A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 12. szám - A magyar polgári perrendtartás 34. §-a - A németországi magánbiztositási vállalatokra vonatkozó törvényjavaslat

46 A JOG alperest illetné meg, ezek szerint tehát felperest elvont haszon cimén a keresetbe vett 950 frt vagyis 1,900 koronából 671 vagyis 1,342 korona kétségtelenül megilletvén, ezen 1,342 korona megfizetésére alperest feltétlenül kötelezni kellett.J Ezeknél fogva a keresetnek a 279 frt vagyis 558 koronára vonatkozó részében felperes részére megítélt föeskü le vagy le nem tételétől feltételezetten kellett függó'vé tenni s a mennyiben felperes ama fó'esküt leteszi, bizonyítást nyerend, hogy a jelzett dolgok beszerzésére ama összegeket atyjától meg nem kapta és így keresetének eme része is jogos, ha azonban a fó'esküt le nem teszi, ugy bizonyítékot nyer az, hogy a beszámíttatni kért összeget atyjától megkapta és ugy az elvont haszon iránti követeléséből, miután az a rész meg nem illeti, levonandó stb. A m. kir. Curia (1901. évi február hó 6-án 2,612. sz.^ a.) A másodbiróság ítélete megváltoztattatik és az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: Felperes keresetében és válaszában azt adta elő, hogy az anyja után örökölt ingatlanának jövedelmét nagykorúságától kezdve az atyja haláláig lefolyt 19 éven át azért nem követelte az atyjától, mert abban a feltevésben volt, hogy atyja halála után annak összes vagyona ő reá fog szállani, s ily módon a nagykorúságának ideje alatt atyja által beszedett jövedelmet annak vagyonában megtalálja. Felperes ezen előadásában annak a beismerése is foglaltatik, hogy felperes nagykorúságának elérte után az anyja után örökölt ingatlant önmaga is a nélkül engedte át az atyja birtokába, hogy annak használatáért valami ellenszolgáltatást kívánt volna. S az a körülmény, hogy felperes abban a feltevésben nem kívánt az atyjától az ingatlan után hasznot, hogy az atyja halála után annak összes vagyonát örökölni fogja és hogy ebben a teltevésében csalatkozott, nem szolgálhat alapul arra, hogy felperes az atyjának ellenszolgáltatás kikötése nélkül átengedett ingatlan elvont hasznát az atyja örököseitől követelhesse. A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletének a kereset főtárgyára vonatkozó része az előadott okokból hagyatott helyben sth. Anyagi jogszabály az, hogy a ki mást törvénybeli vagy szerződési kötelezettség nélkül és az erre fordított költség megtérítésére való igényről lemondás nélkül eltart, ápol, ruház, gyógykezeltet, az erre fordított költség megtérítését igényelni jogosult és ez a jogszabály nem szenved változást azzal, hogy az eltartott elmebeteg gondnokával létrejött szóbeli és írásbeli megállapodás a tartási dij mennyiségére nézve gyámhatóságilag jóvá nem hagyatott. Az elmebeteg gondnoka, a mennyiben az elmebeteget maga nem tartotta, jogosítva sőt kötelezve volt, annak eltartását másra bízni, a gyámhatósági jóváhagyásra nem a felperesre való bizás, hanem csak az igért tartási összeg mérvének megállapítása tekintetében volt szükség ; felperes pedig jogosítva van követelni gyámhatósági jóváhagyás nélkül is a tartásra mellőzhetlenülj szükséges költségeinek megtérítését A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa: alperes felülvizsgálati kérelmével elutasittatik és végrehajtás terhe mellett arra köteleztetik, hogy felperesnek a felebbezési bi roság ítéletében megszabott teljesítési idő alatt 142 korona felülvizsgálati költséget fizessen. Indokok. A felebbezési biróság ítélete, habár az ellen csak G. Lipót alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, az ismeretlen örökösök nevében is megtámadottnak tekintetett, mert a peres kérdés a pertársakra nézve csak egységesen dönthető el. (S. E. 139. és 191. §-a) Alaptalan a felülvizsgálattal élő alpereseknek az a panasza hogy a felebbezési biróság eljárási jogszabályt sértett azzal, hogy az elmebeteg G. F.volt gondnokának K. I.-nak vallomását, bár e za tanú érdekelt volt, bizonyítékul elfogadta és az elfogadást a S. E. 64 .§-a rendelkezése ellenére nem indokolta; mert az, hogy valamely tanú érdekelt-e, és hogy az érdekelt tanúnak vallomása bizonyítékul elfogadtassék-e vagy sem, a szabad mérlegelés alá tartozik, s ennek az az eredménye, hogy a biróság az érdekelt tanú vallomását is bizonyítékul elfogadja, felülvizsgálat tárgyává nem tehető; de a felebbezési biróság az által, hogy K. I. gondnok vallomását bizonyítékul fogadta el, eléggé kifejezte azt, hogy a vallomást érdekeltnek nem tekintette, és igy azáltal, hogy eme tanú vallomásának bizonyítékul mily okból való elfogadását külön nem indokolta, lényeges eljárási szabályt nem sértett. Alaptalan alperesnek az a további panasza is, hogy a felebbezési biróság anyagi jogszabályt sértett, a mikor a felperesnek az elmebeteg G. F. tartása és a tartásdíj összege iránt szóbelileg és az A. alatti okirat szerint utóbb irásbelileg létrejött, de gyámhatóságilag jóvá nem hagyott, és a felebbezési biróság részéről érvénytelennek nyilvánított megállapodása helyett a marasztaló ítélet alapjául az eltartás tényét fogadta el, a melyet felperes keresete alapjául nem tett; mert a felebbezési biróság elfogadta az elsőbiróságnak azt a tényállását, hogy felperes az elmebeteg G. F.-t gondnoka K. I. megbízásából tartotta, ápolta, ruházta és gyógykezeltette; anyagi jogszabály az, hogy a ki más törvénybeli vagy szerződési kötelezettség nélkül és az erre fordított költség megtérítésére való igényről lemondás nélkül eltart, ápol, ruház és gyógykezeltet, az erre fordított költség megtérítését igényelni jogosult és ez a jogszabály nem szenved változást azzal, hogy az eltartott elmebeteg gondnokával létrejött szóbeli és Írásbeli megállapodás a tartási dij mennyiségére nézve gyámhatóságilag jóvá nem hagyatott. Az elmebeteg gondnoka, a mennyiben az elmebeteget maga nem tartotta, jogosítva, de sőt kötelezve volt annak eltartását másra bizni' s gyámhatósági jóváhagyásra nem a felperesre való bizás, hanem esak az igért tartási összeg mérvének megállapítása tekintetében volt szükség; felperes pedig jogosítva van követelni gyámhatósági jóváhagyás nélkül is a tartásra mellőzhetlenül szükséges költségeinek megtérítését. Az A. alatti okirat nem jogalapja, hanem csak bizonyítéka a tartás iránti jogügylet létrejöttének, de ha a jogügylet az ígért tartás összege tekintetében gyámhatósági jóváhagyás hiánya miatt érvénytelen volt is, felperesnek a szükséges tartásdijának megtérítésére való igénye el nem enyészett és igy a felebbezési biróság nem sértett anyagi jogszabályt azzal, hogy a kereset alapjául az eltartást vette és a marasztalást ez alapon mondotta ki. Hasonlóképen alaptalan alperesnek az a panasza is, hogy a felebbezési biróság jogszabályt sértett azzal, hogy a tartásdíj összegét azon az alapon ítélte meg havi 80 frtban, hogy a szakértő azt ennyire véleményezte, holott felperes ezt a tartásdíj összeget szerződési alapon követelte, a mely azonban gyámhatósági jóváhagyás nélkül, mint a gondnokolt törzsvagyonát megtámadó, érvénytelennek mondatott ki. A felebbezési biróság a felperes és a gondnok közt a tartásdíj összege iránt létrejött megállapodást érvénytelennek mondotta ugyan ki, e mellett azonban nem sértett anyagi jogszabályt azzal, hogy érvényes megállapodás hiányában a felperes részéről nyújtott szolgáltatás pénzbeli ellenértékéül a szakértői véleménynyel megállapított összeget vette, habár ez összeg a gondnokolt elmebeteg jövedelméből ki nem került is, mivel nincs tényként megállapítva, hogy az elmebeteg szükséges eltartása kisebb összeggel is megfelelőleg elérhető lett volna, a szükséges tartás fedezésére pedig a gondnokolt törzsvagyona is fordítható. Panaszolja alperes azt is, hogy a felebbezési biróság a felperes részéről kifizetettnek beismert 6,496 kor. 38 fillérre és a temetési költségre kiutalt 599 kor. 40 fillérre ítélete rendelkező részében nem volt tekintettel, a mi által alperes azt nehezteli, hogy a felebbezési biróság ezeket az összegeket a marasztalási összegbe be nem tudta. Ez a panasz is alaptalan; mert a felebbezési biróság elfogadta az elsőbiróság tényállását, azt állapította meg. hogy a felperes az elmebeteg K.T.-t 1891. december 15-től haláláig, vagyis 1899 november 28-ig tartotta, továbbá, hogy a tartásdijat havi 80 írtjával véve járt felperesnek az időre e cimén 15,288 korona, mig erre csak 6,496 kor. 38 fillért kapott, mibe már a gyámhatóság részéről az elmebeteg temetési költségére a[gondnok kezéhez utalványozott 299 frt 70 kr., vagyis 599 kor. 40 fillér is a tárgyalási jegyzőkönyv tartalma szerint bentfoglaltatik, és igy a keresetbe vett összegek felperesnek a már megkapott 6,496 kor. 38 filléren felül járván, nem sértett a felebbezési biróság jogszabályt azzal, hogy ezt a fizetett összeget a marasztalási összeg meghatározásánál ebből le nem vonta. Végül alperesnek az a kérelme, hogy a felülvizsgálati eljárásban alperesnek a felebbezésben felhozott indokai is figyelembe vétessenek, teljesíthető nem volt, mert a S. E. 190. §-a 2-ik pontja szerint a felülvizsgálati kérelemnek kell magában foglalnia annak kijelentését, hogy az ítéletet mely alapon támadja meg, a felebbezésben felhozott indokokra hivatkozni tehát sikerrel nem lehet. Alperes felülvizsgálati kérelmével elutasittatván, az ellenfélnek okozott költség megtérítésére a S. E. 204. §-alapján köteleztetett. (1901. január hó 16. I. G. 545/1900. sz. a.) Magában abból a tényből, hogy a gyermek anyja a fogamzási idő alatt az alperesen kivül nemileg másokkal is közösült, annak akkori feslett életére következtetés még nem vonható, valamint abból sem, hogy a nemi közösülés istállóban történt. A m. kir. Curia. (1901. január 26. I. G. 569/1900. sz.) Felperes felülvizsgálati kérelmének hely adatik a felebbezési biróság ítéletének megváltoztatásával, az alperesnek a felperes által házaságon kivül 1894. évi május hó 31-én szült leánygyermekre vonatkozó tartási kötelezettsége megállapíttatik s ehhez képest a felebbezési biróság utasittatik, hogy a tartásdíj összege, alperes tartási kötelezettségének időtartama és az összes perköltség tekintetében, melyhez a felülvizsgálati költség is tartozik, hozzon uj ítéletet stb. Indokok: A törvényes joggyakorlat által elfogadott jogszabály az, hogy a törvénytelen gyermek tartása iránti perben alperes a többekkel való közösülésre alapított kifogással csak akkor élhet sikerrel, ha a gyermek anyja a fogamzási idő alatt feslett életű volt. A felebbezési biróság részéről, ítéletének indokai szerint, tényként megállapittatott, kogy alperes felperessel a fogamzási idő alatt nemileg közösült, mindazáltal a felebbezési biróság felperest keresetével elutasította, mert részéről tényként az is megállapittatott, hogy felperes a fogamzási idő alatt másokkal is közösült oly módon, hogy a korcsmában tartott táncmulatság alkalmával a vele mulatott legényekkel az istállóba vonult, s ebből a tényből a felebbezési bíróság azt a következtetést vonta le, hogy felperes a fogamzási idő alatt feslett életű volt. Minthogy azonban magában abból a tényből, hogy a gyermek