A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 9. szám - A különélő feleség tartásáról vonatkozással a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetére

66 A JOG sen megfeledkezett: a b i r ó i kar anyagi helyzetének javításáról és az előléptetési viszonyok kedvezőbbé való alakitásáról. Pedig E m m e r e téren talán a leghivatottabb volna véleményt mondani és elfogadható indítványt tenni, — hisz ő maga is egykor kiváló tagja volt a magistraturának. Vagy talán éppen ezen körülmény feszélyezte volna őt nyomatékos szavának emelésében ? Csak utalnia kellett volna arra, hogy mennyivel különbek a katonaságnál ma fennálló viszonyok. A katonatiszt jóval nagyobb fizetést és lakpénzt huz, mint a vele hasonrangu bíró ; előléptetési viszonyai pedig mathematikai biztosságuak. a protekció teljes kizárásával. Nem nonsens-e, hogy a bírói pályán évek óta működő egyén kénytelen legyen előléptetéséért pályázni? — nem kötelessége-e az igazságügyi kormányzatnak a teendőiket pontosan teljesítő és szaktudásuk, valamint jellembeli tulajdonságaik tekintetében is helyüket derekaian megálló biráit pályázat nélkül kinevezésük rangsorában épugy hivatalból előléptetni, mint ez a katonaságnál régesrég óta bevett szokás ? Szabad-e még csak látszatának is fennforognia azon gyanúnak, hogy ezen pályázat csak a fiscus érdekeinek előmozdítását célozza, - az amúgy is szegényes dotacióju bírák, jegyzők és egyéb alkalmazottak fizetésének még nagyobb megnyirbálására ? . . . . És még egy baj tapasztalható ezen kinevezéseknél, melyet Emmer urnák csak ép ugy kell ismernie> mint önmagunknak. Értjük a titkos személyleirást (a bírói conduite-listát) a tszéki elnökök részéről, mely a személyes rokon- és ellenszenvnek tág kaput nyit és titokzatossága folytán már nem egy fényesnek ígérkező bírói pályának korai véget vetett, viszont sok egyént juttatott előre a szamárlétrán, a ki a bírói karnak csak ballastját képviseli. Ezen minősítést vagy teljesen el kellene törölni vagy pedig — ép ugy mint ez a katonaságnál dívik, — minden érdekeltre nézve hozzáférhetővé tenni, így legalább módja és alkalma volna az alaptalanul befeketített bírónak a valótlan, delatorius adatokat megcáfolni és az alaptalan gyanúsításokat magáról elhárítani. E téren a ministernek teljesen szabad keze van, — itt mielőbb várjuk a sötét múlttal szakító, a magyar nyílt jellemével össze sem férő kémrendszer megszüntetését elrendelő és ezreket hálára kötelező intézkedését. Az a minister, a ki minden téren annyira barátja a nyilvánosságnak, nem lehet barátja a titkos censurának és az ennek j folyományaképen lépten nyomon előtérbe tolakodó protekcióosztásnak vagy pedig erkölcsi kivégzésnek. A birák fizetésemelésének szükséges voltáról több szót vesztegetnünk igazán fölösleges. A hol egy tárca oly sok milliónyi fölösleget mutat ki a jogilleték és bélyegek cimén, ott krajcáros fukarkodás nincs helyén, mert ez egyúttal a birói kar legerősebb oszlopát : a hozzáférhetetlenséget és megközelíthetetlenséget is megtámadja. Ha a bírónak kötelessége a személy válogatása nélkül való igazságos ítélkezés, akkor joga is van a szerény tisztességes megélhetéshez, a mitől ma még nagyon, nagyon messze áll. A mily követelők vagyunk a birák sorsának minden irányban való javítása érdekében, — époly követelők vagyunk az előléptetések magas nivója tekintetében is. E részben nem örvendünk túlságosan az utolsó idők, — főleg a fővárosi bíróságok körében tapasztalt — kinevezéseinek és előléptetéseinek. Több gyenge, elaggott és elfanyalodott, a birói judicium szerény mértékével sem rendelkező és azért gúnyos megjegyzések kapcsán közszájon forgó biró lett az utolsó időkben kinevezve és előléptetve, a kik minden más pályán talán babérokat is arattak volna, a birói pályán azonban éppenséggel be nem váltak. Itt a minister — talán éppen a fent oly élesen megrovott titkos conduit-listák hatása alatt — nem mutatkozott oly szerencsés kezűnek mint más téren. Gyenge és megbizhatlan bírákat ki kell gyomlálni, mert Themis temploma nem lehet egyúttal szellemi rokkantak menháza is. . . . Barabás és Visontai beszédei jóakaratról és szakismeretről tanúskodnak. Ok már inkább a gyakorlat terén mozognak és csak annak adtak újból és újból kifejezést, a mi már előző igazságügyi viták alatt és a szaklapokban felhangzott és a mi fájdalom még jó soká fog aktuális maradni, mert a minister nem rendelkezik a megfelelő fedezetről, hogy a legsürgősebb bajokon is segítsen, — annál kevésbbé gondolhat arra, hogy még a távolabb esőkre is figyelmét fordítsa. Barabás szóba hozta egyebek közt a leletezések körüli visszaéléseket is — de itt a minister legjobb akarata is hajótörést fog szenvedni addig, a míg a leletező oly busás sápot nyer utálatos mestersége fejében. A leletezést rendszerint alárendelt kezelő dijnokok, tudatlan kapzsi egyének végzik • itt tehát primo szakavatott, vizsgázott kincstári közegekre, secündo a fogdmeg-díjnak minimumra való leszorítására volna szükség A jogkereső közönség zaklatásának korlátozása nagyban megerősítené az igazságszolgáltatási intézményeinkbe vetett bizalmat, másfelől pedig a kincstár érdekét sem csorbltanaVisontai érdekesen mint mindig beszélt. Természetszerűleg ő sem hozhatott fel ujat az előadó nagyszabású beszéde után. De a részletekhez sok igen megszivelhetőt mondott, — avval pedig, hogy a tőzsde bíráskodásának lényeges korlátozását szóba hozta, határozott érdemet szerzett magának. Nincs többé szükség ezen, ugy az elméleti mint a gyakorlati jogtudomány terén, szűzi ártatlanság és tudatlanságban leledző urak kegyosztogatására, midőn rendelkezésünkre áll a modern: a nyilvánosságon és szóbeliségen alapuló perrendtartás és szakértő birák judicaturája. A tőzsdebiróság amolyan statarialis jellegű intézmény, mely helyén lehetett egykor addig, míg a jogrend nálunk nem létezett. De ki fogja a statáriumot fenntartani, midőn a jogrend már teljesen helyreállott ? Dr. Révai Lajos. A különélő feleség tartásáról, vonatkozással a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetére. Irta: Dr. KOZMA ENDRE, pétervásári kir. járásbiró. A magyar ált. polg. törvénykönyv tervezete 102. §-ában akként rendelkezik, hogy «házon kivül a feleségnek tartást nyújtani a férj akkor köteles, ha az, hogy a nő férjével nem él, alapos okból, vagy a férj megegyezéséből történik.» A férjnek tartási kötelezettsége tehát — a hivatkozott 102. §. korlátai között — a feleség külön élése esetére is megállapittatván, kérdés, vájjon eme rendelkezés által a külön élő feleség tartása iránti kötelezettség teljesen ki van-e merítve ? Azt hiszem, hogy nincs. A gyakorlati életben ugyanis, számtalan oly eset fordul elő, amidőn a szülői házhoz, a szülők beleegyezésével feleséget vivő vagyontalan férj felesége, a ki férjével együtt a férj szülőinek házánál a szülők vagyonában munkálkodott, ama panasszal áll a bíróság elé, hogy kénytelen volt férjét ott hagyni, ennek tűrhetetlen magaviselete miatt, vagy mert az apósa, vagy anyósa nem tűri meg a háznál, férje pedig ezek ellenében neki védelmet nem ad. sem pedig a szülői házat elhagyni és vele együtt külön háztartásba menni nem akar. de sőt nyíltan kijelenti, — legközelebb is volt előttem ily eset — hogy bizony ő az apja gazdaságát nem hagyja a felesége kedvéért. A feleség tartásdíjat követei tehát, ami őt a tervezet fentebb hivatkozott szakasza szerint férjével szemben feltétlenül megilleti az esetre, ha a férjétől való távozása valóban alapos indokból történt. Igen. de hát a férjnek nincs semmi vagyona, őt is a szülői tartják, miután ott él a háztartásukban és nekik dolgozik, — a férjnek a tartás díjban való elmarasztalása tehát a feleségnek nem használ, csupán ama birói határozatok számát szaporítja a marasztaló Ítélet, a melyek a vagyontalan alperesek élénk gaudiumára szoktak szolgálni. — Ezzel azonban az anyagi igazságnak nincs elég téve, magából a marasztaló ítéletből a külön élő feleség magát fenn nem tarthatja. Kell tehát olyan határozott rendelkezést a tételes jogban megállapítani, amelynél fogva a külön élő feleség tartási kötelezettsége, a férj szülőire is kiterjed bizonyos körülmények között és pedig annyival inkább, mert a fentihez hasonló jogesetek nem szórványosak, s nem is csak egyes társadalmi rétegekre terjednek ki, hanem általánosak, s mert a törvény annál tökéletesebb alkotás, mennél jobban kimeríti az életben előforduló jogeseteket, s minél kevésbbé kell a birónak az egyes esetekben tájékozatlanul állania s a jog és törvényhasonlatosság alkalmazásához folyamodnia. De ama jogtétel, hogy a különélésre kényszei itett nőt bizonyos esetekben a férj apja is eltartani köteles, az eddig követett bírói gyakorlattal már meg is van állapítva, a mint az a mindjárt következő idézetekből kitűnik. — Kimondotta ugyanis a m. kir. Curia, hogy : «A nő rendszerint csak férjétől követelhet tartásdijat, mégis oly esetben, amidőn az önálló vagyonnal nem biró fiu az apai házhoz, az apai vagyonba, az apa beleegyezésével viszi nejét férjhez és a fiu tevékenységét az apai vagyon megmunkálásában érvényesiti, másfelől pedig az önhibáján kívül különélésre kenyszeritett nő, vagyontalan és keresetképtelen, a térj apját is terheli a fia nejének eltartása iránt kötelezett-