A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 1. szám - Harmadik személy javára kötött szerződések tantételének jogállása az előbbeni és az uj polgári tervezetben

4 A JOG Harmadik személy javára kötött szerződések tantételének jogállása az elöbbeni és a2 uj polgári tervezetben Irta : FARKAS LAJOS tszéki biró Komáromban. Alig van kérdés, melyben a jog felfogásának átalakító hatása, áttetszőbb alakban jelentkeznék, mint a harmadik előnyére kötöttt jogügyletek érvényességének tantétele. Az ujabb jogi élet az előbbi elavult álláspont helyett ma már tisztultabb jogi berendezkedésre képesít, s e részben az előbbi szerteágazó vélemények nehézkes összeegyeztetése helyett megizmosult s a törvény előkészítésére is alkalmas anyaggal rendelkezünk. Miután a német birodalmi törvény ujjáalkotó hatását már ismertettem (l. Jogtudományi Közlöny 1897: 42. és 43. számaiban) kívánatos, hogy e részben a nálunk szétszórodottan feltalálható anyagból levezethető hazai érdekszempontra is kiterjeszkedjem. Elsőbben dr. Apáthy Istvánnak 1 882-ben megjelent általános mngánjogi törvénykönyv tervezetét szemügyre véve, lássuk, vájjon az akkor még inkább beváló jogi mérték még ma is mindenben helyt álló-e?! Hivatkozott tervezet a felvetett kérdés megoldását mindössze három összezsugorodó §-ban tárja elénk. 204. §-ában előírja: a ki saját nevében cselekszik és egy harmadik javára köt ki szolgáltatást, annak a harmadik részére leendő teljesítését követelheti, A szolgáltatás teljesítését a harmadik is követelheti, feltéve, hogy ennek ellenkezője a szerződésből vagy a körülményekből ki nem tűnik. Itt, mint látjuk, a harmadik részére kötött szerződés alapján mind a kedvezményezett, mind az igéretvevő kereseti jogot nyernek. Következőleg Mengernek azon kijelentése hogy a harmadik előnyére kötött szerződésből az igéretvevő nem nyer semmi jogot, immár mint meghaladott jogfelfogás tűnik elénk. Ha de lege ferenda a tervezetnek fentebbi jogtétele kiindulási alapul választatik, mint további kérdés lép előtérbe, hogy ezen felállított két önálló kereseti jognak érvényesítése mily megelőzési sorrendben sorakozzék. Már alapdolgozatomban is reámutattam, hogy az igéretvevőnek kereseti jogát csak bizonyos körülírandó esetekben tartanám fenn. Ily esetek, ha a kedvezményezett a neki szánt kikötményt visszautasító nyilatkozatot tesz, ha a kedvezményezett egy bizonyos időn át jogával nem él, s végül ha az igéretvevő az ígérőnek szerződés szegése folytán ily esetben kereseti jogának gyakorlására mintegy kényszerítve van, hacsak elnézni nem akarja, hogy az igérő vele szemben s az ő rovására minden jogalap nélkül gazdagodjék. Mindezen feltételek betartása azonban csak ugy lesz lehetséges, ha a kedvezményezett az ő előnyére kötött szerződésről tudomást is szerez. Ha ennek megtaláltatik azon alkalmas alakzata, — történjék ez az alapdolgozatomban javasolt, vagy bármi módon — melylyel a kedvezményezett az őt illető jog gyakorlására cselekvőleg fellépni képesítve van. Csak ez esetben várható, hogy a jogaiban sértett kedvez ményezett a neki szánt látszólagos előnyt, ha nyíltan nem is utasítja vissza, hanem vélt jogainak érvényesítését az ő sérelmére kötött ügylet megtámadása által kellő időben biztosithassa. Tehát a harmadiknak nem csak előnyére, hanem sérelmére kötött jogügyletekről is lehet szó. Ez különösen történhetik, hogy állításomnak támogatására összerü esetet is hozzak fel, a mai nap annyira szokásos életjáradéki szerződésekben, midőn az igéretvevő oldalági örökös társait az ingatlan birtokból, melynek kezelését és élvezését magának tartja fenn, ki nem elégítve, ezeknek illetményi összege fejében a vele szerződő félnek, tehát az ígérőnek ingatlanait oly kikötéssel adja át, hogy ez halála után törvényes örököseinek meghatározott bizonyos összeget fizessen ki. Ha a kedvezményezettnek ily esetben az őt illető összegnek csak fele igértetik vagy ha jogaiban egyébként sértve érzi magát, a szerződés csak az ő sérelmére kötöttnek tekinthető. Mondhatná valaki, hogy ily esetben a harmadik előnyére kötött jogügylet érvényesítéséről alig lehet szó, hanem valóságban örökösödési keresetről. Ugy de, honnan tudható meg hogy az illető kikötmény a szerződésben mily alapon foglalhat helyet ? A jogi vagy erkölcsi alapnak létezéséről a szerződés rendszerint hallgatm szokott. A tervezet .ivatkozott kijelentéséből, hogy a szolgáltatás teljesítését a harmadik is követelheti, — feltéve, hogy ennek ellenkezője a szerződésből vagy a körülményekből ki nem tűnik, következik hogy a tervezet alkotóját is inkább a látszólagos előnyök, mint a fennálló s legtöbbnyire csak palástolt erkölcsi vagy jogi kötelezettség szerződéses szabályozásának tudata vezérelte. Csak igy lehet megérteni, hogy a harmadikat, tehát kedvezményezettet közvetlenül s önállólag megillető jogra nézve ugyanőt csak oly feltétel alatt jogosítja fel a teljesítést követelhetni, ha ennek ellenkezője a szerződésből vagy a körülményekből ki nem tűnik. A vitatott pont ekként szövegezve, csaknem megengedhetővé teszi, hogy a harmadik számára biztosított szerződéses jogok kijátszására maguk a szerződő felek szövetkezzenek. Az ily szerződés nem teljesen egyértelmű a harmadik előnyére kötött szerződésekkel, s nem meriti ki azon szerződéses jogok biztosítását, melyeket az ujabb jogélet a harmadiknak előnyére megkétszereződő mohósággal siet felkarolni. A német bir. törvény 328. §-a ezzel ellentétben, a harmadik személy részére mennyivel kedvezőbb állapotot teremt, midőn megengedhetővé teszi, hogy a harmadik az őt illető jogot közvetlenül megszerezhesse. Sőt külön megállapodás hiányában megengedhetővé teszi annak bírói kimondását, vájjon a szerződő feleknek fentartassék-e az a joga, hogy ugyanők a harmadik személy jog át, ennek beleegyezése nélkül, megszüntessék vagy megváltoztassák. Részemről a törvénynek ily intézkedését tartom a kedvezményezett legmegfelelőbb jogi állásának. Ha A. B-t arra kötelezi, hogy a kikötött idő elteltével C-nek életbiztosítás cimén bizonyos összeget fizessen ki, ugy C. ezen kikötött összegre, miután joggal számot tarthat, ennek fejében további kötelezettségekre, sőt kiadásokra is vállalkozik. Már egymagában azon tény, hogy C. a kikötött összeg fejében költségesebb neveltetésben részesül, mint különben részesülne, igényt képez, hogy a kikötött összeg az ő beleegyezése nélkül tőle elvonható ne legyen. Kérdem, vájjon a jogrendnek felforgatásával nem lenne-e egyértelmű, ha C. a részére már szerződésileg biztosított jogtól minden ujabbi megkérdezése nélkül végleg elüttetnék ? Holott azon jogügyletet, melynek alapján a kikötményre számot tarthat, talán egy más esetben, legkivált azon okból nem támadta meg, mert neki a kikötött összeg törvényes jogának ellenértéke fejében kilátásba helyeztetett. Tehát a bíróságnak feladata első sorban megállapítani hogy az ily fajta ügyletek kötésénél az igéretvevőnek célja tulajdonképp mire is irányul. Célunk első sorban lehet, hogy vagyoni viszonyaink rendezését tűrhetőbbé tegyük, de egyidejűleg mellékcélként egy harmadik irányában fennálló jogi vagy e r k ö 1 c si kötelezettségünket is rendezni akarjuk, szóval leszámolni akarunk a bennünket megillető vagyoni jogok és bennünket báimely irányban netán terhelő kötelezettségekkel. Rendszerint ily elhatározás lebeg az igéretvevő előtt, midőn ez vagyonáról vagy annak átszállásáról intézkedik — Az esetek többségében lehet mondani, hogy népünk természete szerint ilyféle intézkedés csaknem egyértelmű a halál esetére szóló szerződések jellegével. Hogy a jogfen tart ás nélkül harmadik személyek előnyére kötött szerződéseknél, az utóbbiak értesítése első kelléknek ismerendő fel, ezen kívánalmat nemcsak a jogok elkallódásának megóvása indokolja, hanem — mint immént már rámutattam — a kedvezményezettet az ügylet megkötése hiányában megillető törvényes jogának érvényesithetése is. mint szükségszerű követelményt állítja előtérbe. Ily értesítés hiányában lehetséges olyan eset. hogy a kedvezményezett, ki különben az igéretvevővel szemben törvényes igénynyel bir, a szerződésileg részére kikötött összeggel be nem éri. S minthogy vagyonátruházás esetén az igéretvevő rendszerint minden vagyonától megfosztja magát, következéskép ezen kedvezményezett minden követelésétől végleg elütve van. Lehetséges ismét, hogy a minden jog fentartásával kötött szerződés alapján a kedvezményezettet megillető jog az igérő személyes jogává változik át. Elég e részben, hogy az igérő vagy ennek rokona az Ígéret vevővel házassági kötelékbe jusson, s a kedvezményezett az őt közvetlenül megillető jogot, a szerződő felek összejátszása folytan végleg elveszítse. Az imént hivatkozott esetek is a mellett szólanak, hogy a kedvezményezett az őt megillető kikötményről minden esetben kellő módon és i d ő b e n é r t e s i tv e legyen ("Folytatása következik.)