A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1901 / 18. szám - A közigazgatási hatóságok rendbirságolási joga az ügyvédekkel szemben
JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a «Jog» 18. számához. Budapest, 1901. május hó 5 Köztörvényi ügyekben. A kolozsvári kir. ítélőtábla 6. sz. polgári határozata. Előbb csak ingó vagyonra, ózutan pedig különkérvénynyel ingatlan vagyonra vagy megforditva tért végrehajtás esetén az utóbbi kérvény költségeiről. T. Györgye Melentinek S. Mónika ellen végrehajtás iránt indított ügyében ama kérdést illetőleg, hogy abban az esetben, ha a végrehajtató végrehajtást szenvedőnek előbb csak ingó vagyonára, azután pedig külön kérvénynyel ingatlan vagyonára, vagy megtorditva előbb csak ingatlan vagyonára, azután pedig külön kérvénynyel ingó vagyonára kéri a végrehajtás elrendelését, az utóbbi kérvény költsége megállapitandó-e a végrehajtást szenvedő terhére vagy sem? 2,893/901. I sz. a. kimondotta és a határozattárba fölvétetni rendelte a következő határozatot: Ha a végrehajtató végrehajtást szenvedőnek előbb csak ingó vagyonára, azután pedig külön kérvénynyel ingatlan vagyonára, vagy megforditva előbb csak ingatlan vagyonára, azután pedig külön kérvénynyel ingó vagyonára kéri a végrehajtás elrendelését, az utóbbi kérvény költsége a végrehajtást szenvedő terhére rendszerint nem állapítandó meg. Indokok : Az 1881 : évi LX. t.-c. 43. §-a szerint a végrehajtatónak jogában áll a végrehajtást szenvedő ingóságaira vagy ingatlanaira, vagy egyidejűleg mindkét minőségű vagyonára vezetni a végrehajtást ; ha léhát a végrehajtató a végrehajtást szenvedőnek előbb csak ingó vagyonára, aztán pedig külön kérvénynyel ingatlan vagyonára, vagy meglorditva előbb csak ingatlan vagyonára, azután pedig külön kérvénynyel ingó vagyonára kéri a végrehajtás elrendelését, az utóbbi kérvény nem tekinthető az 1881 : LX. t.-c, 117. §. alá eső folytatólagos kielégítési végrehajtási kérvénynek, minélfogva a 117. §. utolsó bekezdésének a kérvény költségére vonatkozó rendelkezése nem alkalmazható ugyan : de még sem állapitható meg az utóbbi kérvény költsége a végrehajtást szenvedő terhére ; mert az idézett t.-c. 43. §. szerint módjában állott a végrehajtatónak a végrehajtást az ingókra és ingatlanokra egyidejűleg kérni, a miből folyik, 'hogy végrehajtást szenvedő az ujabb kérvény költségével rendszerint nem terhelhető ; s ez alól kivételnek csak akkor lehet helye, ha az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy kétszeri kérelmezés nem több költség okozásáért történt (pl. végrehajtató a második kérvényben igazolja, hogy végrehajtást szenvedő ingó vagyona, a melyre a végrehajtást első izben kérte, a végrehajtási kérvény beadása idejében megvolt, de a végrehajtás foganatosításának időpontjáig eiidegenittetett és megsemmisíttetett.) Kolozsvárt, 1901. évi márciu-^ hó 21-én. Hitelesíttetett az 1901. évi március hó 27-én tartott nyilvános ülésben. A szóbeliség és közvetlenség elvénél fogva, a mint ez a S. E. 142. ij.-aban határozottan is ki van fejezve, a szóbeli tárgyalás mellett elintézett perben felhozottnak csak az tekinthető, a mi a tárgyaláson szóval elő volt adva és a S. E. 107. §-a szerint az iránt, hogy a fel részéről a tárgyaláson szóval mi volt előadva, bizonyítékul az ítéleten kívül egyedül a tárgyalási jegyzőkönyv, vagy ehhez csatolható külön irat szolgálhat. Az állandóan követett bírói gyakorlat szerint olyan esetben, midőn a végrehajtató olyan vagyonra, melyet a végrehajtást szenvedő elajándékozott, végrehajtási zálogjogot szerez, a végrehajtató az ellene a megajándékozott részéről indított igényperben kifogás utján is érvényesítheti azt a jogát, hogy köve- | telése erejéig az ajándékozott vagyonból kielégítést nyerjen, 1 illetve, hogy az olyan vagyonra szerzett zálogjogának érvényét a megajándékozottal szemben megoltalmazhassa, ha a végrehajtás tárgyát tevő követelés az ajándékozás idejében már fennállott és annak kielégítése tekintetében az ajándékozás áital vonatott el a kielégítési alap. (Hasonló ért. határozott a kir. Curia 1897, G. 276. és 1900. G. 352. sz, a.) A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa : Felperes felülvizsgálati kérelme következtében a felebbezési bíróság ítéletének az I. rendű alperesre vonatkozó része feloldatik, a felebbezési bíróság uj tárgyalás tartására a tényállás kellő megállapítására és arra utasittatik, hogy hozzon az I. rendű alperessel szemben a köllségnek ki által leendő viselésére is kiterjedő uj Ítéletet. Indokok: Felperesnek az a panasza, hogy a felebbezési tárgyalásokon a felvett tárgyalási jegyzőkönyv felolvasása meg nem történt, meg van cáfolva magukkal a felebbezési tárgyalási jegyzőkönyvekkel, a melyek ugyanis kifejezetten tartalmazzák azt, hogy a tárgyalás berekesztése után a jegyzőkönyvek felolvastattak. A szóbeliség és közvetlenség elvénél fogva, a mint ez a S. E. 142. §-ban határozottan is ki van fejezve, a szóbeli tárgyalás mellett elintézett perben felhozottnak csak az tekinthető, a mi a tárgyaláson szóval elő volt adva és a S. E. 197. §. szerint az iránt, hogy a fél részéről a tárgyaláson szóval mi volt előadva, bizonyítékul az ítéleten kívül, egyedül a tárgyalási jegyzőkönyv, vagy ehhez csatolható külön irat szolgálhat ; már pedig ezekből az adatokból nem tűnik ki az, hogy felperes a fenn jelölt módon felhozta és bizonyítani kívánta volna azt, hogy javára a St. Róza részéről történt ajándékozáshoz az I. rendű alperes hozzájárult és hogy valamennyi igényelt ingót ő a saját hozományi pén én vette ; ezek iránt tehát minthogy ezek a ténykörülmények nem valamely eljárási szabály alkalmazására vonatkoznak, akár csak a felülvizsgálati eljárásban felhozottak a S. E. 197. §. szerint jelenleg tekintetbe nem vehetők. Ellenkezőleg a tárgyalási jegyzőkönyvekből is kitetszőleg felperes igényét kifejezetten és egyedül arra alapította, hogy ő az igényelt ingók egy részét állagukban St. Rózától ajándékba kapta és többi részét ugyancsak állagukban St. Salamonhoz hozományul vitte ; ekként felperes keresetét arra alapította, hogy természetben magukat az igényelt ingókat, ugy a miként a foglalás alkalmával találtattak, részint ajándékba kapta és részint hozományul a férje házához vitte; erre az alapra fektetett igény érdemi eldöntésére pedig közömbös az, hogy felperes az ajándékba kapott üzletbe saját hozományi pénzét netán befektette és az ajándékba kapott üzletből maga javára értéket ki nem vett, ellenben az ajándékozás által gazdagodott : a felperes részéről a saját hozományi pénzének az ajándékba kapott üzletbe netán történt befektetése az ajándékba kapott üzletből maga javára értéknek ki nem vétele és az ajándékozás következtében gazdagodása iránt felhozott panasza tehát nem bir megállható alappal. A végrehajtási törvény 96. §. szerint az igénypernek egyedül az a tárgya, hogy az igény bebizonyítása esetében az igényelt vagyon a foglalás alól felmentessék ; ekként az igényper eldöntésénél egyedül az vizsgálandó, hogy az igénylő felperesnek magához az igényelt vagyonhoz van-e tulajdonjoga vagy olyan igénye, ami anyagi tartalmánál fogva jogilag alkalmas annak a megakadályozására, hogy az igényelt vagyon a végrehajtató követelésének végrehajtási ulon kielégítésére fordittassék, ehhez képest az igénypernek nem tárgya és érdemi eldöntésénél nem bir befolyással az, hogy a végrehajtás törvényszerűen foganatosittatott-e és rendeltetett-e el, hogy jogilag helyes alapon nyugszik-e a végrehajtást szenvedőnek elmarasztalása, hogy a végrehajtatónak követelése eredetileg jogszerűen jött-e létre és hogy a végrehajtató az igénylő felperest vagyonában jogellenesen netán megkárositotta-e ? Az állandóan követett birói gyakorlat szerint olyan esetben, midőn a végrehajtató olyan vagyonra, mit a végrehajtást szenvedő elajándékozott, végrehajtási zálogjogot szerez, a végrehajtató az ellene a megajándékoiott részéről indított igényperben kifogás utján is érvényesítheti azt a jogát, hogy követelése erejéig az ajándékozott vagyonból kielégítést nyerjen, illetve, hogy az olyan vagyonra szerzett zálogjogának érvényét a megajándékozottal szemben megoltalmazhassa, ha a végrehajtás tárgyát tevő követelés az ajándékozás idejében már fennállott és annak kielégítése tekintetében az ajándékozás által vonatott el a kielégítési alap (hasonló ért. határozott a kir. Curia 1897. G. 276. és 1900. G. 352 sz. a.) Már pedig a felebbezési bíróság valónak elfogadván azt, hogy felperes ingókat az egyik végrehajtást szenvedőtől nevezetesen St. Rózától ajándékba kapott, tényként megállapította azt, hogy I r. alperesnek követelése az ajándékozás idejében már fennállott és hogy végrehajtást szenvedőknek egyéb vagyona az ajándékozás következtében nem maradt és jelenleg sincs ; ellenben felperes nem mutatta ki, hogy e tényállás a S. E. 197. §-ban megjelölt módon valamely jogszabály megsértésével állapíttatott meg. A felebbezési biróság tehát az ajándékba kapott ingókra nézve a fenti tényállás mellett anyagi jogszabály mégsértése nélkül utasíthatta el felperest keresetével ; mert ama tényállás mellett felperesnek azokra az ingókra nézve az ajándékozással szerzett igénye, azoknak az ingóknak értékére való tekintet nélkül, anyagi tartalmánál fogva nem alkalmas annak a megakadályozására, hogy azok az ingók az I. rendű alperes követelésének végrehajtási uton kielégítésére fordíttassanak ; következésképpen fel peresnek az a panasza, hogy a felebbezési biróság az ajándékba kapott ingók értékét, helytelenül állapította meg, tárgytalan. Ellenben felperesnek az a panasza, hogy a felebbezési biróság őt saját hozományaként a végrehajtást szenvedő St. Salamonhoz vitt ingókra nézve jogszabály megsértésével utasította el keresetéve), lényegileg alapos. A nő ugyanis a saját hozományaként férjéhez vitt ingókra