A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 10. szám - Büntető parancs - A magyar ált. p-lg. tkönyv tervezetének ismertetése (Folytatás.)

A JOG 77 A nő külön vagyona (parapherna) — melyet a tervezet női szabad vagyonként jelöl meg — már a római jogban ki volt véve a férj rendelkezése alól. A női szabadvagyon a nő oly különvagyona, melyet hozományul le nem kötőit. A curia több határozataiban kimondotta, hogy a nő a maga különvagyonáról a házasság tartama alatt rendelkezhet. (Curia: 2.731/82., 4,409/84., 1,742/80., 3,171/87., 6,283/90) A női szabadvagyont. ha a férj kezeli, az a vélelem, hogy neje bizta meg annak kezelésével. Köteles a férj a nő különvagyonát ily esetben oly gonddal kezelni, mint sajátját (diligen'ia quaru suis.) Ezek az általános rendelkezések a tervezet 107 — 111. >j-ai intézkedéseiben kimerítőbb részletezéssel foglaltattak egybe. Különvagyonnal a férj is birhat, igy szükséges meghatározni a különvagyon jogi természetét. Mai jogállás szerint különvagyonnak az a vagyon tekintetik, a mely : a) megvolt a házasság létrejöttekor : b) melyet a házasság tartama alatt valamelyik fél öröksedként, vagy más módon visszteher nélkül kapott. Van ugyan a Curiának egy sajátszerű határozata, mely kétségessé teszi, hogy a házasfélre ingyenes módon hárult vagyontárgy különvagyont képezhet-e? A Curiának 6.737/81. sz. a. kelt határozata szerint «az ajándékozás a szerzemény fogalma alá esik». Ezt a felállított tételt a törvénykezési gyakoilat soha el nem fogadta, s jogi iróink a visszteher nélkül kapott vagyontárgyakat a házasfel különvagyonául tekintik. A különvagyon állagában végbement változás nem szünteti meg a különvagyonnak jogi természetét, sőt az állagban esett csonkulásért nyert kárpótlás is — mint az állag része — külön vagyont képez. De csupán az állag képez különvagyont s nem a jövedelem. Curia 534/85. A tervezetnek 107., 124., 126. §-ai megfelelő intézkedéseket tartalmaznak. Különálló uj és szabatos intézkedés foglaltatik a 127. §-ban. mely szerint: «A pénz mint vagyontárgy mindig közszerzeményijószág», mely ugyan a közszerzeményt a különvagyon javára terheli (138.) A különvagyon jövedelme szerzeményt képezvén, természetes, hogy a szerzeményből téríttetnek meg a különvagyonnak rendes kezelési költségei. A mennyiben a külön vagyon adóssággal van terhelve, de a vagyon tiszta jövedelme meghaladja az adósságok kamatát, ugy a folyó kamatok is a szerzeményből fedeztetnek. A különvagyon állagának növelésére, igy a beruházásokra, valamint a különvagyont terhelő adósságok törlesztésére fordított szerzemény a közszerzemény javára a különvagyonból visszatérítendő. Igy keletkeznek a kölcsönös vagyonmegtéritések, melyekről alább részletesebben fogok szólani. A házasság tartama alatt magoknak a házastársaknak tevékenysége folytán uj vagyon is keletkezik, ez az uj vagyon közszerzeményi jellegű. A közszerzemény jogi természetéről kell itt szólanom, mert csak igy lehet a két külön jogi természetű vagyon egymásközötti viszonyairól behatóbban értekezni. Mi tekinthető közszerzeménynek, azt a mai jogállapotok szerint nehéz meghatározni. Idézem itt felsőbíróságaink határozatait, melyek általános fogalommeghatározásokat tartalmaznak. «A mit a házastársak, mig az életközösség tart, munkásságuk és szorgalmuk által szereznek, mindaz közszerzeményt képez», Curia 6,439/96. «A közszerzemény jogi súlypontját és alapját az együttélés, az életközösség képezi». Epesti tábla 21,509/85. Curia 389/88. 9,191/90. Ezen az áltaiános tételek azonban nem minden esetben alkalmazhatók, sőt inkább itt azt lehet mondani, hogy a kivételek állapítják meg az általános szabályt. Az orszb. szab I 13. §. által a közszerzeményekre nézve a korábbi magyar törvények visszaállíttatván, általános gyakorlat szerint : a) a nemesek és b) honoratiorok nejei közszerzőkül nem tekintetnek; c) a jászkunok az ő statútumaik szerint szintén főszerzők ; d) mig az osztr. polg. tkönyv hatálya ki nem terjesztetett, az erdélyi szászok is birtak ilynemű statútumokkal; e) végre a szellemi foglalkozást űzőnek keresményei némely tekintély es jogászok által különvagyonként tekintetnek. Fodor magánjog IV. k. 606. 1. Itt idézem az 1840: VIII. t.-c. 14. §-át, mely ekként rendelkezik : a A házasság alatti kö szerzemény minden házastársat egyformán illetvén, a felerészről mindenik szabadon rendelkezhetik, s felerészből a férj feleségét végrendelet által sem zárhatja ki.» E rendelkezés azonban csak a volt jobbágyokra és városi szolgákra vonatkozván, a nemesekre és honotatiorokra kötelező törvényi intézkedések nincsenek. Itt érdekes felemlíteni, hogy az ide vonatkozó fejtegetéseknél jogi iróink összekülönböznek. A nemesek és honoratiorok ingó szerzeményére nézve Herczeg következőleg érvel: Nemeseknél a nő s e g é d s z e rz ő, a férj főszerzői joga nem kizáró, csak megszorító hatással van. A férj főszerzői minősége csak előjog (praerogativa). A házasság megszűnése után a nő megszorított tulajdona korlátlanná lesz és közszerzeményi jogát éppen ugy érvényesítheti minden tekintetben, mintha férje főszerző sem lett volna. Herczeg h, magyar családi és öröklési jog 31 lap. Z 1 i n s z k y szerint : «A nemesek, honoratiorok és jászkunoknál általában a férj tekintendő főszerzőnek, a házasság alatt szerzett javaknem tekinthetők közszerzeménynek)) stb. s itt fel vannak sorolva a kivételek, melyekről alább lesz szó. Zlinszky, magyar magánj. 768. 1 «Nemesrendü házastársak között nem állapítottak meg régibb törvényeink szerzeményi közösséget, ennélfogva ezek között törvényből folyó vagyonközösség ma sem létezik.» Fodor magy. magánjog IV. k. 600. 1. Ide iktatom még a budapesti tábla 5,9 29/87. sz. a. határozatát, mely szerint: «Nemeseknél a nő közszerzőnek nem tekintetett, hacsak ebbeli joga szerződésileg meg nem állapíttatott.* A táblai határozat törvényes alapon áll, mert igy intézkedtek régibb törvényeink. Korvin Mátyás VI. 17., II. Ulászló I. 38. Itt említem meg a kivételeket, ilyenek: a) ha a nő vagyonának jövedelme szolgál alapul a szerzésre; b) ha a nő a szerzési okiratban közszerzőként említtetik. A budapesti tábla határozataiban kijelentés foglaltatik arra, hogy ha ingatlan szerzésénél a tulajdonjog egyenlő arányban kebeleztetik mind a két házasfél nevére, akkor a férj kijelentését vélelmezni kell arra, hogy ő a közszerzeményt megosztotta. Az ily vagyon már a nő különvagyona. Az én nézetem szerint azonban a szerzési okmány csak ugy vétethetik alkalmasnak arra, hogy e kijelentést érvényesen tartalmazza, ha az közjegyzői okirat, mert a törvény a házasfeleknek egymásközötti vagyoni viszonyai szabályozásánál azt a formát megkívánja. 1886. VII. 22. §. a) pont. A tervezet a kor színvonalán álló felülemelkedéssel, szabadon és merészen lerombolja a mult idők kiváltságos állapotait, s a 121. §-ban kimondja, hogy: «Ugy a férjet, mint a feleséget a másiknak vagyonából abban, a mi e vagyonban közszerzemény, a törvényből fo'yó jutalmul hasonfele részben való közösség illeti meg.» A 123. §. szerint : «Közszerzeményi javak a házastárs vagyonában, amenynyiben a törvény kivételt nem tesz, mindazok a javak, melyek abba a házasság ideje alatt kerültek». Ezt a kifejezést, «a mennyiben a törvény kivételt nem tesz», világosság okáért óhajtanám eme rendelkezéssel felcserélni: «a 124., 125.. 126. §-okban jelzett vagyontárgyak kivételével)). A kivételnek tisztán kell állani, azért ajánlom igy a szövegezést. Még nagyobb ellentét uralkodik azon felfogás tekintetében, hogy kit illet a szerzeményi vagyon kezelése ? Herczegh következőleg fejti ki idevonatkozó nézetét: «Az ilyen vagyon (t. i. a közszerzemény) törvénynél fogva a férjnek mint családfőnek kezelése alá kerülő Herczegh, magy. családi és öröklési jog 27. lap. Ezen felfogást osztja a budapesti tákla, melynek 17,072/86. sz. a határozatában ez áll: «A házassági kötelék fennállása alatt a nő által férje házához vitt készpénzbeli vagyonnak, ugy a közszerzemény-