A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 12. szám - A perrendtartási tervezet vonatkozással az ügyvédségre

OG 93 fog védekezni és melyik nem. Én eddig azt tapasztaltam, hogy a 7 betűs nevű alperesek nem jelennek meg a tárgyaláson, a L3 betűsek megjelennek ugyan, de a követelést elismerik Egyáltalában nagyon célszerűnek és collegialisnak tartanám, ha a kartársak ez irányban tett tapasztalaikat nyilvánosságra hoznák. A javaslat nem intézkedik az iránt, hegy a 635. §. esetében jár-e az ügyvédnek saját felével szemben a kereset- és tárgyalásért külön munkadíj, de azt hiszem, hogy a bíróságok külön, valószínűleg írásbeli utasítás bizonyítása nélkül az ügyvédnek saját f.lével szemben sem fognak költséget megállapítani. Először azért nem, mert az ügyvédnek jó orrának kell lenni s így egy budapesti ügyvédnek tudni kell, hogy a BerettyóÚjfalun lakó alperes védekezik-e vagy sem. Másodszor pedig azért nem, mert méltánytalan lenne, hogy a hitelező, ki követelésének per utján való behajtása folytán különben is" hátrányosabb helyzetbe jut, még sajátjából költekezzen a perre és ne kapja meg teljes követelését. A conclusio az, hogy ügyvédnek felperes érdekében, hogy az megkaphassa teljés követelését és alperei érdekében, hogy ez olcsó prolongatiót kapjon a fizetésre, ingyen kell dolgoznia ; mert fontos jogpolitikai elv az. hogy az adós kiméltessék és az ügyvéd az igazságszolgáltatás keretéből kiszoritassék. Az én gyarló elmémmel nem tudom belátni, miért kell a hitelezőre a fizetési meghagyásokról szóló intézkedéseket rátukmálni, mert hiszen kereskedelmi perekben a kereskedelmi hitel bÍ7.tositására az volna fontos, hogy a hitel-nyujtó kereskedő minél gyorsabban jusson a pénzéhez ; már pedig a fizetési meghagyás nem alkalmas ezen célra, mert a fizetni vonakodó adós még a végrehajtás folyamán is ellenmondhat s igy a hitelező jóval később jut pénzéhez. De hát azt hiszem, hogy a 635. §. nem is azért került be a javaslatba, hogy azt minden egyszerű ember megértse, hanem azért, hogy az ifjúságot elriassza az ügyvédi pályától. Ha a 626. § t elolvasom, ugy még kevésbbé tudok lelkesedni a fizetési meghagyásos eljárásért. Tudjuk, hogy igen, de igen sokszor perli hitelező követelését, pedig jól tudja, hogy az adóson végrehajtás utján sem hajtható be és ép azért meg sem kísérli a végrehajtást. A hitelező perel, mert ítéletet akar nyerni, azon reményben, hogy a magánjogi elévülési határidőn belül az adós fizetőképessé lesz. Perel most. mert bizonyítékai jelenleg rendelkezésére állanak és idők folytán elmosódhatnak s ítéletet akar '...yerni azért, hogy adósát bármikor meglephesse végrehajtással. A 626. §. szerint azonban a fizetési meghagyásos eljárással hitelező ez esetben célt nem érhet, mert a kibocsájtott fizitési meghagyás végrehajthatósága egy év alatt megszűnik; hogy visszanyeri-e végrehajthatóságát, arról a javaslat nem intézkedik. A kilencedik cím a váltók, kereskedelmi utalványok s kötelező jegyek tekintetében egészen uj; a meghagyásos eljárás életbe léptetését célozza. Ehhez a kérdéshez sem akarok theoretice hozzászólani, mert nem eszményekért, hanem kenyérért küzdök s ez alkalommal nem is célom a javaslat ezen részével tüzetesen foglalkozni, de annyi bizonyos, hogy ezen címben is hatalmasan megnyirbáltatik az ügyvédek jövedelme nemcsak azért, mert a 649. §. szerint a 635. §. intézkedése a meghagyásos eljárásban is alkalmazandónak kimondatik, hanem azért is, mert az ügyvédi kényszer most már váltó ügyekben sem kötelező, s igy most már a váltó ügyekben is elesik az ügyvéd a keresettől. Ezen hatalmas törvényjavaslatban az ügyvéd nem talál sehol egy olyan rendelkezésre, mely csak némi kárpótlást nyújtana is azért a nagy anyagi veszteségért, mely a fentebb említett §-ok intézkedései folytán az ügyvédi kart éri: pedig a kar nagy száma, a megkívánt magasfoku qualificatiója és az igazságszolgáltatás keretében reáháritott súlyos kötelességek, és még annak folytán, hogy mi ügyvédek is e hon polgárai vagyunk, méltán elvárhattuk volna, hogy a javaslat legalább annyira, a mennyire a nagy közönség rovására nem történik, a mi anyagi érdekeinket is pártfogásába vegye. Különösen sokat vártam a második cím negyedik fejezetétől, a hol meghatalmazottakról és ügyvédekről intézkedik a javaslat, itt reméltem kárpótlást nyerhetni súlyos anyagi veszteségeinkért. De ezen reményemben is csalódni kellett. Általános, egész országra kiterjedő törvényjavaslatnál, természetesen egyes társadalmi osztályok különös érdekei csak akkor vehetők figyelembe, ha ezen speciális érdekek a közérdekbe nem ütköznek; sőt osztom azon elvet, hogy mindenkinek a lehető legnagyobb mértékben lehetővé tétessék, hogy igazát a bíróságok előtt személyesen érvényesíthesse. Sőt e tekintetben még liberálisabb álláspontot foglalok el, mint a javaslat, mert én a személyes megjelenhetést és képviseletet minden ügyben és minden fórum előtt megengedendőnek tartom, de a javaslat 95. §-át mégis sérelmesnek tartom, nemcsak azért, mert az ügyvédekre sérelmes, hanem azért is, mert intézkedései nem közérdekűek, hanem egyes társadalmi osztályok érdekeit egy másik társadalmi osztály — az ügyvédek — rovására kedvezményben részesiti. A 95. §. első bekezdésében az mondatik ki, hogy a felek járásbíróságok előtt perbeli cselekményeket személyesen vagy meghatalmazott által végezhetnek. A felek alatt azonban nem csupán magát a perben álló felet, hanem a cégvezetőt és kereskedelmi társaságok meghatalmazottjait is érti. Ha egy csekély mértékben is igazságos elbánásban akarná a javaslat az ügyvédeket részesíteni, ugy ezen §. akként volna módosítandó, hogy fél alatt a törvényes képviselőt és kizárólag magukat a perben álló phisikai vagy jogi személyeket kell érteni, vagyis nem terjeszthető ki a perbeli fél fogalma sem a cégvezetőre, sem a kereskedelmi meghatalmazottra. Igy közkereseti társaságoknál csakis a társtagok; betéti és részvénytársaságoknál, szövetkezeteknél és más jogi személyeknél csakis az ügyvezető igazgatók értendők fél alatt. De nem is indokolható az meg, hogy a cégvezető miért tekintessék perjogilag félnek. De a törvényjavaslat még nem elégszik meg azzal, hogy az ügyvédek feleslegessé tétele céljáb ül a perbeli tél fogalmát kiterjeszti, hanem tovább megy és kimondja, hogy a közönséges sommás perekben a gazdatiszt és az, ki valamely ingatlan állandó kezelésével van megbízva (p. o. a házmester:), azt, kinek szolgálatában áll, valamint a kereskedelmi meghatalmazott a kereskedőt és az iparos segéd főnökét meghatalmazás alapján képviselheti. Nézetem szerint ez a legsúlyosabb sérelem az ügyvédi kar ellen, mert semmiféle jogelv sem kívánja, hogy azokat a gazdálkodókat, háztulajdonosokat és kereskedőket, kik nem akarnak azon jogukkal élni, hogy igazaikat személyesen keressék a járásbíróság előtt, vagy akadályozva vannak a megjelenésben, a törvény felmentse minden más polgárra kötelező azon rendelkezés alól, hogy ilyenkor magukat ügyvéddel kell képviseltetniük. Igazán nem tudom megérteni, hogy milyen fontos érdek kívánja azt, hogy a kereskedő- vagy iparossegéd, vagy a kereskedelmi meghatalmazott, még ha cégvezető is a titulusa, elvonassanak rendes hivatásuktól és a jogtudományokban kontárkodjanak. Mert az életben ugy alkalmaztatik ezen képviseleti kedvezmény, hogy a nagykereskedők alkalmaznak elég jó fizetéssel egy embert, ki azután a peres ügyekben állandóan képviseli a főnökét. Tehát ezen rendelkezés azt eredményezi, hogy a hivatásos ügyvédektől elvonatik a kereset és teljesen hívatlan egyének jutnak oly keresethez, mely csakis ügyvédet illetne meg és hívatlan egyének gyakorolnak bíróságok előtt olyan functiókat, melyekre csak ügyvédek vannak képesítve. Az igazságszolgáltatás prestige-ét sem emeli, hogy a bíróságok kereskedő és iparos segédekkel, mint meghatalmazottakkal tárgyalnak, sokszor fontos elvi jelentőségű jogkérdésekben. Nem képezhet indokot ezen rendelkezésekre az sem, hogy körülbelül hasonló képviseleti kedvezmény a jelenleg érvényben lévő törvényben is meg van. A jövőt én ugy képzelem el, hogy tekintve, hogy az ügyvédek különösen a fővárosban a javaslat folytán keresetük legnagyobb részétől elesnek és igy ügyvédjelölteket sem tudnak foglalkoztatni, a megélhetésre pedig mindenkinek joga van: a jelölt urak, sőt ügyvédek is beállanak nagykereskedőkhöz és nem fogják magukat kereskedő segédnek nevezni, hanem teszem fel per-ügyelőnek Idővel fejlődhetik azután ezen állás ugy is. hogy délelőtt a perügyelő tárgyal, délután pedig segit kiszolgálni vagy csomagolni. Ne tessék azt hinni, hogy túlozok, mert jelenleg Budapesten 700 ügyvéd kizárólag sommás praxisból él és pedig a főjövedelem a tömeges makacssági Ítéletek folytán megállapított munkadijakból áll. S ha majd ezen jövedelemtől elesnek, bizony-bizony nagyon kemény idők fognak reájuk következni és nagyon sok ügyvéd lesz kénytelen más életpályát választani. Enyhíteni az ügyvédek tömeges elszegényedésén csakis azáltal lehet némikép, ha kimondatik, hogy járásbíróságok előtt perbeli csele'-.ményeket a szűkebb értelemben vett felek vagy meghatalmazottjuk gyakorolhatnak, meghatalmazott azonban csak ügyvéd lehet.