A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 10. szám - Büntető parancs - A magyar ált. p-lg. tkönyv tervezetének ismertetése (Folytatás.)

76 A JOG Büntető parancs. Irta: KLEBOVICH SÁNDOR, zsombolyai kir. albiró. A magyar judicatura korszakot alkotó nagy munkájának : a magyar bűnvádi perrendtartásnak életbeléptetése óta immár egy esztendő telt el. Elvitázhatlan amaz érdem, mely a mü alkotóit mély tudományuk és szakavatottságuknál fogva megilleti, és tagadhatlan, hogy e magas színvonalon álló, gyökeres és uj intézményeket felölelő munka az életbeléptetéséhez fűzött várakozásnak nagyrészt megfelelni látszik. Mindazonáltal a törvény hivatásszerű alkalmazói — miként azt a tapasztalat mutatja — nem egyszer kételyek és nehézségek előtt állanak akkor, a midőn a törvény gyakorlati alkalmazásáról van szó. Jelen cikkemben a többek között a korábbi bűnvádi praxisban ismeretlen, csupán az uj törvény által meghonosított egyik intézményről, a büntető parancsról kívánok egyet-mást megjegyezni. A bűnvádi perrendtartásnak a járásbirósági eljárásra vonatkozó része, az 532. §. első bekezdésében következőleg rendelkezik: «Ha a feljelentést hatóság, közhivatalnok, rendőri közeg, katonai őr vagy őrség, felesketett erdőőr, mezőőr, vagy hegyőr, hivatalos eljárása közben szerzett közvetlen tapasztalata alapján teszi, és valósága ellen nem merül fel aggodalom, tárgya ped:g csupán «kihágás» vagy egyedül pénzbüntetéssel büntetendő vétség, és a biró kétszáz koronát meg nem haladó pénzbüntetést talál kiszabandónak: a közvádlónak indokolt írásbeli indítványára büntető parancsot bocsájthat ki a szabadlábon levő terhelt ellen.» A §. szövegét olvasva, az nem értelmezhető másként, mint hogy a büntető parancs kibocsájtásának, a §-ban részletezett egyéb előfeltételek fenforgása esetén akkor van helye ha a feljelentésnek tárgya kihágás, vagy pénzbüntetéssel büntetendő vétség. A B. P 535. §-a meghatározza ama — a terheltre nézve minden esetre előnyös — jogkövetkezményeket, melyeket a büntető parancsban kiszabott pénzbüntetés lefizetésére nézve előirt 15 napi teljesítési határidő eredménytelen lejárta von maga után, meghatározza a terhelt egyéb jogait is. De arról sehol sincsen szó, hogy a büntető parancsban kiszabott elzárás büntetés végrehajtása tekintetében minő eljárás követendő, már pedig a B. P. 532. §-a a kihágásokról egyáltalában szól. mint olyan bűncselekményekről, melyek elkövetése miatt a többi törvényes előfeltételek fenforgása esetén, büntető parancs bocsájtható ki, — a kihágásoknak törvényileg meghatározott büntetési nemeként pedig a pénzbüntetésen kívül tudvalevőleg az elzárás is szerepel, még pedig hol önállóan mint főbüntetés, hol pedig pénz- mint mellékbüntetéssel kapcsolatosan. Figyelemmel a most előadottakra, két alternatíváról lehet szó, és pedig : 1. vagy helye van a büntető parancs kibocsájtásának a kihágásokra általában, tehát ugy az eljárás — mint a pénzbüntetéssel büntetendőkre. 2. vagy csupán a pénzbüntetéssel büntetendő kihágások esetében bocsájtható ki ilyen. Tertium non datur! Bármelyik alternatíva áll is, nyilvánvaló, hogy az első esetben a törvény hiányos, mert nem intézkedik az elzárásbüntetés foganatba vétele körül követendő eljárásról, — a második esetben pedig a törvény szövege hibás, mert abban nincs kifejezve, hogy csupán a pénzbüntetéssel büntetendő kihágások esetében van büntető parancs kibocsájtásának helye. Szerény nézetem szerint a bűnvádi perrendtartásnak a büntető parancsról intézkedő része csakis a pénzbüntetéssel büntetendő kihágásokra vonatkozik, mert habár a törvény ennek határozott kifejezést — mint fentebb kiemeltem — sehol sem ad, de erre a B P. 532. §-ában kifejezett, nyilván téves positiv rendelkezéssel szemben, a további törvényszakaszok dispositkja enged következtetni az által, hogy eme törvényszakaszokban a súlyosabb büntetési nem: az elzárásbüntetés foganatba vétele körüli eljárásról semmiféle intézkedés nem foglaltatik, holott a büntető parancsban kiszabott pénzbüntetés — tehát enyhébb büntetési nem — alkalmazása körül a törvény annyira óvatosan és elővígyázóan intézkedik ; nevezetesen : ha a pénzbüntetés a teljesítési határidő alatt le nem fizettetik, vagy ha a terhelt halasztást, részletfizetés megengedését nem kérte, vagy a jogosítottak valamelyike tárgyalás megtartását kéri. - ugy erre azonnal tárgya'ási határnap tűzendő. Az elmondottakban a B. P. 532. §-ának nyilván hibás szövegezésére akartam rámutatni, mely a törvénynek a kezdet nehézségeivel küzdő alkalmazóját esetleg könnyen vezethet! tévútra. Megjegyezni kívánok még egyet-mást a büntető parancsnak — bűnvádi perrendtartásunk ez újszülöttjének — practikumáról is. Ez uj intézmény megalkotásánál a cél kétségkívül az volt, hogy az eljárás bizonyos, a törvény által meghatározott esetekben, egyszerüsittessék, gyorsabbá tétessék az által, hogy a terheltre előleges tárgyalás nélkül szab ki büntetést. A gyakorlat azonban éppen az ellenkező tapasztalatról győz meg, amennyiben büntető parancs kibocsájtásának esetén legtöbb esetben tárgyalás kitűzésének szüksége is merül fel, miáltal az eljárás a szokottnál hosszadalmasabbá válik. Ugyanis a büntető parancsban kitett 15 napi teljesítési határidő többnyire lejár anélkül, hogy a pénzbüntetés lefizettetnék, — terhelt sem halasztást avagy részletfizetést, sem tárgyalás kitűzését nem kéri, — s igy az ügy véglegezése természetesen csakis tárgyalási határnap kitűzésével eszközölhető, holott ha a feljelentés beérkezte után azonnal határnap tűzetik ki, ugy az ügy esetleg ugyanannyi idő múlva, mint a mennyi a büntető parancs teljesítési határideje, — véglegezhető. Hogy a büntető parancs legtöbb esetben célra nem vezet, annak okát szintén a törvény hiányos intézkedésében látom. A tapasztalat bizonyítja ugyanis, hogy a terhelt a büntető parancsban igen sok esetben megnyugszik, de rendszerint tapasztalatlanságánál, a törvény előtti járatlanságánál, alacsony értelmiségénél, esetleg a kézbesítést eszközlő közeg felületessíénél fogva, további teendői iránt tisztában nem lévén, teljesen passiv magatartást tanusit, a mit a bíróság — a törvényhez lévén kötve — a büntető parancsban elrendelt marasztalás el nem fogadásának kénytelen tekinteni, határnapot tüz ki, és csak ezen határnapon jut ama helyzetbe, hogy az ott megjelent terheltnek a büntető parancsban már a kézbesítéskor történt megnyugvásáról tudomást szerezhet. A büntető parancs kívánt célját nézetem szerint akkor érné el, ha intézkedés volna arra nézve, hogy a terhelt a büntető parancs kézbesítésekor a kézbesítést eszközlő közeg által felhivatnék a büntető parancsban való meg- avagy meg nem nyugvása iránti nyilatkozatának kijeientésére, az adott nyilatkozat pedig nyomban a kézbesítési vevényre vezettetnék rá. Ilyen intézkedés létezése esetén a bíróság már a kézbesítési vevény beérkeztekor tájékozva volna a további teendők iránt, különösen pedig nem volna kénytelen csak a 15 napi teljesítési határidő eredménytelen lejártáig várni a tárgyalási határnap kitűzésével, de megnyugvás esetén a bírósági idézést respectáló terhelt is megszabadulna a felesleges tárgyaláson való megjelenés okozta költségek alól. A most előadottakból önként következik, hogy a büntető parancsban való megnyugvás egyenlő joghatályunak volna tekintendő a végrehajtható ítélettel. A magyar ált. p->lg. tkönyv tervezetének ismertetése. Irta: DÓMJÁN L., kir. aljbiró Sajó-Szentpéteren.*) ^(Folytatás.) Különvagyon. Közszerzemény. A házasságjognak legbonyolultabb részét a házasfelek közötti vagyonjogi viszonyok meghatározása képezi. A tervezet e tekintetben mesteri alkotás, a rendelkezéseknek kimerítő tartalmassága leköti figyelmünket, a csoportosítás itt-ott tekervényességre vezet, a mi a szöveg rendelkezései megértését olykor nehézzé teszi, s e tekintetben az apró csoportosítások mellőzésével az együvé tartozó rendelkezéseknek egymásután való felsorolása egyszerűsítésre vezetne, ez azonban oly aprólékos hiba hogy az alkotás kiváló becsét le nem rontja. Ismertetni fogom mindenekelőtt a jogintézményeket mai állapot szerint, ugy fogok áttérni azon változatokra, melyek a tervezet újítását képezik. *) Előző cikkek a 2 , 4., 6 és 8. számokban.