A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 17. szám - Kereskedelmi s üzleti könyvek kivonatainak hitelesítése

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a «Jog» 17. számához. Budapest, 1901- április hó 28Köztörvényi ügyekben. A válóperre nézve nem illetékes bíróság által kibocsátott azon birói meghagyás, hogy alperes a felperessel megszakított házassági köteléket az 1894. évi XXXI-ik tcikk 77. §. a) pontjában foglalt jogkövetkezmény terhe alatt állítsa vissza, alperes ellenében joghatálylyal nem bir. A temesvári kir. törvényszék (190t . aug. 10-én 10,323. sz. a.) K. Sándor lelperesnek K. Erzsébet (Eliz) alperes elleni házasság felbontása iránti perében következőleg itélt: A kir. tszék felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Felperes PZ alperes nejével itt Temesvárott 1897 aug. 7-én megkötött házasságát azért kéri felbontani, mert alperes neje öt még 1891. év elején szándékosan és minden jogos ok nélkül elhagyta, továbbá a bpesti kir. tszék 3,635/1899. sz. végzésében az életközösség visszaállítását kitűzött záros határidőn belül az életközösséget még nem állította helyre, vagyis a fenti sz. birói határozatnak a bíróilag megszabott határidő alatt igazolatlanul eleget nem tett. Felperes továbbá a per során előadta, hogy neje őt nem szerette, ridegen, durván bánt vele, bajában nem segítette, utóbb Bécsből, ahol letelepedtek volt, tudta és beleegyezése nélkül Temesvárra leköltözött, ismételt felhívására, hogy térjen hozzá vissza, nem felelt, sőt ellenkezőleg azzal keserítette, hogy minduntalan ugy a maga, mint az E. és F. nevü közös kisk. gyermekeik megélhetésére pénzt kért tőle, utóbb pedig egy volt leánykorabeli udvarlójával, egy katonatiszttel összeadta magát, vele vadházasságban élt és bűnös viszonyt folytatott. Előadása szerint ő a fenti tényeket perrendszeresen beigazolhatja és a házasság felbontását a H. T. 76. és 80. §. a) és cl pontj ában meghatározott váló okok miatt is kérhetné, de ő azt nem teszi; ő alperesnek eme tényeit nem akarja bizonyítani és házasságát csakis egyedül a H. T. 77. §-ának a) pontjában körülirt és beigazolt válóok alapján kéri felbontani. Alperes tagadta felperesnek fenti előadását és csak azt ismerte be, hogy a bpesti kir. tszék fent hivatkozott sz. végzésének meg nem felelt eddigelé, de bármikor hajlandó felperessel az életközösséget folytatni. Alperes azért felperest keresetével elutasittatni kérte, mert ő a maga részéről házastársi kötelességeit nem sértette meg, felperessel, bármennyire sértette is őt ez meg, tovább kiván együtt élni. Védekezése szerint ugyanis ők elég jól fértek meg egymással és különélésük azért állott elő, mert felperes sokat költ magára s nyugtalan ide-oda utazó ember, aki nejének és gyermekeinek eltartásáról soha sem gondoskodott. Ok ugyanis előbb Bécsben, majd Temesvárott laktak, Temesvárról Budapestre költözködtek s onnan Bécsbe utaztak ismét, ahol le is telepedtek. Ott laktak azután utoljára együtt, mert 1889—1890. év telén felperes jónak találta Hollandiába utazni. Alperesnő valami 6 hónapon át Bécsben várta férje visszaérkeztét, de miután ez sem el nem jött, sem családjának eltartásáról nem gondoskodott, kénytelen volt családjának megélhetéséről gondoskodandó Bécsből, ahol nem tudott megélni, továbbköltözködni s mi természetesebb, hogy szomorú helyzetében — pénz nélkül és két kiskorú gyermekével, nem Hollandiába kelt útra felperest keresendő, hanem visszament szülővárosába Temesvárra s itt mint varrónő tengeti életét. Alperesnő azt is beismeri, hogy hol Altonából, hol Hamburgból irt neki felperes, hogy sürgősen jöjjön utánna, de miután utipénzt sohasem kapott, útra nem kelhetett. Alperes azért különösen tagadja, hogy ő felperest szándékosan és jogos indok nélkül elhagyta volna s azt is tagadja, hogy a 3,635/99. sz. birói felhívásnak igazolatlanul nem tett volna eleget, mert habár ő e végzést kézhez is kapta, még azt sem tudta, hogy felperes férje hol lakik s ebben az esetben sem gondoskodott felperes utipénzről. A felperesnek emez eljárása is olyan volt a szomorú történtek után, hogy joggal kételkedett abban, hogy felperes férje komolyan akarja az életközösség visszaállítását. A per adatai által be van bizonyítva s különben ezt felperes nem tagadta, hogy 1889/1890. év telén családját Bécsben visszahagyva elutazott Hollandiába s majd ott, majd Altonában, Hamburgban tartózkodott, küzdve az élet nehézségeivel. Sorsa forgandó volt, néha betevő falatja sem volt; időről időre meg 3,000—4,000 márka fizetéssel javadalmazott állásba jutott s most Budapesten magánhivatalnok. Eme egész idő alatt, akár rossz, akár jó sorsa volt, Bécsben elhagyott nejével és yermekeivel sohasem törődött, mert hisz ama ténye, hogy időről időre nejét ide vagy oda rendelte, a családról való gondoskodásnak nem tekinthető. A kérdéses 10 évi időn belül szegénységben Ihagyott családját soha meg nem látogatta s megélhetésében anyagi eszközökkel nem segítette. Ily körülmények mellett a kir. törvényszék azt, hogy alperesnő felperes házastársát szándékossan és jogos ok nélkül elhagyta volna, bebizonyitottnak nem vehette. De a fenti tényállás mellett a kir. tszék azt nem vehette bebizonyitottnak, hogy alperesnő a budapesti kir. tszék fent hivatkozott számú végzésének igazolatlanul eleget nem tett, mert felperes nem is állította, alperesnő megtagadta, hogy ő t. i. felperes alperes nőnek lehetővé tette volna azt miszerint ez az életközösséget visszaállítsa, nem gondoskodván arról, hogy alperesnek módjában álljon Temesvárról Budapestre átköltözködnie. Minthogy ezek szerint az adott esetben a H. T. 77. §-nak a) pontjában meghatározott váló ok ismérvei nem forognak fenn és felperes kizárólag eme váló ok miatt kérte volt házasságának fel| bontását, azért őt keresetével el kellett utasítani. A temesvári kir. itélő tábla (1900. nov. 26. 3,426. sz. a.) az első bíróság ítéletét a felperest keresetével elutasító részében helybenhagyja. Indokok: Felperes keresetét kizáróan a H. T. 77. §. a) pontjára alapítja. Minthogy azonban a felhívott szakasza) pontjára alapított kereset előfeltételét annak a kimutatása képezi, hogy az alperes a per elbírálására illetékes bíróság által az életközösség visszaállítására (elhivassák és hogy alperes a felhívásban megállapított határidő alatt az életközösséget vissza nem állította ; minthogy leiperes az eljáró kir. törvényszéknél azt, hogy ez az alperest az életközösség visszaállítására felhívja, nem kérte, a kereset indításának ezt az alapfeltételét pedig az iratjegyzék 13. folyó száma alatt elfekvő iratok szerint magát a per elbírálására illetéktelennek nyilvánító budapesti kir. törvényszék E. alatt csatolt felhívása nem pótolja; minthogy ilyen tényállás mellett alperesnek az életközösség visszaállítására vonatkozó felhívása törvényszerűnek nem tekinthető és ekként a H. T. 77. §. aj pontja alkalmaztatásának összes feltételei fenn nem forognak- az első bíróság Ítéletét felperest keresetével elutasító részében ezekből az okokból kellett helybenhagyni. A magyar kir. Curia (1901. ápril hó 10-én 1,134. sz. a.) az ügyben következőleg itélt : A másodbiróság ítélete helybenhagyatik az abban felhozott indokokból és azért, mert az alperes ellenében folyamatba tett házassági kötelék felbontása iránti válóperére nézve a budapesti kir. törvényszék illetékes nem lévén, az ezen nem illetékes bíróság által kibocsájtott azon birói meghagyás, hogy alperes a felperessel megszakított házassági köteléket az 1994. évi XXXI-ik törv. cikk 77. §. a.) pontjában foglalt jogkövetkezmény terhe alatt állitsa vissza, alperes ellenében joghatálylyal nem bir. — A telekkönyvi hatóságot gyakorló bíróságnak más bírósághoz intézett megkeresése az árverés foganatosítása iránt, nem tekinthető oly megkeresésnek, melyben valamely végrehajtást elrendelő bíróság a másik bíróságot foganatosítás végett megkeresi. Az 1881: LX. t.-c. i54. §. szerint az ily megkeresésnek tárgya csak az, hogy az a járásbíróság, melynek területén az árverés foganatosítandó, bírósági végrehajtót küld ki- A miből következik és az 1881 : LX. t.-c. 175. §-a is ekként rendelkezik, hogy a kiküldött az összes iratokat a telekkönyvi hatósághoz tartozik beterjeszteni és az utóbbi, mint az 1881: LX. t.-c. 176. §-a szerint a végrehajtást foganatosító bíróság, állapítja meg az eljárási költséget. A m. kir. Curia (1901. március 21. 1,121. sz. a.) azon illetőségi összeütközés tárgyában, mely Sz. János végrehajtatónak D. Vaszali, neje H. Arinánka és F. Mihály végrehajtást szenvedők elleni végrehajtási ügyében a belényesi kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság és a vaskóhi kir. járásbíróság között felmerült, következő határozatot hozott: A vaskóhi kir. járásbíróság által 1901. évi január 24-én 1900. v. 235/2. szám alatt hozott végzésnek az a része, melylyel az árverés foganatosítása alkalmával felmerült költség megállapittatott, hatályon kivül he;yeztetvén, a költség megállapítására a belényesi kir. járásbiróssg mint telekkönyvi hatóság mondatik ki illetékesnek. Indokok: A vaskóhi kir. járásbíróság területén a telekkönyvi hatóságot a belényesi kir. járásbíróság gyakorolván, a most nevezett kir. járásbíróságnak 8,656/1900. szám alatt kelt az a megkeresése, mely szerint a vaskóhi kir. járásbíróságot az árverés foganatosítása végett megkereste, nem tekinthető oly megkeresésnek, melyben valamely végrehajtást elrendelő bíróság a másik bíróságot foganatosítás végett megkeresi. Azért, hogy a foganatosításra az 1881: LX. t.-c. 18. §-a értelmében a megke-