A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 12. szám - A perrendtartási tervezet vonatkozással az ügyvédségre

92 A JOG individuális, tehát az akarati tehetség bárminő aberratióira visszavezethető fluctuatióknak. Innen van az, hogy a birói szemle nyújtotta meggyőződés a legkevésbbé kifogásolható, mert : a biró és felek szeme láttára, és kölcsönös közreműködésével eszközöltetvén, a tényállás maga az érdekelt felek és a biró egyező és egyhangú megállapodása, a valóság, a reális ténylegesség. A birói szemle után mint leghatékonyabb bizonyítási eszközök következnek az okiratok. Az okiratok is a közvetlen észlelés, tapasztalat által idézik elő a bírónak meggyőződését ; mert a biró azokat látja, valódiságukról és valóságukról külérzékei által személyesen meggyőződik, ekként azon helyzetben van, hogy ismereteit közvetlenül szerzi meg és a tényállást saját benyomásaiból állapítja meg. Ezen közvetlenség dacára azonban az okiratok távolról sem nyújtják azt a garantiát, a melyet a birói szemle nyujt,_ mert itt a biró nem constatálja azt a reális valóságot, a melyet a birói szemlénél, hogy t. i. a szemle tárgya oly állapotban van-e, a minőben lenni vitattatik, — hanem egy befejezett ténynyel áll szemben, a mely a felek közt létrejöttnek vitattatik ; a bírónak tehát nincs módjában közvetlenül meggyőződni, hogy a felek közötti jogügylet tényleg, valóságosan, ugy és abban az alakban és terjedelemben jött-e létre, amint ez az okiratban foglaltatik, hanem el kell fogadnia az okirat tartalmát és ismereteit arra korlátoznia. Ez a korlátozás nem okoz nehézséget ott, a hol a két szerződő fél oly jogviszonyt létesít, a mely kizárólag csak az ő vagyonjogi körzeteiket érinti, — de nyomasztólag fog hatni a biró meggyőződésére akkor, midőn a felek között létesült és külsőleg visibilis alakba öntött, írásba foglalt jogügylet kivül álló harmadik személyek vagyonjogi érdekeit érinti, megtámadja, sérti. Végül a minimumra reducálódik az okirat hatása akkor, a midőn annak akár valódisága, keletkezése, származása, létrejötte, tehát jogi létezése, akár pedig annak tartalmi valósága, vagyis a jogügyletnek az irott alakban és terjedelemben való létrejötte kétséges és vitás a felek közt. Itt már bizonyítási eljárás indítandó meg, akár az okirat vitás minősége, akár pedig ettől függetlenül magának a vitás tényállításnak valósága tekintetében. A tételes perrendek felállítanak ugyan némi elveket és szabályokat, a melyek támpontul szolgálnak az okiratnak ugy valódisága, mint valósága mellett; ezen kisegítő szabályokat azonban csak észszerüségük támogatja, a nélkül, hogy feltétlen érvényre tarthatnának igényt; sőt még ezek a szabályok sem általános jellegűek, hanem a jogügyletek formális, vagy nem formális minősége szerint változnak ; az ellenkezőnek, a valódi tényeknek bizonyítása pedig rendszerint mindig meg van engedve. Ilyképen a biró a közvetlen tudástól okiratok mellett is gyakran elesik és ismereteit közvetett uton kénytelen megszerezni, a mi apodiktikus bizonyságot soha sem eredményezhet. Míg az okiratok a történeti bizonyításnak holt bizonyító eszközei, a melyek a feljegyzés hitelessége által és csak addig hatnak, míg hitelességük nem kétséges, addig a történeti bizonyításnak élő bizonyítási eszközei a tanuk. A tanuk, mint bizonyítási eszközök, tudomásukon alapuló vallomásuk, mint bizonyítási ok által hatnak a biró lelkületére. A bírónak a vallomás utján szerzett ismerete egyáltalában nem közvetlen, hanem csak közvetett ; itt már nem a biró észlelete, tapasztalata lép előtérbe, hanem a tanúé, a bizonyítási eszközé. A biró nem győződik meg a perdöntő tények valóságáról és egymáshoz való viszonyáról közvetlenül, hanem csak hallomás utján ; a biró tudása függ a tanú tudásától. Hogy az eszményies cél ilykép a bírótól mindig távolodik, nem szenved kétséget; mert a biró nem első forrásból meriti ismereteit, hanem másodforrásból, a tanú vallomásából. Minél régebben elmúlt időben történt tényről van szó a bizonyítási eljárásban, annál complicáltabbá és nehezebbé válik a bizonyítás; mert: eltekintve attól, hogy az élő bizonyítási eszközök elhalnak, a tanú rendszerint emlékezetére szorul; úgyde az emlékező tehetség sokszor cserbenhagy ; a tény avagy annak egyes, sokszor lényeges phasisai elmosódnak ; a tanú sokszor egyéni felfogását vegyíti a vallomásba, a nélkül, hogy talán ezt célozná: mert ő azon hatás alatt áll és vall. a melyet rá a történeti tény gyakorolt; innen van, hogy az egyidejűleg jelen volt szem- és fültanuk igen sokszor lényegesen eltérő vallomást tesznekDe tévedésben lehet a tanú a tárgy vagy a tény tekintetében a nélkül, hogy ő erről a tévedésről tudomásban volna. Végül a ta'nu, mint bizonyítási eszköz akarati tehetsége kisebb naoyobb fokban rosz, gonosz cél szolgálatába szegődik; valótlan, hamis vallomást tesz a mi az igazságszolgáltatás 'legborzasztóbb ellensége. A bizonyítási eszközöknek leggyarlóbbja. Iegtokeletlenebbike végül az eskü, helyesebben szólva a peres félnek, magának az érdekelt felperesnek vagy alperesnek eskü alatt való kihallgatása. Ezen bizonyítási eszközzel, az eskü elemeire való tekinteteknél fogva, körülményesebben fogunk a legközelebbi alkalommal foglalkozni. (Folyt, köv.) A perrendtartási tervezet vonatkozással az ügyvédségre. Irta: dr. POLITZER GUSZTÁV budapesti ügyvéd. Megjelent a magyar polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat átdolgozott tervezete. A tervezet tizenhat cimre és 828 §-ra oszlik. Ha a javaslat törvénynyé válik, bizony kemény munka lesz, míg megtanuljuk és annyira elsajátítjuk, hogy kenyerünket lelkiismeretesen megkereshessük. Dehát elvégre is meg kell tanulni és nincs kétség, hogy meg is fogjuk tanulni. Nagy elméleti képzettséggel biró jogászaink bizonyára bírálgatni, boncolgatni és kidomborítani fogják a javaslat előnyeit és hátrányait. Valószínű, hogy lesznek, még pedig sokan, kik a 34. §-ban foglalt azon rendelkezésben, hogy bejegyzett kereskedő hitelesített könyvkivonat alapján csakis bejegyzett kereskedőt perelhet a könyvvitel helyének bírósága előtt, fontos jogpolitikai követelményeket fognak fölfedezni és dicshimnusokal fognak zengeni, hogy ezen §. mennyire előmozdítja a kereskedők és ügyvédek érdekeit. Lesznek viszont számosan, kik pessimisták és azt fogják mondani, hogy ezen §. tönkre teszi a nagykereskedelmet és a főváros, valamint a nagyobb kereskedelmi forgalommal biró városok ügyvédeinek szájából a kenyeret veszi ki. Én ezen kérdésekhez mint nem elméleti, hanem kenyérkereső jogász természetesen nem szólhatok hozzá, csak annyit sejtek, hogy a közjegyzőknek sok dolguk lesz és hogy a főváros népessége apadni fog, mert az ügyvédek tömegesen fognak kivándorolni és hogy vidéken a bejegyzett kereskedők száma szaporodni fog. Sok panasz hangzott föl az utóbbi években, hogy különösen a fővárosban sok az ügyvéd; e bajon is segít a perrendtartás és a 635. és 648. §§-ban olyan intézkedéseket tesz, hogy biztosra vehető, miszerint a törvény életbe lépte után egy évvel nem lesz a fővárosban 500 ügyvéd sem. Köztudomású, hogy a perek 3/4 része sommás per és ezek Vg-ában alperesek a tárgyaláson nem jelennek meg, ilyenkor makacssági ítélet hozatik és az ügyvéd eddig kereshetett valamit. A 635. §. ezen boldog állapotnak véget vet, mert ha az első tárgyaláson alperes nem jelenik meg vagy megjelenés esetén a követelést elismeri, az 1893. évi XIX. t.-c. 22. §-a szerint díjazás illeti az ügyvédet, ilietve ebben marasztalható alperes, vagyis a kereset- és tárgyalásért jár az ügyvédnek 400 koronás perben 4 korona ; az pedig szintén köztudomású, hogy a sommás perek legnagyobb része 400 koronán aluli összegre irányul. Eddig azt hittem, hogy az ügyvédi gyakorlathoz nem kell más, mint diploma és cliens, de ugy látszik csalódom, mert ezentúl a kabalához, jövendőmondáshoz s más e fajta csodadoígokhoz is kell az ügyvédnek értenie, hogy a kereset indításánál már előre tudja, hogy ugyan fog-e védekezni az adós, megjelenik-e a tárgyaláson s ha igen, kifogásolja-e a követelést, sőt talán valami jutalmat is fogunk igérni alperesnek, csak azéit, hogy tagadja meg a követelés fennállását. A javaslat törvényre emelkedéséig az ügyvédnek, ha sok dolga volt, írnokot vagy jelöltet kellett alkalmaznia, kik az irodai teendőkben segédkeztek ; ezentúl a segédszemélyzetnek egészen más irányban kell tevékenységét kifejtenie; fel kell ugyanis keresnie az alpereseket és őket nagy ékesszólással, csalafintasságal rá kell birniok, hogy a tárgyaláson megjelenjenek s a kereset ellen védekezzenek. A segédszemélyzetnek ily irányban való kiképzésére valószínűleg az egyetemen tanszék fog felállittUni. A kabalának szintén külön tanszéke lesz, honnan az adatik elő. hogy melyek azon csalhatatlan jelenségek, I melyekből biztosan, már előre megállapítható, hogy mely adós