ha pedig a határidő lejáratával az igazolási kereset be nem adatott, az előjegyzés folytán terhelt fél a kitörlést kérvényi uton szorgalmazhatja, következéskép mi célszerű indoka sincs annak, hogy tisztán a bekebelezésre adott törlési kereset joghasonlatosság utján az előjegyzett zálogjog kitörlésére is kiterjesztessék. A keresetnek e szerint nincs helyes alapja, miért is felperest azzal elutasítani s a perköltségben marasztalni kellett. A budapesti kir. ítélőtábla (1900. april 2ó-én 2,677. sz. a.) az első fokú bíróság ítéletét magváltoztatja, a pert érdemében megbirálandónak kimondja és utasítja a kir. törvényszéket, hogy a jelen itélet jogerőre emelkedésével hozzon a kereseti kérelemre vonatkozó stbire is kiterjedő uj ítéletet. Indokok: Az első fokú bíróság a felperesi keresetet amaz indokból utasította el, hogy a tkv. rdts. 14. § értelmében törlési keresetnek csak a bekeblezés, de nem eredeti érvénytelensége okából van helye. Tekintve, hogy joggyakorlatunk szerint a törlési kereset tárgyát nemcsak bekebelezett, hanem előjegyzett jogok is képezhetik, ama körülmény, hogy az előjegyzés törlése nem kérvény, hanem kereset utján kéretett, a kereset elutasítására indokul nem szolgálhat. A magyar kir. Curia (1900. okt. 18-án 4,661. sz a.) által a másodbiróság ítélete megváltoztatik és az első bíróság Ítélete hagyatik helyben. Indokok: A törlési keresetnek a telek. rend. 198. és következő szakaszai szerint alapját és feltételét az a körülmény képezi, hogy felperes a megtámadott tkvi bejegyzés által nyilvánkönyvi jogaiban sértve legyen. Minthogy a fél nyilvánkönyvi jogaiban az előjegyzés által is sértve van. az a körülmény, hogy a jog csak elő vjn jegyezve, ha az előjegyzett jog érvényesítésére, s így az előjegyzés igazolása iránt a kereset meg nem indíttatik, a törlési keresetnek útjában nem áll, felperes tehát ez okból keresetével elutasítható nem volna. Ennek dacára a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az első bíróság ítéletét kellett helyben hagyni azért: mert a per adatai szerint alperes a per tárgyát képező zálogjogi előjegyzéssel biztosított követelésének érvényesítése végett az előjegyzés igazolására kitűzött és meghosszabbított határidőben a pert a pécsi kir. törvényszéknél mint kereskedelmi bíróságnál folyamaiba tette. Abban a perben tehát alkalma van felperesnek a követeiéi fenn nem állására vonatkozó kifogásait érvényesíteni. Minthogy ugyanazon követelésre nézve különböző bíróságoknál különböző perek folyamatba nem tehetők, az első bíróság felperest keresetével helyesen utasította el. A második bíróság ítéletének megváltoztatásával tehát az első biró->ág ítéletét az itt felhozott indokok alapján kellett helyben hagyni A házasság érvénytelenítését célzó pereknek jogi természeténél fogva a házasfeleknek előterjesztése önálló teljes bizonyítékot nem képezhet. A székesfehérvári kir. törvényszék (1900 febr. 15-én 830. sz. a.) K. Gábor felperesnek H. Anna alperes elleni házasság érvénytelenítési perében következőleg itél t: Özv. K. G. és H. A. által a tótváraljai anyakönyvvezető előtt 1897 febr. 28-dikán kötött házassági kötelék az 1894-. évi XXXI. t.-c. 54. §. e) pontja alapján felbontatik. In d okok: A kereset tartalma szerint felperes a házassági kötelék érvénytelenítését kérte a H. T. 54. §. e) pontja alapján, mert neje a házasság megkötésekor más férfitől házasságon kívül teherben volt, a miről felperes a házasság megkötésekor semmit sem tudott. A tárgyalás során alperes beismerte, hogy midőn 1897 febr. 28-án férjhez ment felpereshez, más férfitől már terhes volt és a kir. Curia által elrendelt póttárgyaláson alperes kijelentette, hogy teherbe ejtetett egy sógora által, a kinél tartózkodott és megállapittatott, hogy a közöttük keletkezett ismeretség után a távolság miatt is egymással nem érintkezhettek, de támogatva van ez mind a periratoknál fekvő házassági anyakönyvi kivonat és a születési bizonyitványnyal, melyek egybevetéséből nyilván kitűnik, hogy alperes a házasság megkötésekor már teherben volt stbi. A budapesti kir. ítélőtábla (1900 jun. 12-én 3,090. sz. n.) a kir. tszék ítéletét helybenhagyja. A m. kir. Curia (1900 dec. 5-én 4,536. sz a.) felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes keresetében azt állította, hogy alperessel 1896-ik év végén ismerkedett meg, továbbá, hogy a házasság megkötésekor, vagyis 1897 febr. 28-án nem tudta, hogy neje mástól teheibe van tjtve, mert ez utóbbi azt csak 2 hó múlva vallotta be s felperes azután nejét május havában házától elbocsátotta. Habár a gyermek 1897 május 23-án s igy a házasságkötés idejétől számított 3 hó végen született, felperest mégis mindkét alsófoku bíróság Ítéletének megváltoztatásával az 1894: XXXI. t.-c. 54. §-ának e) pontjára alapított keresetével elutasítani kellett, mert a házasság érvénytelenítését célzó pereknek jogi természeténél fogva a házasfeleknek előterjesztése önálló teljes bizonyítékot nem képezhet; mely szabály alól azok az esetek sem képeznek kivételt, midőn ily kereset alapjául felperes a megtévesztés okát hozza fel, felperes pedig sem a keresetben felhozott állításainak bizonyítására, sem a 165/99. sz. a. kelt curiai határozatban részletezett körülményeknek felderítésére egyáltalában nem hozott fel oly adatokat, melyek a házasfelek előterjesztéseit támogatnák; felperes megtévesztése tehát s ebből kifolyólag a házasság érvénytelenítése kizárólag az alperes beismerése alapján annál kevésbbé volt kimondható, mert a felek az 1899 nov. 24-én tartott tárgyaláskor maguk ugy nyilatkoztak, hogy a házasságot még attól az időtől kezdve még két hétig folytatták, a mikor alperes bevallotta, hogy mástól van teherbe ejtve. Minthogy az ellátási szerződésnek kétségtelen célja az, hogy a természetben való lakás és a többi járulékok nyújtása és kiadása által a másik szerződő fél megélhetése biztosittassék, abból az következik, hogy a mennyiben alperesek a természetben szolgáltatandó dolgokat, nem mindig megfelelő minőségben szolgáltatták ki, azok kiadásáért felperesek perlekedni is kénytelenek voltak, végre felperesek a szerződés egyik lényeges részét, a természetben való lakást alperesek tűrhetetlen viselkedésénél fogva igénybe nem vehették és igy kétségtelen, hogy a szerződés fen'ebb jelzett célját alperesek meghiúsították, — az ellátásnak a maga egészében pénzbeli ellenértékével való megváltása volt kimondandó. A magyar kir. Curia az ügynek az 1900. évi október hó 26-ik napján befejezett előadása és tárgyalása után az alul kitett napon 1900 I. G. 356. szám alatt következő Ítéletet hozott: Alperesek felülvizsgálati kérelmükkel elutasittatnak. Alperesek ügyvédének munkadija és kiadása a felülvizsgálati kérelemért 45 korona 30 fillérben állapitattik meg saját felei irányában. Indokok: Alperesek felülvizsgálati kérelmükben az anyagi jog szempontjából azt panaszolják, hogy a felebbezési bircság jogszabályt sértett, midőn annak ellenére, hogy alperesek a köztük és felperesek között fennálló ellátási szerződést nem minden rész-