A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 15. szám - A Bűnvádi perrendtartás 532. §-a

JOGESETEK TÁRA FELSÓBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a «Jog» 15. számához. Budapest, 1901. április hó 14. Köztörvényi ügyekben. A kir. Curia döntvényei (Polgári ügyekben). 71. sz. Ha a haszonbéri szerződésnél fogva az általános jövedelmi pótadot a haszonbérlő köteles mefizetni s a haszonbérbe adott földbirtok jelzálogos kölcsönnel van terhelve, felelős-e a haszonbérbe adö a haszonbérlőnek azért, hogy a kamattartozását az 1883: XLVI. törvénycikk 13. §-a alapján az Í875: XL VII. törvénycikk 8. %-ában megállapított módon be nem jelentette s e miatt az általános jövedelmi pótadó a kamattartozás számba vétele nélkül vettetett kir I. G. 3J74P, 898. I. G. ji3.II\ qoo. I. G. 5^5./P. 9a0. számokhoz.) Határozat : Ha a haszonbéri szerződésnél fogva az általános jövedelmi potadot a haszonbérlő köteles megfizetni s a haszonbérbe adott földbirtok kamatozó jelzálogi kölcsönnel van terhelve, a haszonbérbe ado nem felelős a haszonbérlőnek azért, hosjy kamattartozását az i883. évi XLVI. t.-c 13. §-a alapján az 1875. évi XLVII. t.-c. 8. S-ában megállapított módon be nem jelentette s e miatt az általános jövedelmi potadó a kamattartozás számításba vétele nélkül vettetett ki. Indokok Az általános jövedelmi pótadó tekintetében az 1883. XLVI. t.-c. 13. §-a azt a kedvezményt nyijtja, hogy a föld- és házbirtoknak általános jövedelmi pótadójából levonandó az illető tulajdonost bekebelezéssel is terhelő kölcsön után az adóévet megelőző év végéig tényleg még le nem rovott lőkemaradék egy évi kamatának 10%-ai leltéve, hogy a tőkével kamat is van bekelezve és hogy a kamattartozás bevallása az 1875: XLVII. t.-c. 8. §-ában megállapított módon az adókötelezett által az illetékes pénzügyi hatóságnál megtörténik. Midőn a törvény ilyen rendelkezése mellett a tulajdonos földbirtokát azzal a kikötéssel adja haszonbérbe, hogy az általános jövedelmi pótadót helyette a haszonbérlő tartozzék fizetni, kétségtelenül az a szerződő felek akarata, hogy a haszonbérbe adó egyrészről meneküljön az adókivetés körüli ellenőrzés és az adóbefizélés fáradságától és költségétől, másrészről, hogv határozott összegű tiszta haszonbérre tegyen szert, a melyre ne legyen befolyása az adókivetésnek esetleg évről-évre előfordulható az az eredménye, hogy az adóösszeg változás alá esik. Az tehát, hogy a kamattartozás a fennebb idézett szakasz értelmében az általános jövedelmi pótadó mérséklése céljából bevallassék, nem a haszonbérbeadónak, a ki az adófizetési kötelezettséget esetleg az adó leszállításából származható minden előny fenntarása nélkül hárította a haszonbérlőre, hanem a kötelezettséget feltétlenül magára vállaló haszonbérlőnek áll érdekében. Következőleg, ha a haszonbérbe adó szerződésszerű kötelezettséget arra nézve nem vállalt, hogy abban az esetben, ha földbirtoka akár a haszonbérlet kezdetekor van kamatozó kölcsönnel terhelve, akár a haszonbérlet tartama alatt terheltetik meg ily kölcsönnel, az 187ő: XLVII. t.-c. 8. §-a szerint való kammatteher-bevallást a maga idejében megtegye, abból a körülményből, hogy a bevallást nem eszközölte, vele szemben a haszonbérlőnek megtérítés iránti joga nem támadhat, mivel az ily megtérítés iránti jog csak a haszonbérbe adó törvény- vagy szerződésből folyó kötelezettségének mulasztásából eredhetne. Mulasztásról azonban külön szerződési kikötés nélkül a haszonbérbeadó részéről szó sem iehet, mivel egyrészről a törvény az általános jövedelmi pótadó tekintetében a kedvezmény igényt>e vételét a tulajdonos tetszésére bizza ; másrészről pedig a haszonbérleti szerződési jogviszony erre irányuló külön kikötés hiányában nem nyújt jogalapot arra, hogy a haszonbérbeadó tulajdonos már magából a jogviszonyból kifolyólag kötelezve volna a haszonbérlő érdekében a kamattartozás bevallásának megtételére ; mert a haszonbérbeadónak sem érdekében, sem kötelességében nem áll az, hogy a haszonbérlő részéről feltétlenül magára vállalt szolgáltatás könnyítéséről ő gondoskodjék. Azzal tehát, hogy a tulajdonos e tekintetben a törvény által megengedett bevallási jogával nem élt és e miatt a haszonbérlő által szerződésszerűen viselendő adóból az általános jövedelmi pótadó kivetésénél számításba vehető kamatteher le nem vonalÍK, a haszonbérlő sem mulasztást, sem szerződésszegést nem követ el, s ennélfogva a haszonbérlő javára hiányzik minden oly törvényes és szerződési jogalap, mely a haszonbérlővel szemben a haszonbérbeadó tulajdonos felelősségét megállapítaná. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1901. évi március hó 1-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyazon évi március hó 29-én tartott teljes ülésben. Szabó Miklós s. k., a kir. Curia elnöke. V a j d a f y Emil s. k , kir. Curiai tanácsjegyző. Felperes alperes férjenek nősztehetetlensége miatt hagyván el öt, ellene a házassági kötelék felbontása miatt keresetet indított. Alperes a per folyama alatt Amerikába ment. Felperes ezután a H. T. 77. § b) pontja alapján elhagyás cimén kérte a házasság felbontását. Dacára, hogy ezek szerint felperes hagyta el férjét, a házasság felbontatott, mert ő jogos okból hagyta oda férjét. A rimaszombati kir. törvényszék (1900. június 21.7,055 sz. a.) Sch. Eszti felperesnek, ügygondnok által képviselt W. Ignác elleni, házassági kötelék felbontása iránti perében a következő Ítéletet hozta: A peres felek közt S.-Lenkén 1895. aug. 6-án, az izraelita hitvallás szertartásai szerint létrejött házassági kötelék, alperes által házastársának szándékosan és jogos ok nélkül való elhagyása okából bíróilag felbontatik és alperes vétkesnek nyivánittatik slb. Indokok: felperes keresetét előbb az 1894: XXXI. t. c. 54. §. c) pontjára alapította és a férje, alperessel 1895 aug. 6-án kötött házasságot azért kérte érvényteleníteni, mert alperes már a házasság megkötésekor nősztehetetlen és a házassági tartozás teljesítésére képtelen volt. A bírói békéltetés és tárgyalás után feleknek orvosszakértői megvizsgáltatása lett elrendelve, azonban alperes időközben Amerikába távozott és a per, mint szünetelő, irattárba tétetett. Azután felperes kérelmére alperes az 1894: XXXI. t. c. 77. §. b. pontja szerint hirlapi hirdetmény utján bíróilag felhivatott, miszerint nejével a házassági életközösséget egy év alatt állítsa vissza. Ezen felhívás sikertelen maradván, felperes bontó kérelmet terjesztett elő, és keresetét a H. T. 77. § b. pontjára állapította. Az 1899. évi nov. 10-én és 1900. évi június 15-én tartott bírói békéltetés és tárgyalásra ismeretlen tartózkodásu alperes hirlapi hirdetmény által idéztetett és részére ügygondnok lett kirendelve. Ezen tárgyaláson felperes előadta, hogy alperes az 1896. évben Amerikába távozott, őt elhagyta és azóta ismeretlen helyen tartózkodik és kérte a házasságot felbontani. Alperesi ügygondnok a házasság felbontását nem ellenzi. Tekintve, hogy habár felperes a tárgyalásnál maga beismerte, miszerint 1895. évi október 15-én a férjét elhagyta és pedig azért, mert a férje a házassági tartozás teljesítésére képtelen volt; tekintve azonban, hogy alperes már a jelen per folyama alatt távozott Amerikába és ismeretlen helyen tartózkodik és ez által az elrendelt orvosszakértői vizsgálatnak megtartását meghiúsította és nejét elhagyta; tekintve, hogy a csatolt hatósági bizonyítványok szerint alperes nejével a házassági életközösséget, bírói felhívás dacára vissza nem állította és jelenleg is ismeretlen helyen tartózkodik: az 1894: XXXI. t. c. 85. §. szerint alperes vétkesnek nyilváníttatott és a 77. §. b.) pontja alapján a peres felek között fönnálló házasság felbontatott stb. Á kassai kir. ítélőtábla (1900 szept. 11. 2,627 sz. a.) az elsőbiróság Ítéletét a házassági kötelék felbontására vonatkozó részében megváltoztatta és felperest keresetével elutasította slb. Indokok: Az 1894: XXXI. t. c. 77. §-ának alkalmazását, annak határozott rendelkezése szerint csak az a házasfél kérheti, a kit házastársa szándékosan és jogos ok nélkül elhagyott; tekintve azonban, hogy ebben az esetben alperes felek házassági életközösségét a felperes szakította meg, mert a kereset szerint 1895. okt. 19-én ő hagyta olt alperest, annak állítólagos nősztehetetlensége miatt ; — tekintve, hogy ehhez képest nem alperes I a felperest, hanem ez utóbbi hagyta el alperest ; az a körül| mény pedig, hogy alperes a per során ismeretlen helyre távozott, azért nem állapítja meg a föntebbi 77. §-ban érintett elhagyás tényálladékát, mert már a felperes részéről létesített különválás folyamán merült fel, és igy felperes az ama 77. §-ban érintett kereseti jogalappal nem bír, : ennélfogva az elsőbiróság ítéletének a házassági kötelék felbontására vonatkozó részét megváltoztatni és felperest a 77. §. b.) pontjára alapított keresetével elutasítani kellett stb. A m. kir. Curia (1901. március 28. 6,978. sz. a.) a másodbiróság ítélete megváltoztattatik s az els'ó bíróság ítélete, melyszerint peres-felek házassága az 1894: XXXI. t. c. 77. §. b.) pontja alapján felbontatott és alperes vétkesnek nyilvánitatoft, helybenhagyatik stb. Indokok: felperes által alperes ellen házasságuk érvénytelenítése iránt indított pernek érdemi eldöntését alperes az által, hogy ismeretlen helyre távozott, megakadályozta; felperesnek ez által joga nyílt arra, hogy az érvénytelenítési pertől elállván, azt kérhesse, hogy alperes a H. T. 77. §. b.) pontja értelmében záros határidő alatt az életközösség visszaállítására kötelez-