A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 18. szám - A közigazgatási hatóságok rendbirságolási joga az ügyvédekkel szemben

70 A JCG nézve tulajdonjogát akkor is megtartja, ha azok az ingók a férj birlalatába átadattak, mert a férjnek ez a birlalása csak a kezelés jogi hatályával bir ; a nő tehát nem köteles tűrni azt, hogy az ilyen ingók a férje ellen vezetett végrehajtás utján lefoglaltatván, végrehajtási uton a férj adósságának kielégítésére fordíttassanak. A felebbezési bíróság nem bocsátkozván a tényállás megállapításába az iránt, hogy felperes az igényelt ingók egy részét saját hozományaként vitte férjéhez, a végrehajtást szenvedő St. Salamonhoz, felperest keresetével általában azért utasította el, mert a lefoglalt vagyon összes értéke felperes részéről a St. Rózától ajándékba kapott összes, tehát a foglalás alá nem is került ingók értékénél kisebb lévén, felperes mint megajándékozott az ajándékba kapott összes érték erejéig feltétlenül felelős. A felebbezési bíróságnak ez az indokolása azonban téves ; mert a mint ez már fenn kifejtetett, igényperben az ajándékozásra való tekintettel az ajándékozó hitelezője a megfelelő körülmények fennforgása mellett csak azt a jogát érvényesítheti, hogy a megajándékozott tűrje azt, hogy a hitelező magából az ajándék tárgyából kielégítést nyerjen ; ellenben az a kérdés, hogy a megajándékozott az ajándék tárgyán kivül egyéb vagyonából annak a hitelezőnek kárpótlást nyújtani tartozik, a fenn kjfejtetteknél fogva igényper keretében el nem dönthető. Minthogy pedig a felebbezési bíróság a tényállás megállapításába nem bocsátkozott az iránt, hogy felperes csakugyan saját hozományaként vitte-e az igényelt ingók egy részét St. Salamonhoz és hogy az igényelt ingók közül felperes melyeket kapta St. Rózától ajándékba és melyeket vitte saját hozományaként St. Salamonhoz; és igy a tényállás e hiányosságánál fogva az ügy érdemi eldöntése a felülvizsgálati eljárásban jelenleg nem alkalmas: ezeknél fogva a S. E. 204. §. alapján a felebbezési bíróság Ítéletének felülvizsgálati kérelemmel megtámadott részét fel kellett oldani és a felebbezési bíróságot megfelelő eljárásra utasítani. (A magyar kir. Curia polgári felülvizsgálati tanácsa: 1901. évi február hó 28-án. G. 30/1901. sz. a.) A S. E. 197. §-a értelmében a felülvizsgálatnál a felebbezési bíróság itéietébea megállapított tényállás az irányadó, tehát felperesnek arra irányzott kérelme, hogy az elsőbiróság ítéleti tényállása vetessék alapul, és hogy az itt kiegészíttessék, az idézett törvényszakaszszal ellenkezik, s a mennyiben esetleg a felebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállás lényeges eljárási szabálysértéssel állapíttatnék is meg, a felülvizsgálati bíróság ily esetben sem állapit meg a fenforgó bizonyítékok alapján a felebbezési bíróság ítéltével ellenkező tényállást, hanem a szabályszerű tényállás megállapítása céljából az ügyet a felebbviteli bírósághoz utasítja vissza, mivel a 197. §. rendelkezéésböl kifő lyóan a bizonyítékok mérlegelésébe nem bocsátkozik. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa. 1901. febr. 23. I. G. 18/1901. sz. a) Az 1893. évi XVIII. t.-c. 2I4. §. értelmében a sommás ügyekben hozott végzések elleni felfolyamodásra nézve, a mennyiben a most idézett törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz, az 1881. évi LIX. t -cikknek a felfolyamodásra vonatkozó rendelkezései alkalmazandók: az 1881. évi LIX. t.-c. 5g. S. első bekezdése és 4. pontja értelmében azonban a másodbiróságnak a birói illetékesség kérdésében hozott végzése ellen a további folyamodás csak akkor engedtetik meg, ha a másodbiróság oly esetekben, melyekben a rendes birói illetékességből eltérésnek helye nincs, az illetéktelen bíróságot illetékesnek, vagy az illetékes bíróságot illetéktelennek mondotta ki s ez irányban az elől idézett 1893. évi XVIII. t.-c. eltérő intézkedést nem tartalmaz, a mi kitűnik a törvénynek 184. § ából is. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa • 1901. márc. 8. H. 3/1901. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Felperesnek kereshetőségi joga ellen alapos aggály nem foroghat fönn, ha a biztosítási kötvényben kedvezményezettül ő van megnevezve és a kötvény is felperes birtokában volt, a ki azt igényének érvéayesithetése céljából alperes biztosító társaságnak átadta. Az a körülmény, hogy a biztosítási összeghez való jo<* ajándékozás folytán felperes és egy harmadik személy köz"t vitássá vált. nem lehet ok arra, hogy az eredeti kedvezményezettnek perelhetöségi joga megtagadtassák, hanem ez alapon alperes marasztaltatása esetében csakis azt vonhatja maga után hogy alperes a biztosítási összegnek nem a felperes kezéhez való fizetésére, hanem annak bírói letétbe való helyezésére köteleztessék.. A budapesti kir. keresk. és váltótszék mint keresk. bíróság 11899. máj. 8. 81,375 sz. a.) R. szül R. Emília felperesnek Bécsi élet- és járadékbiztosító intézet* cég alperes elleni 5,000 frt és jár. iránti perében a következőleg i t é 11 : Alperes köteles 5,000 frt tőkét és 1898. május 12-től járó .V 0 kamatot stbit megfizetni. Felperes keresetének az 1898. máj. 12-ét megelőző időre járó kamatra vonatkozó részével elutasittatik. Indokok: Felperes keresetét arra az 1897. febr. 23-án kelt biztosítási kötvényre alapította, melynek értelmében neki mint kedvezményezettnek 1898. jan. 10-én elhalt férje, R. Dusán halála esetére kifizetendő 5,000 frtot biztosított. E kötvény feltételeinek 9. §-a szerint a kijelölt kedvezményezett személyére vonatkozó változtatás csak ugy érvényes, ha a biztosító a történt változtatáshoz hozzájárul és hozzájárulását a kötvényre vezetendő függelékben ki is jelenti. Ez a szerződésrendelkezés a K. T. intézkedéseivel nem ellenkezvén, a K. T. 472 §-ához képest a felek jogviszonyának szabályául szolgál. Minthogy nem volt vitás, de a íj. alatt csatolt eredeti kötvény megtekintéséből is kitűnik, hogy a 2 /. alatt csatolt közjegyzői okirattal a kötvényben kijelölt kedvezményezett személyében célzott változtatás a kötvényre nem vezettetett : nyilvánvaló, hogy a kedvezményezett személyének a 2 •/. alatti okirattal célzott megváltoztatása még akkor sem volna hatályosnak tekinthető, ha alperes bizonyította volna, hogy ehhez a változtatáshoz hozzájárult, mit különben nem is bizonyított ; és nyilvánvaló, hogy a célzott változtatás a kötvénvre reá nem vezettetvén, érvényre nem jutott és felperest mint a kötvényben kijelölt kedvezményezettet a kötvényen alapuló jogok a 2 •/. alatti okirat dacára változatlanul illetik. De másfelől kétségtelen az is, hogy a kérdéses kötvényre vonatkozó és 1897. aug. 23-án lejárt második díjrészlet az esedékesség napjától számított 30 nap alatt le nem fizetettvén, a kötvényen alapuló biztosítási szerződés hatályát vesztette ugyan, de újból érvényre lépett, illetőleg megujittatott. Mert a felek között nem volt vitás, hogy alperes utólag a kérdéses díjrészletnek a kedvezményezett által aláirt váltóval leendő kiegyenlítésébe beleegyezett, ezt a váltót felperestől 1897. november havában átvette és annak folytán 1897. dec. 2-án, tehát a biztosított fél halála előtt a vonatkozó dijnyugtát felperesnek ki is szolgáltatta. Alperes azt vitatta ugyan, hogy a biztosítási szerződés megújításába illetőleg a dijnyugta kiszolgáltatásába csak oly feltétellel egyezett bele, ha a biztosított fél egészséges és azt vitatta, hogy a szerződés megujitottnak azért nem tekinthető, mert a biztosított fél a kérdéses időben, habár őt felperes a valósággal ellenkezőleg egészségesnek mondotta, a 3 /. a. csatolt orvosi bizonyítvány tanúsítása szerint: beteg volt. Azonban, minthogy alperes a felperesnek kínált és ez által elfogadott esküvel csak is azt kívánta bizonyítani, hogy ez a biztosított fél egészségére vonatkozólag kedvező választ adott, ellenben azt a döntő körülményt, hogy a biztosítási szerződés megújítása, illetőleg a dijnyugta kiadása feltételesen történt, felperes tagadásával szemben bizonyítani meg sem kísérelte : azt a védelmét, hogy a dijnyugtát csak feltételesen szolgáltatta ki, figyelembe venni nem lehetett és valónak kellett elfogadni, hogy a dijnyugta minden feltétel nélkül adatott ki és a biztosítási szerződés feltétlenül megujitt?tott. A kifejtettek alapján és minthogy a szerződésnek joghatályos megújításából, valamint a biztosított félnek e megújítás után a biztosítási szerződés tartama alatt történt elhalálozásából következik, hogy felperes mint kedvezményezett a biztosított fél halála esetére részére biztosított összeget igényelheti: alperest a kereseti összegnek és kamatának megfizetésében marasztalni kellett. A keresetileg követelt kamatot a kötvényfeltételek 15. §-a értelmében csak 1898. máj. 12-től kezdve lehetett megítélni, mert felperes a felek egyező előadása szerint a kereseti igényének érvényesítésére vonatkozó okiratokat 1898. febr. 12-én mutatta be és igy a biztosítási összeg a felhívott szerződési pont értelmében 1898. máj. 12-én lett volna fizetendő. Ettől a naptól fogva azonban a kamatot az alperes kifogása dacára meg kellett itélni, mert a kifejlettek szerint felperes követelése jogos volt és mert az, hogy alperes a jogi igény elismerését megtagadta, felperest a kamatra vonatkozó jogától meg nem foszthatja. A budapesti kir. it. tábla (1900. május 30. 1,839 sz. a.) a kir. tszék ítéletének felebbezett részét megváltoztatja, felperest keresetével egészben eiutasitja, stb. Indokok: Az életbiztosítási szerződésből kifolyólag a kedvezményezett csakis a szerződésben meghatározott időpontban, avagy a biztosítottnak halála esetére szerezhetvén jogokat, kétségtelen a biztosítást vevő félként szereplő biztosítottnak az a joga — mit egyébiránt a 4. sz. a. eredetben csatolt kötvény hátlapjára vezetett általános feltételek rendelkezése szerint a biztosított maga részére fenn is tartott — hogy a biztosítási szerződés fennállása alatt a kedvezményezettnek személyére nézve intézkedhetik, az eredeti kijelölést megváltoztatja, a már kijelölt kedvezményezett helyett ilyenül mást nevezhet meg. A 2. sz. a. csatolt közjegyzői okirattal tanúsítva van, hogy a 4. sz. alatti biztosítási kötvény szerint szerződő biztosítottként jelentkező s ily minőségében a szerződés reactiválása után is megmaradt R. K. Dusán, a kedvezményezett eredeti kijelölésére vonatkozó eredeti rendelkezését módosítva, illetve visszavonva az egész 5,000 frt biztosítási összegre nézve felperes helyett kedvezményezettül édes anyját özv. R. M.-át jelölte meg. Miután felperes nem is állította, hogy a biztosított a 2 sz alattiban foglalt intézkedést utóbb az ő javára, joghatályos módon ujbol megváltoztatta, vagy visszavonta volna s igy a biztosított nak bekövetkezett elhalálozása folytán, a biztosítási összeg kifizetésére a 2. sz. a. okiratban kedvezményezettül ujabban kijelölt ozv. R. M. es nem pedig a felperes nyert jogot: alperes, ki a