A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 14. szám - A polgári perrend tervezetének megvitatására egybehívandó ministeri szaktanácskozmány elé terjesztett kérdőpontok

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a «Jog» 14. számához. Budapest, 1901. április hó 7 Köztörvényi ügyekben. Tekintve, hogy a peres házastársak már a gráci cs. k. orsz. tszék határozatával ágytól és asztaltól elválasztattak s azon idö ota különválva élnek s ekként az ágytól és asztaltól való különélés elrendelésének szüksége fenn nem forog, az 1894: XXXI. t.-c. 99. §-ában elóirt különélés elrendelésének szüksége nem találtatott. A pestvidéki kir. tszék (1900. szept. 22-én 8,402. sz. a.) S Adolfina felperesnek L. Károly alperes elleni házasság felbontása iránti ügyében következőleg itélt: Az 1894. évi XXXI. t.-c. 99. §-a alapján a peres házasfeleknek ágytól és asztaltól való különélése a jelen Ítélet kézbesítésétől számított 6 hónapi tartamra elrendeltetik. Indckok: Felperes a házasság felbontását az 1894. évi XXXI. t.-c. 76. és 80. §-a a) és e) pontjai alapján házasságtörés, a házastársi kötelességek súlyos megsértése és erkölcstelen élet megátalkodott folytatása miatt kérvén, a hivatkozott t.-c. 99. §-a értelmében a kibékülés megkísérlése céljából a peres felek ágyés asztaltól való különélését 6 hónapi tartamban el kellett rendelni. A budapesti kir. ítélőtábla (1900. dec. 12-én 8,402. sz. a.) a kir. tszék Ítéletét helybenhagyja. Indokok: A H. T. 99. §-a a házasság felbontása előtt kifejezetten a kibékülés megkísérlése céljából a 76., 78. és 79. § ok eseteiben rendszerint a 80. §. eseteiben mindenkor ágytól és asztaltól való különélés elrendelésére kötelez: minthogy pedig a perhez csatolt honosítási kérvénynél B) alatt levő végzésből kitűnik, hogy az e perben érdekelt házasfeleket a gráci cs. k. országos tszék ágytól és asztaltól, egyező akaratuk alapján választotta el, az ez alapon létrejött különélés a H. T. 99. §-a alapján kibékülés céljából elrendelt különéléssel azonosnak tekinthető nem lévén, annak alkalmazását az ki nem zárhatja. A m. kir. Curia (1901 márc. 5-én 1,234. sz. a.) által mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik, az 1894. évi XXXI. t.-c. 99. §-ában előírt különélés elrendelésének szüksége nem találtatik, mihez képest a kir. tszék utasittatik, hogy a per érdemében hozzon hatáiozatot. Indokok: Tekintve, hogy a peres házaifelek már a gráci kir. orsz. tszék 1898 ápr. 13-án 10í. sz. a. hozott határozatával ágytól és asztaltól elválasztattak s azon idő óta különválva élnek s ekként az ágytól és asztaltól való különélés elrendelésének szüksége fenn nem forog, mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával a fenti módon Ítélni kellett. A megsemmisíttetni kért zálogjegy nem lévén valamely közforgalmú tárgyat képező állampapír, arra az 1883: XXXIII. t.-c. rendelkezései nem alkalmazhatók. Ha valamely törvény, vagy a kereskedelmi eljárást szabályozó rendelet által ily zálogjegy megsemmisítése iránti eljárás a keresk. bíróság elébe nem utaltatott, arra nézve az a tszék illetékes, mely a megsemmisítést kérőnek személyes bírósága. A m. kir. Curia (1901. febr. 27-én 105. felülv. sz. a.) azon illetőségi összeütközés tárgyában, mely a T. Béla bpesti lakosnak okirat megsemmisítése iránti ügyében a bpesti kir. tszéknek az 1900. nov. 8-án 39,996. sz. a. kelt jelentése szerint a nevezett kir. tszék és a bpesti kir. keresk. és váltótszék közt felmerült, következőleg itélt: Jelen okirat megsemmisítési ügyben a bpesti kir. törvényszékmondatik ki illetékesnek; mert a megsemmisíttetni kért zálogjegy nem valamely közforgalmú tárgyat képező állampapír, arra tehát az 1883: XXXIII. 1 t-c rendelkezései nem alkalmazandók; de a zálagjegyet kiállító | kereskedelmi takarék- és hitelszövetkezet alapszabályaiban a bpesti kir. keresk. és váltótszéktó'l szerzett értesítés szerint a megsemmisítés kérdésében való birói illetékesség sem szabályoztatott akként, hogy az a kereskedelmi bíróság elébe utasíttatott volna; már pedig ha valamely törvény vagy a kereskedelmi eljárást szabályozó rendelet által ily zálogjegy megsemmisítése iránti eljárás a kereskedelmi bíróság elébe nem utaltatott, arra nézve az a tszék illetékes, mely a megsemmisítést kérőnek személyes bírósága és pedig a bpesti kir. tszék. Nem tagadható meg a távollevők vagyo li érdekeire felügyeletet gyakorló illetékes árvaszéktől a hatósági kör, hogy a mennyiben annak szüksége merül fel, a távollevő perbeli képviseletére esetről esetre jogi képviselőt, gondnokot rendeljen. A kassai kir. törvényszék (1900. évi október 17-én 6,447. sz. aj dr. Juhász Bála t. alügyész mint árvaszékileg kinevezett ügygondnok álta! képviselt H. Ferenc felperesnek Sz. Istvánné szül. K. Mária és társai alperesek ellen törvényes osztályrész iránti rendes perében következő vég z é s t hozott: Miután AbaujTorna vármegye árvaszékének 19,443/99. árv. számú határozata szerint H. Ferenc felperes nagykorúságát már elérte s ennélfogva a gyámhatóság dr. J. Bála t. alügyész megbízását visszavonta; miután az 1877. évi XX. t.-c. 33. §-a értelmében a távollét okából elrendelt gondnokság a gondnokoltnak cselekvési képességél nem korlátozza s e szerint a távollét okából gondnokság alá helyezett H. Ferenc részére a 3,325/900. árv. sz. határozattal kirendelt gondnok J. Béla t. alügyész ebbeli minőségben a pert folytatni jogosultnak nem tekinthető: a kir. tszék a 3,763/98. p. számú keresettel kiskorú H. Ferenc képviseletében folyamatba tett jelen rendes pert mindaddig felfüggeszti, mig H. Ferenc, a pernek folytatását nem kivánja s e végből dr. J. Béla t. alügyészt, vagy más ügyvédet a per folytatására külön megbízás alapján fel nem hatalmazza. A kassai kir. itélő tábla (1900. évi november hó 26-án 3,755. sz. a.) a kir. itélő tábla az elsőbiróság végzését indokainál fogva helybenhagyja, stb. A m. kir. Curia, (1901. évi február hó 7-én 349. p. sz. a.) Mindkét alsóbiróság végzése megváltoztattatik, az ismeretlen helyen távol levő H. Ferenc részére gondnokul kinevezett dr. f. Béla t. alügyész képviseleti joga megállapíttatik és az elsőbiróság további szabályszerű eljárásra utasittatik. Indokok: Abauj-Torna vármegye árvaszékének 1900. évi április hó 19-én 3,325. sz. a. kelt végzésével az ismeretlen tartózkodásu H. Ferenc részére dr. J. Béla t. alügyész gondnokul az 1877. évi XX. t.-c. 28. §-ának d) pontja alapján ugyan, de kifejezetten és határozottan azzal a jogkörrel neveztetett ki, hogy a kassai kir. törvényszék előtt m. évi 3,763. sz. a. folyamatba tett perben a távollevőt képviselje. Minthogy pedig a távollevő gondnokának ez a kijelölt jogköre nem azonosítható azzal a jogkörrel, melyet az 1877. évi XX. t.-c. 87. §-ának második bekezdése a távollevő részére kinevezett gondnoknak kizárólag a vagyonkezeléssel kapcsolatos ügyekre nézve biztosit, sőt attól teljesen különbözik, a minek következtében nem is tagadható meg a kinevezett gondnoktól a távollevőnek perbeli képviseletére vonatkozó jogosultság azon az alapon, hogy a felhívott törvény a gondnoknak a perbeli képviseletet nem biztosítja, mert nem tagadható meg a távollevők vagyoni érdekeire felügyeletet gyakorló illetékes árvaszéktől az a hatósági kör, hogy a mennyiben annak szüksége merül fel, a távollevő perbeli képviseletére esetről esetre jogi képviselőt, gondnokot rendeljen, ugyanazért mindkét alsóbirósági végzés megváltoztatásával a kinevezett gondnok képviseleti jogosultságát megállapítani és az elsőbiróságot további szabályszerű eljárásra utasítani kellett. Jogszabály ugyan, hogy a nő férje vagyoni viszonyának megfelelő ellátást van jogosítva férjétől követelni, de viszont az is jogszabály, hogy a feleség férje sorsában rendszerint osztozni tartozik. A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa. A felebbezési bíróság részéről az elsőbiróság ítéletéből elfogadott, a S. E. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint felperes a közös lakásból azért távozott el és azon az alapon kéri az alperest tartásdíj fizetésére kötelezni, mert a közös lakásul birt egy szoba és konyhába férje engedelmével férjének szülői és öt testvére, tehát rajtuk kivül heten laktak és ő a konyhában volt kénytelen aludni s az a lakás túlzsúfoltságánál fogva egészségére ártalmas volt, férje pedig külön lakást bérelni vonakodott. Jogszabály ugyan, hogy a nő férje vagyoni viszonyának megfelelő ellátást van jogosítva férjétől követelni, de viszont az is jogszabály, hogy a feleség férje sorsában rendszerint osztozni tartozik. Abból a megállapított tényállásból, hogy alperes kovácsiparos és hetenként 26 koronát keres, felperes pedig egy önálló üzlettel biró pékmesternek a leánya, a ki alpereshez mint férjéhez 500 korona értékű kelengyét vitt, tekintve a jelenlegi általános üzleti pangást, nyomort, mostoha megélhetési és kereseti viszonyokat, a felebbezési bíróság nem helyesen vonta le azt a jogi következtetést, hogy felperestől nem lehet követelni, hogy abban az egy szoba és konyhából álló lakásban, hol rajtuk kivül még heten laknak, vagyis abban a konyhában, mely részére és férje részére fentartatott, férjénél megmaradjon és hogy felperes férjének azon lakását elhagyni jogosítva volt, hanem ellenkezőleg a megállapított tényekből jogilag az vonható le, hogy az alperesnek magatartása nem tekinthető oly súlyosnak, mely jogos indokul szolgálhatott volna arra, hogy felperes férjét elhagyja. Ugyanazért tekintettel még arra is, hogy a megállapított tényállás szerint