A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 12. szám - A magyar polgári perrendtartás 34. §-a - A németországi magánbiztositási vállalatokra vonatkozó törvényjavaslat

A JOG 47 anyja a fogamzási idő alatt az alperesen kivül nemileg másokkal is közösült, annak akkori feslett életére következtetés még nem vonható, valamint abból sem, hogy a nemi közösülés istállóban történt; az pedig nem nyert megállapítást, hogy felperesnek a vele mulatott legényekkel való nemi közösülése a női szeméremérzet teljes hiányára valló módon történt volna : a fentjelzett ténykörülményekből nem vonható le az a jogi következtetés, hogy felperes a fogamzási idő alatt feslett életű volt. Ugyanazért a felperes felülvizsgálati kérelmének helyt adva, a felebbezési bíróság ítéletét meg kellett változtatni és alperesnek a felperes törvénytelen gyermekére vonatkozó tartási kötelezettségét megállapítani s egyszersmind, tekintve, hogy a felebbezési bíróság téves nézetéből kiindulva a tartásdíj összege és az alperes tartási kötelezettségének időtartamára nézve a tényállást meg nem állapította és e kérdésben nem határozott : ezek, valamint a perköltség tekintetében uj ítélet hozatalára kellett utasítani. A perköltség ki által való viselésének kérdése a végitéletre tartozván, a felülvizsgálati költséget ezúttal csak megállapítani lehetett. Végrehajtás utján bekebelezett zálogjognak kifizetés folytán való törlése iránt a telekkönyvi rendtartás 155. §-ában szabályozott telekkönyvi törlési per is folyamatba tehető. A. m. kir. Curia. (1901. jan. 31. I. G. 580,) Alperes felülvizsgálati kérelmével elutasittatik. Alperesi ügyvéd dija és kiadása a felülvizsgálati kérelemért 48 kor. 20 fillérben saját felével szemben megállapíttatik. Indokok : Alperesnek az a panasza, hogy a felebbezési bíróság helytelenül vette alapul a jelen törlési per megbirálásánál a t. k. r. 155. §-ának rendelkezését, mivel a felperesek által keresetileg töröltetni kért zálogjog végrehajtás utján lévén bekebelezve, annak törlése szerinte csak a telekkönyvi rendtartásnál később alkotott 1881: LX. t. c. 30. §-a értelmében végrehajtás megszüntetési keresettel lett volna szorgalmazható és hogy az idézett 30. i;-ban kijelölt ügybiróság hatáskörétől eltérésnek helye nincsen, ez a panasz alaptalan. A t. k. r. 155. §-a értelmében ugyanis, ha valamely eredetileg érvényesen bekebelezett jog elévülés által, vagy más módon megszűnt, szabadságában áll s nyilvánkönyvi tulajdonosnak annak a jognak törlése iránt keresetet indítani, midőn tehát felperesek keresetük jogalapjául azt a jogmegszüntető tényt hozzák fel, hogy alperesnek az ellenük végrehajtás utján bekebelezett követelése többé fenn nem áll, mivel az kifizetés következtében elenyészett, az eme követelés iránt bekebelezett zálog törlését törlési peruton is szorgalmazhatják, mert az a körülmény, hogy az 1881 : LX. t. c. 30. §-a értelmében indított végrehajtás megszüntetése iránti pernek is, amennyiben a végrehajtás megszűntnek mondatik ki és a végrehajtás ingatlanra vezettetett, szintén a végrehajtási jog kitörlése ienne az eredménye, felpereseket meg nem fosztja a t. k. r. 155. §-ában biztosított joguktól. Alaptalan alperesnek az arra vonatkozó érvelése is, hogy az 1881 : LX. t. c. 30. §-ával a t. k. r. 155. §-a hatályon kivül helyeztetett volna, ezt a törvény kifejezetten nem tartalmazza, de a 30. §. rendelkezéséből ezt következtetni sem lehet, mert ez a szakasz kivételes és a 30. §-ban kitett bizonyos korlátoló feltételekhez kötött intézkedést tartalmaz, mig a t. k. r. 155. §-a általános rendelkezést foglal magában, mely tehát a kivételes intézkedéssel szemben hatályban maradottnak tekintendő. Továbbá az idézett 30. §-ban megjelölt bíróság csak annyiban ügybiróság, hogy amennyiben a végrehajtás megszüntetése, korlátozása vagy fellüggesztése erre irányzott keresettel céloztatik érvényesíttetni, az csak a végrehajtást elrendelő bíróságnál tehető folyamatba. Minthogy alperes nem hoz fel semminemű jogszabálysértést arra nézve, hogy az a körülmény, hogy a végrehajtás utján bekebelezett követelése kifizettetett, — jogszabálysértéssel állapíttatott volna meg, a felebbezési bíróság az által, hogy a megállapított tényállás alapján a zálogjog törlését megengedte anyagi jogszabálysértést el nem követett. Alperesnek a tartásdíj összegére vonatkozólag előterjesztett panasza nem bir megállható alappal, mert a felebbezési bíróságnak a tartásdíj összege tekintetében való döntése felülvizsgálat tárgyát csak jogszabály megsértése esetén képezheti ; jogszabálysértés azonban fenn nem forog, miután a felebbezési bíróság ítéletének indokai szerint a felperes társadalmi állását és az alperes vagyoni viszonyát mérlegelte s a gyermek szükségletére is tekintettel volt. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 1901. febr. 9. I. G. 594/1900. sz. a.) Az. hogy a kötelezett a per tárgyának nincsen birtokában, a végrehajtató jogát el nem enyésztetheti (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 1901. febr. 13. G. 602/00. sz. a.) A felülvizsgálatnál a S. E. 197. §-a értelmében a felebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállás szolgál irányadóul; a tényállás megállapításánál pedig a S. E. 64. §. értelmében a kötelező bizonyítási szabály esetét kivéve, a bíróság a bizonyítékokat meggyőződése szerint szabadon mérlegelheti. — Az a kérdés tehát, hogy a felhozott és szabad mérlegelés tárgyát képező bizonyítékokkal a felebbezési bíróság mit vett vagy nem vett bizonyítottnak, felülvizsgálat tárgyává nem tehető, minél fogva a felülvizsgálati bíróság annak vizsgálatába nem bocsátkoznánk, ha vájjon a felperesek által a tulajdoni igényük megállapítására alapul szolgálható tények csakugyan bizonyítottnak tekintendők akkor, a mikor azokat a felebbezési bíróság az Ítéletében egyenként felsorolt bizonyítékokkal bizonyítottaknak nem találta. Azt pedig felperesek felülvizsgálati kérelmükben nem is panaszolják, hogy valamely döntő körülményre nézve általuk indítványozott bizonyitásfelvételt a felebbezési bíróság indokolatlanul megtagadott s ez által a tényállás megállapításánál lényeges eljárási szabályt sértett volna. A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa. 1901. febr. 6. I. G. 608/1900. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyek. Midőn az írástudatlan személy neve mellett a váltón keresztvonás van és a helyette aláíró személy mint néviró van kitüntetve, még akkor is hiányos a váltónyilatkozat, ha az aláirá s meghatalmazás következtében került a váltóra. A szegedi kir. törvényszék mint váltóbiróság 11900. ápr. 19-én 7345. sz. a.) Első, magyar általános biztosító társaság szegedi főügynöksége felperesnek, V. Péter alperes ellen, 52 kor. 93 fill. és jár. iránti váltóperében következőleg itélt: V. Péter alperes a Szegeden 1899. évi június hó 8-án 52 kor. 93 fillérről kiállított váltó alapján tartozik a kereseti 52 kor. 93 fill. tőkét stbt felperesnek megfizetni stbMert: Alperes az 1900. évi 5,679. sz. végzéssel 19U0. évi április hó 14. napjára kitűzött tárgyalásra a kézbesítési vétbizonyitvány igazolásaként törvényszerűen megidéztetvén, meg nem jelent; tekintve, hogy a keresetben felhozott tények és állitások felperesnek bizonyítékai által meg nem cáfoltattak s ekként valóknak tartandók: ennélfogva alperes a kereseti tőke és járulékaiban marasztalandó volt stb. A szegedi kir. itélő tábla (1900. évi június 26-án 2,805. sz. a.) Az első bíróság ítélete helybenhagyatik stb. Indokok: A kereseti tényállítások szerint alperes helyett mint annak meghatalmazottja P. N. irta alperes nevét a kereseti váltóra és a meghatalmazott tévesen irta magát névirónak és fölös óvatosságból tett a váltóra keresztvonást is, — ezek a tényállítások pedig a kereset mellékleteivel nincsenek megcáfolva. Ezért, és a benne felhozott egyéb indokokból az elsőbiróság ítélete az 1868. évi LIV. t.-c. 111. §-ának felhívásával helybenhagyatott. A m. kir. Curia. (1901. évi január hó 29-én 1,181. [sz. a.) Mindkét alsóbiróságnak ítélete megváltoztattatik, felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: A váltótörv. 104. §-a értelmében, írástudatlan személy kézjegygyei érvényes váltónyilatkozatot nem tehet. A fenforgó esetben a váltó szövege szerint, V. Péternek az intézvényezettnek nevét P. mint néviró irta a váltóra és ama név mellett keresztvonás mint kézjegy fordul elő. Ezekhez képest a sajátkezű névaláírás helyett kézjegygyei tett elfogadói váltónyilatkozat alakilag hiányos lévén, a névírásnak a váltóra állítólag meghatalmazás alapján eszközölt vezetése azt az alaki hiányt el nem enyésztetheti, sőt az a körülmény, hogy P. magát a váltón kifejezetten csak mint névirót jelöli meg, egyenesen kizárja az állítólagos meghatalmazási viszonyt, mert a néviró arról tanúskodik, hogy a kézjegy valósággal attól származik, kinek neve mellé helyeztetik és igy a néviró mint tanú és nem mint meghatalmazott szerepel. Minthogy pedig ezekkel szemben a keresetlevélben foglalt az az állítás, hogy P. a váltót V. Péter intézvényezett helyett, ennek meghatalmazásából látta el V. Péter nevének aláírásával és hogy magát tévesen nevezte névirónak és a keresztvonást fölös óvatosságból alkalmazta, figyelembe nem vehető: mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával felpe res keresetével elutasítandó volt. Bűnügyekben. Vádlottnak abban a cselekményében, hogy szabályszerű jogosítvány nélkül eret vágott, a gondatlanság által okozott emberölés vétsége fenn nem forog. De nem állapítja meg a vádbeli cselekmény a kih. btvk. 92. §-a egyik esetének a tényálladékát sem, mert ezen szakasz 1. pontjában meghatározott kihágás létesítéséhez szükséges, hogy a sebészi teendő fizetésért vagy jutalomért teljesíttessék, a 2. pontbeli kihágás egyik alkotó eleme pedig az, hogy gyógyszer árultassék vagy adassék. Minthogy azonban a vádlott díjazást nem kért s nem kapott, másrészt minthogy a véredények műleges megnyitása gyógyszer fogalma alá nem esik, a vádlottnak cselekménye a kih. a btkv. 92. §-ába ütköző kihágást nem képez. A máramarosszigeti kir. törvényszék mint büntető bíróság (1900. évi április hó 18-án 13,920. sz. a.) Gondatlanság által okozott emberölés vétsége és közegészség és testi épség elleni kihágás miatt vádlott B. István elleni bűnvádi ügyben következő Ítéletet hozott: A kir. törvényszék B. István vádlottat a kih. btkv. 92. §-ába ütköző, annak 2-ik pontja szerint minősülő közegészség és testi épség elleni kihágás miatt bűnösnek mondja ki s ezért őt mint visszaesőt a kih. btkv. 92. §-ának utolsó bekezdése értelmében tizenöt napi elzárásra mint fő, s további öt napi elzárásra átváltoztatandó 100 korona pénz, mint mellékbüntetésre itéli stb. Indokok: A bizonyító eljárás adatai alapján a kir. tszék a következő tényállást állapította meg. Az 1898. évi augusztus hó 1-én elhalt R. Sándor sértett az orvosi szakvélemény megálla-