A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1901 / 9. szám - Az igazságügyi vita
Huszadik évfolyam. 9. szám. Budap est, 1901 március hó B. Szerkesztőség: \ ., Rudolf-rakpart ',]. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP«IGAZSAüÜGY ÉRDEKEINEK KÉPT IS ÉLETÉRE. A MAGTAR ÜGYVÉDI, B DÓI. ÜCYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR 6dek. Felelős szerkesztő: I>r. STILLEK MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési arak; Helvben. vagy vidékié béi mentve küldve: Negyed évre .„ 3 koron i Fél « ... 6 Egész « 12 « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM : Az igazságügyi vita. Irta : dr. Révai Lajos, bpesti ügyvéd. — A különélő feleség tartásáról, vonatkozással a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetére. Irta: dr. Kozma Endre, pétervásári kir. járásbiró. — Észrevételek a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat XI. címéhez. I. Irta.- dr. Raffay Ferenc, győri ügyvéd. -- Észrevételek «A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetéa-hez. Irta: Kelemen Ernő. kisvárdai járásbiró. — Az elárverezett ingatlan telekkönyvi állapota a vételár be nem fizetése esetén Irta. Gen csy Zoltán, szászrégeni kir. albiró. — Belföld ,(Y é r t e s y Sándor bucsuzása. — A Magyar Jogászegylet ülése, i - Nyilt kérdések és feleletek. (Az örökösödési jog köréből. Irta: Advocatus.) — Sérelem (A reciprocitás kérdéséhez. Irta: dr. Schleiffer Ede, szombathelyi ügyvéd.) Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — F"elsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a '(Budapesti közlöny»-ből. — Hirdetések. Az igazságügyi vita. Midőn e sorokat irjuk, az igazságügyi vita még javában folyik. Eddig az előadón kivül csak Barabás Béla és V isontai Soma szóllaltak fel. — utóbbiak még azon célból is, hogy pártjuk álláspontját jelezzék. És ezen néhány be;zéd is elegendő volt nekünk arra, hogy kiemelhessük, miszerint ily nyugodt, tárgyilagos és magas színvonalú, minden pártszemponttól ment, 'gazságügyi vitája rég nem volt a t. háznak. A ház figyelme és érdeklődése már persze egészen más fejezetre tartozik. Mint rendesen más években, ugy most is igen csekély volt az érdeklődők száma — annál csekélyebb, mert itt botrány vagy pikantéria előrelátható nem volt, - komoly szakszerű beszédek pedig nincsenek a képviselők zömének ínyére. Az előadó beszéde alatt kiosztott összeférhetetlenségi javaslat és másnap az agrárpárt állítólagos megalakulása is elegendő volt arra, hogy az igen mérsékelt számmal jelenlevő honatyák nagy része ezekkel és nem a szőnyegen levő tárgygyal foglalkozzék, sőt még Szilágyiról is azt beszélik, hogy az incompatibilitási javaslat feletti hangos vitatkozással megzavarta volna az előadót beszéde közben és elterelte volna ettől a közfigyelmet. Mindez régi és az érdekelteket többé meg sem lepő jelenség, — százszorta több érdeklődéssel foglalkoznak e házban a versenyparipák és tenyészbikák sorsával és fejlesztésével, mint Magyarország egész igazságügyével. Hozzájárul még az. hogy ezen országgyűlés mandátuma már rövid néhány hó múlva lejár. — minek tehát oly dolog iránt érdeklődni, a mely a hazabeszélésre nem alkalmas és mely a kerületben még szónoki babérokkal sem kecsegtet. Ki tudja, viszontlátja-e a képviselő ur egyáltalában ezen annyira megkedvelt termet. . . . A m i feladat; nk lényegesen más, — mi feltétlen elismeréssel tartozunk mindazoknak, a kik a magyar igazságügy érdekében illetékes és szakavatott szavukat felemelik, a létező bajokat tárgyilagosan megbírálni és a jogászvilág közhangulatának kifejezést adni törekszenek. Éles reeriminatiókra, sújtó vádakra, személyeskedő harcmodorra ma többé nincs szükség, mert kormánypárt és ellenzék egyaránt tudatában vannak azon örvendetes jelenségnek, hogy az igazságügyér bársonyszékében oly férfiú ül. a ki ezen diszes állásra teljesen rátermett, arra magát «von der Pike auf» nagy tudásával és vasszorgalmával felküzdötte, a ki nem csupán ígérettel tartja a népképviseletet, de ígéreteinek jó részét már be is váltotta, és a ki — a mit a magunk részéről legkiválóbb tulajdonságának elismerünk, — azon becsületes őszinte szándék által is vezéreltetik, hogy az igazságügy minden terén rendet csináljon és a létező bajokat orvosolja, vagy legalább is enyhítse. Ezt érzi e házban mindenki és azért még az ellenzék szónokai is tiszteletteljesen meghajtják előtte zászlóikat. Kiváló érdekességü volt ezúttal az előadó: Emmer Kornélnak, itt-ott még polemikus izzel is fűszerezett bcs/éde. Nem csekély érdeme E m m e r n e k, hogy az eddigi szokással szakítva, az előadói székből nem csupán színtelen paraphrasisát adta a budget egyes tételeinek, hanem önálló, a dolog mélyébe ható és az igazságszolgáltatás minden ágát felölelő bírálatot mondott Eddig az előadónak mindig csak igent és nemet kellett bólintania arra, a mit a kormány mondott vagy tett. az előadó tehát rendszerint saját egyéniségét nem is vitte fel az előadói emelvényre. Ki lett volna ily körülmények közt kíváncsi, az előadó száraz és unalmas beszédét meghallgatni? Ezt is nagy tévesen tisztán pártpolitikai szempontból ítélték meg. Az igazságügy azonban nem egy pártnak a monopóliuma — azt pártállás szempontjából megítélni vagy tárgyalni nem lehet, nem szabad. E téren ugy a kormánynak mint az ellenzéknek csak egy vágya, törekvése lehet: minél jobb, minél kielégítőbb állapotokat teremteni. A nyilt, őszinte kritika tehát nem csak nem vét a pártfegyelem ellen, sőt egyenes kötelessége mindenkinek, a kinek Magyarország igazságügye a szivén fekszik. Mi is az igazságügyminister feltétlen hivei és tisztelői közé számítjuk magunkat, ez azonban cseppet sem gátol abban, hogy mindannyiszor tiltakozó szavunkat ne emeljük, ha az igazság bármely terén valamely inconvenientiát tapasztalunk. És Plósz bizonyára csak hálásan fogad minden ilyen figyelmezteiést és segit ott, a hol ez módjában ál). Pikáns ize volt az előadó beszédének még azon okból is, mert köztudomású a közte és a minister közt régebben fennállott versengés, sőt némi antagonismus. Hisz nem is oly rég Emmer maga is szerepelt a komoly combinatióba vett igazságügyministeri jelöltek sorában. Annál elismerésreméltóbb Emmernek mai feltétlen és loyalis elismerése az igazságügyminister iránt, annál jobban kiemelkedik Plósz egyénisége az ily oldalról jövő dicséret által Mert Emmer szókimondó, önálló gondolkodású és nézeteiben, meggyőződésében nem transigáló, az opportunismust meg hirből sem ismerő ember. Ha ő dicsér, akkor e dicséretnek van alapja, jogosultsága és becse. Beszéde ugy a már életbeléptetett ujabb törvényalkotásokra, mint az imént közrebocsátott javaslatokra és a még mindig pium desideriumképen szereplő reformokra terjesz kedik ki. Ez utóbbiak közt első helyet foglal el a hirhedt parlamenti tengeri kigyó: a katonai büntetőeljárás reformja. Sajnos, hogy igazságügyi kormányzatunk nincs abban a helyzetben, hogy ezen annyira fontos törvény tervezetének a parlament elé való terjesztése tekintetében bármily kötelező ígéretet tehessen. 5 ministerium. két birodalom és az intra domínium lévő katonai hatalom vannak egyaránt érdekelve ezen mű megalkotásában ; fontos, sokszor ellentétes érdekek fűződnek úgyszólván minden egyes szakaszhoz — kit lehessen ily körülmények közt e késedelemért felelősségre vonni, jóllehet már «proximus ardet Ucalegon». sőt a kis Szerbia is bennünket e téren túlszárnyalt. A miket Emmer a büntető törvénykönyv és a kereskedelmi s ipartörvény revíziójáról, és a már elkészült bánya tör\ ényjavaslatról mond, azt feltétlenül magunkévá tesszük. De egyenesen köszönettel tartozunk neki azon meleg érdeklődésért, melyet ügyvédi rendtartásunk revisiója érdekében tanusit. Meg vagyunk győződve arról, hogy ez nem csupán captatio benevolentiae az ő részéről és hogy ő akkor sem feledkeznék meg az ez irányban mondottakról, ha a sors őt szemelné ki e tárca elvállalására és eszméi gyakorlati megvalósítására. Akkor és ebben is előnyösen fogna különbözni sok fényes nevü elődjétől, a kik a hatalom polcára jutva, megfeledkeztek minden egykor tett ígéretükről. Még a közjegyzők helyzetére és a jogi szakoktatás reformjára is terjedt ki az előadó figyelme, — egyről azonban teljeLapunk mai száma 12 oldalra terjed.
