A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 13. szám - A németországi magánbiztositási vállalatokra vonatkozó törvényjavaslat - A nemzetállam

JOGESETEK TÁRA FELSŐRIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a «Jog» 13. számához. Budapest, 1901. március hó 31, Köztörvényi ügyekben. Az 1886. évi XXII. t.-c. rendelkezése szerint kétségtelen ugyan, hogy a fegyelmi eljárás a hivataláról lemondott avagy ujra meg sem választott községi előljárósági tag ellen is folyamatba tehető, de másrészt a hivatkozott törvény által az sincs kizárva, hogy a kárt okozó községi elöljárósági tag ellen a kártérítés iránti per a fegyelmi eljárás előzetes folyamatba tétele nélkül is megindittathassék. A kecskeméti kir. törvényszék (1899. évi november hó "28-án sz. a.) Kunfélegyháza árvaszéke dr. Sz. Károly polgármester képviseletében felperesnek, M. Alajos alperes ellen 950 frt. 55 kr. iránti rendes perében következőleg itélt: Felperes keresetével! elutasitattik, stb. Indokok: Az 1886. évi XXII. t.-c. szabályozván az elöljáróság és képviselők felelősségét, kimondja, hogy fegyelmi eljárásnák (90. §.) van helye, ha a közeg megsérti, vagy hanyagul teljesiti kötelességét. A 95. §. pedig végpontjában kimondja, hogy a fegyelmileg elmarasztalt által okozott kár megtérítése iránti felelősség mindenkor megállapítandó. A 103. §. szerint a fegyelmi eljárás a hivataláról lemondott vagy tisztujitáskor meg nem választott tisztviselő ellen is elrenhető, a mennyiben a vagyoni felelősség kimondásának kérdése forog fenn. Az idézett törvényszakaszok eme rendelkezéséből tehát az tűnik ki, hogy felperes árvaszék mint a B) a. harmad birói Ítélettel kártérítésre kötelezett hatóság, a mennyiben alperes ellen a kifizetett kártérítési összeg megtérítését érvényesíteni akarja, a 95. értelmében fegyelmi eljárás utján tartozik elsősorban volt tisztviselője ellen az illetékes közigazgatási uton megállapittatni a mulasztást és a kár megtérítése iránti felelősséget és mint ezen törvényszakasz rendeli, a 85. §. szerinti kártérítési keresettel saját volt közege ellen csak ezután fordulhat a rendes bírósághoz. Minthogy pedig alperesnek vagyoni felelőssége az illetékes közigazgatási uton meg nem állapíttatott, az előfeltétel hiányában felperest keresetével elutasítani kellett, stb. A bpesti kir. ítélőtábla (1900. évi június hó 19-én 217. sz. a. A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyja, stb. A m. kir. Curia (1901, évi február hó 12-én 5,481. sz. a.): Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik, a jelen per fegyelmi eljárás folyamatba tétele nélkül érdemileg is elbiralhatónak nyilvánittatik, ehhez képest a kir. törvényszék a per érdemleges elintézésére utasittatik. Indokok: Felperes e pert az alperes mint volt községi gyám mulasztása következtében okozott kár megtérítése iránt tette folyamatba. Az 1886. évi XXII. t.-c. rendelkezése szerint kétségtelen ugyan, hogy a tegyelmi eljárás a hivataláról lemondott, avagy ujra meg nem választott községi előljárósági tag ellen is folyamatba tehető. De másrészt a hivatkozott törvény által az sincs kizárva, hogy a kárt okozó községi előljárósági tag ellen a kártérítés iránti per a fegyelmi eljárás előzetes folyamatba tétele nélkül is megindittathassék; ennélfogva mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróságot a kártérítés iránt folyamatba tett jelen per érdemleges elbírálására annál is inkább utasítani kellett, mert nem forog fenn törvényes akadály abban a tekintetben, hogy ugy a kártétel valódisága, valamint a volt közgyám mulasztása akár a jelen perben megállapítás, illetőleg együttes eldöntés tárgyát képezze. A férjét indokolatlanul elhagyó és a házassági kötelesség teljesítését megtagadó nő férjétől külön eltartást nem követelhet Az ideiglenes nőtartásdij iránt indított sommás perben eljáró bíróság a válóperben követett birói gyakorlatra, illetve arra, hogy a házastársak egymástól ágytól és asztaltól el vannak választva, nem, hanem csak a sommás perben felmerült körülményekre lehet tekintettel, következőkép azt a kérdést, hogy alperes szolgáltatott-e okot a különélésre, saját hatásköreben dönti el. A m. kir. Curia. (1901. jan. 26. I. G. 571/1900.) Felperes felülvizsgálati kérelmével elutasittatik stb. Indokok: A felebbezési bíróság Ítéletének indokaiban foglalt, a S. E. 197. §-ához képest a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint nincs bizonyítva felperesnek azaz állítása, hogy alperes őt tettlegesen bántalmazta és nem állapíttattak meg oly tények, a melyekből következtethető volna, hogy alperes erkölcstelen, kicsapongó és tékozló életmódot folytatott, ellenben ugyanazon tényállás szerint, bár a felebbezési eljárás folyamán az alperes kijelentette, hogy felperest magához visszaveszi, felperes azt jelentette ki, hogy alpereshez vissza nem tér. Ezekből a tényekből a felebbezési biróság helyesen vonta le azt a jogi következtetést, hogy alperes a különélésre okot nem szolgáltatott; ugyanazért tekintettel arra, hogy a férjét indokolatlanul elhagyó és a házassági kötelességek teljesítését megtagadó nő férjétől külön eltartást nem követelhet: a felebbezési biróság nem sértett azzal jogszabályt, hogy felperest keresetével elutasította. Felperes megtámadja ugyan a megállapított tényállást, de panaszának nincs megáilható alapja; mert a felebbezési biróság a tanuk vallomását az elsőbiróság Ítéletéből elfogadott indokai szerint mérlegelte és meggyőződését kellően indokolta, az pedig, hogy a felebbezési biróság a tanuk vallomásával és egyéb perbeli körülményekkel mit vesz vagy mit nem vesz bizonyítottnak: mint a mérlegelés eredménye, felülvizsgálat tárgyát nem képezheti. Felperes azt is panaszolja, hogy alperes az alapon, hogy felperes a házassági válóperben eljáró biróság végzésével kimutatta, hogy köztük az ágy- és asztaltól való különélés a házassági törvény 98. §-a alapján elrendeltetett, a m. kir. Curia 1899. évi május hó 23-án 1,306. sz. alatt hozott határozatának megfelelően, a tartásdíj fizetésére feltétlenül, vagyis a vétkesség vizsgálata nélkül lett volna kötelezendő. Ez a panasz is alaptalan, mert az ideiglenes tartásdíj iránt indított sommás perben eljáró biróság a válóperben követett birói gyakorlatra nem, hanem csak a sommás perben felmerült körülményekre lehet tekintettel, következőkép azt a kérdést, hogy alperes szolgáltatott-e okot a különélésre, saját hatáskörében dönti el. A felperes felülvizsgálati kérelme sikerre nem vezetvén, őt a S. E. 20Í-. §-a értelmében a felülvizsgálati költség megfizetésére kötelezni kellett. Ha a felhívott a hozott ítélet folytán számadást előterjesztett, a felhívó abban az esetben sem kérhet végrehajtást, ha a számadás nem vonatkozik az ítéletben megjelölt egész időtartamra, mert az a kérdés, vájjon a záros határidőn belül előterjesztett számadás helyes-e, vagy mennyiben kiván az kiegészítést, csak ezen számadás kifogásolása iránt indítható per keretében bírálható el. (A m. kir. Curia 1901. jan. 22. 198/901. sz. a.) Általános elfogadott jogszabály az, hogy a ki állatot tart, felelős a kárért, a melyet az állat másnak okoz, nemkülönben jogszabály az is, hogy a károsult nem követelhet kártérítést oly kárért, a mely egyedül a saját vétkességéből keletkezett. (A m. kir. Curia 1901. febr. 6. 4,942/900. sz. a.); Kereskedelmi, csőd- és váltóügyek. Abban az esetben, a midőn a baleset által előidézett sérülés következményei egy a baleset idejében már fennállott testi baj következtében hamarább és könnyebben állanak be, mintha az a testi baj fenn nem forgott volna, ez a körülmény a baleset és testi sérülés közötti közvetlen okozati kapcsolatot nem szünteti meg, es igy alperesnek az a védekezése, hogy a sérülés nem egyedül és közvetlenül okozta a felperesnek munkaképtelenségét, jogos alappal nem bir. A biztosítási feltételek abbeli rendelkezésének, hogy a biztosított egy és ugyanazon balesetért csak egyszer nyerhet kárpótlást, helyesen csak az az értelem tulajdonitható, hogy a nagyobb kárpótlási igény a csekélyebbet magában foglalván, az állandó munkaképtelenség esetére szerződésileg kikötött kárpótlási összegből a mulandó munkaképtelenségért megtérített kárpótlási összeg levonandó. Az ált. biztosítási feltételeknek az a kikötése, hogy a követelési igény abban az esetben, ha a bejelentés a baleset napjától számított 30 nap alatt be nem érkezik, teljesen elenyészik, — a k. t. 503. §-ában foglalt, ezzel a határozmánynyal ellenkező rendelkezésével szemben, joghatálylyal nem bir. A bpesti kir. keresk. és váltó tszék mint keresk. biróság. (1899. ápril 7-én 18,961. sz. a.) dr. F. József felperesnek nemzeti baleset biztosító részv. társaság alperes elleni 1,250 frt tőke és jkai iránti perében következőleg itélt: Alperes tartozik felperesnek 1,250 frt tőkét ez után 1897. dec. 16-tól számított 5% kamatát stbit megfizetni. A kamatkövetelés az 1897. okt. 7.—dec. 16-ig terjedő időre elutasittatik. Indokok: Felperes az A /. alatti kötvény alapján egyik szeme látóképességének elvesztése miatt támasztott keresetet. Alperes tagadta, hogy felperes egyik szemének látóképességét elvesztette. Ezenkívül azzal védekezett, hogy felperest még abban az esetben sem illeti meg a keresetbe vett kártérítés, ha egyik szeme látóképességének elvesztését bebizonyíthatná. Egyrészt azért, mert felperest az őt 1897. október 7-én ért szemhéjsérülésre nézve már végleg kielégítette és felperes ezt a kielégítését 1897. évi nov. 5-én kelt 4. sz. a. nyomtatványában azzal a