A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 1. szám

2 izzó talajra, hogy bárkit is ezen soraimmal megbántani szándékom volna, de teszem pusztán azért, mert constatálni akarom, hogy jóslatom beteljesült. V déki rendőrségünk egy igen nagy részének felette gyenge s hasznavehetlen volta a nyomozások teljesítésére képtelen ez okozza azután egyrészt azt, hogy az ügyészségek teendői legalább is megnégyszereződtek és hogy ez a bajon segítendő, a bünv. prdtás 8b\ $-ának 2-:k bekezdése alapián a járásbíróságokat boldogítja megkereséseivel s másrészt, hogy a törvényszéki vizsgálóbin nak, kinek a vidéken most átlag kevesebb vizsgálata akad. r.ehogy parlagon heverjen, telekkönyvi referádát osztanak ki. így van ez most is s egyelőre nincsen kilátás, hogy másként legyen ; a járásbíróságok emberi erőt meghaladó tevékenységet fejtettek ki s kel!, hogy kifejtsék — nehogy a gépezet megakadjon a jövőben is. IV. D: emlékezzünk meg áz ügyészségi megbízottak intézményéről is. A járásbíróságok előtti eljárás annak előtte a nyomozó Rndszer jellegével bírt s bünv. prdtásunk a vádrendszerhe2 csatlakozott, ezzel a járásbíróságok mellett az ügyészségi megbízottakban uj vádköze^eket állított fe!. kiknek feladata a járásbíróságok előtt vádinditványokat tenni, a vádat ott képviselni s a vádat megillető jogorvoslattal élni. Ezen intézményt illetően ezen lap hasábjain már bővebben fejtettük ki nézetünket s így most egyévi működése után csak annyit jegyzünk meg, hogy kevés pénzzel ezt az intézményt jó kezekben elhelyezni nem lehet, mert az ügyészségi megbízotti állást nobile officiumnak senki sem tekinti, s nagyobbrészt ugy fogdosták szép szóval a jogtudó egyéneket, kik közül sokan az ügyész vagy a járásbiró kedvéért vállalták el az állást. Nagyobb tiszteletdijat kellene az ügyészségi megbízottaknak biztosítani s aljegyzőket csak a központban alkalmazni Az ilyenekre nincsen pénzünk s ezért az ügyészségi megbízottak intézménye folytonos to'dozgatásnak van alávetve. Denique a vádrendszer meg van a járásbíróságok előtti eljárásban is, jobb lesz azonban nem feszegetni : jó-e az igy. a mint van ? I V. Végül még valamit a «s t a t i s z t i k á r ó 1.» Boldog a ki nem ismeri azokat az A. B stbbi lapokat, a melyeknek kitöltésével a kir. ügyészségeket boldogították. Mázsákra rug ezek súlya. Céljok egy központi, hiteles (!) törzskönyv létesítése. Szép dolog (igy papíron,) melylyel csak a külföldet utánozzuk, a praxisban azonban, eltekintve attól, hogy az ügyészség tagjainak idejét nagyban igénybe veszi — alig válhatik be jobbnak, mint az eddigi törzskönyvek ; és ha már csakugyan nem lehetünk ezen A. B. C. nélkül, gondoskodni kellene arról, hogy a szükséges adatokat egy a törvényszékhez vagy kir. ügyészséghez kirendelt egyén gyűjtse. Lélekölő munka ez. mely közben bohózatba való dolgok fordulnak elő. Ezekből példaként csak egyet. A B. lapban a vádlott neve után ki kell tüntetni férfi vagy nő-e ? Az ügyész odaírja például : Salgó Mihály s ha ki nem tölti a reá következő azon kérdést, hogy ez a fenti Mihály férfi, menten visszakapja pótlás végeit. Valóban : difficile^est satiram non scribere. Annyiszor és oly leplezetlenül irtam igazságszolgáltatásunk bajairól, hogy nem kell attól tartanom, mintha bármely oknál fogva is optimistikus szépitgetéssel megfeledkezném a bajokról és hiányokról. Nyiltai mondom meg véleményemet. A mi azonban különösen büntető igazságszolgáltatásunkat illeti, a helyzet elfogulatlan bírálójának e! kellett s el kell ismernie, hogy ámbár törvények dolgában még csak a közelmúltban a jövőre voltunk utalva, a tényleges eredmények jobbak és megnyugtatóbbak voltak, mintsem a fennállott intézményeinkhez képest azt várnunk és remény leni szabad lett volna Valóban, ha egy külföldi, német vagy francia birót beavattunk volna büntető igazságszolgáltatásunk részleteibe, tényleges állapotjába, nem azon csodálkozott volna, hogy van fogyatkozás, hanem inkább azon. hogy ilyen mostoha körülmények között annnyit létesíteni képesek valánk. Az intézmények dolgában elmaradtunk ugyan a nyugoteurópai államokétól, a lényleges eredmények tekintetében azonban a di-tancia távolról sem volt oly nagy. Ilyen volt a helyzet még 1899-ben; ma, bünv. prdtaitásunk életbe léptének évfordulóján azonban nagyot változott. Bűnvádi eljárásunk reformját tartalmazó törvényhozási alkotások érvénybe léptének évfordulóján diadalt ünnepel a magyar jogászság. Győzelmi értékét fokozza azon tudat hogy sikereit nem köszönheti a justitia érdekei iránt lelkesülő politikai korszak kedvezésének. Látszik rajta a súlyos küzdelem verejtéke s noha általában véve tiszta jogászi szellem uralkodik benne, itt-ott szárnyát szegte a viszonyok hatalma. De azért ismerjük el: a haladás óriási! A bprts. 557 § a és kir. Curia gyakorlata. Irta: POLGÁR JÓZSEF szabadkai törvényszéki elnök. Alig van a bprtsnak oly hiányos és eltérő magyarázaI tokra alkalmat szolgáltató része, mint az, a mely a járásbiró| ságok e'é utalt bűnügyekben használt perorvoslatoknak felsőbb i fokban leendő elintézésére vonatkozik. Ilyen a többi között a bprts 557. §.-a is, mely a kir. törvényszék mint felebbviteli bíróságnak itéiete ellen használt semmiségi panasz bejelentéséről intézkedik. Mikor és hol kell ezt a semmiségi panaszt benyújtani? Ez a vitás kérdés. A törvény szövege ezt a kérdést ekként szabályozza : a semmiségi panasz az itéletki hirdetéskor vagy ha az ítéletet kézbesítés utján közölték, a kézbesítéstől számított nyolc nap alatt az első fokban ítélt járásbíróságnál jelentendő be. A bejelentés aiakja, módja és idejére nézve tehát a törvény akként disponál, hogy a semmiségi panaszt az itéletkihirdetéskor szóval, vagy pedig az Ítélet kézbesítésétől számítandó nyolc nap alatt írásban lehet bejelenteni. A helyre nézve, a hol az bejelentendő, azonban már csak az elsőfokban itélt kir. járásbíróságot jelöli meg a törvény. Oly határozott és ellenkező felfogást nem tűrő a törvény ezen szövege és azért a gyakorlati alkalmazásban a bejelentés helyére nézve mégis eltérők a vélemények. Ebben a kérdésben pedig a vélemény- és nézeteltérés súlyos következményeket vont és von maga után akkor, ha a kir. törvényszék mint felebbviteli bíróság a semmiségi panasz bejelentését az Ítélet kihirdetésekor az elsőfokban itélt kir. járásbíróság elé utalja, — rnig ezzel szemben a kir. Curia visszautasítja az olyan jogosult egyén semmiségi panaszát, aki a felebbviteli főtárgyaláson jelenvolt és semmiségi panaszát nem itt, hanem a kir. járásbíróságnál jelentet te be. (Lásd B. I. Tára XLÍ. kötet 10-:k sz.) A processuáhs eljárást szabályozó törvény egyik cardi! nális szakaszának ily ellenkező gyakorlati alkalmazása már a jogbiztonságot érinti és annak rovására történik. A bíróságoknak ily különböző törvénymagyarázata alkalmas arra, hogy a feleket a törvényben biztosított perorvoslati jogaiktól saját hibájukon kívül megfossza. Az ilyen essentialis kérdésben az expeiimentáló és tör; vényt derogáló magyarázatnak nem lehet helye és ily.:n ellentétes perjogi helyzet és állapotnak egy jogállamban sem szabad előfordulnia. Mert vagy világosa törvény rendelkezése, — vagy nem. Ha világos, - akkor alkalmazni kell azt még azon esetben is, ha a törvényt gyakorlatilag alkalmazó bírónak alapos kételyei vannak annak helyessége vagy célszerűsége iránt. Pusztán az analógia elve alapján, nem szaj bad a törvény világos rendelkezésénél ellenkező magyarázatot adni. Ha pedig homályos annak a szakasznak az értelme, a I mint hogy szerintem nem az, —- ugy addig is. mig teljes j ülési döntvény alakjáb n a törvény valódi és helyes magya| rázata érvényre emelkedik, kifejezésre jut, célszerűségi okok j szólnak a mellett, hogy az enyhébb magyarázat és felfogás j érvényesüljön. Különösen áll pedig ez akkor, a midőn a bprts 557. §-a | a semmiségi panasz bejelentésének helyéül expressis ver: b i s az elsőfokban ítélt kir. járásbíróságot jelöli meg. i A kir. Curia említett határozatában nem bocsájtkozik a ; vitás peijogi kéidés magyarázatába. ; Indokolásában csak annyit mond. hogy a bprts 557. és j 431. §§-a« szerint a vádlott, mint a felebbviteli tárgyaláson | Jelen volt jogosult, az ítélet kihirdetésekor tartozott volna semi miségi panaszát bejelenteni, de minthogy ezen jogával akkor ! nem élt, a később, jelesül az itélet kézbesitése után, benyújtott semmiségi panasz már figyelembe vehető nem volt s