A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 16. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat XI. címéhez. (Eljárás a házassági perekben.) (Folytatás.)

A J Észrevételek a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat XI. címéhez.*) (Eljárás a házassági perekben.) Irta: dr. RAFFAY FERENC, győri ügyvéd. X (Folytatás) Az itt kifejettek alapján és különösen tekintettel arra, hogy a formailag elhagyó fél is lehet a vétlen, a 678. §. első bekezdését a következőképpen kell fogalmazni: «Az 1894: XXXI t.-c. 77. §-ának a. pontja esetében a házassági életközösség visszaállítására való kötelezést annál a bíróságnál kell kérni, mely a házassági perre nézve illetékes.» A második bekezdés pedig egyszerűen kihagyandó. Helytelen a harmadik bekezdésben az a rendelkezés, mely szerint az elhagyás tartamára vonatkozó adatokat is csak valószínűvé kellene tenni. A házassági törvény 77. §-a ugyanis határozottan elő irja, hogy a különélésnek legalább hat hónap óta kell már tartania és ezen hat hó letelte előtt az eljárás meg nem indítható, ebből következik, hogy a különélés idejét nem valószínűsíteni, hanem bizonyítani kell. A bírói gyakorlat megállapította azt is, hogy az elhagyásra vonatkozó adatokat csak elő kell adni a kérvénybei: és nem kell valószínűvé tenni. Ez a szabály következik abból, hogy az életközösség visszaállítására kötelező határozat meghozatala előtt az ellenfelet nem kell meghallgatni és nem kell megállapítani, hogy az elhagyás szándékosan és jogos ok nélkül történt-e ? A kihallgatás ugyanis fölösleges volna és azt a törvény sem rendeli; azt a kérdést pedig, hogy szándékos és jogtalan-e az elhagyás, csak a per során lehet és kell eldönteni. Ennélfogva a harmadik bekezdés következőképen szövegezendő : «A kérvényben elő kell adni az elhagyás körülményeit és bizonyítani kell az elhagyás tartamát. A negyedik bekezdésben helytelen az a rendelkezés, hogy vissza nem térés esetén «a bíróság a folyamodó keresete következtében a házasság felbontása felöl fog határoznia. Jobb azt a sanctiót kimondani, hogy «a folyamodó félnek joga lesz a házasság felbontását kérelmezni.)) A mai eljárás szeiint teljesen a bíróság belátásától függ, hogy a visszatérésre milyen határidőt tűzzön ki. Az 5. bekezdés megköti e tekintetben a biró kezét; de az idevágó rendelkezések lényegileg helyesek. Helyes a végzés kézbesítésére vonatkozó hatodik bekezdés is. A javaslat határozattan kimondja, hogy a 77. §. a) pontja alapján hozott végzés ellen felfolyamodásnak nincs helye. Ez a rendelkezés is ellenkezik a bírói gyakorlattal, amely kezdettől togva megengedte a telfolyamodást, sőt a 2,549/1900. sz. curiai itélet szerint ellene kétfoku felebbezésnek van helye. Nem hisszük, hogy a bírói gyakorlatnak ilyen határozott állásfoglalása mellett a javaslat változatlanul megmaradhatna s a jogorvoslatot kifejezetten ki lehetne zárni. Lehetséges ugyanis, hogy az elsőfokú bíróság nem rendeli el az életközösség helyreállítását, még az esetben sem, ha a törvényes kellékek fennforognak, vagy pedig elrendeli akkor, midőn arra jogalap egyáltalán nincsen. Mi lesz az ilyen határozatokkal és mit tegyen ai a fél, akinek kérelmét a törvény ellenére elutasították, vagy a kit helytelenül köteleztek az életközösség visszaállítására ? Kétségtelen, hogy meg kell adni neki a jogorvoslatot és pedig a curiának most említett határozatában kifejtett nyomós indokok folytán, és ezen határozat fontosságára való tekintettel, a felebbezést. Nem rendelkezik a 678. §. arról sem, hogy a kérvényt milyen alakban kell benyújtani. A 673. §-ból következik ugyan, hogy szóval is előterjeszthető, ha pedig írásban adják be, ügyvéd ellenjegyzésével látandó el. De nem tűnik ki sehol az a kellék, hogy két példányban és felzettel kell benyújtani. A mostani eljárás szerint a második példányt a felhívott házastársnak kell kézbesíteni azért, hogy lássa a kérvényből azokat az okokat, amelyek alapján kérte a másik házasfél a felhívás kibocsátását és hogy ellenük, ha a valóságnak meg nem felelnek, jogorvoslattal élhessen; a folyamodót pedig felzeten értesitik. A 673. §-t ilyen értelemben szintén pótolni kell. Hiánya a javaslatnak az is. hogy az életközösség visszaállítása iránt beadott kérvényre nézve nem irja elő kellékül, hogy a folyamodónak kívánnia kell a maga részéről a házasság folytatását, azaz ki kell fejezni a visszafogadási készséget. Ez olyan lényeges kellék a Curia gyakorlata, de a 77. §. sze*) Előző cikkek a f. évi 9., 11. és 13. számokban. rint is, hogy a/, ezen kijelentés nélkül indított eljárást legfelsőbb bíróságunk méltán tartja szabálytalannak. Kitűnik ez a felfogás a következő ítéletekből : 1,277/1899. és 5,983/1896. szám: «Folyamodó a visszafogadási készséget ki nem jelentvén, az eljárás nem a törvény által kijelölt alapon indíttatott)). 2 545/1897. szám: «Az elhagyott házastárs kérelmének elsősorban és szükségképen az életközösség visszaállítására kell irányulni és pedig azzal a szándékkal és illetőleg annak a komoly akaratnak kifejezésével, hogy a házassági életközösséget megbontó házastárssal, ha visszatér, hajlandó a házasságot folytatni». 1.166/1897. szám: «Felperes 10,552. sz. alatti kérvényében nemcsak nem nyilvánította azt, hogy ő férjével a házaséletet folytatni kívánja, sőt kifejezetten abból a hibás nézetből indult ki, hogy elválhatás és nem házassági életközösség céljából tartozik férjét a házasélet folytatására rászorítani : ilyen alapon azonban felhívási végzés nem volt kiadható.)) A curiának ez a gyakorlata helyes, mett a hűtlen elhagyásnak, mint bontó oknak egyik fogalmi kelléke az. hogy a felhívó házastárs kész legyen folytatni az életközösséget. Es a felhívó félre nézve a visszafogadási készségnek fenforgását már az eljárás megindításakor köteles a bíróság vizsgálni s ha az előterjesztett kérelem színleges, vagy ha a folyamodó kijelenti, hogy az elhagyót visszafogadni nem hajlandó, a bírói felhívás ki nem bocsátható; ha pedig a felhívás szinlegessége a per folyamán tűnnék ki, a kereset elutasítandó. E tekintetben már szintén megállapodott a judikatura s elég legyen csak a következő curiai határozatokra hivatkozni: 4.472/1897. szám : «A 77. §. a) pontjának rendelkezése csak abban az esetben nyer alkalmazást, ha az elhagyott fél a megszakított életközösség visszaállítását kérelmezve, ennek teljesítésére a maga részéről is kész. 1,522/1897. sz. «Miután felperes már első kérvényében kijelentette, hogy férjétől egészen elhidegült s a házasságot felbontatni kívánja s e szerint kétségtelen, hogy házassági kötelék visszaállítására való felhívással csupán bontó okot kivánt megállapítani, ily alakban a 77. §. a) pontja eljárás tárgyát nem képezheti.) 5,733/1898. szám : «Felperes kérvényében világosan kijelentette, hogy nem akarja az előtte utált ember (alperes) nevét tovább viselni, nem akar névleg sem neje lenni egy haszontalan, léha embernek, hanem válni akar tőle ; kijelentette azt is, hogy alperest az életközösség visszaállítására határozottan csak azért kéri, mert az 1894: XXXI. t.-c. 77. § a) pontja szerint kötelessége. Nyilvánvaló ezekből, hogy felperes az életközösséget alperessel visszaállítani nem hajlandó. Tekintve, pedig, hogy az idézett törvényszakasz alkalmazhatóságának elő feltételét az képezi, hogy a házasfél, kit házastársa állitóla^ jogos ok nélkül elhagyott a házasság' életközösséget a mag részéről folytatni hajlandó legyen, ez az előfeltétel azonban a jelen esetben fenn nem forogván, felperest keresetével el kellett utasítani.» 1.783/1899. szám : «Minthogy a per adataiból kitűnik, hogy alperesnek nincs és nem is volt szándéka felperessel a házaséletet folytatni s ekkép nyilvánvaló, hogy azzal a célzattal kérte felperest az életközösség folytatására felhivatni, mert ezáltal a házasság felbontását gyorsabban elérhetni vélte: a törvény rendelkezésének azonban ily módon való felhasználása meg nem engedhető, ennélfogva a házasság a 77. §. a) pontja alapján fel nem bontható.» Azt hisszük, ennyi idézés elég annak bebizonyítására" hogy a visszafogadási készséget világosan elő kell irni kellékül a törvényben, már csak azért is, hogy helytelenül megindított házassági ügyekkel a bíróságoknak fölösleges dolguk ne legyen. Nem szól a 678. §. arról sem, vájjon a kérvényhez csatolni kell-e házassági bizonyítványt? Jelenleg a legtöbb törvényszék nem kívánja meg, mert a helyhatósági bizonyítvány, amely a különélést igazolja, bizonyítja azt is, hogy a kérvényező és a távollevő fél házastársak. Minthogy azonban a házassági per is annál a törvényszéknél indítandó meg, ahol a perenkivüli eljárás lefolyt, s az előzetes eljárás iratait ugy is csatolják a perhez, elő lehetne már itt irni. hogy a házassági bizonyítványt csatolni kell az életközösség helyreállítását kérelmező kérvényhez. Végül nem rendelkezik kifejezetten ez a §. a tekintetben sem, vájjon a kérvényt az ellenfél meghallgatása, tehát tárgyalás nélkül kell-e elintézni, amint az jelenleg is gyakorlatban van. Kételyek elkerülése végett és arra való tekintettel, hogy a törvényszékek egy része a házassági törvény életbe léptetése után jó ideig a felek meghallgatásával hozta meg a kérvényre