A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 14. szám - A polgári perrend tervezetének megvitatására egybehívandó ministeri szaktanácskozmány elé terjesztett kérdőpontok

54 A JCG alperes a per folyama alatt kijelentette, hogy a szülői és testvéreivel birt közös lakásban bármikor kész nejével együtt élni és vele közös háztartást folytatni és hogy felperes a tényállás szerint szakértőket nem kért kihallgattatni arra, hogy az a konyha, mely neki és férjének alvásra jutott, — különös tulajdonságainál fogva egészségét veszélyeztetné: alperes felülvizsgálati kérelmének helyt adva a felebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével el kellett utasítani. (M. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa. I. G. 549/1900.) A végrehajtási eljárásban szenvedett jogsérelmek rendszerint a végrehajtási törvényben szabályozott jogorvoslatok utján orvosolhatok. Vannak azonban esetek, mikor az általános szabálynak merev és szigorú alkalmazása a legnagyobb anyagi jogsérelmet vonhatja maga után. E szempontból kiindulva, az altalános szabálytol eltérően a magy. kir Curia 5o. számú döntvényében kimondotta, hogy az a jelzálogos hitelező, ki a sorrendi tárgyalásra meg nem idéztetett, vagy a sorrendről ném értesíttetett, nem fosztható meg attól, hogy a sorrendben a törvény rendelete ellenire mellőzött követelését illetőleg a vételárból kielégítést nyert későbbi hitelező ellen rangsorozati minőségét per utján érvényesíthesse ; miből következik, hogy ha valamely anyagi jogsérelem orvoslása a végrehajtási eljárásban, a jogsérelmet szenvedettnek hibáján vagy mulasztásán kivül nem eszközölhető, az illető a per útjától elzárva nincs, annál kevésbbé, mert a végrehajtási eljárásban keletkezett birói határozatokkal tett intézkedések rendszerint nem birnak az ítélt dolog jellegével. Áll ez különösen akkor, mikor a végrehajtási eljárásban az abban egyénileg, vagyis sem végrehajtató, sem végrehajtást szenvedettként, sem más vagyonjogi érdekkel nem szereplő egyénre rovatik valamely kötelezettség, illetőleg vagyoni felelősség. (A m. kir. Curia 1900. decz. 11. 3,895. sz. a.) Abból, hogy a haszonbérbeadó a bérleményt használható állapotban tartani köteles, de a haszonbéri szerződés természetéből is folyik, hogy a haszonbérbeadó, amennyiben a bérlemény háborítatlan használatáért szavatol, a haszonbérlöt a bérlemény használatában harmadik személyek ellen is megvédeni és esetleg — az előfeltételek fenforgása mellett — kártalanítani is tartozik. A zárlat elrendelése és foganatosítása azonban mint birói cselekmény nem a haszonbérbeadónak ténye, azért tehát az ö kártéritési kötelezettsége csak akkor állapitható meg, ha annak előidézésében vagy feloldásának kieszközlése körül hiba vagy mulasztás terheli. (A ni. kir. Curia 1901. január 8. 3,809/900. sz.) A vaspályák által okozott halál, vagy testi sérülés iránti felelősségről szóló 1874 : t.-c. 1. §-a szerint, ha valamely, habár a közforgalomnak még át nem adott, vaspályaüzemnél valaki életét veszti vagy testi sértést szenved: az ez által okozott károkért az illető vaspálya-vállalat felelős, kivéve, ha a vállalat bebizonyítja, hogy a halált vagy a testi sértést elhárithatlan esemény ívis major) vagy egy harmadik személynek elhárifhatlan cselekménye, vagy a meghaltnak, illetőleg sérültnek saját hibája okozta, a miből, kétségtelen, hogy a kártéritési kötelezettség megállapítása szempontjából nem a sérült fél feladata a vasutvállalat részéről elkövetett valamely mulasztás vagy vétkes gondatlanságnak a bizonyítása, hanem a hivatkozott törvény kifejezett rendelkezése szerint a vaspálya-vállalat tartozik bizonyítani, hogy a testi sértést vis major vagy egy harmadik személy elhárithatlan cselekménye, avagy a sérültnek önhibája okozta. Az a körülmény, hogy a büntető biróság a fenforgó körülmenyeket büntetőjogi szempontból miként mérlegelte, nem akadályozza a bíróságot abban, hogy azokat a ténykörülményeket polgári uton, a kártéritési igény elbiralásánál vizsgálat tárgyává tegye. lA m. kir. Curia 1901. febr. Ki. 5042/9Q0. SZ. a.j Az. hogy valamely gyermek minő életkorban tekintessék keresetképesnek, vagyis olyannak, a mely után már szülőitől eltartást nem követelhet, valamint az, hogy a törvényes házasságból származó gyermek igényeinek a tartásra kötelezett atya társadalmi állasara és vagyoni viszonyára tekintettel minő tartásdíj felel meg. ténykérdésre vonatkozik ; a felebbezési bíróságnak azt tárgyazó döntése tehát felülvizsgálat tárgyát csak jogszabály megsértése esetén képezheti. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa: 1901. febr. 22. I. G. 626'1900 sz. a.) Ha a biróság a S. E. 64. S-ának rendelkezéséhez képest a kért tanubizonyitas mellőzését indokolta es kijelentette, hogy elfoglalt álláspontján és illetve birói meggyőződésén a nem döntő körülményre kihallgattatni kért tanuk vallomása sem változtatna, a tanuk mellőzése felülvizsgálati panasz tárgyává sikerrel nem tehető. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa : 1901 febr 2"? I. G. 9/1901. sz. a.) Abból, hogy a szerződésben az egyetemleges kötelezettség megállapítva nincsen, jogilag nem következik, hogy alperesek sem volnának egyetemlegesen kötelezhetők, mert az egyetemleges kötelezettség a szerződő feleknek a szerződésben erre vonatkozóan kijelentett akarategységén kivül más módon is keletkezhet. (A m. kir. Curia 1901. febr. 5. G. 591/1900. sz a; Kereskedelmi, csöd- és váltóügyek. A tőzsdei árkülönbözetre irányuló szerencsejátékból származtatott követelések birói uton nem érvényesíthetők. Kétségtelen azonban, hogy az a vagyoni szolgáltatás, a melyet az ily üevletek által kötelezett a jogosított részére onkent teljesített, ettől vissza nem követelhető. Ebből következik, hogy a mikor eevmással perben álló felek nem egymás között játszottak a tőzsdén hanem ily tőzsdei játék-ügyleteknél közös nyereségre és veszteségre harmadik személyekkel leendő folytatása céljából társaságban állottak, az egyik félnek nincs joga a másik féllel szemben ahhoz, hogy az általa közös számiara folytatott tőzsdei ügyletek után hozzá befolyt nyereségből, a társaság! szerződési viszonynál fogva, a másik felet megillető jutalékot a maga részére megtartsa. _ Az a jogszabály, hogy a játékból eredő követelések bírósági oltalomban nem részesülnek, magában foglalja azt a szabályt is. hogy a játék mikénti folytatásából folyó kártéritési követelés perrel nem érvényesíthető. A m. kir. Curia: A másodbiróságnak ítélete, a mennyiben a felperesnek kereseti követelései közül, az általa kártéritésképen 2,255 frt erejéig érvényesített követelés is birói uton érvényesíthetőnek kimondatott, megváltoztattatik s eme követelésre nézve az elsöbirósságnak Ítéleti rendelkezése hagyatik helyben. A menynyiben azonban a felperes által az alperessel megejtett összeszámolás eredményeképen nyereség fejében reá eső 4,085 frt és a közös ügvletek után az alperesnek teljesített készpénzfizetés alapján 234 frt erejéig érvényesített követeléseknek birói uton leendő érvényesithetése kimondatott s az elsöbiróság e követeléseknek és az ezekkel szemben az alperes által feltételesen érvényesített viszonkövetelésnek érdemi megbirálásáv 1 az összes perköltségekre is kiterjedő ujabb határozatnak hozatalára utasíttatott, a másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Helyesen fejtette ki az elsöbiróság ítéletének indokolásában, hogy a tőzsdei árkülönbözetre irányuló szerencsejátékból származtatott követelések birói uton nem érvényesíthetők. Kétségtelen azonban, hogy az a vagyoni szolgáltatás, a melyet az ily ügyletek által kötelezett a jogosított részére önként teljesített, ettől vissza nem követelhető. Ebből következik, hogy a fenforgó esetben, a mikor az egymással perben álló felek nem egymás között játszottak a tőzsdén, hanem egy ily tőzsdei játékügyleteknek közös nyereségre és veszteségre harmadik személyekkel leeendő folytatása céljából társaságban állottak, az alperesnek nincs joga a felperessel szemben ahhoz, hogy az általa közös számlára tolytatott tőzsdei ügyletek után hőzzá befolyt nyereségből a társasági szerződési viszonynál fogva a felperest megillető jutalékot a maga részére megtartsa, mert a nyereséget képező azt a vagyoni szolgáltatást, a melyet a tőzsdei ügyletek által kötelezett fél az alperes irányában teljesített, ez utóbbi az alperestől vissza nem követelheti, a teljesített szolgáltatásnak megfelelő vagyoni érték azonban, ennek az alperes részéről történt elfogadásával, nem mint az alperesnek kizárólagos, hanem az ezen ügyletekre nézve a felperessel fennálló társasági viszonynál fogva, mint a társaság közös tulajdona került az alperesnek birtokába. E szerint a felperes ama követelésének, a mely a közös ügyletek után az alpereshez befolyt nyereségből öt megillető jutalékának az alperes által leendő megfizetésére irányul, nem tőzsdei szerencsejáték ügyletből eredő követelés érvényesítése képezi az alapját, hanem alapját képezi a társasági jogviszony, a melyre tekintettel a felperes az alperes által a társasági vagyonból visszatartott vagyon illetőségének kiadását érvényesiti. Ennek a helyes jogi álláspontnak következményeit a másodbiróság megfelelően alkalmazta a felperesnek, Ítéletének indokolásában 2. és 3. pontok alatt megjelölt követeléseire nézve, mert a felperes akkor, a mikor a 2. p. alatt az alperes részéről lebonyolított közös tőzsdei ügyletekre nézve az alperessel a L . a. szerint megejtett elszámolásnak az ő javára nyereséget feltüntető egyenlege alapján azt a 4,085 frtot követeli az alperestől, a mely összeget kereseti előadása szerint az elszámolás után az alperessel később folytatandó közös ügyletekből őt az alperes irányában terhelhető kötelezettség biztosításául továbbra is az alperesnél fedezetül hagyott, a később kötött közös ügyletek azonban a felperesre nézve, állítása szerint, veszteséget egyáltalán nem eredményezvén, most már az alperes ok nélkül tartja vissza a náia hagyott biztosítási összeget, valamint akkor, a mikor a 3. sz. alatt a közös ügyletek után, az ezek által kötelezett részéről az alperesnek teljesített készpénzfizetés alapján az ö jutaléka fejében 234 trtot követel az alperestől, mindkét követelésének alapját az alpereshez befolyt társasági vagyonból őt a társas viszonynál fo^va megillető vagyonilletőség kiadása képezi. Az alperes részéről a perben védekezésül felhozott az a körülmeny, hogy az L) a szerint a felperes javára jelentkező nyereség a későbbi tőzsdei ügyleteknek vesztesége által fel lett emésztve es hogy abból az ö kezéhez semmi sem folyt be, a felperes követelese érdemi megbirálásához tartozó kérdéseket képezvén, ezuttai, a midőn csak a követelésnek birói uton való érvényesithetésének kérdése dontendő el, méltatást nem igényelnek, Ellenben a felperesnek, a másodbiróság Ítéletének indokolásában 1. pont alatt megjelölt 2,255 frt kárkövetelése nem képezhet bíróilag érvényesíthető követelést azért, mert ily összeget a felperes annak a vesztett haszonnak ellenértéke fejében követel az alperestol, a mely haszonban részesült volna az alperessel közösen folytatott tőzsdei ügyletek után arra az esetre, ha az alperes