A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 10. szám - Ingadozások az illetékügyi kérdések körül - Perjogi anyagi igazság. 1. (r.)

A JOG 75 csal: a fe'ek előterjesztéseire jár és járhat el, s ebből kifolyólag bizonyos perrendi formákhoz igen sokszor épen az anyagi igazság rovására kötve van ; mig ellenben a büntető biró azért kutatja és kutatni tartozik a materiális igazságot, mert ő nincs kötve a felek előterjesztéseihez, hanem a bizonyítékokat szabadon, legjobb belátása szerint kutatja és mérlegeli. Az igazság fogalma egységes és oszthatatlan fogalom olyannyira, hogy annak még fokozatai sincsenek ; ebből kifolyólag az igazságszolgáltatás intézménye sem tagolható el az ügyek minősége és a benne szereplők eljárási gondossága és teljessége és mindezeknek mérve szerint, mert: ha az államhatalom igazságot szolgáltatni hivatva és kötelezve van : akkor azt teljesen és tudatosan kell kiszolgáltatnia, anélkül, hogy már a priori azon intentió által vezéreltetnék, hogy a kiszolgáltatandó igazságnak csak a felek előterjesztéseihez mértnek, kötöttnek, formálisnak kell lennie. Nem szenved tehát kétséget s igy bizonyításra sem szorul, hogy a bíróság célja a materialis igazság kutatása és kiszolgáltatása. Hogy ezen cél igen eszményi és annak gyakorlatilag minden egyes esetben való érvényesítése nagy, sőt sok esetben leküzdhetetlen akadályokba ütközik, a mindennapi tapasztalat bizonyítja ; ez a tapasztalat azonban távolról sem fogadható el sem alapul, sem érvül, sem vigaszul a cél ellenében, és az anyagi igazság kutatásának nehézsége, sőt épen lehetetlensége nem tántoríthatja el a bíróságot magasztos hivatásától, az anyagi igazság kiszolgáltatásának kötelezettségétől, még oly értelemben sem. hogy az eszményileg vett materiális igazság már csak azért sem tűzhető ki feltétlenül cél gyanánt, mert az rendszerint és a legtöbb esetben subjectiv felfogások és behatások szüleménye. A mindennapi tapasztalat sajnosán győz meg arról, hogy egy és ugyanazon tényállás gyakran homlokegyenest ellenkező birói kijelentések kútfeje; ebből azonban nem az vonható következtetésül, hogy az igazság fogalma subjectiv és objectiv tagolást megtűr, hanem annak oka azon logikai tevékenységben keresendő, mely a megállapított tényállás és az arra applicálandó jogszabály közti szervi kapcsolatnak szüleménye, és a mely az egyének, individuumok sokfélesége szerint különböző lehet ugyan, a nélkül, hogy annak subjectiv vagy objectiv volta előtérbe tolható volna. E szerint a polgári bírónak is, épen ugy mint a büntető bírónak, azon eszményi célra kell törekednie, hogy a materialis igazságot kutassa és ezt szolgáltassa a feleknek. A subjectiv és objectiv értelemben vett igazság fogalma cél gyanánt még olyképen sem helyezhető be az igazságszolgáltatás rendszerébe, hogy annak jellege és minősége a tényállás liquid vagy controvers létével és természetével hozassék kapcsolatba. Mert azon körülmény, hogy a biró a tényállást teljesen kidentettnek, liquidnek fogja fel. látja és tartja avagy nem: csak kiindulási pontot képez, de nem alkotja meg magát a célt. E szerint azon felfogás is téves, hogy liquid tényállás esetében a kiszolgáltatott igazság materialis, ellenesetben pedig formális igazságot képez. Mert a biró egyáltalában nem dönthet a controvers jogkérdés fölött, ha a tényállás nincs teljesen tisztázva; mert továbbá liquid tényállás mellett is érvényesül, sőt érvényesülnie kell a subjectiv felfogásnak, és végül mert a materiális igazság és a subjectiv felfogás nem exclusiv, hanem concurráló és correalis fogalmak a logika szabályainak megf lelően. Mindebből következik, hogy nem a követelés liquid, hanoin maga a tényállás, a liquid tényállás akkor áll elő, ha a controvers jogkérdés, a vitás alanyi jog eldöntésének összes előfeltételei fenforognak vagyis az alanyi vitás jogot megalapító összes és csakis lényeges jogtények. jogalkotó tények tisztán kifejtve, kiderítve, bizonyítva és kétségen kivül helyezve vannak. — És mert azon perrendi és logikai művelet, a mely megállapítja, hogy valamely tényállás liquid-e vagy nem, mint mindig, és csakis subjectiv. ennélfogva individuális processus, csak alapot képez az arra alkalmazandó jogszabály, anyagi, objectiv jogtétel folytán levezetendő birói enunciatióra: ennélfogva éles distinctió teendő a subjectiv felfogás és az alaki formális igazság közt valamint az objectiv felfogás és az anyagi, materialis igazság közt. A subjectiv felfogás individuális indiciumok, egyéni benső affectiok és jelenségek összetalálkozásából áll elő; ellenben az alaki igazság kötött eljárás, formalismusnak szörnyszülötte, producturr.a; — továbbá az objectiv felfogás a kiderített tényállás kellő mérlegeléséből keletkezett meggyőződés, ellenben a materiális igazság a vitás alanyi jognak a jogosság elvei alapján és következményeihez képest való köztekintély alatti eldöntése. Ebből láthatólag a jelzett fogalmak össze is eshetnek, találkozhatnak, azonban ennek dacára azok nem ugyanazonosithatók ; mert kellőleg kiderített tényállás mellett is van, sőt lennie kell subjectiv felfogásnak és mert a tényállásból merített meggyőződés még nem szükségképen igazság és nem épen materialis igazság. A fogalmak ilyetén való distinguálása arra a tapasztalati tényre vezet, hogy igazságot szolgáltatni a mily nagy fontosságú, ép oly nehéz functió. Az igazságszolgáltatásnak ezen nehéz functiója, sok és szabatosan meghatározott követelményeken felül, különösen függ a bírónak hivatottságától. A hivatottság, mint egyéni sajátosság, caracteristicum, főleg azért emelendő ki, mert ezen benső jellemvonás képezi a bírónak azt a kiváló spacialitását, melynél fogva az ő gondolkodásmódja és logikája felül tud emelkedni az ügy bonyodalmain, a tényállás kiderítését a helyes irányban, a valóság napfényre jutásához tudja vehetni és oly tényállást tud előteremteni, melyben a valóság a maga tisztaságában külsőleg nyilvánul és biztos alapul szolgál az enunciatióhoz, az igazságra, a valóságos materialis igazságra. A bírónak tehát feltétlenül ismernie kell a valóságot a végből, hogy a feleknek igazságot tudjon szolgáltatni. Tudnia kell szolgáltatni a bírónak az igazságot; nem elég ezt csak akarnia ; ez okból nem birói véleményt kell a bírónak nyilvánítani, hanem birói meggyőződésének kell kifejezést adnia, a mi a tudást, a tárgy alapos és beható ismeretét tételezi fel. Hogy a biró a controvers ügyet körülményesen ismerje és ez által a valóságot átlássa, igen sokszor szövevényes eljárást és szakszerű tevékenységet kell kifejtenie; kutatnia kell, hogy valók-e vagy nem és mennyiben valók a felek lényeges előadásai, tényállításai; szóval : bizonyitásfelvételeket kell eszközölnie, bizonyítékokat szereznie, bizonyítási okokat kiválasztania — és azokból a tényállást, a valóságot megállapítania. A magánjog terén egyéni vagyonjogi érdekek kiegyenlítése forogván kérdésbe >, csak kétséges tényállításokat szükséges és kell bizonyítani, nevezetesen: olyanokat, melyek egyrészt ügydöntők, másrészt pedig vagy vitásak, vagy mint perjogi követelmények feltétlenül tisztázandók (tagadott tényállítások, hivatalból kiderítendő tények). Ha az egyik fél tényállításait a másik fél beismeri, avagy ez utóbbi amannak vitás jogát az eljárás során elismeri, úgyszintén ha az ellenfél nem tagadással, hanem csak tehetetlenségével védekezik (a mi tulajdonképpen nem is nevezhető védekezésnek): akkor bizonyítani nem kell, bizonyítási eljárásra szükség nincs. A bizonyítási eljárás bizonyítási eszközök igénybevétele által teljesíttetik, a mi által lehetővé tétetik, hogy a biró vagy közvetlen észlelés által szerezzen magának meggyőződést valamely lényeges tény létezéséről, vagy valóságáról, igy : a szemle tárgyának és az okiratnak, mint bizonyítási eszközöknek megtekintése, megvizsgálása, átnézése, elolvasása, stb. által, — vagy pedig oly tényismeretekhez eljusson, a melyekből okszerűen vonhasson következtetést a lényeges tény létezésére, vagy valóságára; nevezetesen a tanuk és az eskü alatti kihallgatás alkalmazása által. Ebből kifolyólag a bizonyítási eszközök magukban véve nem idézik elő a biró meggyőződését, hanem igénybevételük csak közrehat arra, hogy a biró meggyőződést szerezzen magának a perdöntő tények létezése vagy valósága felől ; vagyis : a bizonyítási eszközök csak szülőokai a birói meggyőződésnek, mert közvetitik a biró meggyőződését az által, hogy a bizonyítási okokat, a bizonyító okokat feltárják. Bizonyítási eszközök (médium, — instrumentum probationis): a szemle visibilüs tárgya, okirat, tanú és eskü alatti kihallgatás; ellenben nem bizonyítási eszköz: a beismerés, elismerés, eskü, szakértő. Bizonyítási okok (argumentum probationis) : az észlelés és a vallomás; mert a szemle tárgya és az okirat a közvetlen észlelés által, ellenben a tanú és a fél eskü alatti kihallgatása a tett vallomás által hat. Ha a bizonyítási eljárás sikeres, akkor a bizonyítási okok ugy egyenként, mint összhatásukban bizonyítékot (próba) képeznek a peres fél tényállításai valósága és a perdöntő tények létezése mellett (egyes bizonyíték, részbizonyiték, teljes bizonyíték).