A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 15. szám - A birák képesitése és minösitvénye

Huszadik évfolyam. 15. szám. Budap est, 1901 április hó 14. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP ÍZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési arak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 3 korona Fél « 6 « Egész « 12 « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : Előfizetési felhívás. — A birák képesitése és minősitvévénye. Irta: Csebi Pogány Virgil, lévai kit. járásbiró. — Perképtelenség és álképviselet a polgári perben. Irta : dr. Barna Ignác, budapesti kir. ítélőtáblai biró. - Perjogi anyagi igazság. Irta: dr. P 1 o p u György, nagyváradi kir. Ítélőtáblai biró. — Felebbezési és felülvizsgálati rendszerünk. Irta: dr. Frankfurter Sándor, miskolci ügyvéd. — A Bűnvádi Perrendtartás 532. §-a. Irta: dr. S á g i Ernő, siklósi ügyvéd. — Irodalom (Curiai határozatok kerereskedelmi-, váltóés csődügyekben 1900. évben. Összeállította : G r e c s á k Károly. — Országgyűlési képviselőválasztás és curiai bíráskodás kódexe. Irta : dr. S z i v á k Imre. — Önügyvéd. Szerkesztette : K n o r r Alajos.) — Vegyesek. — Szerkesztőségi üzenetek. — Curiai és táblai éitesitések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a uBudapesti Közlöny»-böl. — Hirdetések. Előfizetési felhívás! 1901. év április hó elsejével uj előfizetést nyitunk lapunkra. Ez alkalommal azon t. előfizetőinket, a kiknek előfizetésük 1901. év március hó 31-én lejárt, kérjük, szíveskedjenek előfizetésüket mielőbb megújítani, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék. Az előfizetések a «J o g» kiadóhivatalához. Budapest, \ .. Rudolf-rakpart 3. szám alá küldendők. A birák képesitése és minösitvénye. Irta : Csebi POGÁNY VIRGIL, lévai kir. járásbiró. Minden kornak, sőt minden időknek vannak eszméi minden téren s igy a jogi téren is. Az uj eszmék olyanok, mint a harmat a tikkadt növényen, felfrissítik a mindennapi életben az emberi elmét s jótékonyan hatnak a tökéletesedni kivánó emberiségre. Azért is az uj eszmék, ha nem is sikerültek, mohón hódítják meg a közönséget, ugy hogy a ki nem is ért velük együtt, hallgat, hogy meg ne köveztessék. S miként vannak az egész emberiségre kiterjedő uj eszmék, akként vannak nemzeti, vagy olyan jellegű uj eszmék is, a mik csupán egy hon határain belül fejlődnek ki. Ilyen, csak bennünket e hon határain belül élő magyar népet érdeklő uj eszmékhez tartoznak most a kötelező jogi szigorlatok eltörlésének és az ügyvédi s birói vizsgák egységesítésének eszméi is. Pedig de máskép volt ez körülbelől 30 év előtt; milyen lelkesedéssel fogták fel akkor itt is a kötelező jogi szigorlatok eszméjét, főképpen az idealisták. Persze azt hitték, hogy ezután már jogtudós lesz minden jogászból s minden vizsgázó egy jogi könyvtárat visz fejében a vizsgára. A gyakorlati élet azonban kettőről tanította meg az embereket, t. i: a megélhetési, vagyis szükség igényéről és arról, hogy nem is kívánható minden köznapi elmétől a tudori tanulmány és bölcseség. A megélhetési vágy és szükség arról világosított fel bennünket, hogy a ki már elvégezte a jogot s nincs egyéb óhajtása, mint a törvényeket megismerni s a jogtudatlan népnek ebben tanácsot adni és ezek részére élő törvényt szolgáltatni, a mire mégis képesek volnának s ez lenne a kenyerük, — azokat a végső pontnál: a tudori vizsgálatnál egyszer-máskor megakasztani lehet ugyan, de fentartani teljesen nem szabad. Ilyen művelt proletárokat nevelni, ily súlyosan büntetni az áldozatokat hozó szülőt és a tanulót méltánytalan és veszélyes. kapunk mai szánni Az észt sem mérik itcével s igy ha valaki a jogi elméletek tudori fokára nem tud emelkedni, azt nem lehet még ezért elitélni s elveszni hagyni. A gyakorlati élet, a közszükség tehát leráncigálta a tudori fokot magas emelvényéről és összetiporta. Igy származtak a tudatlan, vagy legalább is nem mély tudású tudorok, a kik egy cseppet sem különböznek a nem tudoroktól, sőt sokszor hátrább állanak ezeknél. Ezt 30 évi tapasztalat felderítette, kétségtelen és hogy a tudori oklevél teljesen el ne veszítse nimbusát, ma már mindenki a kötelező tudori vizsgálatok eltörlése mellett van s igy van ez helyesen. Ez egy egészséges eszme s mielőbbi megvalósítását várjuk, nem lévén kizárva, hogy akkor, a mikor a tudori vizsgák igazán a mély tudás fokára emelkednek, megszerezzük magunknak öregebb korban is ezt a diszt, de azt meg fogjuk kívánni, hogy megkülönböztetésül uj doctoroknak nevezzenek bennünket, amazokat pedig ó doctoroknak, avagy ezek is újból állják ki a tudori vizsgákat. Ez félig tréfásan hangzik, de félig komolyan is. No de bármi legyen a sorsa az ó és uj tudoroknak, a fő reánk nézve az ügyvédi és birói vizsga egységesítése, mert az mégis csak megszégyenítő és érthetetlen dolog volt, hogy ügyvéd és biró más és más elméleti minősitvényt tartozott megszerezni; hogy ugy tünt fel, mintha az ügyvédnek többet vagy mást kellene tudni, mint a bírónak. Pedig ismét a gyakorlati szükség megmutatta, hogy ez sem áll, mert a biró meg se mozdulhat a tárgyalásnál most már, ha tudása nem állja ki a versenyt az ügyfelek képviselőinek tudásával. A biró tehát, bárha talán kevesebb is ragadt reá az elméleti iskolában, az élet iskolájában tanulni és haladni volt kénytelen s a tapasztalat bizonyítja, s ezt kérkedés nélkül elmondhatjuk, hogy a birói kar tudása nem áll az ügyvédi kar tudásánál alacsonyabb fokon. A kötelező tudorság eltörlésének s az ügyvédi és birói vizsga egységesítésének eszméjét tehát melegen üdvözöljük, annyival inkább, mert csupán igy lehet elképzelni egy egészséges transplantattót az említett két pályán s igy fog a birói kar s az ügyvédi kar egészséges versenyre kelni. De ne felejtse el a magas kormány, hogy ehhez pénz is kell s egészséges és tiszta kinevezési rendszer is, mely utóbbihoz nem mondom, hogy egyéni hajlamok jelenleg nem mutatkoznak, azonban még most sincsenek erre, hogy ugy mondjam — tárgyi biztosítékok, vagyis olyanok, a mik minden idők és viszonyok között a protectiót kizárják. Pénz is kell ehhez s nevezetesen pénz a birói fizetések emelésére, mert akár igazságtalan leend a kinevezési rendszer, akár azontúl is szegénységben kelljen élnie a magyar birói karnak, oly könnyen transplantálódunk az ügyvédi pályára, hogy majdan csak az marad a birói pályán, a ki bírónak is rosz, meg ügyvédnek is. Mert ne felejtsék el az intéző körök, hogy sokan vagyunk a birói pályán, a kik éppen — mert ügyvédek nem lehetünk és ügyvédbojtárok meg nem akarunk lenni — csakis a megélhetés kényszere alatt küzdünk a test- és lélekölő pályán, s menekülnénk tőle, de le vagyunk tartóztatva a mult idők szerencsétlen vizsgarendszere miatt. Azután meg táplál az a remény is, hogy jönni fog, mert jönni kell egy jobb kornak, a mikor nem csak a magyar birói kar szegénységbeni kötelességtudására fognak hivatkozni nagyjaink, hanem gondolni fognak annak a szegény bírónak a családjára, ivadékára is, a kiket pedig pathetikus szólammal felnevelni, kiképeztetni nem lehet. Akár milyen szép és nemes érzés a szerelem, ne feledjük el ám a tót közmondást, a mit én magyarul idézek s azért nem is lesz forditásban oly sikerült: hogy «a szerelem 12 oldalra terjed-