A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 9. szám - A reciprocitás kérdéséhez

A JOG 71 donosnak az árverési vásárló, kinek nevére, illetve javára az ingatlan tulajdonjoga be nincs kebelezve, s mindaddig, mig fizetési kötelezettségének eleget nem tesz, be sem kebelezhető. Erős indokok kíséretében állítják, hogy az árverési vevő az ingatlan tulajdonjogát abban a pillanatban melyben nevére leüttetett, megszerzi. Altalános szabály, hogy ingatlanokra tulajdonjogot csak a telekkönyvi bejegyzés által lehet szerezni. De egyébként is a tulajdonjog lényege éppen a dolog feletti szabad rendelkezésből áll. s jelen esetben éppen ez nincs meg, hiszen a tulajdonosnak tekintendő árverési vásárló ingatlanát el nem adhatja, illeWe az eladás ez esetben telekkönyvileg keresztül nem vihető. Ez az ingatlan telekkönyvileg uratlan. Es e2t a helyzetet azon körülmény teszi visszássá, hogy a tkvi hatóságnak módjában nincs ilyen felforgatott tlkvi állapot mellett, annak rendezése érdekében hivatalból intézkedni és a megtartott árverési jegyzőkönyv széljegyzésének ott fityegését tűrnie kell, az érdekeltek tetszésétől függőleg akár a végleienig, mert annak kitörlése éppen azon állapotot állítaná helyre, melynek megszüntetését célozta a végrehajtási eljárás. Láttam olyan intézkedést, mely mint előbb említem, ezen esetben a letétben levő vételárrészletet kiutalja ; egy másik tajta intézkedés a végtelenségig hivja fel a vásárlót a vételár 1 ^fizetésére és az ügyet nyilvántartatja, de azon intézkedés is szokásos, melylyel az iratok, azon indokolással, hogy a vételár nincs befizetve, egyszerűen irattárba tétetnek. A dolog állásán egyik sem változtat. Én ugy találom, miként azon körülmény, hogy egy ható ság által vezetett nyilványkönyvben pusztán a felek szeszélye folytán, ez az állapot előfordulhat, ne u egyeztethető össze a telekkönyvi intézmény éppen elől fejtegetett feladatával. Itt az ingatlan telekkönyvi élete meg van szűnve. Éppen azért ezen kérdés bizonyos irányban — talán valamely a visszárverés megkérésére való szorítás, kényszer gyakoroltatásának utján megoldásra vár. Belföld. Vértesy Sándor, a budapesti Ítélőtábla elnöke m. hó 26-án búcsúzott el az ítélőtábla bírói testületétől. A teljes ülésen, a melyen S á r k á n y József alelnök elnökölt, V é r t e s y gyengélkedése miatt nem jelent meg, hanem levelet intézett a táblához, a melyet Nyeviczkey Antal biró terjesztett elő és mely mélyen meghatotta a bírákat, következőkép hangzik : «Végleges visszavonulásom a közszolgálat mezejéről — ugy mond a levél — meghozta reám a fájdalmas alkalmat a búcsúzásra. Mert meg kell vallanom, hogy habár számolok is a természetnek mindnyájunkon egyformán uralkodó törvényeivel, mégis nehezen esik a szivemnek távozni a közszolgálat teréről, a hol közügyek külömböző ágaiban, de főleg az igazságszolgáltatás bírói és igazgatási terein kezdve a legalsó fokon s megközelítve a legmagasabbat, egy emberi életre kiterjedő időtt töltöttem el. De megnehezíti és még fájóbbá teszi rám nézve a távozást az, hogy meg kell válnom munkatársaimtól, bucsut kell vennem mindazoktól, a kikkel közszolgálatom utolsó szakában mint a budapesti kir. ítélőtábla elnöke 7 esztendőt meghaladó idő alatt az igazságszolgáltatás nemes munkájábán együtt működhettem. Én, a kinek lelkét — folytatja tovább — nagy idők tradíciói hatották át s a kit birói és igazgatási működésemben egyaránt és mindenkor a birói függetlenség magasztos elvének tudata és megbecsülése soha el nem hunyó vezércsiilagként vezetett, ezektől a gondolatoktól és érzésektől áthatoitan búcsúzom a tekintetes budapesti kir. Ítélőtáblától és a hozzátartozó királyi bíróságtól !» S á r k á n y József alelnök gyönyörűen ecsetelte Vér t e s y érdemeit a következő javaslatok kisértetében: Mondja ki a teljes ülés, hogy a búcsúzó iratot hálás köszönettel veszi tudomásul és azt teljes egészében a mai ülés jegyzőkönyvébe iktatja : O felsége magas kitüntetéséhez, a Ferencz József-rend nagykeresztjéh-_z, örömteljes üdvözletét küldi a teljes ülés ; a nyugdíjazásba a tábla hálás tisztelete, szeretete és becsülése kiséri a szeretett elnököt ; megkérik, hogy arcképét a diszterem részére megajánlani szíveskedjék ; emlékül a táblai birák arcképeit albumban ajánlják fel a távozó elnöknek. A teljes ülés a javaslatokat nagy lelkesedéssel elfogadta és azok keresztülvitelére azonnal a végrehajtó bizottságot megalakította. A Magyar Jogászegylet febr. hó 23-án Vécsey Ignác dr. elnöklete alatt ülést tartott, melyen Baracs Marcel dr. a máptkv. tervezetének a harmadik személyek javára kötött szerződéseket tárgyaló fejezetéről tartott felolvasást. A nagyszámú hallgatóság lelkes éljenzéssel fejezte ki tetszését a felolvasónak. Nyilt kérdések és feleletek. Az örökösödési jo köréből. Tekintetes Szerkesztőség! Tudva azt, hogy a tek. Szerkesztőség a «J o g» hasábjain az érdekesebb eseteket fel szokta vetni s azok megfejtését közölni, — tisztelettel kérem méltóztassék az alábbi kérdésemnek b. lapjában helyt adni. A., ki ellen B-nek 3,000 frt követelése van, ugyancsak 3,000 frtot örököl C.-től. B. ezen, a hagyatéki bíróságnál elhelyezett 3,000 frtnyi összeget A. elleni követelése fejében letiltja. A hagyatéki tárgyaláskor kitűnik, hogy a szenvedő állapot, mondjuk 1,800 frtot tesz ki, a tiszta hagyaték tehát 1,200 frt. A szenvedő állapotban bennfoglaltatnak a temetési költségek, sirkó'állitási, orvosi és gyógyszertári költségek, — és igy ezen kezelési költségek, a hagyatékátadó végzésben A-nak utalványoztattak ki. Kérdés már most, hogy ezen kegyeleti kiadások fejében A-nak kiutalványozott 1,800 frt. lefoglalható-e B. által, és ha igen mikor? — : a hagyatékátadó végzés meghozatala után azonnal, vagy csak azon pillanatban, midőn az összeget A. a birói letétből fel akarja venni ? - Májodszor kérdés, szükséges-e B-nek, ki az egész hagyatékot zár alá vette, ezen A részére kiutalványozott 1,800 frtot újból letiltani? Advocatus. Sérelem. \V A reciprocitás kérdéséhez. I /A . ,J\ i (A m. kir. igazságügyi miniszter ur becses figyelmébe ajánlva.) Jogügyekben, a külfölddel és főleg Ausztriával való érint! kezést, számtalan rendelet ugy innen, mint túlról szabályozza. | Hogy ezen rendeletek mennyiben tartatnak meg, illetve jobban mondva, mennyiben sértetnek meg az ausztriai hatóságok által, arról iveket lehetne Írni. De oly sürü a panasz, és oly ritka a kellő orvoslás, hogy nem tartom érdemesnek azokat itt újból feleleveníteni és újból és újból utalni a naponként előforduló «reciprocitási> (?) sérelmekre. Nem tartom érdemesnek pedig azért, mert ez üres szalmacséplés volna és ép annyi orvoslást nyerne, mint az ügyvédi kamarák által évenként felterjesztetni szokott jelentésekben felsorolt sérelmek. De a sérelem, melyet a «reciprocitás» aegise alatt a napokban Ausztriában elkövettek, oly otromba s egyúttal oly hátrányokkal fenyegeti a magyar honosnak osztrák honossal szemben fennálló vagyonjogi érdekeit, hogy kénytelen vagyok az esetet nyilvánosság elé vinni és a jogi sajtó figyelmét erre felhívni. Az eset a következő: Egy ügyfelem képviseletében pert indítottam egy marburgi lakós ellen 609 k. tőke s jár iránt. A per ügyfelem javára dőlvén el, végrehajtást kértem alperesnek ugy ingó mint ingatlan vagyonára. A végrehajtás ily értelemben elrendeltetvén, a marburgi telekkönyvi hatóság a végrehajtási zálogjog bekeblezése végett megkerestetett. Ezen megkeresés 1900 évi október hó 4-én érkezett a marburgi telekkönyvi hivatalhoz, a honnan az a fordítás végett felterjesztetvén, a fordítás 1900 évi október hó 14-én érkezett vissza. 1900 évi október hó 6-án, tehát 2 nappal később, ugyanazon ingatlanra egy marburgi lakós javára,- ki végrehajtást szenvedettnek tán közeli rokona,-a végrehajtási zálogjog 7,141 k. tőke és jár. erejéig bekebleztetett. Ezen kérdéses ingatlan elárvereztetvén, az 1900 évi november hó 13-án megtartott sorrendi tárgyalás után, a marburgi telekkönyvi hatóság E. """/oo 2. sz. (1849! Ominosus szám!) alatt hozóit határozatával akként rendelkezett, hogy a marburgi lakosnak később beérkezett kérvénye megelőzi az előbb érkezett, de később elintézett magyar bírósági megkeresést, még pedig azért, mert mindaddig, mig a fordítás le nem érkezett a bíróság nem tudhatta annak tartalmát, mert magyarul nem érts merte 2,225/97 sz. I. M. rendelet csak azt írja elő, hogy a magyar nyelvű beadványok elfogadan dók ugyan, de a m íni st eri u n által 1 e fordítandók sjogér vény ük csak azo n naptólkezdve szám ith a t ó, a mely n apo n a for ditás visszaérkezik. Ezen határozat ellen jogorvoslattal élvén, a marburgi kerületi bíróság (Kreisgericht) az E. 1,849/00/4 sz. végzésével a telekkönyvi hatóság végzését, dacára annak, hogy maga is constatálja, i hogy ügyfeleim kérvénye október 4-én és nem 14-én érkezett be, indokainál fogva és még azért is helyben hagyta, mert minden kérelem csak akkor teljes formailag, ha az, a kihez intéztetik, meg is érti. (Sic !) Ezen famosus s megfelebbezhetlen határozat folytán az ingatlan vételára az állítólagos 7,141 koronás később bekeblezett követelés javára soroztatván, ügyfelem követelésére mi sem jutott. Ez legyen a reciprocitása annak, hogy a magyar telekkönyvi hatóságok, a beérkező német nyelvű megkereséseket a beérkezés napján széljegyzésbeveszik és innen számítják annak joghatályát; ez legyen a reciprocitása annak, hogy a magyar bíróságok, az ausztriai hatóságok megkereséseivel szemben oly