A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 18. szám - A közigazgatási hatóságok rendbirságolási joga az ügyvédekkel szemben

A JOG 71 kedvezményezett személyében történt erről a változtatásról a birtokába jutott 2. sz. a. közjegyzői okirat tartalmából tudomást szerzett, joggal mondhatja azt, hogy felperes a szóban forgó biztosítási összeget illetőleg, irányában keresöleg fel nem léphet s e részben mi sulylyal sem birhat felperesnek az az ellenvetése, hogy alperes a kedvezményezett személyében történt változtatás tudomásul vételéről a kötvényfeltételek 9. ij-ában emiitett függeléket ki nem állítván, biztosítottnak a kedvezményezett személyében való változtatásra vonatkozó intézkedése érvénytelen; mert míg egyfelől nincs a keresk. törvénynek oly rendelkezése melynél fogva a biztosítottnak a kedvezményezett személyének kijelölésére vonatkozó intézkedésének jogi hatálya a biztosító beleegyezésétől vagy ahhoz való hozzájárulásától tételeztetnék fel, más felől az általános biztosítási feltételek 9. §-inak a változás tudomásul vételére és a függelék kiállítására vonatkozó rendelkezése tulajdonkép nem is a kedvezményezett személyében való változtatásra, mely a biztosító társaság érdekeit egyáltalán nem érinti, hanem csakis a szerződő személyében a szerződés tartania alatt szándékolt változtatásra vonatkozik, és mert mindezektől el is tekintve, az ált. bizt. teltételeknek a felperes által felhívott s nyilvánvalóan a biztosító javára kikötött ebből a rendelkezésből, különben is csak az alperes meríthetne maga részére esetleg kifogást, de felperes mint eredetileg kijelölt kedvezményezett, a ki a biztosított ellenkező rendelkezésének pillanatáoan minden reménybeli igényét is elveszítette, erre sikerrel egyáltalán nem hivatkozhatik: ezeknél fogva a fenti módon kellett ítélnie. A magyar kir. Curia (1901. márc. 22-én 1,133. sz. a.) által a másodbiróság Ítélete megváltoztatiK, felperes kereshetőségi jog hiányából elutasithatónak nem találtatik és e részben az elsőbíróságnak a felperes kereshetőségi jcgát megállapító ítéletének rendelkezése hagyatik helyben s ennek következtében a másodbiróság utasittatik, hogy hozzon a per érdemében szabályszerű határozatot. Indokok: Alperes első sorban a felperes kereshetőségi joga ellen tett kifogást azon az alapon, hogy a felperes keresete alapjául szolgáló biztosítási kötvényben a felperes mint kedvezményezett javára kötelezett életbiztosítási összeget az elhunyt biztosított még életében az alperessel közölt 2. •/• a. közjegyzői okiratba foglalt ajándékozási ügylettel édes anyjára R. M.-ra ruházta át és hogy ezen az általános bizt. feltételek 9. §-ának megfelelő módon, joghatályosan létrejött átruházás következtében, felperesnek nincs joga a biztosítási összeg iránt keresetileg fellépni. A másodbiróság alaposnak fogadván el alperesnek ezt a kifogását, a felperest keresetével perelhetőségi jog hiányából azért utasította el, mert az Ítéletében érvényre jutott jogi felfogása szerint a 2 •/. alattiban foglalt átruházás joghatályos s igy felperesnek az eredetileg az ő javára kötelezett biztosítási összeghez követelési joga nincs. Ezen az alapon azonban felperes keresetével el nem utasítható, mert: nem vizsgálva ezúttal azt, hogy a 2. ./• alattiban foglalt átruházás joghatályos-e vagy sem, a felperesnek kereshetőségi joga ellen alapos aggály nem foroghat fenn azért, mert a 4. a. biztosítási kötvényben kedvezményezettül felperes van megnevezve és mert a biztosítási kötvény a felperes birtokában volt. a ki azt igényének érvényesithetése céljából alperesnek átadta ; és végre mert az a körülmény, hogy a biztosítási összeghez való jog, a 2 , . alatti okiratban foglalt ajándékozás, felperes és R. M között vitássá vált, — tekintettel arra, hogy alperes nem is állította, hogy a per tárgyává tett összeget R. M.-nak kifizette, nem lehet jogos ok arra, hogy felperes mint eredeti kedvezményezettnek perelhetőségi joga megtagadtassák, hanem ez alapon alperes marasztaltatása esetében csakis azt vonhatja maga mán,hogy alperes a biztosítási összegnek nem a felperes kezéhez való fizetésére, hanem annak birói letétbe való helyezésére köteleztessék. Mindezeknél fogva felperes kereshetőségi jogát meg kellett állapítani. Bűnügyekben. A B. T. K. 5. § ának bekezdése és a K. B. T. K. 2. £-a szerint a büntetőtörvénykönyveknek, az 1897. évi XXXIV. t.-c. szerint pedig a bűnvádi perrendtartásnak hatálya Horvát-Szlavonországokra ki nem terjed : ennélfogva az anyagi és alaki törvényt sérti oly ítélet, melylyel vádlott a szűkebb értelemben vett Magyarország és Horvát-Szlavonországok területén elköve tett külön, és egymással elválaszthatatlan összefüggésben nem álló büntetendő cselekmények miatt összbüntetés kiszabása mellet elitéltetett. A magyar királyi Curia (1901 február 20-án 1002/1901 B sz. a.) a kir. ügyésznek dr. St. Izidor ügyvéd által védett lopás és sikkasztás büntette, ugy sikkasztás vétsége miatt jogérvényesen elitélt F. János ellen indított perében, a melyben a szombathelyi kir. törvényszék, mint büntető biróság, 1900. evi szeptember bó 14-ik napján 3,955. sz. alatt ítélt, a kir. korona ügyésznek ezen itélet ellen jogegység érdekében közbevetett perorvoslatát bírálat alá vévén, ugyanannak meghallgatása után következő végzést hozott: A kir. koronaügyésznek 1900-ik évi december hó 27-én 867. sz. a. a B. P. 441. §-a alapján a jogegység érdekében használt perorvoslata alaposnak találtatván, a B. P. 442. §-a értelmében kimondatik, hogy a szombathelyi kir. törvényszék fönn idézett keletű és számú Ítéletével, a mennyiben annak HorvátSzlavonországok területén, Eszéken elkövetett büntetendő cselexményeket is a magyarországi területen Pécsett és Szombathelyen elkövetett büntetendő cselekményekkel együttesen tárgyává tette, a törvényt megsértette és hogy ennélfogva idézett Ítélete az arra alapul szolgált közvetlen idézési végzéssel és főtárgyálassal együtt a B. P. 442-ik §-ának végbekezdése alapján megsemmisíttetik s a kir. törvényszék utasittatik, hogy a F. János vádlott által Pécsett és Szombathelyen elkövetett büntetendő cselekményekre nézve megfelelő uj ítéletet hozzon : a nevezett vádlott által K. Rezső R. János kárára Eszéken elkövetett büntetendő cselekmények tekintetében pedig további eljárás végett a vonatkozó bűnügyi iratokat a vádlottnak annak idején átkisértetése mellett az eszéki kir. törvényszékhez tegye át. Indokok: A szombathelyi kir. törvényszék 1900-ik évi szeptember hó 14-én 3,655. sz. a hozott jogerős ítéletével F. János vádlottat a K. Rezső kárára Eszéken elkövetett lopás büntette, R. János kárára ugyancsak Eszéken elkövetett sikkasztás büntette, továbbá V. Ferencz kárára Pécsett elkövetett sikkasztás büntette és végül a L Márton kárára Szombathelyen elkövetett sikkasztás vétsége miatt összbüntetésképen egy évi és hat hónapi börtönre, három évi hivatalvesztésre és a politikai jogok gyakorlatának ugyan ilyen tartamú felfüggesztésére Ítélte. Tekintve már, hogy F, János vádlott az ellene vádbavett büntetendő cselekmények közül azokat, melyeket Eszéken vitt véghez, a magyar államnak horvát-szlavonországi területén követettel: tekintve, hogy Horvát-Szlavonországokat az 1868-ik évi XXX. t.-c. 48. §-a szerint igazságszolgáltatási ügyekben teljes önkormányzati jog illeti és pedi-r ugy a törvényhozás terén, mint a végrehajtás és törvénykezés minden fokozatán: tekintve továbbá, hogy a magyar B. T. K. 5-ik §-ának első bekezdése és a K. B. T. K. 2-ik §-a szerint a B. T. K., illetőleg a K. B. T. K. az 1897-ik évi XXXIV. t.-c. 2-ik §-a szerint pedig a B. P. (1896-ik évi XXXIII. t.-c.) hatálya a Horvát-Szlavonországok területére ki nem terjed ; tekintve, hogy ezek folytán a Horvát-Szlavonországok területén elkövetett büntetendő cselekmények feletti bűnvádi eljárás és ítélkezés a nevezett országok bíróságainak hatásköréhez tartozik s ehhez képest F. János vádlottnak Eszéken elkövetett cselekményei is ezen országok büntető s eljárási törvényei szerint és illetékes bíróságai által hirálandók el; tekintve.hogy az 1868-ik évi XXX. t.-c. a B. T. K. és K. B. T. K nemkülönben az 1893-ik évi június hó 1-én 4,593. I. M. sz. a. kibocsátott rendelet alapján kifejlett birói gyakorlat szerint ily büntetendő cselekmények csak abban a kivételes esetben vonhatók a magyar állam egyéb területén elkövetett büntetendő cselekményekkel együttes bűnvádi eljárás alá, ha azok között elválaszthatatlan összefüggés forog fenn ; a jelen esetben azonban a szombathelyi kir. törvényszék közvetlen idézést elrendelő végzésének, a nyilvános főtárgyaiásnak és Ítéletének tárgyává tett s fenn megjelölt büntetendő cselekmények között az eljárás adatai szerint elválaszthatlan összefüggés nincsen: tekintve, hogy a bűnügyi iratoknál 15. napló szám alatt lévő 1900-ik évi június hó 23-án I. 508. sz. a. kelt átirat szerint az eszéki királyi törvényszék vizsgálóbírója meg is kereste a szombathelyi kir. törvényszéket, mint büntető bíróságot, hogy F. János vádlottat a Horvát-Szlavonországok területén, Eszéken elkövetett büntetendő cselekmények tekintetében való eljárás végett oda átkísértesse s a vonatkozó bűnügyi iratokat a netán megkerült bűnjelt képező kerékpárokkal együtt megküldje; és tekintettel végül, hogy a B. P. 15. §-a szerint a biróság hatáskörét és illetékességét hivatalból tartozik megvizsgálni : ezekhez képest a szombathelyi kir. törvényszék azzal az eljárásával, hogy a Horvát-Szlavonországok területén, Eszéken elkövetett büntetendő cselekményeket is a magyarországi területen, Pécseit és Szombathelyen elkövetett büntetendő cselekményekkel együttesen közvetlen idézési végzésének, a főtárgyaiásnak és ítéletének tárgyává tette és ekként a B. T. K-nek rendelkezéseit és a B. P.-nak a hatáskörre és illetékességre vonatkozó szabályait olyan büntetendő cselekményekre is alkalmazta, melyekre azoknak hatálya ki nem terjed, a szombathelyi kir. törvényszék a törvényben szabályozott hatáskörét túllépte és igy ebben az esetben valamint az 1868-ik évi XXX. t.-c. ugy a B. T. K. és B. P. rendelkezéseit megsértette, minélfogva tehát a szombathelyi kir. törvényszéknek a jelen végzés rendelkező részében kiemelt eljárását törvénysértőnek kellett kijelenteni. Tekintve pedig, hogy a szombathelyi kir. törvényszék a Pécsett, Szombathelyen és Eszéken elkövetett bűncselekményekért egy összbüntetést szabott ki, Ítéletét az annak alapul szolgált eljárással együtt a B. P. 442-ik §-ának rendelkezése alapján a Horvát-Szlavonországok területén Eszéken elkövetett büntetendő cselekmények feletti hatáskör hiánya miatt megsemmisíteni és a rendelkező rész szerint megfelelően intézkedni kellett. Oly esetekben, a melyekben a büntető itélet ellen használt perorvoslatot a fölebbviteli biróságok visszautasítják vagy elutasítják és az elsőfokú biróság a B. P. 505. §-ának 2. bekezdése értelmében az előzetes letartóztatásnak és a vizsgálati fogságnak a büntetésbe való beszámítása vagy be nem számítása s