A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 18. szám - A közigazgatási hatóságok rendbirságolási joga az ügyvédekkel szemben

72 A JOG mily tartamban leendő beszámítása felett utólag, tárgyalás nélkül, végzéssel határoz, e részben az elsőfokú bíróság csakis az itélet kelte és az el- vagy visszautasító végzés hozatalának napja között eltelt időt teheti határozatának tárgyává. — A törvényt sérti tehát az elsőfokú bíróságnak ily esetben hozott oly végzése, a mely az el- vagy visszautasító végzés hozatalának napja óta eltelt időt is határozatának tárgyává teszi. — A m. kir. Curia (1901. március 14-én 1,470/901. B. sz. a.) szándékos emberölés büntette miatt elitélt K. István elleni bünperböl kifolyólag a szegedi kir. törvényszék által 1900. évi április hó 27-én 4,641. sz. a. hozott s jogerőssé vált végzés ellen a kir. koronaügyesz résérzóíl a jogegység érdekében használt perorvoslat megvizsgálása végett tartott nyilvános tárgyalás alapján a kir. koronaügyésznek meghallgatása után következő végzést hozott: A kir. koronaügyész által használt perorvoslat részben alaposnak találtatván, a kir. Curia kimondja, hogy a kir. törvényszék fent idézett keletű és számú végzésével a törvényt annyiban megsértette, hogy nem csak az itélet kelte és a kir. Curia elutasító végzése hozatalának napja között eltelt időt, hanem az utóbbi nap (április 10-ike) óta eltelt időt is határozatának tárgyáva tette. E határozat a perbeli felekre nézve hatálylyal nem bir. Indokok: A. B. P. 327. §. e) pontja szerint, — a mi a 418. §., illetve a 439. §. értelmében a kir. Ítélőtáblákra és a kir. Curiára nézvő is kötelező, — az itélethozásig kiállott előzetes letartóztatásnak vagy vizsgálati fogságnak a büntetésbe való beszámítása vagy be nem számítása, illetőleg a beszámítás folytán a büntetésből kitöltöttnek vett időtartam felől, a vádlott elitélése esetében az ítéletben rendelkezni kell. Ha tehát a felebbviteli bíróságok Ítéletet hoznak, a fogva levő vádlott vizsgálati fogsága miként való betudása felől a kir. ítélőtáblai, illetőleg a curiai itélet kelte napjáig az intézkedés mindenkor megteendő és meg is tehető. Ellenben azokban az esetekben, a mikben a felebbviteli bíróságok a jogorvoslatot visszautasítják vagy elutasítják, tehát Ítéletet nem hoznak, a jogorvoslattal megtámadott ítéletnek hozatala napjától a visszautasító, illetőleg elutasító felső bírósági végzés kelte napjáig eltöltött vizsgálati fogság beszámítása vagy be nem számítása iránt, illetö'ieg a kitöltöttnek vett idő tartama iránt birói határozat nincs. Ugyanez az eset beállhat akkor, ha a felsőbiróság ítéletet hoz ugyan, de nem értesült arról, hogy a szabadlábon volt vádlott — bármily okból — időközben előzetes letartóztatásba vagy vizsgálati fogságba vétetett. Ily esetekre vonatkozólag intézkedik a B. P. 505. §-ának második bekezdése, elrendelvén, hogy az előzetes letartóztatásnak és a vizsgálati fogságnak a büntetésbe beszámítása vagy be nem számítása s mily tartamban leendő beszámítása felett az alsófok u bíróság utólag, tárgyalás nélkül, végzéssel határozzon. AB. P.-hcz benyújtott ministeri indokolás (726. és 727. oldalon) kifejti, hogy habár az Ítéletek végrehajtása a kir. ügyészségnek és nem a törvényszéknek hatáskörébe utaltatott, a fent körülirt eseteket mégis a birói cognitio tárgyává tétetni kellett, mert itt nemcsak az időnek naptárszerü számításáról, hanem a B. T. K. 94. §-ának alkalmazásáról van szó, a mi csak a bíróság által gyakoroltathatik. A törvénynek tehát teljesen megfelel a szegedi kir. törvényszék által követett az az eljárás, mely szerint K. István semmiségi panaszának elutasittatása következtében az itélet kelte (1900. február hó 17-ike) után eltöltött vizsgálati fogság betudása és annak arányosított mértéke felől az 505. §. második bekezdéséhe/' képest utólag is tárgyalás nélkül végzéssel határozott. Azonban a törvényszék e határozatával megsértette a törvényt annyiban, a mennyiben végzésének anyagául nemcsak azt az időt vette, a mi az itélet keltétől a kir. Curia elutasító végzése kelte napjáig — vagyis február 17-től április hó 10-ik napjáig — eltelt, hanem a curiai végzés kihirdetése napjáig, vagyis az április hó 10-től április hó 27-ig eltelt időt is belefoglalta határozatába, mert 1. a B. P. 494. §-a szerint az itélet jogerőre emelkedik, ha az itélet ellen használt perorvoslatot a bircság visszautasította vagy elutasította; tehát K. Istvánra nézve a letartóztatás április hó 10-én, t. i. a semmiségi panasz elutasításának napjával vizsgálati fogsági jellegét elvesztette; 2. mert az 505. §. harmadik bekezdése 1—4. pontjai hasonló esetekre nézve akként intézkednek, hogy az itélet jogerőssé váltának időpontjától a végrehajtásig letelt idő teljesen levonandó. 3. mert az 505. §. második bekezdése szerint hozandó végzés nem lévén egyéb, mint az itélet pótlása, az olyanról, a miről a bíróság ítélethozatal esetében sem intézkedhetett volna, szintén nem rendelkezhetik. Erre nézve minden kétségét kizár az, hogy azokban az esetekben, mikben a kir. Curia ítéletet hozván, egyszersmind a fogva lévő elitéit által a curiai itélet keltéig elszenvedett fogság beszámítása iránt is intézkedett — e végső határozat kelte napjától az Ítéletnek kihirdetéséig, illetőleg foganatosításáig eltöltött idő felől az 505. §. második bekezdésében meghatározott végzés nem hozandó, hanem a curiai itélet napjától eltöltött fogság ideje teljesen naptárszerüleg betudandó. A jelen végzés a felekre azért nem bir hatálylyal, mert a kir. törvényszék határozata a fentiek szerint e betudásokhoz hasonlítva sem tekinthető az elitéltre nézve kedvezőtlennek. A B. P. 30. §-a a katonai bíróságok hatáskörére vonatkozó szabályokat érintetlenül hagyta. Az 1889. évi VI. t.-c. 62. §-ának harmadik bekezdése értelmében a közös hadseregnek tényleges szolgálatban álló egyénei a katonai büntető szabályok alatt állanak. Minthogy pedig a katonaszökevény is a tényleges katonai kötelék alatt áll : a törvényt sérti oly itélet, mely katonaszökevény fölött hozatott, ámbár a bíróság nem birt tudomással az álnév alatt védekező vádlottnak ebbeli minőségéről. — A magyar királyi Curia (1901 február 21-én 1,026/1901 B. sz. a.j a budapesti kir. büntető törvényszék által 1900. évi április 24-én 22,993. sz. a. hozott jogerős itélet ellen, melylyel B. Antal álnév alatt V. János katonai szökevény lopás miatt elitéltetett, a kir. koronaügyész meghallgatása után következő végzést hozott : A budapesti kir. tüntető törvényszéknek fent idézett keletű és számú ítélete, — a melylyel a törvény megsértetett, — megsemmisíttetik és a most nevezett bíróság utasittatik, hogy az összes bünperiratokat a megkereső katonai hatósághoz tegye át. Indokok: A B. P. 30. §-a a katonai bíróságok hatáskörére vonatkozó szabályokat érintetlenül hagyta. Az 1889. évi VI. t.-c. 62. §-ának harmadik bekezdése értelmében a közös hadseregnek tényleges szolgálatban álló egyénei a katonai szabályok alatt állanak. A bécsi helyőrségi parancsnokságnak 1900. évi december hó 8-án 25,878/9.034. sz. a. kelt megkereséséből kitűnik, hogy a B. Antal álnéven elitélt V. János a 84. számú cs. és kir. gyalogezredben tényleges szolgálatban állott, Bécsből megszökött, csapatját engedelem nélkül hagyta el, tehát a szökésnek tartama alatt is tényleges katonai kötelékben volt, mihez képest kétségtelen, hogy a budapesti kir. büntető törvényszék hatáskörét túllépte, midőn bár csak tévedésből oly személy fölött ítélt, ki a katonai hatóságnak volt alávetve. Ily tényállás mellett és a B. P. 442. §-ának végső bekezdése alapján a törvény megsértésének kimondásával a megtámadott ítéletet megsemmisíteni és az ügyet az illetékes katonai hatósághoz utasítani kellelt. Kivonat a „Budapesti Közlöny'-böl. Csődök : Baksay és társa e., Arad, u. o. trvszék. bej. jun' 4., félsz. jun. 25., csb. dr. Schartner Sándor, tmgg. dr. Reizinger Ferenc. — Chevalier Stefán e., Hunyad-Boica, dévai trvszék, bej. máj. 25., félsz. jun. 5., csb. Hidegh István, tmgg. dr. László Lázár. — Baier Lipót c., Budapest, keresk. és váltótrvszék, bej. máj. 25., félsz jun. 25., csb. Mezey László, tmgg. dr. Sztankovics Ferenc. — Geszner Jenő e., Nagy-Kőrös, kecskeméti trvszék, bej. jun. 18., félsz. jun. 25., csb. Kapy Lajos, tmgg. dr. Szabó Ambrus. — Steiner Károly e.. Baja. szabadkai trvszék, bej. jun. 10., félsz, jan., 24., csb. dr. Solti Károly tmgg. dr. Fischhof Zsigmond. Pályázatok : A balassa-gyarmati trvszéknél birói áll. máj, 11.— A karánsebesi kir. ügyészségnél al ügyészi áll. máj. 11:,— Az aradi trvszéknél aljegyzői áll. máj. 14. Helyettest, esetleg gyakorlattal biró jelöltet keresek, ki irodámba bármely pillanatban beléphet. Dr. Fay Andor kir. közjegyző, Szász-Régen. Ügyvédjelölt, dr. juris, meglehetős gyakorlaf tal, német es román nyelvben jártas, kedvező feltételek mellett mielőbb irodát változtatni óhajt. Ajánlatok «Erdélyi 37» alatt Nagyszebenbe, poste restante kéretnek. Az Auker élet- és járadék-biztositó-társaság Bécsben ápr. 20-án tartotta XLI1. rendes közgyűlését, Prokesch Osten Antal gróf elnöklete alatt. Mint a számadási jelentésből kitűnik, az 1900. évben 9833 ajánlat nyújtatott be 48.602,837.06 K. tökére és 35,016.55 K. járadékra és 7818 szerződés 39.438,486.91 K. tökére és 37,261.40 K., járadékra létesíttetett. Az év végénérvényben volt 87,150 szerződés 505.214,107.71 K. tökére és 321,374.19 K. járadékra. Az 1900. évben halálesetekért, visszavásárlásokért, életeseti és járadékbiztosításokért 3.810,647.30 K. a nyereményrészesüléssel kötött haláleseti biztositások osztalékalapjaiból és a minimális eredménynyel garantirozott túlélési csoportok alapjaiból és az üzleti nyereségből a társaság által adott összeg hozzászámitásával 6.981,049.88 K. a nem garantirozott túlélési csoportok alapjaiból 1.447.037.55 K. összesen 12.238,734.73 K. fizettetett, míg a tartalékok szabályszerű emelésére 12.873,201.32 K. fordíttatott. A halálesetre nyereményosztalékkal biztosítottak mint nyereményosztalékot az «A» osztalékterv szerint az évi díjnak 25 százalékát, a'«B» osztalékterv (emelkedő osztalék) szerint pedig a biztosítás tartama arányában az évi dij 21, 18, 15, 12 és 9 százalékát kapják. A biztosítéki vagyon a számadási jelentés szerint áll: a töke- és járadékbiztosítások díjtartalékaiból (biztosítási alapok) 45.080,629.50 K. a garantirozott túlélési csoportok alapjaiból 77.262,264.92 K. összesen 122.342,894.42 K. továbbá a részvénytőkéből 2.000,000.— K. s a töketartalék, különtartalék s az 1900. évben átutalt nyereségből 6.277,529.69 K. öszszesen 130.620,424.11 K. A társaság összes vagyona 138.202,504.41 K. Ebből Magyarországra esik: magyar értékpapírokban 14.472,457.75 K. jelzálogkölcsönökben 13.005,200.— K. és ingatlanból (társasági ház Budapesten) 1.063,768.80 K. összesen 28.541,426.55 K. A részvényeseknek osztalék és felülosztalék gyanánt 400,000 - - K. osztatik ki; az elélés és halálesetre nyereménvrészesüléssel biztosítottak osztalékalapja javára 330,000.— K. utaltatik s a rendkívüli tartalékok emelésére 340.000.— K. fordittatik. Az 1900. évben a nyereményrészesüléssel biztosítottaknak s a felszámolásra került garantirozott túlélési csoportoknak nyereménvosztalék gyanánt 659.166.13 K. fizettetett ki. Az igazgatótanácsból kilépő Hoyos Sztamszló gróf ismét megválasztatott. Felügyelő bizottsági tagoknak megválasztanak : Klein Hubert dr. báró, Scanavi Etienne lovag és Wiedmami Ottó; póttagokul PHaum Mór és Seidler Mór urak. Az 1900 évi szelvényt április 22-töl váltják be 200 K.-val a társaság bécsi és budapesti pénztárainál.